Egy napfényes nyaralást, gondtalan pihenést, tengerparti kalandokat idéző fogással nemcsak azok lephetik meg kedvesüket, akik ünneplik a Valentin-napot, de mindenki, aki szeretne egy kis különlegesebb finomsággal kedveskedni párjának, szeretteinek – és persze szeretik a tenger gyümölcseit. Ma már fagyasztott formában sokféle herkentyűt találunk, ezekkel pedig gyorsan és egyszerűen isteni fogást kerekíthetünk percek alatt.
Az olasz tésztaételeket azért is szeretjük, mert nincsenek túlbonyolítva – igaz ez erre a fokhagymás, fehérboros, petrezselymes, kagylós tésztára is, ami gyakorlatilag percek alatt elkészül, friss és fantasztikusan finom, különösen egy pohár könnyű fehérborral. Az olaszok a halas tésztaételekhez nem használnak parmezánt, de ha mégis jólesne hozzá, ízlés szerint azt is kínálhatunk hozzá.
Hozzávalók 2 személyre:
Elkészítés: A fokhagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk a petrezselyemmel és a paradicsommal együtt. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon megfuttatjuk a fokhagymát, hozzáadjuk a paradicsomot és a petrezselyem felét, átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kagylót, felöntjük a fehérborral, és lefedve 5-6 percet pároljuk.
Közben bő vizet forralunk, sózzuk, majd a tésztát a csomagon feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Hozzáöntjük a kagylós raguhoz a maradék petrezselyemmel együtt, összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk.
Igazi alapétel, szaladós napokon remek megoldás egy jó grízes tészta, egy gazdagabb leves után tökéletes második fogásnak, fogyasztható sósan is, akár köretnek, de klasszikusan jóféle házi baracklekvárral megpakolva kerül a tányérra. Elkészítése egyáltalán nem bonyolult, viszont könnyen elrontható, ezért érdemes figyelmesen készíteni.
A pirított gríz a legnagyobb kihívás. A búzadarát egy kis olajon vagy olvasztott vajon szépen és egyenletesen kell megpirítani. Mivel nagyon gyorsan pirul, folyamatosan kevergetni kell, nem ér magára hagyni, mert akkor az egyik fele túlpirul, míg a másik nyers marad, és így élvezhetetlen lesz az étel. Ha már szép aranybarna, akkor felöntjük hideg vízzel, de óvatosan, mert a felcsapó gőz elég félelmetes és veszélyes. Ezután viszont már dolog nincs vele: a tűzről lehúzva azonnal lefedjük, és addig hagyjuk pihenni-duzzadni, míg a tésztát elkészítjük.
Forrás: Hámori Zsófia
Tésztát főzni gyerekjáték, de azért még itt is el lehet rontani ezt a gyakorlatilag 2 alapanyagos ételt. A metélt tészta nagyon gyorsan megfő, viszont elég kiábrándító, ha túlfő. A legjobb lenne persze a házi tészta, de ha magunk gyúrjuk, nyújtjuk, vágjuk, akkor már kiesik a villámgyors kategóriából, de ez sem ördöngösség. Kapható jó minőségű tészta, érdemes ilyet választani, és a főzési idő betartásával semmiképpen sem túlfőzni. Ezután már csak a leszűrés és az összeforgatás van hátra, no meg a tálalás.
Mindent egybevetve 10–15 perc alatt megvagyunk, házi lekvárral tálalva pedig egyszerűen isteni!
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy nagyobb (lehetőleg teflon) serpenyőben melegítsük fel az olajat, öntsük bele a búzadarát, kissé sózzuk, majd pirítsuk meg. Öntsük fel a vízzel, vigyázat a gőzzel, fedjük le, zárjuk el a tüzet, és hagyjuk puhulni 5 percig.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Közben főzzük ki a szélesmetéltet enyhén sós vízben, majd leszűrve keverjük össze a megduzzadt grízzel.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Porcukorral, lekvárral megpakolva tálaljuk.
Forrás: Hámori Zsófia
Az olasz konyhát és ízeket gyakran a nyárhoz kapcsoljuk, de vannak olyan tartalmasabb fogásaik, amelyek hűvöskés időben még jobban is esnek, mint a nyári melegben. A paradicsomos húsgombóc is épp ilyen, amit Itáliában leggyakrabban spagettivel tálalnak. Alapanyagaiban tulajdonképpen megegyezik a bolognaival, csak itt nem ragu készül a darált húsból, hanem golyóbis, ami elősütés után a fűszeres paradicsomszószban fő szaftosra, ízletesre.
Húsgombóc paradicsomszósszal „magyar” változatban is létezik, nálunk a szósz édesebb és simább, a húsgombóc rizzsel készül, és megfőzzük a paradicsomszószban, végül főtt krumplival tálaljuk. Ezzel szemben az olaszos változat sűrűbb szósszal, elősütött húsgombócokkal és tésztával kerül a tányérokra, esetleg egy kis parmezánnal megszórva.
A szószhoz a legfinomabb a napérlelte szabadföldi paradicsom, ami ilyenkor természetesen nincs, van viszont konzerv hámozott egész vagy kockázott paradicsom, ami jó áron kapható, és a legaromásabb olasz paradicsomokat rejti, felhasználásra készen. Ráadásul tartósítószer nélkül kerülnek a fém- vagy papírcsomagolásba, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy ne oxidálódjon, megőrizze élénk színét. Hosszan eltartható, mindenhol megvásárolható, jó is, ha mindig van otthon belőle 1-2 dobozzal.
Hozzávalók:
A szószhoz:
Valamint:
Elkészítés: A darált húst összedolgozzuk a tojásokkal, a zúzott fokhagymával, a felaprított petrezselyemmel, a sóval és a borssal. Diónyi golyócskákat gömbölyítünk belőle, meghengergetjük kukoricalisztben, és serpenyőben, kevés oívaolajon megsütjük, folyamatosan forgatva, hogy mindenhol egyenletesen átsüljön.
A szószhoz a felaprított hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, kevergetve pirítgatjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a bazsalikommal és a majoránnával, majd ráöntjük a konzervparadicsomot és 1 pohár vizet, egy kis cukorral szelídítünk a savasságán. 20-25 percig főzzük, közben néha megkeverjük, pótoljuk az elpárolgott folyadékot. A vége felé belevágunk 1 mag nélküli csilit is, ha szeretjük egy kicsit csípősen.
Botmixerrel pépesítjük a zöldséges ragut, majd beledobjuk a húsgombóckákat, és még egyszer összeforraljuk.
Közben megfőzzük és leszűrjük a spagettit, majd tálaljuk a húsgombócos-paradicsomos szósszal, aprított petrezselyemmel meghintve.
A Spätzle tésztája nem sokban különbözik a mi nokedlinkétől, nagyon olcsó és egyszerű, általában hígabbra hagyják a tésztát, ettől hosszúkásabb, nyurgább galuskát tudnak szaggatni. Köretként is fogyasztják szaftosabb ragukhoz, de ahogy nálunk tojással gazdagítva és salátával kísérve kivívta magának a helyet egytálételként a tojásos nokedli, úgy a specli is önálló életre kelt: leggyakrabban sajttal összesütve, pirított hagymával koronázva kerül az asztalra.
A specli amúgy nálunk sem ismeretlen, a sváb konyha révén sok vidéken ismeretes, sőt tojásos-sajtos változata is létezik, a kétféle konyha hagyományait keverve.
Az osztrák Spätzle karakteresebb, érett, zsírosabb sajttal, akár egyszerre többfélével készül, így a hütték kínálatában is gyakran talákozhatnak vele a síelők, hiszen tartalmas, kalóriadús és megfizethető, de tavasszal is nagyon népszerű, amikor nagy tál tökmagolajos salátával tálalják előszeretettel. Érdemes kipróbálni, mert isteni!
Hozzávalók:
Valamint:
A pirított hagymához:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, beleütjük a tojásokat, nagyjából elkeverjük, majd a vizet is hozzáöntjük, és csomómentesre elkeverjük. Félretesszük egy kicsit pihenni, míg a hagymát megpirítjuk.
A hagymákat meghámozzuk, először félbe, majd szálasra vágjuk, meghintjük a liszttel, kissé összeforgatjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, majd beletesszük a hagymát, és időnként átforgatva szép pirosra sütjük. Alaposan lecsöpögtetjük egy szűrőkanál segítségével, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, sózzuk, majd egy nokedliszaggató és egy fakanál vagy spatula segítségével a forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Gyorsan megfő, 1-2 perc elég is. Szűrőkanállal kiemeljük vagy szűrőbe öntve leszűrjük.
Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a nokedlit, átforgatjuk, majd a reszelt sajtot is hozzáadjuk, és addig kevergetjük, míg felolvad. Aki szereti, kicsit le is piríthatja.
A sajtos speclit tányérokba szedjük, a tetejükön elosztjuk a pirított hagymát, és ízlés szerint megszórjuk aprított snidlinggel.
Csak zöldség kell hozzá, ami persze a saját ültetésből, nevelésből és szüretelésből a legfinomabb, de tudom, hogy nem mindenkinek adatik ez meg, és nekünk sem mindig, mert ilyenkorra már elfogynak a kert kincsei, de bármilyen zöldség jó hozzá. A lényeg, hogy tepsiben összesütjük a zöldségeket, majd némi fűszerrel krémesítjük egy ügyes robotgépben.
Forrás: Színek és virágok
A sütőben bármilyen felaprított zöldség krémesre sül, kicsit karamellizálódik, és még pépesítés után is fűszerezhető, a szószossága pedig kis vízzel, (mag)tejjel, (növényi) tejszínnel, olajjal selymesíthető. Érdemes játszani, finomabb, izgalmasabb és egészségesebb, mint a készen vett bolti szósz!
Forrás: Színek és virágok
Hozzávalók: cukkini, hagyma, fokhagyma, paradicsom, sárgarépa, paprika vagy télen sütőtök, répa, zeller, valamint só, szőlőmagolaj vagy olívaolaj, szárított bazsalikom
Elkészítés: A hozzávalókat megtisztítjuk, feldaraboljuk, tepsibe tesszük és megsütjük. A sütőből kivéve turmixgépbe tesszük és összeturmixoljuk. Ha szükséges, kevés olajjal, vízzel vagy magtejjel hígítjuk, majd a kifőtt tésztával tálaljuk.
Forrás: Színek és virágok
A konyhában hosszan időzni akkor jó, ha van mód és idő a kényelmes sütésre, főzésre – erre leginkább hétvégén vagy ünnepekkor van alkalmunk, és ilyenkor adjuk is meg a módját, és élvezzük ki a tevékenységet. De a rohanós hétköznapokra azért érdemes ismerni néhány fortélyt…
Akár improvizálósak, akár előre eltervezősek vagyunk, a gyors főzés alapja egy jól feltöltött kamra és hűtő, vagyis hogy legyen otthon olyan készlet, amiből főzhetünk, a legtöbb időt ugyanis a bevásárlás elhagyásával spórolhatjuk. Bevásárolni nyilván szükséges, a legjobb, ha ezt hetente egyszer célirányosan végezzük, feltankolunk az alapokból, amiből garázdálkodhatunk a hét folyamán.
Vannak, akik tudatosan eltervezik a heti menüt, ehhez listát írnak, és ez alapján vásárolnak be, de ha nem vagyunk ilyen habitusúak, és inkább improvizálunk, akkor érdemes a hűtőre kimágnesezett cetlikre folyamatosan felírni, mi az, ami fogyóban van, így ez alapján tudjuk feltölteni a készleteket.
Aki a bevásárlással is időt spórolna, ma már több helyről is rendelhet, de a friss húst, gyümölcsöt, zöldséget azért jobb a piacról beszerezni!
Időt spórolhatunk meg úgy is, hogy nem mindennap főzünk, de amikor igen, akkor nagyobb adagban készítjük el az olyan ételeket, amelyek jól melegíthetőek vagy jól tűrik a hűtést, fagyasztást. Egy bolognai szószt például érdemes akár háromszoros adagban megfőzni, az első adagot természetesen aznap elfogyasztani, egy adagot lefagyasztani, egyet pedig a hűtőbe eltenni másnapra vagy harmadnapra.
Forrás: Hámori Zsófia
A rakott ételek, a tartalmas nagyobb levesek – a gulyás, a bableves, egy jóféle gazdag lencseleves – bár nem túl gyorsan elkészülő ételek, de összeállításuk nem túl időigényes, jól porciózhatóak, hűthetőek, újramelegíthetőek.
A kukta (és a Cookta is!) nagy találmány, sok időt spórolhatunk meg, ha más, nagyobb nyomás alatt főzzük az ételt. Nem mindennek áll jól, ha kuktában készül, de van, ami nem bánja, és jó sok időt spórolhatunk meg vele.
Ha van elektromos vízforralónk, akkor érdemes ebben felforrósítani a vizet, előmelegíteni a főzés előtt, akár tésztaételt, akár levest készítünk. Energiát és időt is spórolunk, a vízforraló sokkal gyorsabban dolgozik, így a főzési folyamatot is lerövidíthetjük.
Ha tésztát vagy zöldséget szeretnénk főzni, először a vizet forraljuk fel – akár forralóban –, és csak ezután adjunk sót a vízhez, sóval ugyanis lassabban forr fel…
Csak egy mozdulat, ha fedőt teszünk a lábasra, fazékra, serpenyőre: gyorsabban felforr, megfő és átsül az étel!
A leggyorsabb és legegészségesebb vacsora egy saláta, ami akár 5 perc alatt összedobható, változatos, vitamindús, ezer módon variálható. De készíthetünk pillanatok alatt jó kis szendvicskrémeket, kis kenyérrel, sok friss zöldséggel hibátlan és változatos. Ha meleg vacsorára vágyunk, akkor egy kiadós tésztaétel lehet az ideális fogás, de ha kimondottan húsos fogásra vágyunk, akkor a csirkemell és a csirkemáj a leggyorsabban elkészülő fehérjedús alapanyag, de a hal is gyorsan elkészülő és egészséges, alakbarát és finom lehetőség villámvacsorához.
Forrás: Hámori Zsófia
Bár az egyik legegyszerűbb kelt tészta a lángosé, mégis sokféle változata létezik, van, aki sima kenyértésztával készíti, létezik a krumplival dúsított változat, de talán legjobb a kefires, mert a fermentált tejterméktől nagyon könnyű, foszlós a tészta, készítés közben jó ruganyos állagú, és egyszerű vele dolgozni.
A lángos tipikusan az az étel, ami csak frissen, forrón igazán finom, ennek a tésztának viszont nagy előnye, hogy hűtőben, letakarva 3-4 napig eltartható, így pár perc alatt bármikor ropogós-foszlós gyors vacsora vagy épp kiadós reggeli készíthető vele, csak formázni és sütni kell.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt 1 dl langyos vízbe belemorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Közben a lisztet és a sót keverőtálba tesszük, elvegyítjük, hozzáadjuk a szobahőmérsékletű, nem hűtőhideg! kefirt, valamint a felfutott élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni. Menet közben apránként annyi vizet adunk hozzá, hogy ruganyos, lágy tésztát kapjunk, 7-8 percig dagasztjuk.
Enyhén lisztezett felületre tesszük, kicsit átdolgozzuk, rúddá sodorjuk, és 8 nagyjából egyforma részre osztjuk egyesével gombóccá formázzuk, tálcára tesszük, konyharuhával letakarjuk, és 30 percet kelni hagyjuk. Egy részét be is tehetjük a hűtőbe, 3-4 napig bármikor felhasználhatjuk…
Közben ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát lereszelünk, és vízzel felöntve elkeverjük.
Egy nagyobb, mélyebb serpenyőben 2-3 ujjnyi olajat forrósítunk, a tésztalabdákat olajos kézzel kihúzkodjuk nagyjából kör alakúra, és a forró olajba tesszük, mindkét oldalán szép aranybarnára sütjük, jól lecsepegtetve kiemeljük, tányérra tesszük – a maradék tésztával is így járunk el.
A fokhagymás vízzel megkenve, tejföllel, reszelt sajttal – ki hogy szereti – fogyasztjuk.
Ha igaz, hogy a húsleves a legjobb gyógyszer meghűlés és betegség ellen, akkor ez a pho levesre kiemelten érvényes, hiszen jó sok gyógyító gyömbérrel, hagymával, fokhagymával és még rengeteg más illatos fűszerrel készül. Bár elsőre bonyolultnak tűnhet, egyáltalán nem az, csak az elején és a végén van vele dolgunk, és ha csirkével készítjük, akkor másfél óra alatt megvan, ellentétben a marhahúsos változattal, ami sokkal hosszabban készül.
A pho leves jellegzetessége, hogy a fűszereket, a hagymát és a gyömbért szárazon le kell pirítani, amitől sokkal intenzívebb lesz az aromájuk – ez nekünk elsőre kicsit szokatlannak tűnhet, de megéri így készíteni, mert isteni finom leves lesz így a végeredmény.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat meghámozzuk, félbevágjuk, a gyömbért héjával, hosszában szintén félbevágjuk. Egy felforrósított serpenyőben a vágott felükkel lefelé, zsiradék nélkül lepirítjuk, majd egy nagyobb lábasba tesszük. A serpenyőbe dobjuk a csillagánizst, a koriandermagot, a borsot és a szegfőszeget, és ezt is illatosra pirítjuk, majd mehet a hagyma és a gyömbér mellé az egész, héjas fokhagymagerezdekkel. Hozzáadjuk a csirkemellet és a farhátat, felöntjük 2,5 liter vízzel, felforraljuk, sózzuk, majd takarékra véve 1,5 órát gyöngyözve főzzük, menet közben időnként leszedjük a keletkező habot a tetejéről.
A csirkemellet kiemeljük a levesből, kicsit hagyjuk hűlni, majd a húst lefejtjük róla, és vékonyan felszeleteljük, a levest pedig leszűrjük, hogy megszabadítsuk a csontoktól és a fűszerektől. A rizstésztának egy kisebb lábasban vizet forralunk, és 1-2 perc alatt megfőzzük, leszűrjük, a koriandert és az újhagymát felaprítjuk, a bab- vagy szójacsírát leszűrjük.
A tésztát mélytányérokba elosztjuk, megpakoljuk a csirkemellel, a csírával és a zöldekkel, majd rámerjük a forró és illatos levest. Ízlés szerint csilivel és egy kis lime-lével meglocsolva fogyasztjuk.
Annyit rágták már a gyerekek a fülemet, hogy ők is ilyen lasagnét akarnak enni, hogy gondoltam, rajtam ne múljon… Sőt, erőt vettem magamon, és még a tésztát is én nyújtottam, ami úgy húsz perccel megtoldotta az elkészítés idejét.
Viszont nem nagy dolog, és legalább hanyatt esik mindenki, hogy te mekkora király vagy. Zolika is elámulva mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez a lasagne ekkora munka… 🙂
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
A besamelhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a lisztet összegyúrjuk a tojással és 1 evőkanál vízzel, frissentartó fóliába csavarva hűtőbe tesszük, amíg a többivel elkészülünk.
A tejből 5 dl-t felforrósítunk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, zsemleszínűre pirítjuk, majd félrehúzva simára keverjük a hideg tejjel. Felöntjük a forróval, sózzuk, borsozzuk, és állandóan kevergetve a tűzre visszatéve besűrítjük, belereszeljük a szerecsendiót. Még maradjon azért folyós, különben nehéz lesz vele dolgozni, a són, ha kell, még igazítsunk.
A szalonnát 1,5 cm-esre kockázzuk, egy serpenyőben zsírját kiolvasztjuk, leszűrjük.
A tésztát tésztagéppel, állandó lisztezés mellett kinyújtjuk. Nekem 9 fokozatú, abból az 5-ös fokozatig vékonyítottam csak, nem kell, hogy hajszálvékony legyen. Ha nincs gép, lisztezett deszkán kb. 2 mm-esre nyújtjuk, 15 cm széles és tepsi hosszúságú csíkokat vágjunk belőle.
A kész tésztát liszttel megszórva tálcára tesszük, amíg elpakolunk és mindent a kezünk ügyébe készítünk. A camembert-t amilyen vékonyra csak tudjuk, felszeleteljük, a többit lereszeljük.
Egy 20×25-ös jénai tál alján elkenünk pár kanál besamelt, kirakjuk egy sor tésztával. Rá jöhet megint besamel, a szalonna harmada, majd az egyik fajta sajt (ha lehet, a parmezán a tetejére kerüljön). Ezt így folytatjuk, míg el nem fogy a tészta, a tetejére már ne jusson szalonna, csak szósz és a parmezán.
180 fokos sütőbe toljuk, míg a tetején kicsit megbarnul a sajt, kb. fél óra, vagy kicsit több (sütőfüggő).
Forrás: Hajós Ágnes
A lángossal nem lehet betelni, főleg akkor, ha könnyű a tésztája, nem szívja magába az olajat, aranylóan barnára sül, de sokan nem állnak otthon neki, mert macerásnak tartják. Nos, a kefires lángos nagyon egyszerű, és annyira szuper a tésztája a hozzáadott kefir miatt, hogy a hűtőben akár egy hétig vagy 10 napig is eláll, így akár mindennap vagy minden másnap süthetünk belőle – villámvacsora gyanánt. Szerintünk nem fog megsértődni a család, ha a hideg és szürke téli napokon ilyen nyáridéző fogással rukkolunk elő!
Persze nem mindennap ugyanazzal a lángossal – vagyis majdnem, de variálhatjuk! A klasszikus fokhagymás-tejfölös lángos ALAP, amit megszórhatunk reszelt sajttal, süthetünk hozzá egy kis bacont vagy sonkát feltétnek, beledolgozhatunk egy kis juhtúrót vagy dinsztelt káposztát a sütés előtt, de süthetünk a tésztából féltenyérnyi pici lángosokat kenyér helyett bableves, gulyásleves vagy fokhagymakrémkeves mellé is. Isteni – és egész más dimenzióba emeli a jól bevált melengető és tartalmas téli leveseket!
Fontos tudni a kefires lángos tésztájáról, hogy egy műanyag tálban 7-10 napig tökéletesen eláll a hűtőben, ha fóliával vagy nedves konyharuhával letakarjuk, így nem szárad ki. Érdemes a tésztával olajos kézzel dolgozni, és mindig csak annyit sütni ki belőle, amennyi elfogy, mert frissen, forrón, ropogósan az igazi!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, az élesztőt belemorzsoljuk, a cukrot is hozzáadjuk, felfuttatjuk. A megkelt élesztőt hozzákeverjük a liszthez, hozzáadjuk a kefirt, a tojást és a sót, majd kézzel vagy dagasztófejet kézi mixerrel jól kidolgozzuk a tésztát. Lágyabb tésztát kapunk, a tálat fóliával vagy nedves konyharuhával lefedjük, és egy éjszakát vagy legalább 2-3 órát a hűtőben pihentetjük-kelesztjük.
Sütéskor olajat hevítünk egy serpenyőben, olajos kézzel maréknyi tésztát szakítunk, jó vékonyra széthúzzuk, és a forró olajban kisütjük néhány perc alatt. Ha az egyik fele szép piros, konyhai csipesszel vagy két villával megfordítjuk, majd ha a másik oldala is megsült, az olajból kivéve lecsepegtetjük, és konyhai papírtörlőre tesszük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Még forrón tálaljuk, ízlés szerint fokhagymával, tejföllel, reszelt sajttal, sült baconnnel – de akár egy kis juhtúrót is morzsolhatunk rá, ki mivel szereti!
Tengerparti nyaralásokat idéz ez az isteni tészta, amihez csak pár alapanyagra van szükség, és igaz, hogy a lényege, a kagyló egy kicsit különlegesebb, de ma már minden szuper és hiper fagyasztópultjában megtalálható, és ezzel az apró luxussal nyárias és mediterrán ízeket csempészhetünk a szürke napokba.
A fagyasztott kagyló azért is jó, mert már teljesen megvan tisztítva, vagyis konyhakész és azonnal használható, illetve garantáltan friss, ami a kagylónál amúgy veszélyességi faktor, mert ezeket nagyon profin és azonnal feldolgozzák, így biztosra mehetünk. A kagylón és a tésztán pedig csak egy kis fokhagyma, fehérbor, petrezselyem és olívaolaj kell hozzá, aki szereti, egy kis csilivel is felturbózhatja, mégis hihetetlenül aromás fogás, ami ráadásul villámgyorsan is megvan.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A tésztához egy nagyobb lábasban bő vizet tűzre teszünk, ha forr, sózzuk, és beletesszük a spagettit, időnként megkeverve a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben egy mélyebb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beledobjuk a megtisztított és felszeletelt fokhagymát, valamint a csilit, 1-2 perc alatt illatosra pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral, beletesszük a fagyasztott kagylót, és fedő alatt 4-5 percig főzzük, amíg kinyílnak a kagylók.
A tésztát egy csipesszel a fazékból áttesszük a kagylókhoz, jó, ga egy kis keményítős víz is kerül a mártásba, mert ez kicsit besűríti, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselyem felét is, összeforgatjuk, és 1-2 percig még a tűzön tartjuk, hogy a tészta megszívta magát egy kicsit az aromákkal.
Azonnal tálaljuk meghintve a maradék petrezselyemmel, pár csepp olívaolajat még locsolhatunk a tetejére.
Szemet gyönyörködtető, mókás fogás egy tál rózsaszín spagetti, ráadásul gyors és egyszerű, amivel bárkinek az arcán mosolyt fakaszthatunk. Hűvös estén ideális – kedélyjavító és melengető már a látványával is!
Színes tészta készen is kapható, de céklával könnyen varázsolhatunk a klasszikus tésztafélékből is színes csodát, ráadásul sokkal élénkebb, vidámabb lesz, a friss és nyers cékla pedig ízben is gazdagabbá, izgalmasabbá teszi a tésztánkat úgy, hogy nem hatalmasodik el rajta, mindössze egy picit édesebb, telt ízűbb lesz, amit nagyon jól kihasználhatunk a feltéttel.
A céklás tésztához húsevőknek a legjobb a sósabb füstölt bacon, amit felcsíkozva és megsütve keverhetünk a rózsaszín tésztához, húsmentesen egy kis tejszín és gorgonzola összeforralva is szuper tésztaszósz lehet ehhez a szemvidító fogáshoz, kis pirított dióval vagy szezámmaggal meghintve pedig igazi ínyenc fogás lehet belőle.
Mi most egy kis vajjal és kakukkfűvel, maréknyi friss spenóttal és parmezánnal készítettük, de legközelebb továbbgondoljuk, mert érdemes!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztát bő, forró, sós vízben feltesszük főni.
A céklát meghámozzuk, megmossuk, felkockázzuk, és egy késes konyhai robotgépbe tesszük, hozzáöntünk kb. 1 dl vizet, és legalább fél percig mixeljük, amíg igazán apró lesz. A bíborszínű keveréket szűrjük le egy sűrű szitán-szűrőn. A pépet ne dobjuk el, tejföllel, kis citromlével, pici római köménnyel szuper mártogatós lehet – de nekünk most a felfogott lé kell.
A megfőtt tésztát leszűrjük, majd visszatéve a fazékba elkeverjük a céklalével, félretesszük.
Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beledobjuk a vékonyan felszeletelt fokhagymát és a kakukkfűágakat, majd ha kellően illatos, a céklás spagettit is hozzáadjuk, alaposan átforgatjuk.
A rózsaszín tésztát tányérokba szedjük, megszórjuk a friss spenótlevelekkel és a reszelt parmezánnal, és azonnal tálaljuk.
