A szárított erdei gomba, különösen a vargánya az egyik legfinomabb fűszer. Mivel tényleg csak kevés kell belőle, bátran nevezhetjük fűszernek, és bár nem olcsó dolog, érdemes beruházni rá, mert 2-3 evőkanálnyi belőle egészen mesés ízekkel gazdagítja az ételt.
Ebbe a kiadós és melengető téli levesbe most csak zöldség került, de akár csirkemellfalatokkal is gazdagítható. A sárgarépa és a fehérrépa mellett némi szárzeller, hagyma és fokhagyma adja az alapot, ami apróra vágva gyorsan megfő, ha pedig konzerv-, főtt csicseriborsót használunk, akkor tényleg csak annyi idő kell hozzá, míg a zöldségek megpuhulnak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított gombát egy tálkába tesszük, forró vízzel felöntjük, félretesszük.
A hagymát, a fokhagymát és a répákat megtisztítjuk, feldaraboljuk, majd késes robotgépben durvára aprítjuk, a szárzellert felcsíkozzuk. Az olajat egy fazékban vagy wokban felforrósítjuk, rádobjuk a hagymás-zöldséges keveréket és a szárzellert, pár percig kevergetve dinszteljük, majd hozzáadjuk a leszűrt csicseriborsót, valamint levével együtt a beáztatott gombát is. Meghintjük a tárkonnyal, sózzuk, borsot őrölünk hozzá, átforgatjuk, majd felöntjük az alaplével (vagy vízzel és 1 leveskockával), és félig lefedve, forrástól számítva 10-15 perc alatt, a zöldségek puhulásáig főzzük.
Utolsóként hozzáadjuk a tejszínt, és tányérokba merve tálaljuk, ízlés szerint egy kis reszelt parmezánt is szórhatunk a tetejére.
Régebben (enyhén szólva) nem rajongtam a levesekért, de pár éve rájöttem, hogy az ellenszenvem alaptalan, és azóta a kapcsolatom ezzel a fogással is virágzásnak indult. A levesek világa egy hatalmas, javarészt felfedezetlen terület számomra, ahol aztán tényleg utat engedhetek a kísérletező kedvemnek, nem kell attól tartanom, hogy nem áll össze/nem nyújtható/nem kel meg vagy egyéb módon engedetlenkedik az étel. Sós, édes, savanykás, fűszeres, ropogós, krémes, előétel, fő fogás, bármi lehetséges – egyszerűen imádom! A zöldséges lencseleves pedig az egyik kedvencem, általában a blogon már publikált minestrone receptet veszem alapul hozzá, amit aztán kiegészítek még egy kis lencsével és fűszerekkel. Ez így sokáig be is vált.
Most azonban valami másra vágytunk, ráadásul Péter hadat üzent a cékla ellen, ami az eredeti receptben is van. Sajnos nagyon jól „kiszagolja” még a paradicsomos lébe bújtatott darabokat is – ez pedig nagy kár, mert a cékla szerintem az egyik legnagyszerűbb téli zöldség. De sebaj, én is ettem volna már valami újat, ezért némi testreszabás és változtatgatás után megszületett ez a mostani pikáns, laktató leves: sok zöldség, a citromnak köszönhető kellemesen savanykás íz és isteni illat lett a végeredmény. Illetve egy „kis” félreszámolásnak köszönhetően 12 főnek elegendő adag…
Forrás: Zita
Emiatt azt is teszteltük, hogy
a) meddig áll el a leves biztonsággal
b) negyedszerre/ötödszörre/hatodszorra is van-e kedvünk ebédre (és néha vacsorára is) ugyanazt a levest enni
Jelentem: 4 napig tartott ki, semmi baja nem lett, sőt. Mindketten szívesen vettük elő újra és újra a leveses lábast, harmadik nap este úszás közben túláradó boldogsággal nyugtáztam magamban, hogy vár még egy jó nagy adag, finom és meleg leves otthon. Azért az itt közzétett recepten igazítottam egy kicsit, hogy ha kipróbáljátok, ne kelljen egy hétig ugyanazt enni.
Úgy alakult, hogy nem volt már időm 12 órán át áztatni a lencséket, de szerencsére 2 óra is elégnek bizonyult, így sem kellett túl hosszan főzni. Többfajta lencsével is próbálkoztam: a hagyományos barna lencséknek hosszabb a főzési ideje, de jobban illettek a levesbe, a vörös és a sárga lencsék viszont gyorsan elvesztették a színüket, és kb. 2 perc alatt szét is főttek (pedig külön, a főzés végén adtam hozzá őket a leveshez). A fűszerezésen is sok múlik, ízlés dolga, hogy ki mennyi és milyen ízesítővel dolgozik, de a köményt nem érdemes kihagyni itt sem az emészthetőség érdekében. Egyébként főzés közben érdemes kóstolgatni, nálam a szokásos fűszermennyiség most kevésnek bizonyult, örülök, hogy nem felejtettem el kicsit igazítani még a főzés utolsó pár percében.
A teljes recept 178 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, tehát 8 adaggal számolva egy adag leves szénhidráttartalma 22,25 gramm lesz. Ha IR-es vagy és ebédre eszed a levest, befér mellé még valami, például egy kis gofri vagy egy nagyobb mindenmentes zsemle is.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk és felaprítjuk, a zöldségeket megmossuk és nagyobb darabokra vágjuk.
Egy nagy lábasban felforrósítjuk az olívaolajat, megdinszteljük rajta a hagymákat. Ha eszel húst, akkor ennél a lépésnél, a hagymával együtt érdemes a kolbászt vagy sonkát is megpirítani egy kicsit. Jöhetnek a zöldségek – egy picit piríthatunk rajtuk, mielőtt felöntenénk őket vízzel – és az előzetesen beáztatott lencse is. Adjunk hozzá legalább annyi vizet, hogy ellepje a zöldségeket (ha sok levet szeretnénk, lehet több is). Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt, a fehérborecetet, a citromlevet és a többi fűszert. Fedőt teszünk a lábasra, és közepes lángon főzni kezdjük a levest.
Egy külön tálkában csomómentesre keverjük a lisztet a tejben/tejszínben. Ha már majdnem teljesen puhák a zöldségek és a lencse is, akkor hozzáadjuk a lisztes keveréket a leveshez. Rottyantunk egyet rajta, közben kóstolgatjuk, hogy elég fűszeres-e.
Ha megfelelően puhák a zöldségek és a lencse is, akkor levehetjük a tűzről. Melegen tálaljuk.
Forrás: Zita
Pofonegyszerű, kiadós és laktató, konzerv főtt lencsével készítve pedig gyors is, filléres és nagyon harmonikus ízvilágú ez a tárkonyos lencseleves. Fehérjében és rostokban is gazdag, nincs benne se rántás, se habarás, a tárkonynak köszönhetően finom illatos, hús nélkül is kellően tartalmas, de akár virslivel is bátran felturbózható.
Tárkonyos lencseleves
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a répát és a zellert apróra kockázzuk, a pórét vékonyra karikázzuk, a fokhagymát finomra vágjuk. Egy lábasban felforrósítjuk az olajat, rádobjuk az előkészített zöldségeket, és időnként megkeverve 4-5 percig pároljuk, közben a lencsét leszűrjük, leöblítjük. A zöldségekhez adjuk a tárkonyt és a lencsét, sózzuk, borozzuk, 3-4 percet tovább pároljuk átkevergetve, majd felöntjük 1,2 liter vízzel – vagy alaplével -, és közepes lángon kb. 15 perc alatt megfőzzük, míg a zöldségek megpuhulnak, és az ízek összesimulnak.
Felöntjük a tejszínnel, de már nem kell főzni – azonnal tálalhatjuk.
A tárkony a raguk és ragulevesek biztos fűszere: nagyon jól illik a tejszínnel gazdagított zöldséges fogásokhoz, akár húsmentes, akár húsos változatban főzzük. Húsok közül elsősorban a szárnyasokhoz és a bárányhúshoz passzol leginkább, frissé, üdévé teszi az ételt, emellett a citrom is remekül kiegészíti, így még pikánsabbá tehető az étel.
A tárkony nemcsak ízletes fűszernövény, de gyógyhatása is fontos: segíti az emésztést, görcsoldó és nyugtató hatása is van, valamint segíti a mérgező anyagok távozását a szervezetből. Ezekhez a hatásokhoz érdemes herbateaként forrázva fogyasztani.
A tárkonyos ragufélékbe bátran tehetünk bármilyen zöldséget felaprítva, a sárgarépa és a zöldborsó mellett mehet bele felkockázott karalábé, zsenge cukkini, de akár kis rózsákra szedett brokkoli vagy karfiol, ha tartalmasabbá szeretnénk tenni, akár burgonya is.
Az alábbi tavaszi pulykaragu tökéletes könnyű ebéd vagy vacsora párolt rizzsel, de hosszabb lével főzve tartalmas levest is készíthetünk ugyanennek a receptnek a változataként.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vöröshagymát apróra vágjuk, és egy serpenyőben olajon üvegesre dinszteljük. A pulykát felcsíkozzuk, a hagymához adjuk, sóval, borssal ízesítjük.
A sárgarépát apró kockákra vágjuk, majd a raguhoz adjuk a borsóval együtt.
Tárkonnyal fűszerezzük, legalább 10 percig pároljuk lefedve.
Ha már megpuhult a hús és a zöldségek is, lassanként hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk. Végül ízlés szerint kevés citromlét facsarhatunk bele.
Párolt rizzsel tálaljuk.
