A kelbimbó vagy bimbós kel az egyik méltatlanul mellőzött téli zöldségünk, pedig ha belegondolunk, hogy ezek a diónyi káposzták valójában rügyek, bimbók, akkor már sejthetjük, hogy tele vannak élettel, vitaminnal. Tényleg nagyon egészséges, magas a C-vitamin tartalma, ami főzés és fagyasztás után is jórészt megmarad, kiemelkedően magas fehérjetartalommal bír, de rostban, vasban, folsavban is gazdag, így nőknek kimondottan javasolt a rendszeres fogyasztása. Könnyebben emészthető, mint a káposzta, és akkor a legfinomabb, ha éppen roppanósra főzzük vagy sütjük.
Érdekesség, hogy a kelbimbót Belgiumban nemesítették vadkáposztából még az 1680-as évek környékén, a cél az volt, hogy hidegtűrő és kis területen is termeszthető, minél nagyobb terméshozamú zöldséget kapjanak, így nemesítették a felfelé növő, akár 130-150 cm magasságot is elérő káposztafélét, ami brüsszeli káposzta néven terjedt el a legtöbb nyelven – Brussel sprouts angolul, choux de Bruxelles franciául, cavolo di Bruxelles olaszul, coles de Bruselas spanyolul.
Ha frissen vásároljuk, akkor mindenképpen élénk, ép levelű fejeket válasszunk, tisztításkor a külső leveleket érdemes lefejteni, és fontos, hogy a tönkrészt levágjuk, mert ez elég keserű, és elronthatja az egész ételt. Ha fagyasztottat választunk, akkor felengedés nélkül főzzük-süssük, így lesz tökéletes az állaga – de ne főzzük rommá, kicsit roppanósan az igazán finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kelbimbót megtisztítjuk, külső leveleit lefejtjük, a szárát levágjuk, ha nagyobbak, félbevágjuk. Közben vizet forralunk, sózzuk, majd a kelbimbót beletesszük, és forrástól számítva 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
Közben a sajtmártáshoz a vajat egy lábasban felolvasztjuk, ráhintjük a lisztet és kevergetve megfuttatjuk, felöntjük a tejjel, és kevergetve sűrűsödésig főzzük, majd a tűzről levéve sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk rá, hozzáadjuk a reszelt sajt 2/3 részét és a tojást, simára keverjük.
A kelbimbót sütőtálba tesszük, ráöntjük a sajtmártást, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 200 fokos sütőbe tolva 12-15 perc alatt pirulásig sütjük, majd azonnal tálaljuk.
Most kezdődik a brokkoli szezonja, a boltokban és a piacokon igazán jó áron kelletik magukat a sötétzöld, buja brokkolifejek, amiből pikk-pakk kiadós és egészséges fogást készíthetünk. Most az egyik legegyszerűbb módon készült, kicsit előfőzve majd sok sajttal összesütve, és hogy kiadósabb és ízletesebb legyen, egy kis burgonya és póréhagyma is került mellé.
A köretnek vagy vegetáriánus egytáételnek is beillő tartalmas tepsis brokkolinál nemcsak a sajt mennyisége, hanem a fajtája is számít. Alapként tökéletes hozzá a reszelve kapható trappista vagy pizza-mozzarella, de érdemes feldobni valamilyen karakteresebb, könnyen olvadó sajttal, mert így még finomabb. Ennél a változatnál olasz kéksajt, vagyis gorgonzola került még bele, ami egyszerűen isteni, de füstölt sajttal vagy cheddarral is nagyon finom, érdemes kísérletezgetni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a brokkolit rózsákra szedjük, a szárrészről levágjuk a fás külsőt, majd a zsenge belsejét felkockázzuk. A pórét 4-5 centis darabokr vágjuk, majd negyedeljük, a krumplit ízlés szerint kockázzuk vagy félszeletekre vágjuk. Bő vizet forralunk, bőségesen sózzuk, és a zöldségeket mind beletesszük, forrástól számítva 10 percet főzzük. Szűrőkanállal kiemeljük a zöldségeket, lecsöpögtetjük, és vajjal kikent sütőtálba tesszük. A főzőlevet felhasználhatjuk levesalapnak, rizottóhoz, tésztafőzéshez…
A zöldségeket egyenletesen megszórjuk a reszelt sajttal, rácsipkedjük a gorgonzolát, szerecsendiót reszelünk rá, borsot őrölünk rá, és 180 fokos sütőbe tolva 12-15 perc alatt pirulásig sütjük.
Azon melegében tálaljuk köretként natúr sült hús vagy hal mellé, de vega főételnek önmagában is tökéletes.
A granola tulajdonképpen egy fűszeres, sütőben kissé megpirított müzli, ami előre elkészíthető, és hónapokig eltartható, rengeteg ízvilágra hangolható, ideális napindító joghurttal vagy tejjel, de magában is jó snack, ha épp nassolnánk valami egészségeset.
A sütőtökös változat elsőre furcsának tűnhet, de isteni finom, amit mindenképpen érdemes kipróbálni, ha nagyobb adag sütőtököt sütünk – a kicsit visszahűlt sütőben pikk-pakk elkészíthetjük, és az alábbi alaprecept alapján gazdagíthatjuk magokkal – tökmaggal, napraforgóbállel, szezámmal, dióval vagy mandulával -, vagy akár a sütés után aszalt gyümölcsökkel – mazsolával, barackkal, aszalt szilvával, vagy mint itt: áfonyával -, de akár egy kis csokidarabka is tehető bele. Mindegyikkel isteni és szemvidító is!
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely és a vörösáfonya kivételével az összes alapanyagot egy tálba tesszük, simára keverjük, ha nem sütőtökpürénk van, hanem még darabos sült vagy főtt sütőtökünk, akkor egy botmixerrel is összedolgozhatjuk az egészet. Hozzáadjuk a zabpelyhet, és kézzel vagy egy spatulával alaposan összeforgatjuk az egészet, hogy a zabpelyhet mindenhol bevonja a fűszeres, illatos sütőtökpüré. Adhatunk hozzá ezen a ponton mindenféle magokat, ezekkel is összeforgatjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire morzsoljuk az egészet, lehetőleg vékonyan és szellősen.
160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percet sütjük, majd egy spatulával átforgatjuk, és még 15 percet sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd kézzel átmorzsoljuk, hozzáadjuk a vörösáfonyát, és jól záródó üvegbe pakoljuk.
Joghurttal, tejjel – akár növényivel – is nagyon finom, de akár magában is nassolhatjuk – isteni fűszeres csemege!
A marhahús az egyik legnemesebb vörös húsféle, sokan viszont nem szívesen készítik, mert attól tartanak, hogy nem puhul meg kellően, rágós marad. A titok a lassú, alacsony tűzön főzés, illetve egy kis savas összetevő, ami fellazítja a hús rostjait, ettől pedig igazán omlós lesz, szinte szétolvad a szájban. Ebben az olaszos ihletésű fogásban vörösbor és balzsamecet is segít a húsnak, és mind az ecetesség, mind az alkohol elpárolog a főzés végére: marad egy fűszeres, sűrű szaft, no meg persze a puhára főtt hús.
A fűszeres raguba a marhahús mellett sárgarépa és apró szemű hagyma is került, ha ilyet nem tudunk beszerezni, akkor cikkekre vágott hagymát, eseteg ecetes gyöngyhagymát is használhatunk, ez utóbbi esetén kicsit csökkentsük az ételbe kerülő balzsamecet mennyiségét.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy edényben vizet forralunk, a hagymákat héjastul beledobjuk, újraforrástól 1 percig főzzük, majd leszűrjük, ha kicsit hűlt, akkor a gyökérrésznél megfogjuk, és kinyomjuk a héjból az apróbb hagymákat. Leöblítjük, félretesszük.
A sárgarépát meghámozzuk, vastagabb karikákra vágjuk. A húst felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk.
Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, és a húst 2-3 részletben elősütjük, körbepirítjuk minden oldalon.
Hozzáadjuk a hagymát és a répát, meglocsoljuk a balzsamecettel, felforraljuk, majd a paradicsompürét is hozzáadjuk, összeforgatjuk, felöntjük a húslevessel, beletesszük a rozmaringot, és lefedve, takarékon a hús minőségétől függően 2-2,5 órát pároljuk.
Közben egy kis forralóban a vörösbort és a marsalát felforraljuk, és a főzési idő vége felé a raguhoz adjuk, hogy ennek aromáit is átvegye.
Ízlés szerinti körettel – krumplipürével, krokettel – tálaljuk.
Aki a frankfurti levest szereti, annak garantált kedvence lesz ez a változat, ami szalonnával, póréval, kelkáposztával, erdei gombával és debreceni kolbásszal készül, ami nagyon jó ízkavalkádot alkot, kellemesen füstös a szalonnától, a szárított gomba pedig tényleg különlegessé teszi.
Mint a legtöbb káposztás ételre, erre a levesre is igaz, hogy felmelegítve még finomabb, így érdemes belőle nagyobb adagot készíteni, mert 4-5 napig simán eltartható a hűtőben, és még jobban összeérnek az ízei.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kelkáposzta külső leveleit lefejtjük, a zöldséget félbevágjuk, a torzsa kemény, makacs részét kivágjuk, majd ujjnyi csíkokra metéljük. A póréhagymát felkarikázzuk, a szalonnát apróra kockázzuk.
Egy nagyobb lábasban zsírjára pirítjuk a szalonnát, rádobjuk a pórét, pár percig pároljuk, majd a kelkáposztát is hozzáadjuk, kevergetve kicsit dinszteljük, meghintjük a pirospaprikával és a majorannával, hozzádobjuk a babért, átforgatjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az erdei gombát és a felkarikázott kolbászt is.
Ha felforrt, akkor takarékra vesszük, és 30 perc alatt megfőzzük, amíg a zöldség megpuhul, és az ízek összesimulnak.
Friss kenyérrel tálaljuk, kínálhatunk mellé tejfölt is!
Csupa csoki, eszméletlen az illata, nem túl édes és nagyon omlós ez a banánkenyér, ami tipikusan az a süti, amire rájár mindenki, amíg csak van belőle. Tökéletes egy pohár tej vagy tejeskávé mellé, reggelire, uzsonnára, vendégvárónak is tökéletes, és kellően könnyű lesz, ha egy elektromos roborgéppel alaposan kidolgozzuk.
Aki édesebben szereti, kóstolja meg még nyersen a masszát, függ a banán érettségétől, édességétől is, mennyi plusz édesség kell bele, ízlés szerint alakítható, ahogy az is, kerül-e a tetejére banán, de ha jobban szeretnénk, csokidarabokkal is megszórhatjuk, vagy keverhetünk a tésztába darabolt diót, mandulát is – mindegyik változat sikert fog aratni. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a lisztet, a kakaóport, a fahéjat, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót – összekeverjük. A csokoládét összetördeljük, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk. Két banánt meghámozva egy tálba tördelünk, és villával vagy egy krumplinyomóval alaposan, nagyon krémesre összetörünk – botmixerrel is dolgozhatunk.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a mézet és a görög joghurtot, és elektromos habverővel simára, habosra verjük, majd hozzáadjuk a banánpépet és a tejet, ezzel is simára keverjük, majd az olvasztott csokoládét is hozzáadjuk. Amikor ezzel is teljesen elkeveredett, 3-4 részletben hozzáadjuk a száraz keveréket, mindig megvárva, hogy felvegye teljesen a massza.
A csokis tésztát kikent és lisztezett – vagy sütőpapírral kibélelt – tégla- vagy pástétomformába öntjük, elsimítjuk. A maradék banánt meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, és a tetejére fektetjük, és 180 fokos sütőbe téve, légkeverés mellett kb. 55-60 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, majd kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk és rávetnénk magunkat…
A birs az egyik legutolsó gyümölcsünk az évben, a tavaszi virágzástól egészen késő őszig szívja be a nap sugarait, tán ettől ilyen ragyogóan sárga, aromás és illatos, bár meglepő módon fanyar, nyersen nem is igen élvezhető. Hűtés nélkül is soká eláll, és mivel mesés illatokat áraszt, ezért gyakran tárolták a kredenc tetején – legalábbis a nagyiék. Ám ezt a szokás érdemes nekünk is feleleveníteni, és a kissé mellőzött gyümölcsöt újra felfedezni, mert nemcsak finom, de nagyon egészséges is.
A birsalmát már az ókorban nagy becsben tartották, a görög mitológiában is különleges szerepet kapott: birs volt ugyanis az bizonyos aranyalma, amit Parisnak, egy szép és ifjú halandónak az egymással vetélkedő Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité istennők közül a legszebbnek kellett gurítania. Paris Aphroditét választotta, így lett a birs a szépség és a szerelem gyümölcse.
A birs hajdani megbecsültségét azért valószínűleg nem a mitológiának, hanem ízének és rengeteg jó tulajdonságának köszönheti. Az összes gyümölcs közül a birsnek a legmagasabb a pektintartalma, ami nem más, mint egyfajta értékes rost, amit a szervezet kitűnően tud hasznosítani, emellett kiemelten magas mennyiségben tartalmaz vasat, kalciumot, káliumot, foszfort és magnéziumot, valamint A-, B1-, B2-, B6-, C- és E-vitamint. Nagyon hatékony vérképző, és erősíti az immunrendszert, ami szezonjában, az őszi-téli hónapokban nem mellékes, ezért is érdemes rendszeresen fogyasztani.
A leggyakrabban birsalmasajt készül belőle, ami önmagában vagy gyümölcskenyérbe kockázva is isteni csemege, de kedvelt befőttnek is, ami akár húsok kísérőjeként is nagyon finom. Ha megpároljuk, akkor pohárkrémbe is ideális, de ha nagyobb mennyiséghez jutunk, akkor zselét vagy dzsemet is főzhetünk belőle.
A legegyszerűbb viszont, ha simán félbevágva, kimagozva tepsibe tesszük, mézzel meglocsolva, egy kis fehérbort vagy vizet aláöntve megsütjük, a vége felé egy kis diót és kakukkfüvet is adunk hozzá. Egy kis feta sajt vagy érettebb camembert mellé mennyei, húsok köretének is tálalhatjuk egy ünnepi fogáshoz, de egy gombóc fagylalttal vagy egy kis tejszínhabbal desszertként is babérokat arathatunk vele.
Szaftos és puha, igazi őszi-téli hangulatú fűszeres csemege ez a sütőtökös kevert süti, uzsonnára, desszertnek, de még reggelinek is nagyon jó, ráadásul pofonegyszerű, az alapanyagok bögrével kimérhetőek, és egy kézi habverő elég az összeállításhoz.
A sütőtöknek köszönhetően sokáig friss és puha marad, és alaptésztaként is használható ez a recept: gazdagíthatjuk mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, diódarabokkal vagy más magokkal, megtölthetjük vagy bevonhatjuk vaníliás cukorral kikevert krémsajttal, süthetjük akár muffinformában – rengeteg lehetőséget rejt ez a szaftos és illatos, egyszerű, de nagyszerű sütemény.
Hozzávalók:
A száraz keverékhez:
A nedves keverékhez:
Valamint:
Elkészítés: A száraz keverék alapanyagait egy tálba tesszük, összevegítjük. A nedves keverékhez a tojásokat felütjük, hozzáadjuk a cukrot, a sütőtökpürét, a vaníliát és az olvasztott vajat, és simára keverjük, majd hozzáadjuk a száraz mixet, és homogén tésztává dolgozzuk.
Kikent, lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – közepes tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve még melegen megszórjuk a darabolt dióval és porcukorral, hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
A forró csoki azért zseniális, mert egyszerre ital és desszert, no meg persze csoki is. Ha jó minőségű csokiból készül, akkor az alapváltozat is tud tökéletes lenni, és hát persze rengeteg módon ízesíthető különféle fűszerekkel, netán egy kis alkohollal, ma már pedig mindenféle szirupok is léteznek, amelyekkel jól megbolondíthatóak a forró csokik is, nem csak a különféle koktélok, bár ez otthoni használatban azért elég ritka.
Annál gyakoribb vendég konyháinkban viszont az őszi-téli időszakban a sütőtök, amit ha sütőben sütünk meg, majd egy keveset pépesítünk belőle, akkor fehér csokival isteni és fűszeres forró italt tudunk készíteni. Lágy, selymes, igazi csajos ital, bekuckózáshoz vagy dumapartihoz is ideális.
Aki pedig lusta a sütőtöksütéshez, vagy nem tervez belőle más fogást, annak megsúgjuk: bébiételként kapható készen is sütőtökpüré, amivel ugyanolyan tökéletesen elkészíthető ez a mennyei manna… 😉
Hozzávalók 1 adaghoz:
Elkészítés: A tejet egy kis forralóba tesszük, hozzáadjuk a felkockázott csokit, és addig melegítjük kevergetve, amíg a csoki teljesen felolvad. Hozzáadjuk a sütőtökpürét, a kurkumát és a fűszerkeveréket, simára keverjük.
Azon melegében pohárba töltjük, ízlés szerint tejszínhabbal gazdagítjuk, és már fogyaszthatjuk is a melengető őszi-téli kényeztetést.
Az egyik leghatékonyabb immunerősítő teakeverék az, amit szívcsakrateának is neveznek, a holisztikus gyógyítás szerint ugyanis a szívcsakra felel leginkább az immunrendszerért. A mellkasunk magasságában van a szívünk és a tüdőnk, így ide kapcsolódik a keringés, a légúti területek, egy kicsit magasabb szinten pedig a nyugalom vagy épp nyugtalanság, szorongás, illetve az alvással kapcsolatos területek. Ha ezek bármelyike sérül, gyengül, akkor az immunrendszerünk is védtelenebb, ezért érdemes egy jó teakeverékkel és esetleg néhány illóolajjal természetes segítséget adni így ennek az energiaközpontnak, és ezzel az egész szervezetünknek – testünknek, lelkünknek, szellemünknek jót teszünk.
Ehhez a teakeverékhez szerencsére csupa finom – és bármelyik herbáriában könnyedén beszerezhető – alapanyag szükséges, magunk is elkészíthetjük, tele van virággal, szirmokkal, így mutatós is, isteni az illata, egy üvegbe zárva akár ajándékba is adhatjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított gyógynövényeket kimérjük, összekeverjük, egy üvegben vagy jól záródó dobozban tároljuk.
Fogyasztáskor 1 csapott evőkanálnyi keveréket 3 dl vízzel leforrázunk, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Ízlés szerint egy kis mézzel ízesíthetjük, de önmagában is nagyon finom, illatos.
Tipp! Aki szeret párologtatót, illatosítót használni, a gyógynövényboltban beszerezheti a szívcsakra illóolajait is, ezek is jótékonyan hatnak – és nagyon otthonossá, meghitté teszik a lakást vagy akár az irodát –, ezek pedig a rózsa, a szegfűszeg, az eukaliptusz és a menta.
A birsalma az elmúlt években kissé kiment a divatból, pedig régen szinte kötelező volt minden ősszel birsalmasajtot főzni, népszerű volt kompótnak is, ami elsősorban ünnepi húsok kísérője volt savanyúság helyett, és mivel ezek csak nagy mennyiségben készíthetőek, a birs valahogy összekapcsolódott a macerássággal a fejekben. Pedig már 2-3 aranysárga, illatos gyümölcs is rengeteg lehetőséget rejt – egyik nagy kedvencünk a sült változat, a másik pedig ez a ropogós, édes-pikáns puffancs.
Nagyon egyszerű és gyors, tulajdonképpen egy sűrűbb palacsintatészta, ami némi cukorral, vaníliával és reszelt birsalmával gazdagítva sül isteni ropogós kis lepénykékké. Tökéletes őszi uzsonna, de egy tartalmasabb leves után másodikként is pazar mézzel meglocsolva vagy vaníliás porcukorral meghintve…
Hozzávalók:
Elkészítés: A birsalmát meghámozzuk, majd durva reszelőn lereszeljük a csumája körül, így nem kell bajlódnunk a vágással, pucolással. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejet és a vaníliát, kézi habverővel simára keverjük, majd hozzáadjuk a cukrot, a lisztet, a sütőport és egy csipet sót, simára dolgozzuk, végül belekeverjük a reszelt birsalmát.
Egy serpenyőben kb. 1,5 ujjnyi olajat forrósítunk, és evőkanállal beleszaggatjuk adagonként a tésztát, és oldalanként 3-4 perc alatt aranyszínűre megsütjük, majd szűrőkanállal kivéve alaposan lecsöpögtetjük, és konyha papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Melegen tálaljuk, kínálhatunk mellé mézet, juharszirupot, de vaníliás cukorral meghintve is nagyon finom.
A következő étel apukám ötlete volt, eszembe sem jutott, hogy ezt a sárga finomságot ki is lehet rántani. Én egy kis szezámmagot is adtam a panírhoz, ami tökéletesen harmonizált a sütőtök édes ízével.
Forrás: Hajós Ágnes
Készítettem egy kis mártogatóst is: tejfölbe kevertem némi petrezselymet, csilit, sót, borsot, fokhagymát és tahinit (szezámkrémet). Ezzel együtt tökéletes vendégváró, némi bor kíséretében a legfinomabb. 😉
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A tök húsát egycentisre szeljük, magjait eltávolítjuk, héját lehántjuk, a szeleteket kissé megsózzuk. A szokásos módon bepanírozzuk, azzal a különbséggel, hogy a zsemlemorzsát összekeverjük szezámmaggal.
Bő, forró olajban kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
