1. Az avokádó hizlal – hamis!
Az avokádó nem kalóriaszegény, de ezzel együtt fontos tudni, hogy önmagában nem hizlal. 100 g átlagos tápértéke 160 kcal, viszont tele van rostokkal, értékes, telítetlen zsírsavakkal és kimondottan alacsony a glikémiás indexe, így hosszan eltelít, kimondottan ajánlott diétába illesztve is. Természetesen nem mindegy, mivel párosítjuk – ha egy jó kis sajtos taco mártogatósaként esszük, akkor nyilván nem alakbarát, de gyümölcsökkel krémesre turmixolva vagy guacamolénak elkészítve, zöldséghasábokkal mártogatva is tökéletes.
A fentieket alátámasztja az NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey) tanulmánya, amely szerint rendszeres avokádófogyasztás mellett csökken a metabolikus szindróma kockázatának kialakulása, stabilizálódik a koleszterinszint, csökken a testtömeg, a testtömegindex (BMI) és a derékkörfogat is, így kimondottan ajánlott diétához.
2. Túlértékelt a tápanyagait tekintve – hamis!
Valószínűleg bármelyik zöldségről és gyümölcsről elmondható, hogy ha megfelelő körülmények között termesztik, akkor egészséges és jótékony a szervezetre, túlértékelni nemigen lehet, de az avokádónál tényleg beszélhetünk szuperlativuszokban: jelentős mennyiségű B-, E-, K- és C-vitamint tartalmaz, emellett kétszer annyi káliumot, mint a banán, valamint folsavat, sok luteint és karotionidot, amelyek jótékonyan hatnak a szemre, vagyis a látásra, a benne lévő jó zsírok pedig a bőrünknek is nagyon jót tesznek. És ne feledkezzünk meg a magas antioxidáns-tartalmáról sem, ami segíti a sejtek megújulását, vagyis fékezik az öregedési folyamatokat.
3. Szuperélelmiszer – igaz!
Nálunk kevéssé ismert tény, de az avokádó az első ételek egyike, amit a csecsemőknek hozzátáplálásként adnak azokon a vidékeken, ahol a gyümölcs megterem. Mégpedig azért, mert semmilyen allergént nem tartalmaz, könnyen emészthető, tápláló, mindenmentes. Ha elsőre furcsának is tűnik, gondoljunk bele, hogy sokáig a banánról sem gondoltuk, hogy ideális bébiétel lenne… Az avokádónak ráadásul nincs jellegzetes íze, így bármilyen ízvilágra hangolható, és rengeteg módon beilleszthető az étrendünkbe.
4. Káros a környezre a termesztése – igaz is, nem is!
A robbanásszerűen megnövekedett kereslet miatt valóban egyre nagyobb területekre telepítenek avokádó-ültetvényeket, és ezt nem mindig intelligens módon végzik, így erdős területek is áldozatul esnek, viszont az avokádófa azon ritka növények közé tartozik, amelyeket elkerülnek a fertőzések és az élősködők, így gyakorlatilag nem kell permetezni, kemikáliákkal kezelni, ráadásul a gyümölcs bőre is eléggé ellenálló, így a szállításhoz sem kezelik a gyümölcsöt.
5. Túl drága – igaz is, nem is!
Valóban vannak helyek, ahol kimondottan magas áron kínálják a gyümölcsöt, különösen akkor, ha fel van címkézve, „puha”, „érett” és „felhasználásra kész” hívószavakkal, ráadásul ha nagy a magja, akkor tényleg csalódást okoz, azt a rémálmot pedig ne is említsük, ha össze-vissza van nyomkodva, amitől a héj alatt megfeketedik a húsa. De mivel egyre népszerűbb, már minden szuper és hiper kínálatában megtalálható, és gyakran akciózzák, ha éppen beérőfélben van, hogy a nyakukon ne maradjon, ilyenkor pedig baráti áron hozzájuthatunk a nagyon laktató és egészséges gyümölcshöz, így pedig már igazán kiadós, és ár-érték arányban mindenképpen megéri bevásárolni belőle.
A savanyú, sós, keserű, édes négyes
Már kicsi korunkban megismertük az alapízeket, sőt, a padot koptatva azt is belénk vésték, melyiket hol érzékeljük a nyelvünk felületén. De akkoriban a fáma nem szólt még erről az ötödik ízről, amelyet „kínai, hús- és fehérjeízként” is emlegetnek. Pedig nem annyira új keletű a dolog, épp csak kevesen ismerik el a létezését, ami főként amiatt lehet, mert ez az íz önmagában nem érzékelhető, és számtalan ázsiai ételben megtalálható, amit mi, európaiak valami misztikus dolognak vélünk.
Az umami (természetesen) megtalálható a…
Vannak alapanyagok, amelyek tehát természetes formájukban tartalmazzák az umamiért felelős glutamátot, másoknál különböző konyhai technológiákkal: érleléssel, pácolással, lassú főzéssel vagy szárítással érik el ezt a speciális ízt.
Nevezzük nevükön a dolgokat!
A nátrium-glutamátot (vagyis az umami ízért felelős glutamátot), számosítva az E621-et, 1908-ban különítette el a többi íztől egy tokiói professzor: Kikunae Ikeda. Ő a négy alapíz mellett érzett még egy ötödiket, ami nem hagyta nyugodni, és amit addig egyetlen táplálkozáskutató sem azonosított.
A nátrium-glutamátról, az umamiról és az ízfokozókról itt olvashatsz tovább, érdemes! >>
Sajnos nem mindenki jut el síelni vagy épp egy egzotikus utazásra, ami rendbetenné, felfrissítené nemcsak a lelkünket, de az arcbőrünket is, de a fény, a jó levegő és a pihenés nélkül is tehetünk a szép, ragyogó bőrért.
Nagyon jót tesz a bőrnek minden olyan zöldség és gyümölcs, ami narancssárga, így a sárgarépa, a sütőtök, az édesburgonya, a narancs, de a spenót, a sóska és és minden zöldsaláta is jótékonyan hat a bőrre. Ne felejtsük el az aszalt sárgabarackot és mangót sem, ezek kiemelten gazdagok béta-karotinban, a szárítás közben koncentrálódik, és nem veszik el belőlük ez az értékes tápanyag.
A C-vitamin a bőr ruganyosságáért, feszességéért felel, amit a citrusokból, kiviből, petrezselyemből, savanyú káposztából vagy fagyasztott bogyós gyümölcsökből kitűnően pótolhatunk természetesen. A nem túl forró teát citromlével vagy narancs kifacsart levével ízesítve sokkal többet tehetünk a szép arcbőrért, mint gondolnánk!
A kurkuma is csodásan hat a bőrre, bizonyítottan gyulladáscsökkentő hatású és magas antioxidáns tartalommal bír, fiatalító hatást is tulajdonítanak neki, fűszerként is nagyon finom, melegítő hatású, bármilyen levesbe, főzelékbe tehetünk belőle, de teába is keverhetünk belőle kiskanálnyit, sőt úgynevezett csodaitalt, aranytejet is készíthetünk vele, ami nemcsak jótékony, de nagyon finom is!
A sok illatos zöldfűszer csodát tesz az étellel, és bár vannak, amelyek szárított formában is jól használhatóak, frissen mégis más az aromájuk, illatanyaguk. A friss és a szárított bazsalikom és petrezselyem íze ég és föld, ahogy a zsálya és a rozmaring is sokkal aromásabb, ha frissen használjuk, és aki egyszer rákap az élő zöldfűszerekre, legszívesebben mindig ezeket használná.
Ma már sok helyen kapható is cserepekben nevelgetett zöldfűszer, de ezek a leggyakrabban pár nap alatt tönkremennek, így néhány próbálkozás után leszokunk a házilag nevelgetett zöldfűszerekről, pedig nemcsak finomak és jótékony a hatásuk, hanem jó hangulatot is árasztanak a cserepekben növekedve a konyhapulton vagy az ablakban. Mi is befürödtünk párszor, de kitartottunk, és néhány egyszerű praktika betartásával igenis mindig lehet friss zöldfűszer az ablakban!
Mire figyeljünk a cserepes zöldfűszereknél?
A fűszernövényeket érdemes hetente egyszer csapvíz alatt leöblíteni, mert a lakásban gyorsan porosodnak, a víztől felfrissülnek, tiszták is lesznek!
Pár éve divatossá váltak a joghurtkészítő elektromos konyhai gépek, de igazából erre nincs szükség, tökéletesen megfelel hozzá egy sima sütő és néhány óra, amíg a „beoltott” tejből joghurt lesz. Bármilyen friss tejjel készíthető, a tartós, úgynevezett ultrapasztőrözött – UHT – nem jó, viszont bármilyen zsírosságú megfelel, a joghurt finomságát nem a zsírtartalom befolyásolja, hanem a fehérjetartalma. Éppen ezért érdemes hozzáadni egy kis tejport, hogy fehérjében gazdagabb legyen.
Ezen kívül már csak joghurt kell hozzá. Nem vicc, tényleg, és mielőtt bárki azt kérdezné, ugyan miért készítene házi joghurtot, ha joghurtot kell vásárolni hozzá, akkor a jó hír, hogy csak első alkalommal, mivel kis mennyiségben élő joghurtkultúra, ami a fermentációt beindítja, másképp nem szerezhető be. Innentől viszont mindig a saját joghurtunkat használhatjuk a további gyártásnál, és hűtőben, mindenféle tartósítószer nélkül 10 napig is eláll.
Nagyon krémes és finom, akár magában elkanalazva, akár turmixokhoz, müzlihez, mártogatóshoz, salátához öntetnek elkészítve – vagy bármi más módon felhasználható, amihez joghurt kell.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a tejport, kézi habverővel elkeverjük, majd tűzre téve, folyamatosan kevergetve 85 fokosra melegítjük, vagyis amíg elkezd kicsit habzani a teteje. Nem szabad felforralni, de ezen a hőmérsékleten megváltozik a tejfehérje szerkezete, és könnyebben tud majd joghurttá válni.
A tűzről levéve átszűrjük, hogy biztosan ne maradjon benne esetlegesen összecsomósodott tejporgumó, majd visszahűtjük 45 fokosra. A leggyorsabb, ha a tálat jeges vízbe áztatjuk, vagy 2 fémtálat használunk, és egyikből a másikba átöntjük 25–30 alkalommal egymás után. Ha nincs konyhai hőmérőnk, akkor az ujjunkkal csekkoljuk: ha nem túl forró, és benne tudjuk tartani az ujjunkat 10 másodpercig, akkor jó.
Ezután a tejhez adunk 1 evőkanál élőflórás, nem hideg joghurtot, és simára elkeverjük, majd lefedjük frissentartó fóliával. 50 fokos sütőbe tesszük, és 3–3,5 órát hagyjuk erjedni, sűrűsödni. Minél tovább hagyjuk bent, annál sűrűbb és savanykásabb lesz.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd a hűtőben tároljuk. Jó hidegen akár 10 napig is eláll, ha szeretnénk belőle újabb joghurtot készíteni, akkor 5-7 napos joghurttal dolgozzunk.
A gesztenye alacsony zsír- és kalóriatartalma, valamint magas szénhidráttartalma miatt ideális összetevője a gluténmentes táplálkozásnak, akár egészben, akár liszt formájában. A gesztenyében megtalálható a legtöbb fontos ásványi anyag, bár kis mennyiségben, vasban és káliumban viszont gazdag. Ami összetételét illeti, 50%-a víz, 45%-a keményítő, 5%-a pedig zsír, pontosabban jótékony növényi olaj, rostokban is igen gazdag.
Nálunk a leggyakrabban édes püré formájában fogyasztjuk, desszertbe téve vagy egyszerűen csak egy jó adag tejszínhabbal elkanalazva, illetve olykor sütve elszemezgetjük, pedig ennél jóval többet tud. Az október vége felé beérő gesztenyék hosszan eltarthatóak, így februárig érdemes kihasználni őket minél több formában. Bármilyen friss salátát feldobhatunk, ha megszórjuk egy kevés aprított sült vagy főtt gesztenyével, összepárolhatjuk káposztával, édesburgonyával, sütőtökkel, sőt gombával, húsfélékkel is nagyon finom, de pürésítve tölteléket is készíthetünk, gazdagíthatunk vele.
Ha nyersen vásároljunk, akkor minél gömbölydedebb és fényes héjú példányokat válasszunk, a puha, fénytelen vagy sérült héjú gesztenyét ne vegyük meg. Ha a méretükhöz viszonyítva túl könnyűnek tünnek, akkor már száraz, kemény, kevéssé élvezhető és nagyon bajlódós lesz a feldolgozásuk.
Ma már kapható főtt, hámozott, natúr gesztenye is vákuumos csomagolásban, illetve pürésítve édes és natúr változat is, a mélyhűtőpultban, ezeket is választhatjuk, de otthon is viszonylag egyszerűen előkészíthető, főleg a mikrós megoldással.
A gesztenyét hagyományosan süthetjük és főzhetjük is, de a legegyszerűbb és a leggyorsabb a mikrós megoldás.
A ponty hazai halunk, és ha jól van tartva, akkor nagyon ízletes a húsa, nem zsíros és nagyon könnyen emészthető, egészséges fehérjeforrás. A Hortobágyon régóta, több mint egy évszázada, 1916 óta tenyésztik, természetvédelmi környezetben, ráadásul ma már bio változatban is, és a húsa tényleg nagyon finom, egyáltalán nem pocsolyás vagy mocsáros ízű. Szerencsére ma már egyre több helyen hozzájuthatunk, kimondottan az olcsóbb halak közé sorolható, és nem utazza körbe a világot, míg hozzánk eljut. Keressétek a csomagoláson a Hortobágyi Halgazdaságot!
Mivel hazai halfajta, legtöbben a magyaros elkészítést társítják hozzá, a rántott pontypatkó majonézes krumplisalátával vagy éppen a rácos változat jut sokaknak eszébe, de ennél egyszerűbben is elkészíthető igaz alakbarát, könnyű és egészséges fogásnak, pár perc alatt akár.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A pontyszeleteket fél citrom levével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk. A cukkiniket vékonyan felkarikázzuk, finoman sózzuk. A maradék fél citromot felkarikázzuk. A pontypatkókat, a cukkinit és a citromokat is egy nagyobb serpenyőbe tesszük, hozzáadjuk a koktélparadicsomot, megszórjuk a kakukkfűvel, majd aláöntjük a bort.
A serpenyőt tűzre tesszük, és 10-12 perc alatt megsütjük-pároljuk, ha szeretjük, kicsit le is piríthatjuk, és ízlés szerint magában diétásan, vagy körettel – párolt rizzsel, krumplipürével tálaljuk.
Nem kell aggódniuk azoknak, akik úgy esznek, mint a nyuszik, vagyis csak növényi táplálékot vesznek magukhoz. Egyes gabonák, hüvelyesek és olajos magvak nagyon értékes növényi fehérjeforrások, megfelelő mennyiségben és kombinációban fogyasztva pedig tökéletesen elégségesek a szervezet számára. A lakto-ovo vegetáriánusoknak könnyebb dolguk van, mert tejterméket és tojást is fogyasztanak, amiből egyszerűbb a megfelelő fehérjemennyiség bevitele, de egy kis figyelemmel és tudatossággal csak növényi táplálkozással is könnyedén abszolválható a fehérje-feladat.
A fehérjék úgynevezett aminosavakból állnak, és döntő szerepük van sejtjeink felépítésében, szervezetünk, izomzatunk működésében. 20-féle aminosavat ismerük, és ebből nyolcat a szervezetünk maga nem képes előállítani, így ezeket mindenképpen táplálékkal kell bevinnünk. Az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, de a növények többnyire nem az összeset, de vannak olyanok is, amelyek viszont igen, igaz, kisebb arányban és mennyiségben, mégis érdemes tudni róluk. Ilyenek a diófélék, a szezámmag, a napraforgómag, a zöldborsó és a csicseriborsó például…
A legjobb növényi fehérjeforrások
A különféle növényi fehérjeforrásokat érdemes kombinálni, hogy teljes értékű fehérjéhez jusson a szervezetünk, ezért célszerű úgy párosítani a fenti csoportokat egy-egy fogásban, hogy egyszerre többféléből fogyasztunk. Klasszikus párosítás a rizs lencsével vagy a bab kukoricával, de a csicseriborsó szezámpürével (tahini) hummusznak elkészítve is remek teljes értékű fehérje, ahogy a zabkása mandulatejjel, magokkal gazdagítva is.
Arról már korábban írtunk, milyen konyhai alapfelszereléssel érdemes nekiindulni a nagybetűsnek, most pedig annak járunk utána, milyen gyors és egyszerű, egészséges ételeket érdemes készíteni az első időkben, kudarcélmény nélkül.
Egészséges, gyorsan összeállítható, többnyire főzni sem kell, gyakorlatilag bármivel gazdagítható. Ahhoz, hogy tartalmasabb, laktató is legyen, és egy óra múlva ne kelljen újabb étel után nézni, érdemes gazdagítani főtt krumplival vagy rizzsel, bulgurral, tonhallal vagy csirkefalatokkal. Minden salátának lelke a jó öntet: nem kell túl bonyolult dologra gondolni, egy kevés extraszűz olívaolaj, levés citromlé vagy balzsamecet és pici mustár keveréke, só és bors alapként tökéletes, de akár zöldfűszerrel ízesített joghurt is remek lehet.
Egy kis meleg leves elképesztően jól tud esni a nap végén, és nem kell mindig feltétlenül a hosszan fővő húslevesnek nekiállni. A zöldségekből készülő krémlevesek gyakorlatilag elronthatatlanok, gyorsan el is készülnek, rém egyszerűen. Az alap szinte mindig egy kis olajon megdinsztelt hagyma, amire egy kevés krumpli és tetszőleges zöldség kerül, majd vízzel vagy alaplével (leveskockával) megfőzzük. A pépesítés után egy kis tejszín vagy tejföl mehet bele, és már lehet is kanalazni. De konzervkukoricából is készíthetünk villámlevest, hogy a szuperselymes sajtkrémlevesről már ne is beszéljünk…
Forrás: Hámori Zsófia
A legegyszerűbb és bombabiztos fogások a tepsiben sült hús-zöldség kombó. Az egyetlen veszély, ha elégetjük vagy túlsütjük, de az éhes emberrel, ugye, az nem fordulhat elő, hogy megfeledkezik a sülő ételről, ami ráadásul szerencsére illatával folyamatosan emlékeztet: mindjárt elkészülök! A tepsiben a legváltozatosabb dolgokat összesüthetjük, és gyakorlatilag nem lehet melléfogni. Kezdőknek a legjobb választás a csirke – legyen az csirkemell, -comb, -szárny vagy -máj –, gyorsan megsül, jól fűszerezhető, és a húsok között pénztárcabarát. Sóval, borssal, tetszőleges zöldfűszerrel bedörzsölve mehet a tepsibe, alá egy kis fehérbor vagy víz, mellé pedig bedobáljuk a zöldségeket. A krumplit nem érdemes elhagyni, de mehet mellé szinte bármilyen más zöldség, nagyon finom a vele sült padlizsán, cukkini, sárgarépa, karalábé, zeller, édesburgonya, paprika, paradicsom, édeskömény, és persze egy kis hagyma és fokhagyma. Ezek bármilyen kombinációja működik és nagyon finom, de akár pár gerezd almát, körtét is tehetünk a hús és a krumpli mellé. Természetesen a zöldségeket sem árt sózni és fűszerezni, majd először alufóliával lefedve a sütőben pároljuk, majd ha kellően megpuhult a hús, akkor az alufóliát levéve kicsit megpirítjuk, esetleg egy kis sajttal is megszórhatjuk.
Fűszeres sült csirke provence-i hangulatban >>
Tepsis csirkecomb fűszeres krumplival >>
Négysajtos csirkecomb salátával >>
Citromos-olajbogyós csirkecomb >>
Mediterrán citromos-fokhagymás csirke >>
Ilyenkor nem érdemes rögtön gyógyszer után nyúlni – érdemes inkább az alábbi ételekkel, italokkal próbálkozni, hogy természetes módon visszaállítsuk a gyomor egészségét!
A citromos vizet mostanában mindenre ajánlják, a szép bőrtől elkezdve az anyagcsere beindításáig. Nem véletlen: az emésztést is tök jól rendbe teszi, tele van C-vitaminnal, és hidratál, ami puffadás esetén külön ajánlott.
A paradicsomban rengeteg likopin nevű antioxidáns található, amely segít a gyomrunk megnyugtatásában. Ilyen célból a legjobb, ha a nyers gyümölcsöt fogyasztjuk, és nem paradicsompürét vagy paradicsomlevet iszunk.
További 3 gyomorsegítőről itt olvashattok >>
A külső hidratálás mellett ehhez belülről az a legfontosabb, hogy megfelelő mennyiségű Ómega-3 zsírsav kerüljön a szervezetbe, ehhez a legjobb források az olajos magvak – tökmag, napraforgómag, mandula, dió – salátára szórva például, és persze a különféle olajosabb húsú halak és a tőkehalmáj.
Receptötlet: Egy konzerv tőkehalmájat alaposan csöpögtessünk le, majd pár csepp citromlével és kevés finomra vágott petrezselyemmel vagy snidlinggel villával törjük össze. Pirítósra halmozva vagy hasábokra vágott friss zöldségekkel – répával, uborkával, szárzellerrel – mártogatósnak is remek.
Ahhoz, hogy egyenletesen feszes, sugárzó és friss legyen a bőrünk, a hajszálerek felelnek, ehhez pedig a flavonoidokban és antioxidánsokban gazdag, tonizáló, a vérkeringést jótékonyan támogató ételeket érdemes választani. Ehhez tökéletes a szőlő és a mazsola – a maggal együtt -, az áfonya, a fekete tea és a hajdina is.
Receptötlet: Serpenyőben szárazon kicsit lepirított hajdinát öntsünk fel háromszoros mennyiségű vízzel, és főzzük puhára egy kevés só hozzáadásával. Amikor puha, szűrjük le, majd kevés olívaolajjal és felcsíkozott füstölt lazaccal forgassuk össze. Ha madársalátával fogyasztjuk, igazi ajándék a bőrnek ez a finom és könnyű fogás.
A B-vitaminok családja elengedhetetlen a sejtek megújításához, ezeket pedig elsősorban a belsőségekben, hüvelyesekben, a banánban, az avokádóban, a diófélékben és az élesztőben találjuk nagyobb mennyiségben. Emellett nem árt, ha a C-vitamin bevitelére is odafigyelünk, amely segíti a kollagének, vagyis feszesítő fehérjék termelését. Mostanság leginkább a brokkoliban, a citrusfélében és a kiviben találjuk meg ezt az értékes vitamint.
Receptötlet: Pohárnyi főtt csicseriborsót, 1 avokádó húsát, 1 citrom levét késes robotgépben pürésítjük, hozzáadunk fél csokor finomra vágott petrezselymet, 1 teáskanál mustárt, 2 evőkanál darált diót – esetleg 3-4 finomra vágott aszalt paradicsommal vagy 1-2 apróra kockázott csemege uborkával ízesíthetjük, szendvicskrémnek vagy mártogatósnak is friss zöldségekkel nagyon finom. Részletesebb recept itt >>
Készen is kapható mindenféle paradicsomszósz, fűszerekkel ízesített és hangzatos nevű üveges és dobozos változat, ami konyhakész és azonnal használható pizzához, tésztához, lasagnéra vagy paradicsomos húsgombóchoz, de ezek árban irreálisan drágák, így sokkal jobban járunk, ha a natúr konzerv paradicsomot választjuk, és mi magunk turbózzuk paradicsomszósszá.
Pürésített vagy hámozott egész paradicsomot konzerves, üveges és papírdobozos formában is találhatunk a boltok polcain, ezek többnyire tartósítószer nélkül készülnek, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy a paradicsom oxidálódjon, és megőrizze szép, élénk színét. Érett, zamatos, szabadföldi paradicsomból készülnek, ami nyersen ugyan nagyon édes, de a hőkezeléstől előjön a savassága, ezért mindenképpen érdemes szelídíteni ezen – a fűszerezés mellett.
A szószosítás első lépéseként érdemes egy kevés olívaolajat adni hozzá, ez lágyítja és selymesíti, lazítja a mártás textúráját. Ezutás a savasság megszelídítésére egy cukrot vagy mézet adunk hozzá – nem sokat és nem is az édesítés a cél, mint a magyar konyhában kedvelt paradicsomleves vagy töltött paprika paradicsomos levénél, hanem csak a savtartalom ellenpontozása. Egy kis só és lehetőleg frissen őrölt bors jön ezután, majd ízlés szerint a fűszerek: olaszos fogásoknál ez alapvetően oregánó vagy bazsalikom, esetleg a kettő keveréke, de ízlés szerint mehet bele kakukkfű vagy provence-i fűszerkeverék is, ha pedig illik az ételhez akkor némi zúzott fokhagyma is.
Ha pizzához vagy lasagnéhez használjuk, akkor már kész is, de ha villámgyors tésztához készül, akkor érdemes egy kis mascarponével összeturmixolni vagy egy lecsöpögtetett konzerv tonhallal összekeverni, és halmozhatjuk is a spagettire vagy pennére, de akár össze is forralható, vagy gazdagíthatjuk lepirított darált hússal vagy gombával, összerotyogtathatjuk reszelt cukkinivel és sárgarépával, maréknyi felaprított olajbogyóval…
