A ponty hazai halunk, és ha jól van tartva, akkor nagyon ízletes a húsa, nem zsíros és nagyon könnyen emészthető, egészséges fehérjeforrás. A Hortobágyon régóta, több mint egy évszázada, 1916 óta tenyésztik, természetvédelmi környezetben, ráadásul ma már bio változatban is, és a húsa tényleg nagyon finom, egyáltalán nem pocsolyás vagy mocsáros ízű. Szerencsére ma már egyre több helyen hozzájuthatunk, kimondottan az olcsóbb halak közé sorolható, és nem utazza körbe a világot, míg hozzánk eljut. Keressétek a csomagoláson a Hortobágyi Halgazdaságot!
Mivel hazai halfajta, legtöbben a magyaros elkészítést társítják hozzá, a rántott pontypatkó majonézes krumplisalátával vagy éppen a rácos változat jut sokaknak eszébe, de ennél egyszerűbben is elkészíthető igaz alakbarát, könnyű és egészséges fogásnak, pár perc alatt akár.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A pontyszeleteket fél citrom levével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk. A cukkiniket vékonyan felkarikázzuk, finoman sózzuk. A maradék fél citromot felkarikázzuk. A pontypatkókat, a cukkinit és a citromokat is egy nagyobb serpenyőbe tesszük, hozzáadjuk a koktélparadicsomot, megszórjuk a kakukkfűvel, majd aláöntjük a bort.
A serpenyőt tűzre tesszük, és 10-12 perc alatt megsütjük-pároljuk, ha szeretjük, kicsit le is piríthatjuk, és ízlés szerint magában diétásan, vagy körettel – párolt rizzsel, krumplipürével tálaljuk.
Nem kell aggódniuk azoknak, akik úgy esznek, mint a nyuszik, vagyis csak növényi táplálékot vesznek magukhoz. Egyes gabonák, hüvelyesek és olajos magvak nagyon értékes növényi fehérjeforrások, megfelelő mennyiségben és kombinációban fogyasztva pedig tökéletesen elégségesek a szervezet számára. A lakto-ovo vegetáriánusoknak könnyebb dolguk van, mert tejterméket és tojást is fogyasztanak, amiből egyszerűbb a megfelelő fehérjemennyiség bevitele, de egy kis figyelemmel és tudatossággal csak növényi táplálkozással is könnyedén abszolválható a fehérje-feladat.
A fehérjék úgynevezett aminosavakból állnak, és döntő szerepük van sejtjeink felépítésében, szervezetünk, izomzatunk működésében. 20-féle aminosavat ismerük, és ebből nyolcat a szervezetünk maga nem képes előállítani, így ezeket mindenképpen táplálékkal kell bevinnünk. Az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, de a növények többnyire nem az összeset, de vannak olyanok is, amelyek viszont igen, igaz, kisebb arányban és mennyiségben, mégis érdemes tudni róluk. Ilyenek a diófélék, a szezámmag, a napraforgómag, a zöldborsó és a csicseriborsó például…
A legjobb növényi fehérjeforrások
A különféle növényi fehérjeforrásokat érdemes kombinálni, hogy teljes értékű fehérjéhez jusson a szervezetünk, ezért célszerű úgy párosítani a fenti csoportokat egy-egy fogásban, hogy egyszerre többféléből fogyasztunk. Klasszikus párosítás a rizs lencsével vagy a bab kukoricával, de a csicseriborsó szezámpürével (tahini) hummusznak elkészítve is remek teljes értékű fehérje, ahogy a zabkása mandulatejjel, magokkal gazdagítva is.
Arról már korábban írtunk, milyen konyhai alapfelszereléssel érdemes nekiindulni a nagybetűsnek, most pedig annak járunk utána, milyen gyors és egyszerű, egészséges ételeket érdemes készíteni az első időkben, kudarcélmény nélkül.
Egészséges, gyorsan összeállítható, többnyire főzni sem kell, gyakorlatilag bármivel gazdagítható. Ahhoz, hogy tartalmasabb, laktató is legyen, és egy óra múlva ne kelljen újabb étel után nézni, érdemes gazdagítani főtt krumplival vagy rizzsel, bulgurral, tonhallal vagy csirkefalatokkal. Minden salátának lelke a jó öntet: nem kell túl bonyolult dologra gondolni, egy kevés extraszűz olívaolaj, levés citromlé vagy balzsamecet és pici mustár keveréke, só és bors alapként tökéletes, de akár zöldfűszerrel ízesített joghurt is remek lehet.
Egy kis meleg leves elképesztően jól tud esni a nap végén, és nem kell mindig feltétlenül a hosszan fővő húslevesnek nekiállni. A zöldségekből készülő krémlevesek gyakorlatilag elronthatatlanok, gyorsan el is készülnek, rém egyszerűen. Az alap szinte mindig egy kis olajon megdinsztelt hagyma, amire egy kevés krumpli és tetszőleges zöldség kerül, majd vízzel vagy alaplével (leveskockával) megfőzzük. A pépesítés után egy kis tejszín vagy tejföl mehet bele, és már lehet is kanalazni. De konzervkukoricából is készíthetünk villámlevest, hogy a szuperselymes sajtkrémlevesről már ne is beszéljünk…
Forrás: Hámori Zsófia
A legegyszerűbb és bombabiztos fogások a tepsiben sült hús-zöldség kombó. Az egyetlen veszély, ha elégetjük vagy túlsütjük, de az éhes emberrel, ugye, az nem fordulhat elő, hogy megfeledkezik a sülő ételről, ami ráadásul szerencsére illatával folyamatosan emlékeztet: mindjárt elkészülök! A tepsiben a legváltozatosabb dolgokat összesüthetjük, és gyakorlatilag nem lehet melléfogni. Kezdőknek a legjobb választás a csirke – legyen az csirkemell, -comb, -szárny vagy -máj –, gyorsan megsül, jól fűszerezhető, és a húsok között pénztárcabarát. Sóval, borssal, tetszőleges zöldfűszerrel bedörzsölve mehet a tepsibe, alá egy kis fehérbor vagy víz, mellé pedig bedobáljuk a zöldségeket. A krumplit nem érdemes elhagyni, de mehet mellé szinte bármilyen más zöldség, nagyon finom a vele sült padlizsán, cukkini, sárgarépa, karalábé, zeller, édesburgonya, paprika, paradicsom, édeskömény, és persze egy kis hagyma és fokhagyma. Ezek bármilyen kombinációja működik és nagyon finom, de akár pár gerezd almát, körtét is tehetünk a hús és a krumpli mellé. Természetesen a zöldségeket sem árt sózni és fűszerezni, majd először alufóliával lefedve a sütőben pároljuk, majd ha kellően megpuhult a hús, akkor az alufóliát levéve kicsit megpirítjuk, esetleg egy kis sajttal is megszórhatjuk.
Fűszeres sült csirke provence-i hangulatban >>
Tepsis csirkecomb fűszeres krumplival >>
Négysajtos csirkecomb salátával >>
Citromos-olajbogyós csirkecomb >>
Mediterrán citromos-fokhagymás csirke >>
Ilyenkor nem érdemes rögtön gyógyszer után nyúlni – érdemes inkább az alábbi ételekkel, italokkal próbálkozni, hogy természetes módon visszaállítsuk a gyomor egészségét!
A citromos vizet mostanában mindenre ajánlják, a szép bőrtől elkezdve az anyagcsere beindításáig. Nem véletlen: az emésztést is tök jól rendbe teszi, tele van C-vitaminnal, és hidratál, ami puffadás esetén külön ajánlott.
A paradicsomban rengeteg likopin nevű antioxidáns található, amely segít a gyomrunk megnyugtatásában. Ilyen célból a legjobb, ha a nyers gyümölcsöt fogyasztjuk, és nem paradicsompürét vagy paradicsomlevet iszunk.
További 3 gyomorsegítőről itt olvashattok >>
A külső hidratálás mellett ehhez belülről az a legfontosabb, hogy megfelelő mennyiségű Ómega-3 zsírsav kerüljön a szervezetbe, ehhez a legjobb források az olajos magvak – tökmag, napraforgómag, mandula, dió – salátára szórva például, és persze a különféle olajosabb húsú halak és a tőkehalmáj.
Receptötlet: Egy konzerv tőkehalmájat alaposan csöpögtessünk le, majd pár csepp citromlével és kevés finomra vágott petrezselyemmel vagy snidlinggel villával törjük össze. Pirítósra halmozva vagy hasábokra vágott friss zöldségekkel – répával, uborkával, szárzellerrel – mártogatósnak is remek.
Ahhoz, hogy egyenletesen feszes, sugárzó és friss legyen a bőrünk, a hajszálerek felelnek, ehhez pedig a flavonoidokban és antioxidánsokban gazdag, tonizáló, a vérkeringést jótékonyan támogató ételeket érdemes választani. Ehhez tökéletes a szőlő és a mazsola – a maggal együtt -, az áfonya, a fekete tea és a hajdina is.
Receptötlet: Serpenyőben szárazon kicsit lepirított hajdinát öntsünk fel háromszoros mennyiségű vízzel, és főzzük puhára egy kevés só hozzáadásával. Amikor puha, szűrjük le, majd kevés olívaolajjal és felcsíkozott füstölt lazaccal forgassuk össze. Ha madársalátával fogyasztjuk, igazi ajándék a bőrnek ez a finom és könnyű fogás.
A B-vitaminok családja elengedhetetlen a sejtek megújításához, ezeket pedig elsősorban a belsőségekben, hüvelyesekben, a banánban, az avokádóban, a diófélékben és az élesztőben találjuk nagyobb mennyiségben. Emellett nem árt, ha a C-vitamin bevitelére is odafigyelünk, amely segíti a kollagének, vagyis feszesítő fehérjék termelését. Mostanság leginkább a brokkoliban, a citrusfélében és a kiviben találjuk meg ezt az értékes vitamint.
Receptötlet: Pohárnyi főtt csicseriborsót, 1 avokádó húsát, 1 citrom levét késes robotgépben pürésítjük, hozzáadunk fél csokor finomra vágott petrezselymet, 1 teáskanál mustárt, 2 evőkanál darált diót – esetleg 3-4 finomra vágott aszalt paradicsommal vagy 1-2 apróra kockázott csemege uborkával ízesíthetjük, szendvicskrémnek vagy mártogatósnak is friss zöldségekkel nagyon finom. Részletesebb recept itt >>
Készen is kapható mindenféle paradicsomszósz, fűszerekkel ízesített és hangzatos nevű üveges és dobozos változat, ami konyhakész és azonnal használható pizzához, tésztához, lasagnéra vagy paradicsomos húsgombóchoz, de ezek árban irreálisan drágák, így sokkal jobban járunk, ha a natúr konzerv paradicsomot választjuk, és mi magunk turbózzuk paradicsomszósszá.
Pürésített vagy hámozott egész paradicsomot konzerves, üveges és papírdobozos formában is találhatunk a boltok polcain, ezek többnyire tartósítószer nélkül készülnek, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy a paradicsom oxidálódjon, és megőrizze szép, élénk színét. Érett, zamatos, szabadföldi paradicsomból készülnek, ami nyersen ugyan nagyon édes, de a hőkezeléstől előjön a savassága, ezért mindenképpen érdemes szelídíteni ezen – a fűszerezés mellett.
A szószosítás első lépéseként érdemes egy kevés olívaolajat adni hozzá, ez lágyítja és selymesíti, lazítja a mártás textúráját. Ezutás a savasság megszelídítésére egy cukrot vagy mézet adunk hozzá – nem sokat és nem is az édesítés a cél, mint a magyar konyhában kedvelt paradicsomleves vagy töltött paprika paradicsomos levénél, hanem csak a savtartalom ellenpontozása. Egy kis só és lehetőleg frissen őrölt bors jön ezután, majd ízlés szerint a fűszerek: olaszos fogásoknál ez alapvetően oregánó vagy bazsalikom, esetleg a kettő keveréke, de ízlés szerint mehet bele kakukkfű vagy provence-i fűszerkeverék is, ha pedig illik az ételhez akkor némi zúzott fokhagyma is.
Ha pizzához vagy lasagnéhez használjuk, akkor már kész is, de ha villámgyors tésztához készül, akkor érdemes egy kis mascarponével összeturmixolni vagy egy lecsöpögtetett konzerv tonhallal összekeverni, és halmozhatjuk is a spagettire vagy pennére, de akár össze is forralható, vagy gazdagíthatjuk lepirított darált hússal vagy gombával, összerotyogtathatjuk reszelt cukkinivel és sárgarépával, maréknyi felaprított olajbogyóval…
Remek vértisztító, segíti az emésztést, az epe működését, a sebgyógyulást, antibakteriális hatású, csillapítja a köhögést – így bátran használhatnánk gyógyszerként, de az az igazság, hogy a legtöbb családban csak húsvét táján kerül az asztalra. A sonka mellé kötelező vagy a hidegtálra kerülő sonkatekercsbe, pedig rendszeresen kellene fogyasztanunk.
Forrás: iStock
A bátrak maguk veszik és reszelik a friss tormát, ami a csípőssége miatt nagy kihívás, minden nyálkahártyát még távolról is irritál a csípős torma. Egy kis ecettel és cukorral ízesítve tökéletes, de brutális kiegészítője a sonkának. Aki nem vállalkozik a reszelésre, készen is vehet ecetes tormát – és kezdődhet is a szelídítés!
Akinek túl vad az ecetes torma, reszeljen hozzá egy kis almát – így is kellően intenzív, kellemesen édeskés a sós sonkához, de ha krémesebb kencére vágyunk, meg is párolhatjuk az almát tisztítva, kockákra vágva, majd pépesítve, és így keverve el a tormával. Kevésbé erős, de kellemesen pikáns szószt kapunk, ami tökéletes húslevesben főtt marhahúshoz is.
Forrás: iStock
Az ecetes tormát lazíthatjuk, semlegesíthetjük egy kis tejföllel vagy tejszínnel is: krémesebb, szelídebb szószt kapunk. Ha a tejszínt egy csipetnyi porcukorral habbá verjük, és ezzel forgatjuk össze az ecetes-cukros tormát, elképesztően finom krémet kapunk, ami füstölt lazachoz vagy makrélához is mennyeien illik. Ugyanezt a habot tölthetjük vékony sonkaszeletekbe, vagy a sonka mellé kínált töltött tojás tetejére is nyomhatjuk.
Ha natúr krémsajttal keverjük az ecetes tormát, kiváló szendvicskrémet kapunk, ami húsvéti vendégvárónak is tökéletes a sonka mellé, de az ünnepek után is jól használhatjuk, akár tésztaszószként vagy egy kis joghurttal lazítva salátaöntetként a maradék sonka felhasználásával.
Forrás: iStock
Sok türelem és idő, rengeteg törölgetés és takarítás sokszor, amit a kicsik evészetei megkövetelnek, ráadásul naponta többszür, de most két egymástól független kutatás eredményei is azt igazolják, hogy minél önálóbban esznek a gyerekek, annál kevésbé lesznek hajlamosak az elhízásra. A vizsgálatban 12 hónapos és 6 éves kor közötti gyerekek étkezési szokásait figyelték meg, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a szüleik által hosszabb ideig etetett gyerekek hajlamosabbak az elhízásra a későbbiekben is, mint azok, akik egyedül ettek – természetesen csak azután, amikor már nagyjából megtanulták használni először a kanalat, majd a villát.
A kutatások azt is figyelték, hogy még akkor is, amikor szénhidrátban gazdagabb vagy éppen édes ételeket ettek a kicsik, abbahagyták az étkezést, ha jóllaktak, és jóval kevésbé voltak nyűgösek és ellenállóak a reggelik, ebédek és vacsorák alatt – az persze igaz, hogy rumlisabb így az étkezés, lassabb, és valószínűleg többet is kell takarítanunk az etetőszék, majd később az asztalon és körülötte, de megéri.
Fontos, hogy csak akkor és fokozatosan adjuk át a kanalat a baba kezébe, amikor már önállóan is tud biztonsággal enni, de szánjunk rá időt minden nap, hogy egyedül egyre jobban beletanulhasson, és bízzunk benne, mennyit és miből szeretne enni, persze egészségesebb alternatívákat kínálva.
A gyors fogyást ígérő, többnyire egyféle fő táplálékot fókuszba helyező hangzatos, és időről időre felkapott diéták először is nem egészségesek, mert a szervezet nem jut hozzá minden szükséges alapanyaghoz, ráadásul könnyen kibillenhet az anyagcsere a normális működésből, ha huzamosabb ideig extrémen szigorú diétát tartunk.
Igaz, hogy a mérleg egyértelműen megmutatja a testünk súlyát, de a legfontosabb mégis a testzsír aránya. Ha például valaki diétázni kezd, és ezzel párhuzamosan a rendszeres testmozgást is beiktatja az életébe, ami követendő és jó dolog, az például nehezebben veszít a súlyából, mint az, aki nem sportol. Ez pedig azért van, mert az izomtömeg is súly, sőt az izomszövet nehezebb, mint a zsírszövet. Ne az legyen tehát a szempont, hogy mennyire gyorsan adjuk le a feleslegesnek ítélt súlyt, hanem mérjük magunkat centivel is, vagy egyszerűen csak örüljünk annak, hogy mennyivel kényelmesebbek a ruháink.
Az egyik leggyakoribb és legkomolyabb hiba, hogy kevés zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Aki azt gondolja, hogy egy paradicsom a szendvicse mellé vagy egy alma megfelelő mennyiség, az súlyosan téved. A WHO – Egészségügyi Világszervezet – ajánlása szerint napi 40 dkg zöldséget és gyümölcsöt tanácsos fogyasztani. Ha ezt követjük, és a tányérunk felét saláta vagy más zöldség (de nem krumpli) tölti ki, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a diétánk sikeresebb lesz, mert az anyagcserére is nagyon pozitív hatással van a zöldek fogyasztása.
A legtöbben íróasztal mögött ülünk a nap jelentős részében, liftet használunk, ha emeletre kell menni, autózunk vagy buszozunk – vagyis nem nagyon mozgunk, ami azt is jelenti, hogy az anyagcserénk lelassul. Rendszeres edzéssel, futással sokkal hatékonyabb kombinálva sokkal hatékonyabb a diéta, de ha ezeket nehéz megszervezni vagy beilleszteni a napirendbe, akkor akár már tempós gyaloglással is sokat tehetünk azért, hogy a kilóktól megszabaduljunk – és a szervezetünk egészségesebb legyen.
Ha valamit salátának hívnak, azt hajlamosak vagyunk azonnal az egészséges és a diétás ételek közé sorolni, ami becsapós, különösen akkor, ha készen vett salátákról van szó cuccos öntetekkel meglocsolva, amelyek sok zsiradékot és szénhidrátot is tartalmazhatnak, ráadásul gyakran tartalmaznak bundázott és olajban sült húst, krumplit vagy tésztát, pirított kenyérkockát… Diéta esetén érdemes a salátát grillezett vagy sült natúr csirkével vagy hallal kísérni, és csak kevés olívaolajjal és balzsamecettel vagy citromlével ízesíteni.
Kedvcsinálónak pedig mutatunk is néhány diétás salátaötletet:
Csirkés saláta fűszeres joghurtöntettel >>
Színes káposztasaláta alakbarátváltozatban >>
Langyos saláta sült zöldségekkel és fetával >>
Szerencsére egyre inkább kezd beépülni tudatunkba, hogy a helyi termelők termékeit részesítsük előnyben, friss idénygyümölcsöt és szezonális zöldségeket válasszunk. Ez főleg azért fontos, mert a szezonnak megfelelő étkezéssel étrendünk összhangban lesz az évszakokkal, tehát akkor fogyasztjuk az adott gyümölcsöt vagy zöldséget, amikor annak természetes betakarítási, szüretelési időszaka van.
Ezzel kimondottan változatossá tehetjük étrendünket, tavasszal például leginkább zsenge leveles növényeket fogyasszunk, míg ősszel a lassan termő zöldségekből válogassunk, amelyek kimondottan gazdagok vitaminban és ásványi anyagokban. Nyáron vagyunk leginkább elkényeztetve ezen a téren, ilyenkor ugyanis a legtöbb gyümölcshöz és zöldséghez könnyen hozzájuthatunk helyi termelőktől. Ezzel ellentétben télen viszonylag kicsi a választék, ilyenkor a hosszan tárolható termékeket keressük. A gyökérzöldségekkel például fedezhetjük a napi tápanyagbevitelt – a zeller, a cékla, a jégcsapretek, a paszternák, a fekete retek, a sárgarépa és a petrezselyemgyökér mind sokféleképpen elkészíthető. Télen hüvelyeseket – többek között babot és lencsét – is fogyasszunk, a káposzta- és hagymafélék pedig bármelyik évszakban tökéletes választást jelentenek magas C-vitamin tartalmuk miatt.
Forrás: Vénusz.hu
A szezonalitás mellett az is fontos, hogy az általunk fogyasztott zöldségek és gyümölcsök hogyan jutnak el a tányérunkra. Ugyanis a helyi termelőktől származó áruk nem csak frissebbek, mint a világ másik feléről érkező termékek, de fogyasztásuk egyúttal jóval kisebb ökológiai lábnyommal jár, továbbá vásárlásukkal támogathatjuk a helyi közösséget is.
Amennyiben a helyi termesztésű idényzöldségek és gyümölcsök mellett tesszük le voksunkat, nem csak az egészségünknek, de a környezetünknek is sokat kedvezünk, és támogatjuk az ökológiai fenntarthatóságot is. Szerencsére vannak olyan kezdeményezések, amelyek ezt kifejezetten támogatják, ilyen például az ISCC (International Sustainability and Carbon Certification System) tanúsítványi rendszere. Ez a nemzetközi fenntarthatósági szabvány szigorú követelményeket ír elő a termelési és beszállítói lánc minden résztvevőjére, és szabályozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követését is, így ha az ISCC logóját látjuk egy terméken, biztosak lehetünk abban, hogy az fenntartható gazdálkodásból származik.
1. A legjobb a banánnak, ha nem kerül a hűtőbe, ott könnyen pöttyössé változik. Tartsuk inkább hűvösebb, jól szellőző helyen, 3-4 nap alatt tökéletesre érnek. Ha nem egy egész banánra van szükségünk, akkor hámozás nélkül vágjunk le belőle annyit, amennyi kell, a maradék darabot alufóliával vagy frissen tartó fóliával legalább a vágási részen alaposan csomagoljuk be, és 1-2 napig a hűtőben tökéletesen eltartható.
2. A karfiol szép fehér és friss marad, ha frissen tartó fóliába csavarjuk, és hűtőbe tesszük, így akár 5-6 napig is friss, roppanós marad.
3. A fejes saláta tovább marad friss, ha mosás nélkül megnedvesített konyharuhába csavarjuk, és így tesszük a hűtőbe, és mindig csak annyi levelet fejtünk le róla, amennyit elhasználunk, a konyharuhát érdemes időnként benedvesíteni, a salátaleveleket pedig csak a fogyasztás előtt megmosni.
4. A paradicsom tovább friss marad, ha a szárával együtt tároljuk, mégpedig úgy, hogy a szárrész lefelé legyen – a hűtőben így akár 1 hétig is tökéletesen frissek maradnak egy nejlonzacskóban.
5. Ha csak egy fél hagymára, lilahagymára van szükségünk, akkor úgy vágjuk félbe, hogy a gyökérrész az egyik félen maradjon, a másikat használjuk el azonnal, a gyökeres részt tegyük dobozba vagy jól záródó befőttes üvegbe, majd így tegyük a hűtőbe – így tovább friss marad, nem szagosítja a hűtőnket, és a hagyma sem fonnyad, nem szívja magába a bacikat és a szagokat.
6. Az alma a hűtő alsó fiókjában marad a legfrissebb, csomagolás nélkül. Időnként átforgatva itt 3 hétig is ropogósan frissek és lédúsak maradnak.
7. A friss zöldfűszer egy csoda, de kevesen használják őket, mert könnyen fonnyadnak. Ahhoz, hogy minél tovább frissek maradjanak, érdemes a szárvégeket levágni, vízbe tenni, és hűtőben tárolni, a vizet rendszeresen cserélni, így akár 1-1,5 hétig is frissek maradnak.
8. A húsos paprikákat a legjobb nejlonzacskóba téve a hűtő középső részén tárolni, ha lehet, akor úgy, hogy ne nagyon érjenek egymáshoz, így akár 1 hétig is tökéletesen frissek, ránctalanok és lédúsak maradnak.
9. A zellerszár 2 hétig is friss és ropogós marad, ha alufóliába csomagoljuk, és így fénytől védve, hűtőben tároljuk, a szárrészét meghagyva, és kívülről mindig csak annyi zellerszárat letörve, amennyire épp szükségünk van.
10. A fokhagyma akkor marad friss, ha egy dobozba vagy jól záródó befőttes üvegbe tesszük, és a hűtőben tároljuk, így ne fonnyad, nem kezd csírázni, és szagokkal sem árasztja el a hűtőnket.
+ 1. Ha egy felbontott üveg borból marad valamennyi, és tudjuk, hogy nem fog elfogyni 1-2 nap alatt, akkor se dobjuk ki: öntsük inkább jégkockatartóba, fagyasszuk le: tökéletesen használható szószokhoz, rizottókhoz és minden olyan ételhez, amihez egy kevés borra van szükség.
Ne hagyjuk, mert
A legegyszerűbb módszer, ha gyorsan meghámozzuk, felkarikázzuk, és bedugjuk a fagyasztóba egy dobozba téve. Ebből barmikor kivehetünk egy adagnyit egy banánturmixhoz vagy egy smoothie-hoz, jól jöhet egy gyors banán alapú vegán fagyihoz.
Ha van egy kis időnk sütögetni, akkor a krémes és édes banánokat akár azonnal felhasználhatjuk egy isteni banánkenyérben vagy banános zabkekszben.
Ha pedig valami egészen elképesztően selymes és kényeztető desszertre vágyunk, akkor készíthetünk belőle csokikrémet – csupa gyümölcsből, egészségesen!
Csokikrém csak gyümölcsökből >>
