A sok illatos zöldfűszer csodát tesz az étellel, és bár vannak, amelyek szárított formában is jól használhatóak, frissen mégis más az aromájuk, illatanyaguk. A friss és a szárított bazsalikom és petrezselyem íze ég és föld, ahogy a zsálya és a rozmaring is sokkal aromásabb, ha frissen használjuk, és aki egyszer rákap az élő zöldfűszerekre, legszívesebben mindig ezeket használná.
Ma már sok helyen kapható is cserepekben nevelgetett zöldfűszer, de ezek a leggyakrabban pár nap alatt tönkremennek, így néhány próbálkozás után leszokunk a házilag nevelgetett zöldfűszerekről, pedig nemcsak finomak és jótékony a hatásuk, hanem jó hangulatot is árasztanak a cserepekben növekedve a konyhapulton vagy az ablakban. Mi is befürödtünk párszor, de kitartottunk, és néhány egyszerű praktika betartásával igenis mindig lehet friss zöldfűszer az ablakban!
Mire figyeljünk a cserepes zöldfűszereknél?
A fűszernövényeket érdemes hetente egyszer csapvíz alatt leöblíteni, mert a lakásban gyorsan porosodnak, a víztől felfrissülnek, tiszták is lesznek!
Pár éve divatossá váltak a joghurtkészítő elektromos konyhai gépek, de igazából erre nincs szükség, tökéletesen megfelel hozzá egy sima sütő és néhány óra, amíg a „beoltott” tejből joghurt lesz. Bármilyen friss tejjel készíthető, a tartós, úgynevezett ultrapasztőrözött – UHT – nem jó, viszont bármilyen zsírosságú megfelel, a joghurt finomságát nem a zsírtartalom befolyásolja, hanem a fehérjetartalma. Éppen ezért érdemes hozzáadni egy kis tejport, hogy fehérjében gazdagabb legyen.
Ezen kívül már csak joghurt kell hozzá. Nem vicc, tényleg, és mielőtt bárki azt kérdezné, ugyan miért készítene házi joghurtot, ha joghurtot kell vásárolni hozzá, akkor a jó hír, hogy csak első alkalommal, mivel kis mennyiségben élő joghurtkultúra, ami a fermentációt beindítja, másképp nem szerezhető be. Innentől viszont mindig a saját joghurtunkat használhatjuk a további gyártásnál, és hűtőben, mindenféle tartósítószer nélkül 10 napig is eláll.
Nagyon krémes és finom, akár magában elkanalazva, akár turmixokhoz, müzlihez, mártogatóshoz, salátához öntetnek elkészítve – vagy bármi más módon felhasználható, amihez joghurt kell.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a tejport, kézi habverővel elkeverjük, majd tűzre téve, folyamatosan kevergetve 85 fokosra melegítjük, vagyis amíg elkezd kicsit habzani a teteje. Nem szabad felforralni, de ezen a hőmérsékleten megváltozik a tejfehérje szerkezete, és könnyebben tud majd joghurttá válni.
A tűzről levéve átszűrjük, hogy biztosan ne maradjon benne esetlegesen összecsomósodott tejporgumó, majd visszahűtjük 45 fokosra. A leggyorsabb, ha a tálat jeges vízbe áztatjuk, vagy 2 fémtálat használunk, és egyikből a másikba átöntjük 25–30 alkalommal egymás után. Ha nincs konyhai hőmérőnk, akkor az ujjunkkal csekkoljuk: ha nem túl forró, és benne tudjuk tartani az ujjunkat 10 másodpercig, akkor jó.
Ezután a tejhez adunk 1 evőkanál élőflórás, nem hideg joghurtot, és simára elkeverjük, majd lefedjük frissentartó fóliával. 50 fokos sütőbe tesszük, és 3–3,5 órát hagyjuk erjedni, sűrűsödni. Minél tovább hagyjuk bent, annál sűrűbb és savanykásabb lesz.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd a hűtőben tároljuk. Jó hidegen akár 10 napig is eláll, ha szeretnénk belőle újabb joghurtot készíteni, akkor 5-7 napos joghurttal dolgozzunk.
A gesztenye alacsony zsír- és kalóriatartalma, valamint magas szénhidráttartalma miatt ideális összetevője a gluténmentes táplálkozásnak, akár egészben, akár liszt formájában. A gesztenyében megtalálható a legtöbb fontos ásványi anyag, bár kis mennyiségben, vasban és káliumban viszont gazdag. Ami összetételét illeti, 50%-a víz, 45%-a keményítő, 5%-a pedig zsír, pontosabban jótékony növényi olaj, rostokban is igen gazdag.
Nálunk a leggyakrabban édes püré formájában fogyasztjuk, desszertbe téve vagy egyszerűen csak egy jó adag tejszínhabbal elkanalazva, illetve olykor sütve elszemezgetjük, pedig ennél jóval többet tud. Az október vége felé beérő gesztenyék hosszan eltarthatóak, így februárig érdemes kihasználni őket minél több formában. Bármilyen friss salátát feldobhatunk, ha megszórjuk egy kevés aprított sült vagy főtt gesztenyével, összepárolhatjuk káposztával, édesburgonyával, sütőtökkel, sőt gombával, húsfélékkel is nagyon finom, de pürésítve tölteléket is készíthetünk, gazdagíthatunk vele.
Ha nyersen vásároljunk, akkor minél gömbölydedebb és fényes héjú példányokat válasszunk, a puha, fénytelen vagy sérült héjú gesztenyét ne vegyük meg. Ha a méretükhöz viszonyítva túl könnyűnek tünnek, akkor már száraz, kemény, kevéssé élvezhető és nagyon bajlódós lesz a feldolgozásuk.
Ma már kapható főtt, hámozott, natúr gesztenye is vákuumos csomagolásban, illetve pürésítve édes és natúr változat is, a mélyhűtőpultban, ezeket is választhatjuk, de otthon is viszonylag egyszerűen előkészíthető, főleg a mikrós megoldással.
A gesztenyét hagyományosan süthetjük és főzhetjük is, de a legegyszerűbb és a leggyorsabb a mikrós megoldás.
A ponty hazai halunk, és ha jól van tartva, akkor nagyon ízletes a húsa, nem zsíros és nagyon könnyen emészthető, egészséges fehérjeforrás. A Hortobágyon régóta, több mint egy évszázada, 1916 óta tenyésztik, természetvédelmi környezetben, ráadásul ma már bio változatban is, és a húsa tényleg nagyon finom, egyáltalán nem pocsolyás vagy mocsáros ízű. Szerencsére ma már egyre több helyen hozzájuthatunk, kimondottan az olcsóbb halak közé sorolható, és nem utazza körbe a világot, míg hozzánk eljut. Keressétek a csomagoláson a Hortobágyi Halgazdaságot!
Mivel hazai halfajta, legtöbben a magyaros elkészítést társítják hozzá, a rántott pontypatkó majonézes krumplisalátával vagy éppen a rácos változat jut sokaknak eszébe, de ennél egyszerűbben is elkészíthető igaz alakbarát, könnyű és egészséges fogásnak, pár perc alatt akár.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A pontyszeleteket fél citrom levével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk. A cukkiniket vékonyan felkarikázzuk, finoman sózzuk. A maradék fél citromot felkarikázzuk. A pontypatkókat, a cukkinit és a citromokat is egy nagyobb serpenyőbe tesszük, hozzáadjuk a koktélparadicsomot, megszórjuk a kakukkfűvel, majd aláöntjük a bort.
A serpenyőt tűzre tesszük, és 10-12 perc alatt megsütjük-pároljuk, ha szeretjük, kicsit le is piríthatjuk, és ízlés szerint magában diétásan, vagy körettel – párolt rizzsel, krumplipürével tálaljuk.
Nem kell aggódniuk azoknak, akik úgy esznek, mint a nyuszik, vagyis csak növényi táplálékot vesznek magukhoz. Egyes gabonák, hüvelyesek és olajos magvak nagyon értékes növényi fehérjeforrások, megfelelő mennyiségben és kombinációban fogyasztva pedig tökéletesen elégségesek a szervezet számára. A lakto-ovo vegetáriánusoknak könnyebb dolguk van, mert tejterméket és tojást is fogyasztanak, amiből egyszerűbb a megfelelő fehérjemennyiség bevitele, de egy kis figyelemmel és tudatossággal csak növényi táplálkozással is könnyedén abszolválható a fehérje-feladat.
A fehérjék úgynevezett aminosavakból állnak, és döntő szerepük van sejtjeink felépítésében, szervezetünk, izomzatunk működésében. 20-féle aminosavat ismerük, és ebből nyolcat a szervezetünk maga nem képes előállítani, így ezeket mindenképpen táplálékkal kell bevinnünk. Az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, de a növények többnyire nem az összeset, de vannak olyanok is, amelyek viszont igen, igaz, kisebb arányban és mennyiségben, mégis érdemes tudni róluk. Ilyenek a diófélék, a szezámmag, a napraforgómag, a zöldborsó és a csicseriborsó például…
A legjobb növényi fehérjeforrások
A különféle növényi fehérjeforrásokat érdemes kombinálni, hogy teljes értékű fehérjéhez jusson a szervezetünk, ezért célszerű úgy párosítani a fenti csoportokat egy-egy fogásban, hogy egyszerre többféléből fogyasztunk. Klasszikus párosítás a rizs lencsével vagy a bab kukoricával, de a csicseriborsó szezámpürével (tahini) hummusznak elkészítve is remek teljes értékű fehérje, ahogy a zabkása mandulatejjel, magokkal gazdagítva is.
Arról már korábban írtunk, milyen konyhai alapfelszereléssel érdemes nekiindulni a nagybetűsnek, most pedig annak járunk utána, milyen gyors és egyszerű, egészséges ételeket érdemes készíteni az első időkben, kudarcélmény nélkül.
Egészséges, gyorsan összeállítható, többnyire főzni sem kell, gyakorlatilag bármivel gazdagítható. Ahhoz, hogy tartalmasabb, laktató is legyen, és egy óra múlva ne kelljen újabb étel után nézni, érdemes gazdagítani főtt krumplival vagy rizzsel, bulgurral, tonhallal vagy csirkefalatokkal. Minden salátának lelke a jó öntet: nem kell túl bonyolult dologra gondolni, egy kevés extraszűz olívaolaj, levés citromlé vagy balzsamecet és pici mustár keveréke, só és bors alapként tökéletes, de akár zöldfűszerrel ízesített joghurt is remek lehet.
Egy kis meleg leves elképesztően jól tud esni a nap végén, és nem kell mindig feltétlenül a hosszan fővő húslevesnek nekiállni. A zöldségekből készülő krémlevesek gyakorlatilag elronthatatlanok, gyorsan el is készülnek, rém egyszerűen. Az alap szinte mindig egy kis olajon megdinsztelt hagyma, amire egy kevés krumpli és tetszőleges zöldség kerül, majd vízzel vagy alaplével (leveskockával) megfőzzük. A pépesítés után egy kis tejszín vagy tejföl mehet bele, és már lehet is kanalazni. De konzervkukoricából is készíthetünk villámlevest, hogy a szuperselymes sajtkrémlevesről már ne is beszéljünk…
Forrás: Hámori Zsófia
A legegyszerűbb és bombabiztos fogások a tepsiben sült hús-zöldség kombó. Az egyetlen veszély, ha elégetjük vagy túlsütjük, de az éhes emberrel, ugye, az nem fordulhat elő, hogy megfeledkezik a sülő ételről, ami ráadásul szerencsére illatával folyamatosan emlékeztet: mindjárt elkészülök! A tepsiben a legváltozatosabb dolgokat összesüthetjük, és gyakorlatilag nem lehet melléfogni. Kezdőknek a legjobb választás a csirke – legyen az csirkemell, -comb, -szárny vagy -máj –, gyorsan megsül, jól fűszerezhető, és a húsok között pénztárcabarát. Sóval, borssal, tetszőleges zöldfűszerrel bedörzsölve mehet a tepsibe, alá egy kis fehérbor vagy víz, mellé pedig bedobáljuk a zöldségeket. A krumplit nem érdemes elhagyni, de mehet mellé szinte bármilyen más zöldség, nagyon finom a vele sült padlizsán, cukkini, sárgarépa, karalábé, zeller, édesburgonya, paprika, paradicsom, édeskömény, és persze egy kis hagyma és fokhagyma. Ezek bármilyen kombinációja működik és nagyon finom, de akár pár gerezd almát, körtét is tehetünk a hús és a krumpli mellé. Természetesen a zöldségeket sem árt sózni és fűszerezni, majd először alufóliával lefedve a sütőben pároljuk, majd ha kellően megpuhult a hús, akkor az alufóliát levéve kicsit megpirítjuk, esetleg egy kis sajttal is megszórhatjuk.
Fűszeres sült csirke provence-i hangulatban >>
Tepsis csirkecomb fűszeres krumplival >>
Négysajtos csirkecomb salátával >>
Citromos-olajbogyós csirkecomb >>
Mediterrán citromos-fokhagymás csirke >>
Ilyenkor nem érdemes rögtön gyógyszer után nyúlni – érdemes inkább az alábbi ételekkel, italokkal próbálkozni, hogy természetes módon visszaállítsuk a gyomor egészségét!
A citromos vizet mostanában mindenre ajánlják, a szép bőrtől elkezdve az anyagcsere beindításáig. Nem véletlen: az emésztést is tök jól rendbe teszi, tele van C-vitaminnal, és hidratál, ami puffadás esetén külön ajánlott.
A paradicsomban rengeteg likopin nevű antioxidáns található, amely segít a gyomrunk megnyugtatásában. Ilyen célból a legjobb, ha a nyers gyümölcsöt fogyasztjuk, és nem paradicsompürét vagy paradicsomlevet iszunk.
További 3 gyomorsegítőről itt olvashattok >>
A külső hidratálás mellett ehhez belülről az a legfontosabb, hogy megfelelő mennyiségű Ómega-3 zsírsav kerüljön a szervezetbe, ehhez a legjobb források az olajos magvak – tökmag, napraforgómag, mandula, dió – salátára szórva például, és persze a különféle olajosabb húsú halak és a tőkehalmáj.
Receptötlet: Egy konzerv tőkehalmájat alaposan csöpögtessünk le, majd pár csepp citromlével és kevés finomra vágott petrezselyemmel vagy snidlinggel villával törjük össze. Pirítósra halmozva vagy hasábokra vágott friss zöldségekkel – répával, uborkával, szárzellerrel – mártogatósnak is remek.
Ahhoz, hogy egyenletesen feszes, sugárzó és friss legyen a bőrünk, a hajszálerek felelnek, ehhez pedig a flavonoidokban és antioxidánsokban gazdag, tonizáló, a vérkeringést jótékonyan támogató ételeket érdemes választani. Ehhez tökéletes a szőlő és a mazsola – a maggal együtt -, az áfonya, a fekete tea és a hajdina is.
Receptötlet: Serpenyőben szárazon kicsit lepirított hajdinát öntsünk fel háromszoros mennyiségű vízzel, és főzzük puhára egy kevés só hozzáadásával. Amikor puha, szűrjük le, majd kevés olívaolajjal és felcsíkozott füstölt lazaccal forgassuk össze. Ha madársalátával fogyasztjuk, igazi ajándék a bőrnek ez a finom és könnyű fogás.
A B-vitaminok családja elengedhetetlen a sejtek megújításához, ezeket pedig elsősorban a belsőségekben, hüvelyesekben, a banánban, az avokádóban, a diófélékben és az élesztőben találjuk nagyobb mennyiségben. Emellett nem árt, ha a C-vitamin bevitelére is odafigyelünk, amely segíti a kollagének, vagyis feszesítő fehérjék termelését. Mostanság leginkább a brokkoliban, a citrusfélében és a kiviben találjuk meg ezt az értékes vitamint.
Receptötlet: Pohárnyi főtt csicseriborsót, 1 avokádó húsát, 1 citrom levét késes robotgépben pürésítjük, hozzáadunk fél csokor finomra vágott petrezselymet, 1 teáskanál mustárt, 2 evőkanál darált diót – esetleg 3-4 finomra vágott aszalt paradicsommal vagy 1-2 apróra kockázott csemege uborkával ízesíthetjük, szendvicskrémnek vagy mártogatósnak is friss zöldségekkel nagyon finom. Részletesebb recept itt >>
Készen is kapható mindenféle paradicsomszósz, fűszerekkel ízesített és hangzatos nevű üveges és dobozos változat, ami konyhakész és azonnal használható pizzához, tésztához, lasagnéra vagy paradicsomos húsgombóchoz, de ezek árban irreálisan drágák, így sokkal jobban járunk, ha a natúr konzerv paradicsomot választjuk, és mi magunk turbózzuk paradicsomszósszá.
Pürésített vagy hámozott egész paradicsomot konzerves, üveges és papírdobozos formában is találhatunk a boltok polcain, ezek többnyire tartósítószer nélkül készülnek, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy a paradicsom oxidálódjon, és megőrizze szép, élénk színét. Érett, zamatos, szabadföldi paradicsomból készülnek, ami nyersen ugyan nagyon édes, de a hőkezeléstől előjön a savassága, ezért mindenképpen érdemes szelídíteni ezen – a fűszerezés mellett.
A szószosítás első lépéseként érdemes egy kevés olívaolajat adni hozzá, ez lágyítja és selymesíti, lazítja a mártás textúráját. Ezutás a savasság megszelídítésére egy cukrot vagy mézet adunk hozzá – nem sokat és nem is az édesítés a cél, mint a magyar konyhában kedvelt paradicsomleves vagy töltött paprika paradicsomos levénél, hanem csak a savtartalom ellenpontozása. Egy kis só és lehetőleg frissen őrölt bors jön ezután, majd ízlés szerint a fűszerek: olaszos fogásoknál ez alapvetően oregánó vagy bazsalikom, esetleg a kettő keveréke, de ízlés szerint mehet bele kakukkfű vagy provence-i fűszerkeverék is, ha pedig illik az ételhez akkor némi zúzott fokhagyma is.
Ha pizzához vagy lasagnéhez használjuk, akkor már kész is, de ha villámgyors tésztához készül, akkor érdemes egy kis mascarponével összeturmixolni vagy egy lecsöpögtetett konzerv tonhallal összekeverni, és halmozhatjuk is a spagettire vagy pennére, de akár össze is forralható, vagy gazdagíthatjuk lepirított darált hússal vagy gombával, összerotyogtathatjuk reszelt cukkinivel és sárgarépával, maréknyi felaprított olajbogyóval…
Remek vértisztító, segíti az emésztést, az epe működését, a sebgyógyulást, antibakteriális hatású, csillapítja a köhögést – így bátran használhatnánk gyógyszerként, de az az igazság, hogy a legtöbb családban csak húsvét táján kerül az asztalra. A sonka mellé kötelező vagy a hidegtálra kerülő sonkatekercsbe, pedig rendszeresen kellene fogyasztanunk.
Forrás: iStock
A bátrak maguk veszik és reszelik a friss tormát, ami a csípőssége miatt nagy kihívás, minden nyálkahártyát még távolról is irritál a csípős torma. Egy kis ecettel és cukorral ízesítve tökéletes, de brutális kiegészítője a sonkának. Aki nem vállalkozik a reszelésre, készen is vehet ecetes tormát – és kezdődhet is a szelídítés!
Akinek túl vad az ecetes torma, reszeljen hozzá egy kis almát – így is kellően intenzív, kellemesen édeskés a sós sonkához, de ha krémesebb kencére vágyunk, meg is párolhatjuk az almát tisztítva, kockákra vágva, majd pépesítve, és így keverve el a tormával. Kevésbé erős, de kellemesen pikáns szószt kapunk, ami tökéletes húslevesben főtt marhahúshoz is.
Forrás: iStock
Az ecetes tormát lazíthatjuk, semlegesíthetjük egy kis tejföllel vagy tejszínnel is: krémesebb, szelídebb szószt kapunk. Ha a tejszínt egy csipetnyi porcukorral habbá verjük, és ezzel forgatjuk össze az ecetes-cukros tormát, elképesztően finom krémet kapunk, ami füstölt lazachoz vagy makrélához is mennyeien illik. Ugyanezt a habot tölthetjük vékony sonkaszeletekbe, vagy a sonka mellé kínált töltött tojás tetejére is nyomhatjuk.
Ha natúr krémsajttal keverjük az ecetes tormát, kiváló szendvicskrémet kapunk, ami húsvéti vendégvárónak is tökéletes a sonka mellé, de az ünnepek után is jól használhatjuk, akár tésztaszószként vagy egy kis joghurttal lazítva salátaöntetként a maradék sonka felhasználásával.
Forrás: iStock
Sok türelem és idő, rengeteg törölgetés és takarítás sokszor, amit a kicsik evészetei megkövetelnek, ráadásul naponta többszür, de most két egymástól független kutatás eredményei is azt igazolják, hogy minél önálóbban esznek a gyerekek, annál kevésbé lesznek hajlamosak az elhízásra. A vizsgálatban 12 hónapos és 6 éves kor közötti gyerekek étkezési szokásait figyelték meg, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a szüleik által hosszabb ideig etetett gyerekek hajlamosabbak az elhízásra a későbbiekben is, mint azok, akik egyedül ettek – természetesen csak azután, amikor már nagyjából megtanulták használni először a kanalat, majd a villát.
A kutatások azt is figyelték, hogy még akkor is, amikor szénhidrátban gazdagabb vagy éppen édes ételeket ettek a kicsik, abbahagyták az étkezést, ha jóllaktak, és jóval kevésbé voltak nyűgösek és ellenállóak a reggelik, ebédek és vacsorák alatt – az persze igaz, hogy rumlisabb így az étkezés, lassabb, és valószínűleg többet is kell takarítanunk az etetőszék, majd később az asztalon és körülötte, de megéri.
Fontos, hogy csak akkor és fokozatosan adjuk át a kanalat a baba kezébe, amikor már önállóan is tud biztonsággal enni, de szánjunk rá időt minden nap, hogy egyedül egyre jobban beletanulhasson, és bízzunk benne, mennyit és miből szeretne enni, persze egészségesebb alternatívákat kínálva.
A gyors fogyást ígérő, többnyire egyféle fő táplálékot fókuszba helyező hangzatos, és időről időre felkapott diéták először is nem egészségesek, mert a szervezet nem jut hozzá minden szükséges alapanyaghoz, ráadásul könnyen kibillenhet az anyagcsere a normális működésből, ha huzamosabb ideig extrémen szigorú diétát tartunk.
Igaz, hogy a mérleg egyértelműen megmutatja a testünk súlyát, de a legfontosabb mégis a testzsír aránya. Ha például valaki diétázni kezd, és ezzel párhuzamosan a rendszeres testmozgást is beiktatja az életébe, ami követendő és jó dolog, az például nehezebben veszít a súlyából, mint az, aki nem sportol. Ez pedig azért van, mert az izomtömeg is súly, sőt az izomszövet nehezebb, mint a zsírszövet. Ne az legyen tehát a szempont, hogy mennyire gyorsan adjuk le a feleslegesnek ítélt súlyt, hanem mérjük magunkat centivel is, vagy egyszerűen csak örüljünk annak, hogy mennyivel kényelmesebbek a ruháink.
Az egyik leggyakoribb és legkomolyabb hiba, hogy kevés zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Aki azt gondolja, hogy egy paradicsom a szendvicse mellé vagy egy alma megfelelő mennyiség, az súlyosan téved. A WHO – Egészségügyi Világszervezet – ajánlása szerint napi 40 dkg zöldséget és gyümölcsöt tanácsos fogyasztani. Ha ezt követjük, és a tányérunk felét saláta vagy más zöldség (de nem krumpli) tölti ki, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a diétánk sikeresebb lesz, mert az anyagcserére is nagyon pozitív hatással van a zöldek fogyasztása.
A legtöbben íróasztal mögött ülünk a nap jelentős részében, liftet használunk, ha emeletre kell menni, autózunk vagy buszozunk – vagyis nem nagyon mozgunk, ami azt is jelenti, hogy az anyagcserénk lelassul. Rendszeres edzéssel, futással sokkal hatékonyabb kombinálva sokkal hatékonyabb a diéta, de ha ezeket nehéz megszervezni vagy beilleszteni a napirendbe, akkor akár már tempós gyaloglással is sokat tehetünk azért, hogy a kilóktól megszabaduljunk – és a szervezetünk egészségesebb legyen.
Ha valamit salátának hívnak, azt hajlamosak vagyunk azonnal az egészséges és a diétás ételek közé sorolni, ami becsapós, különösen akkor, ha készen vett salátákról van szó cuccos öntetekkel meglocsolva, amelyek sok zsiradékot és szénhidrátot is tartalmazhatnak, ráadásul gyakran tartalmaznak bundázott és olajban sült húst, krumplit vagy tésztát, pirított kenyérkockát… Diéta esetén érdemes a salátát grillezett vagy sült natúr csirkével vagy hallal kísérni, és csak kevés olívaolajjal és balzsamecettel vagy citromlével ízesíteni.
Kedvcsinálónak pedig mutatunk is néhány diétás salátaötletet:
Csirkés saláta fűszeres joghurtöntettel >>
Színes káposztasaláta alakbarátváltozatban >>
Langyos saláta sült zöldségekkel és fetával >>
