Ráérős reggelinek vagy kényeztető uzsonnának is tökéletes ez a pufók kis palacsinta, pár perc alatt összeállítható a tésztája, ami a mi vékony palacsintánktól annyiban tér el, hogy sűrűbb és sütőport is tartalmaz, illetve ha szeretnénk nagyon puha és lágy tésztát, akkor érdemes bele egy kis olvasztott vajat is tenni. Így a sütésnél már extra zsiradékra sincs szükség, elég kikenni az olvasztott vaj tálkájában maradó pici zsiradékkal a forró serpenyőt.
Önmagában is nagyon finom, de ha egy maréknyi csokicseppel vagy aprított csokival felturbózzuk a tésztát, különlegesen finom lesz a sülés közben megolvadó csokoládétól, és akár uzsonának, gyerekbulin is bőven megállja a helyét egy kistejszínhabbal vagy csokiöntettel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a a sütőport, a cukrot és egy csipetnyi sót egy tálba tesszük, összekeverjük, a közepébe egy kis lyukat formázunk, beleütjük az egyik tojást, és kézi habverővel elkezdjük összekeverni, majd a második tojással is folytatjuk a keverét, majd a harmadikat is hozzáadjuk. A tejet is apránként hozzáadjuk, folyamatos keverés mellett, hogy ne legyen csomós a tészta, végül az olvasztott vajat és a csokicseppeket is hozzákeverjük, amíg szép sima tésztát kapunk.
Egy serpenyőt szárazon felmelegítünk, majd szilikonos ecsettel a maradék vajjal kikenjük, de csak épp annyi kell, amennyi az olvasztott vajból az edényben maradt, majd fél merőkanálnyi adagokat a serpenyőbe öntünk, és amikor kis buborékok, lyukacskák kezdenek megjelenni a felületén, akkor spatulával megfordítjuk, és a másik felüket is 2-3 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, reggelire dzsemmel vagy gyümölccsel, mézzel vagy juharsziruppal, uzsonnára tejszínhabbal, extra csokival kínálhatjuk.
A gazdag húsos szendvics eredetét nehéz pontosan felfejteni, de nem mai találmány: valamikor az 1800-as évek végén született Floridában, és az oda betelepülő kubai vendégmunkások kedvenceiből készült. Annyira tökéletes, hogy hamar elképesztően népszerűvé vált, és a kubai név rajta ragadt, sőt ma már ikonikus ételnek számít a Cubano Sandwich. Tipikus street food fogás, ami gyorsan összeállítható és frissen tálalható, viszont az előkészítése elég pepecselős, mert a benne rejlő finom és szaftos hús hosszú pácolást és sütést igényel.
Mindenképpen érdemes otthon is kipróbálni, a legjobb úgy elkészíteni, hogy a pácolt húsból egy nagyobb adagot sütünk, és maradékból másnap elkészítjük ezeket a húsimádó szendvicseket, amikhez a kenyér – elsősorban bagett – mellett sonka, érett sajt, mustár és csemege uborka dukál, sőt néha még szalámi is kerül bele, a szendvics mellé pedig sült krumpli vagy csipsz is dukál, mint a hamburgerhez…
Az szendvics lelke a pácolt és sült sertéshús, mégpedig kubai módra, citrusos-zöldfűszeres ízesítéssel, omlósra sütve. Ehhez 1,5 kg sertéshúshoz 1 narancs és 1 lime héját lereszeljük, levét kinyomjuk. Hozzáadunk 4 evőkanál olívaolajat, 4 gerezd zúzott fokhagymát, 1 kis csokor finomra vágott friss koriandert, 1 evőkanál mustárt, sót és borsot, elkeverjük, majd a húsra üntjük, és lefedve 8-10 vagy akár 12 órára hűtőbe tesszük. Tepsibe tesszük a páccal együtt, fóliával lefedve 1,5 órát sütjük 180 fokon, majd fólia nélkül, a pecsenyelével meglocsolva még 30 percet. Isteni finom szeletelve, vajas krumplipürével, párolt zöldséggel vagy valamilyen citrusos salátával, másnap pedig a maradékból elkészíthetjük a kubai szendvicset.
Hozzávalók:
Elkészítés: A bagett végeit levágjuk, 4 egyenlő részre vágjuk, ezeket félbevágjuk. A bagettaljakra tesszük a félbehajtott sajtszeleteket, erre jön a sült hús, majd a sonka, a hosszában vékonyan felszeletelt csemege uborkát. A bagett-tetőket megkenjük a mustárral, és lefedjük vele a szendvicseket.
Így is tökéletes, de ha meleg ételre vágyunk, akkor a tetejüket megkenjük lágy vajjal, és kontaktgrillben pár perc alatt megsütjük, hogy a sajt olvadós, a bagett pedig ropogós, az egész pedig jó forró legyen. Ízlés szerint salátával vagy csipsszel, sült krumplival is kínálhatjuk.
Gyerekzsúrra, szülinapra, húsvétra vagy vendégek fogadására szeretünk kicsit kitenni magunkért, és valamilyen látványos finomsággal előrukkolni. Ez a kétszínű keksz biztos sikerre számíthat, és bátran mondható, hogy nem olyan bonyolult, hogy mi magunknak is be kellene csavarodnunk készítése közben. 😉
A két tészta összeállítása pár perc, de a pihentetésükre és a formázásra kell egy kis időt hagynunk, felszeletelés előtt legalább 6 órát érdemes számolni, de akár egy egész éjszakát is hagyhatjuk dermedni. Ha vékonyabb, 5 mm-es szeletekre vágjuk, akkor ropogósabb, ha 1 centisre vágjuk, akkor omlósabb kekszet kapunk eredményül.
Hozzávalók:
A vaníliás tésztához:
A kakaós tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A vaníliás tésztához a lisztet és a porcukrot összekeverjük, hozzáadjuk a lágy vajat és a villával elhabart tojást, a tejet és a vanília-kivonatot, és kézzel lágy tésztává dolgozzuk, gombóccá formázzuk, majd frissentartó fóliába csomagolva 1 órára a hűtőbe tesszük. A kakaós tésztát ugyanígy készítjük el a megadott alapanyagokkal, és ezt is 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A tésztákat a hűtőből kivéve 10 percet hagyjuk szobahőmérsékleten, majd lisztezett munkafelületen kb. 3 mm vékony, nagyjából 25×40 centis táglalappá nyújtjuk, a széleket levágjuk egyenesre. Az egyik lapot megkenjük az elhabart tojással, majd a másik lapot ráfektetjük, és ezt is egyenletesen lekenjük a tojással. A dupla tésztát szorosan és egyenletesen feltekerjük hosszanti irányban, fóliába csomagoljuk, és legalább 6 órára a hűtőbe tesszük.
A jól megdermedt tésztát éles késsel vékonyan felszeleteljük, és a spirálos kekszeket egy sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk.
160 fokos sütőbe toljuk, és 12-15 perc alatt addig sütjük, míg a széle épp csak elkezd színt kapni. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint kávéval, teával, kakaóval vagy tejjel kísérve büszkén kínáljuk.
A klasszikus melegszendvicsek és toastok mellett érdemes néha frissíteni a szendvicsrepertoárt. A bruschetta lehet hideg, de éppen meleg is, ha az évszak vagy az idő úgy kívánja, így pedig már rokonítható a melegszendvicshez is.
A legegyszerűbb változata, amikor a megpirított kenyérszeletkét még forrón bedörzsölik fokhagymával, kis olívaolajjal meglocsolják, és már kész is. Van, amikor érett paradicsommal is átdörzsölik, vagy nagyon apróra vágva kerül az aromás paradicsom a pirítós tetejére némi bazsalikom kíséretében. Egyszerűsége ellenére csodásan finom, ez a változat talán a legismertebb.
Szinte bármi kerülhet a pirított kenyérkék tetejére: sült zöldségek, pácolt gomba, érlelt sonka, aszalt paradicsom vagy olajban érlelt articsóka. Az egyik legfinomabb – és mindenféle előzetes rákészülés nélkül elkészíthető – változat a fűszeres pirított gombával megpakolt bruschetta, ami akár könnyű vacsora is lehet egy kis salátával tálalva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, félbevágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a római köményt, a kakukkfüvet és a gombát, időnként megkeverve pirítani kezdjük. Viszonylag sok levet ereszt, ezt elfőzzük, közben pirulgat a gomba. Végül meglocsoljuk citromlével, sózzuk és borsozzuk, lehúzzuk a tűzről.
A bagettet felszeleteljük, a kenyérszeleteket egy sütőlapra tesszük, megcsepegtetjük olívaolajjal, és grill fokozaton 5-6 percre betoljuk a 180 fokos sütőbe. Ha megpirultak a kenyérkék, kivesszük, és még melegen lelkiismeretesen bedörzsöljük a fokhagymával, majd a tetejükre kanalazzuk a sült gombát.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint egy kis parmezánt is reszelhetünk a tetejükre.
Tipp: Nagyon finom és kissé tartalmasabb úgy is, hogy a gomba alá 1-1 kanál ricottát teszünk!
A kókuszos sütemények, kekszek kedvelőinek csakis ajánlani tudom ezt a finom puha, és egyben omlós kekszet, akár ünnepi alkalmakra, vagy csak ha éppen nassolni támad kedvünk. Én kihűlés után olvasztott csokival csorgattam meg a kekszeket, de akár félig meg is márthatjuk a csokiban, vagy akár megtöltve, kettesével össze is ragaszthatjuk.
Egyszerű és gyorsan elkészíthető, hűvös, száraz helyen hosszabb ideig eltartható ez a finom omlós keksz, így érdemes rögtön dupla adaggal kezdeni, mert nálunk legalábbis egykettőre elfogyott…
Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
Elkészítés: A liszthez adjuk hozzá a kókuszreszelékek, a porcukrot és a vaníliás cukrot, a sütőport, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót, majd keverjük alaposan össze. Adjuk hozzá a hideg, felkockázott margarint, majd kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, adjuk hozzá a tojássárgát és a hideg tejet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Ezután csomagoljuk be frissentartó fóliába, majd tegyük be 30 percre a hűtőbe.
Amikor a tészta lehűlt, vegyük ki a hűtőből, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 0,5 cm vastagra, és szúrjuk ki ízlés szerinti kiszúróval.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd egymástól kicsit távolabb helyezzük rá a tésztakorongokat. Vékonyan kenjük le hideg tejjel, majd szórjuk meg kókuszreszelékkel.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 12-15 perc alatt süssük világos zsemleszínűre. Én légkeverésnél 160 fokon 12 percig sütöttem.
A sütőből kivéve, hagyjuk pár percig a tepsiben hűlni, majd helyezzük rácsra, és hűtsük ki teljesen.
A csokoládét tördeljük egy tálkába, majd a mikróban olvasszuk fel. Ezután ízlés szerint csorgassuk a teljesen kihűlt keksz tetejére, majd hagyjuk megdermedni.
Forrás: Kard Éva
A muffin nemcsak édesen jó, sós változatban is nagyon praktikus, tökéletes uzsonnára, reggelire, de akár pogácsa helyett vendégvárónak is, sőt egy jó kis salátával könnyű vacsorának vagy munkaebédnek is ideális. A kukoricadarától nagyon jó állagú, pikk-pakk kikeverhető, még a robotgépet sem kell elővenni hozzá.
A tésztába most egy kis morzsolt feta és lepirított csiperkegomba került, de ízlés szerint mehet bele sonka, bacon, kolbász, csemege kukorica, apróra kockázott paprika vagy aszalt paradicsom, de gyakorlatilag végtelen a lehetőség, hogy mivel adjuk meg az ízvilágát ennek a szuperegyszerű sós muffinnak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőben a megolvasztott vajon megfonnyasztjuk, majd kissé megpirítjuk, félretesszük.
A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a kukoricadarát, a sütőport és szódabikarbónát – egy keverőtálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, elvegyítjük. Egy másik tálban a joghurtot és a tojást elkeverjük, majd a száraz alapanyagokhoz adjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a gombát a vajjal együtt, valamint belemorzsoljuk a fetát, és az egészet összeforgatjuk.
Egy muffintepsit kivajazunk – vagy papírkapszlikkal kibélelünk – elosztjuk bennük a tésztát, a tetejét meghintjük szezámmaggal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd langyosan vagy akár teljesen kihűtve kínáljuk.
Valószínűleg ma már senkinek nem ismeretlen itthon sem a speculoos, advent idején gyakran találkozhatunk vele a német láncok kínálatában. Általában lapos, megformázott, gyakran Szent Miklóst vagy holland házikókat formáz a keksz, nagyon ropogós és illatos a benne lévő sok fűszertől. Némileg hasonlít a mézeskalácsra, de vajasabb és nagyon omlós, és otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető – persze nem a szép cirkalmas formában, hanem apró kis golyókká gyúrva.
A speculoos titka – természetesen a már említett fűszerek és vaj mellett – a barna cukor, amitől egy kicsit karamellizált ízt is kap ez az illatos és roppanós keksz. Jól záródó dobozba téve sokáig eláll, és szuper kávé mellé, vagy tehetünk belőle pár szemet ünnepi tiramisuba is – nagyon feldobja!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a nádcukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel krémesre kikeverjük. Hozzáadjuk a fűszereket, a lisztet és a sütőport, és addig dolgozzuk tovább, míg nagyjából összeáll. Lisztezett munkafelületre öntjük, meghintjük kevés liszttel, és gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk, amíg jól formázható masszát kapunk.
Mogyorónyi golyóbisokat formázunk belőle, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 10-12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni, hogy ropogós, tökéletes állagát elnyerje.
Egy gyors csokis desszert mindig főnyeremény, ez a finomság pedig egy igazi klasszikus – békebeli recepttel. A főzött csokikrém készítése egyáltalán nem ördöngösség, sőt kimondottan egyszerű. Csupán néhány tojássárga, liszt, cukor, kukoricakeményítő és természetesen csoki kell hozzá, és pár perc alatt elkészül.
Ez az alapváltozat rengeteg módon variálható, lehet ízesíteni vaníliával, fahéjjal, felnőtteknek esetleg egy kis gyömbérrel vagy csilivel, reszelhető bele egy kis narancshéj, vagy keverhetünk bele aprított mogyorót vagy mandulát, vagy akár egy kis kávéval, alkohollal is megbolondítható, vagy többféle kiegészítővel pohárkrémmé rétegezhető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel jól kikeverjükMehet bele a kukoricakeményítő és egy kevés tej, csomómentesre keverjük, majd az összes tejjel felöntjük, és ezzel is elkeverjük.
Kisebb lábasba öntjük, és tűzre téve folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, majd beletördeljük a csokoládét, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, és szép fényes csokikrémet kapunk.
Poharakba öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig, ízlés szerint tejszínnel, friss gyümölccsel, kakaóporral meghintve tálaljuk, de morzsolhatunk rá kekszet, megszórhatjuk aprított mogyoróval, mandulával is.
A ricotta és a leveles tészta jó barátok, édesen és sósan is jól párosítható gyors pitének, batyunak, párnának vagy levélnek. Ha a ricottát egy kevés tojással és étkezési keményítővel összekeverjük, nem enged levet, hanem krémes töltelékké sül a tészta tetején.
Most édesen készült, vaníliával és citromhéjjal, áfonyaszemekkel megpotyogtatva, mesés illattal töltve be a konyhát, de aki sósan szeretné inkább, a tojás és a keményítő mellé keverhet a ricottához egy kis reszelt parmezánt, kakukkfüvet, bazsalikomot, a tetejére pedig cikkekre vágott koktélparadicsom vagy más zöldség, esetleg egy kis sonka vagy bacon is kerülhet.
Így is, úgy is nagyon finom, a tészta roppan, a töltelék krémes, mindez minimális munkával és szupergyorsan. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást egy keverőtálkába felütjük, villával elhabarjuk. Hozzáadjuk a ricottát, a cukrokat és az étkezési keményítőt, hozzáreszeljük a citromhéjat, és alaposan összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, kisebb négyzetekre vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, nem túl közel egymáshoz.Mindegyikre 1-1 kanálnyi ricottás krémet rakunk, majd pár szem áfonyát potyogtatunk rá.
180 fokos sütőbe toljuk, és 12-15 perc alatt megsütjük. Langyosra hűlve a legfinomabb, reggelinek, uzsonnának is kiváló.
Szigorúan véve 5 alapanyag kell csak ehhez a nagyon finom lisztmentes csokis sütihez – étcsoki, dió, cukor, tojásfehérje és egy kevés étkezési keményítő -, a többi csak finomabbá teszi, de akár el is hagyható. A felvert fehérjehab könnyűvé és lazává teszi, a csoki és a dió kellő tartalmat és zsiradékot ad neki, hogy puha és ruganyos legyen, ízesítésnek most egy kis fahéj és alma került bele az ősz jegyében, de bármilyen fűszerrel vagy akár körtével is isteni lehet.
Nagyon fontos, hogy a készítéskor a csokit és a diót ne csak magában daráljuk össze, mert összeáll, hanem egy kis cukorral együtt csapassuk össze, akkor tudunk vele könnyen dolgozni. Cukorpótló alternatív édesítővel is készíthetjük, de por állagú legyen mindenképpen, és akkor hibátlan lesz a végeredmény!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét összetördeljük, és 10 dkg dióval, valamint a cukor felével egy késes robotgépben finomra őröljük. A maradék diót durvára vágjuk. Az almát meghámozzuk, és apró kockákra vágjuk.
A tojásfehérjéket egy keverőtálba tesszük, és egy csipet sóval elkezdjük habbá verni elektromos habverővel, majd a maradék cukrot hozzáadva keményre verjük. Hozzászitáljuk a kukoricakeményítőt és a fahéjat, finoman összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a csokis-diós keveréket, és egy spatulával finoman, lazán összedolgozzuk, majd beleforgatjuk a felkockázott almát és a darabolt diót.
A masszát egy kikent vagy sütőpapírral bélelt 23 centis kapcsos tortaformába öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 30-35 perc alatt megsütjük. Nem baj, ha egy kicsit lágynak tűnik a közepe, mert hűlés közben megszilárdul.
Ha teljesen kihűlt, kivesszük a formából, tálra tesszük, és szeletelve kínáljuk – ízlés szerint meghinthetjük porcukorral.
Jó, oké, nyilván bármilyen szendvicset lehet ebédre is fogyasztani, de ezeket annyira megpakolják minden földi – és vízi – jóval, hogy egy teljes értékű és bőséges fogás válik belőlük, amit az egyszerűség kedvéért késsel-villával fogyasztanak, hiszen a kenyér szinte ki sem látszik a sok rávalótól.
Ez a szendvics ráadásul komoly múlttal rendelkezik. Anno a vikingek a dán kenyeret hússal és hagymával ették, majd a középkorban vaj is került a szeletekre, valamivel később már bőséges feltéttel látták el azokat.
A munkásoknak kellett az energia, a jómódúaknak pedig kellett valami mutatós ínyencség a svédasztalra. Megint mások a maradékokat szerették volna újrahasznosítani, amit egyébként tesznek a mai napig is. Nem ritka, hogy az előző napi fogásból megmaradt krumpli, hús, hal, tojás vagy zöldségek, esetleg ezek kombinációja kerül a szendvicsre. Egy kevés öntet, gyümölcs, savanyú uborka, metélőhagyma vagy kapor, és kész is a tökéletes és tökéletesen laktató fogás.
Persze az sem mindegy, hogy milyen a kenyéralap! Ezek a szendvicsek ugyanis mindig szigorúan magvakkal dúsított, tömör szerkezetű rozskenyérből készülnek, amit itthon sajnos sokan nem kedvelnek fojtóssága miatt. Szerintem azonban csak megszokás kérdése, és ennyi feltéttel körítve biztosan nem lesz az a száraz érzésünk egy-egy falat után, plusz sokkal egészségesebb is, mint búzalisztes társai és ezek mellett igen jól eltartható.
Ha otthon készítenétek el, variáljátok bátran az ízeket és textúrákat. Kísérletezzetek. Csupán egyetlen szabályt tartsatok csak be: hogy minőségi, magvas kenyér legyen a kreáció alapja!
Kekszes, krémes, mutatós, egyszerű – tökéletes nass vagy uzsonna, játszótéren, pikniken is biztos sikert arathatunk ezzel a rózsaszínű omlós és puha desszerttel. Ha szeretjük a céklát, akkor teljesen természetes módon színezhetjük meg az aprósütit, de persze egy kis ételfestéket is használhatunk hozzá. Mi a céklára szavazunk, az íze nem érződik különösebben, és a sütihez használt reszelt céklából egy finom kis vacsora is kerekedhet, ha tócsninak megsütjük.
Aki ropogósan szereti a kekszet, az közvetlenül fogyasztás előtt töltse meg a krémmel, mert pár óra alatt felpuhul a krémsajtos tölteléktől, akkor viszont nagyon finoman omlós, puha lesz.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lágy vajat, a krémsajtot, a cukrot, a tojást, a vaníliát és a céklalevet keverőtálba tesszük, és jó krémesre, habosra keverjük. Hozzászitáljuk a sütőporral, a kakaóval és egy csipet sóval elkevert lisztet, összedolgozzuk, majd gombóccá formázzuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, és 1 órát pihentetjük a hűtőben.
A tésztából diónyi golyókat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk egymástól távolabb, mert elterülnek, és 180 fokos sütőbe tolva 12 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Közben a töltelékhez az összes alapanyagot alaposan összekeverjük, és 20 percet a hűtőben pihentetjük.
A krémet habzsákba töltjük, és a kekszeket kettesével megtöltjük, összeragasztjuk.
