Friss leveles tészta, sajt, bacon és tejföl az alapja ennek az isteni töltött táskának, a tetején pirult szezámmaggal, rém egyszerű, mégis zseniális, szó szerint eteti magát, főleg frissen, a sütőből kivéve.
Ezt az alapváltozatot amúgy tovább is lehet gondolni, kis mustárral, ketchuppal a tölteléket feldobni, a tetejére is kerülhet a szezám helyett más mag, esetleg reszelt sajt vagy kömény, szóval szerintem megunhatatlan és végtelenségig variálható ez a gusztusos falatozni való…
Hozzávalók:
Elkészítés: A baconszeleteket egy serpenyőben ropogósra sütjük, félretesszük, míg kihűl.
A leveles tésztát kigöngyöljük, nagyon kicsit lisztezett deszkára terítjük, széltében kettévágjuk. A tejfölt összekeverjük 1 teáskanál sóval, és alaposan megborsozzuk. Megkenjük vele mindkét lapot. A sajtot lereszeljük, elosztjuk a tejfölös lapokon, kicsit rányomkodjuk. Az egyik felére rátördeljük a bacont, majd ráfordítjuk a másik tésztát a sajtos felével. Ezt is kissé összenyomkodjuk, pizzavágóval először hosszában félbe, majd keresztben 4 részre vágjuk, 8 darabot kapva.
Egy tepsibe szilikonos sütőpapírt terítünk, egymástól pár cm-re egymás mellé sorakoztatjuk a kis szendvicseket. A tetejüket megkenjük a felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, majd előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Forrás: Hajós Ágnes
De van ilyen? A válasz határozott igen! Főzés, sütés, macera nélkül is villámgyorsan készíthetünk olyat, amit mindenki szeret, hipp-hopp el fog fogyni, nem szokványos, és igazán ünnepi hangulata van – legalábbis ez a zöldfűszeres sajtgolyó ilyen. Szuper partifalat karácsonyi bulira, de akár családi körben is bevethető előételnek – a fűszerezése pedig ízlés szerint alakítható.
A kis karácsonyi fenyőink alapja ricotta és natúr krémsajt, amit egy kis reszelt parmezán ízesít, simán csak össze kell keverni, a hűtőben picit érlelve az ízei is összesimulnak, és könnyen formázhatóvá válik. A „zöldítéshez” bármilyen friss zöldfűszer tökéletes, kapor, petrezselyem, bazsalikom, snidling, amit most frissen a legkönnyebben beszerezhetünk, de akár ezek keverékét is használhatjuk – azt válasszuk, amelyiket leginkább szeretjük!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű krémsajtot átkeverjük, hozzáadjuk a ricottát, a tejfölt, a reszelt parmezánt, sózzuk, borsozzuk, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
A masszából nagyobb diónyi darabokat veszünk, és először gombóccá, majd kúppá formázzuk, és finomra aprított zöldfűszerben megforgatjuk. Kekszekre állítjuk, a hegyükbe gránátalmamagokat teszünk. Pár órát elvannak a hűtőben tálalás előtt, de érdemes nem túl hidegen kínálni, hogy kellemesen krémesek és ízletesek legyenek.
Illatos, édes falatkák, kellemesen citrusosak és fűszeresek, a vajnak köszönhetően nagyon omlósak, és hosszan puhák maradnak, de valószínűleg erre nem lesz módjuk. Nagyon egyszerű kis keksz, a tésztát pihentetni sem kell, így pikk-pakk elkészíthető finomság. Arra érdemes figyelni, hogy ne süssük túl, mert könnyen kiszáradhat, és bár lehet, hogy még lágynak tűnik a süti, amikor kivesszük a sütőből, de hűlés közben még szilárdul.
Aki nem kedveli a kardamomot, vagy épp nincs belőle otthon, az őrölt gyömbérrel is készítheti ezt a finom kekszet, a citrommal mindkettő verhetetlen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a sót és az őrölt kardamomot egy tálban összekeverjük. Egy másik edényben a lágy vajat a porcukorral elektromos habverővel habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a citrom reszelt héját is. Ezután hozzáöntjük a lisztes keveréket is, és kézzel vagy egy spatulával összedolgozzuk.
A masszából 20 gombócot formázunk, porcukorban megforgatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket egymástól távolabb, mert el fognak kissé terülni.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-14 perc alatt megsütjük. Puhának tűnhetnek még kivételkor, de a hűlés során elnyerik tökéletes állagukat, nem szabad túlsütni őket. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
Mézeskalácsot sokan sütnek díszítési szándékkal, de más süti is lehet mutatós. Ezek a cukorablakokkal készülő omlós vajas kekszek fantasztikusan mutatósak, főleg akkor, ha fény világít át rajtuk, mondjuk a karácsonyi fényfüzérről. Tehetjük karácsonyfára, asztali adventi dekorra, de akár ajándékra ráfűzve is rögtön egyedivé teszi a meglepetésünket.
Ezekhez a kis gyönyörűségekhez egy nagyon egyszerű tésztára és egyszerű, sima, töltetlen savanyú cukorra van csak szükség, kézügyességet és gyakorlatot sem igényel, és a legegyszerűbb szíves, csillagos, körformákkal is nagyon mutatós lesz. A savanyú cukrot színenként szétválogatva, zacskóba téve klopfolóval porrá kell törni, és ezt szórni a sütik közepébe. Készíthetünk egyszínű vagy színátmenetes kekszeket is, és ha nem dekornak szánjuk, akkor érdemes a tésztát egy kis citrom- vagy narancshéjjal, vaníliakivonattal ízesíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, elektromos robotgéppel simára keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és egy kevés lisztet, folyamatosan adagoljuk hozzá az összes lisztet, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, kicsit ellapítjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és hűtőben 1 órát pihentetjük.
Közben a cukorkákat színek szerint szétválogatjuk, zacskóba tesszük, és klopfolóval apróra, szinte porrá törjük.
A pihentetett tésztát kézzel kicsit átdolgozzuk, hogy a kézmelegtől kicsit felpuhuljon, majd ellapítjuk, és két sütőpapír között fél centi vékonyra kinyújtjuk. Ízlés szerinti formákkal kiszaggatjuk, majd mindegyik belsejét is kiszúrjuk egy kisebb formával. A leeső tésztát eltávolítjuk, összegyúrva újra felhasználjuk. A formákat sütőpapírral fedett tepsire tesszük, a közepükbe porrá tört cukorkát szórunk úgy, hogy teljesen kitöltse a lukat, de a tésztára ne kerüljön. Ha szeretnénk majd felakasztani dísznek, akkor egy szívószállal lukat szúrunk ki a tésztából.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt megsütjük, időközben figyeljünk rá, hogy szép világos maradjon a tészta, de a cukorkristályok teljesen felolvadjanak, és üvegszerűen áttetszővé süljenek. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, a cukrot pedig megszilárdulni. Utolsó lépésként pedig szalaggal vagy színes madzaggal felfűzzük, ha dekorációként a fára vagy fenyőágra tennénk, csomagra kötnénk.
A gofri mindig sikert arat, mégis ritkán vesszük elő a sütőt, és állunk neki, pedig nem bonyolult elkészíteni. Ez a csokis változat nem sima kevert tésztával készül, hanem felvert tojáshab lazítja, ettől – és egy kis sütőportól – pillekönnyű és puha, önmagában, minden nélkül is elképesztően finom.
Az ünnepekre hangolódva fűszerként most egy kis mézeskalács-fűszerkeverék került bele, a csokival együtt nagyon telt, gazdag ízt ad neki, de ezt elhagyva pici fahéjjal, vaníliával is készíthetjük – nem fog csalódást okozni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük a vajjal együtt, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, simára keverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákat egy keverőtálban a cukorral fehéredésig, jó habosra keverjük, majd a vajas csokit és a tejet is hozzáadjuk, simára keverjük, majd a sütőporral, mézeskalácsos fűszerrel és kakaóporral elkevert lisztet is hozzáadjuk, összedolgozzuk. A masszát 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, majd finoman beleforgatjuk az összes tojásfehérjét.
Felforrósított gofrisütőbe nem túl nagy adagnyi masszát teszünk, mert sülés közben megnő, és 2,5-3 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk ízlés szerinti feltéttel – dzsemmel, friss gyümölccsel, vaníliás cukorral vagy fahéjjal kikevert tejföllel – desszertnek tálalva tejszínhabbal vagy pudinggal, vaníliasodóval…
A tortilla a mexikóiak lapos kenyere, kukoricás és búzalisztes változata is létezik, és szerencsére egyre ismertebb és kedveltebb nálunk is, olyannyira, hogy már a nagyobb boltok polcain állandó helyet kapott. Nagyon sokféle módon használható, tölthetjük hidegen és melegen, félbehajtva quesadillának vagy felgöngyölve tekercsnek. Kimondottan praktikus, mert a visszazárható csomagolásnak köszönhetően sokáig eltartható, és bármikor előkapható, ha épp elfogyott a kenyér, vagy izgalmasabb szendvicsfélére vágyunk.
Nagy előnye még ennek a lepénykenyérnek, hogy bár nagy alapterületű, mivel ugyancsak vékony, így mégis kevesebb szénhidráttal készülhet a szendvicsünk, mint ha kenyeret vagy más péksüteményt használnánk, és ráadásul megpakolhatjuk egy csomó egészséges finomsággal. A wrap – vagyis tekercsnek elkészített tortillás szendvics – ráadásul azért is praktikus, mert könnyen csomagolható és szállítható például alufóliába vagy frissen tartó fóliába tekerve, nem macerás a fogyasztása sem.
A tortilla wrap elkészítése nem kimondottan nehéz dolog, de van néhány apróság, amire érdemes figyelni a készítésekor. Természetesen senki nem szeretne száraz szendvicset enni, így kell bele mindenképpen egy kis krémes belevaló, kence, majonéz, avokádókrém, tonhalkrém, hummusz vagy akár sima tejföl, viszont az a halála, ha elázik, ami persze előfordulhat, ha útravalónak készítjük, és csak órákkal később kerül fogyasztásra. A trükk csak annyi, hogy „szigeteljük” a tortillát, vagyis kerülhet bele szaftos zöldség, szósz is, de ne közvetlenül a tésztára… A kiterített kenyérlepényre elsőként rakjunk sajtot vagy sonkát, erre már mehet bármilyen zöldség, saláta, paradicsom is akár, majonéz vagy más szószosabb belevaló, majd megint valamilyen „szigetelő”, és így tekerjük fel jó szorosan. Így biztosan nem ázik el a tekercs, és minden falatban minden ízt megtalálunk.
Amiért még szeretjük ezt a fajta szendvicset, az az, hogy maradékmentésre is tökéletes: egy kis maradék sült hús felcsíkozva, maréknyi konzervkukorica vagy akár -bab is belerejthető a tekercsbe, vagyis csupa olyan dolog, amit egy sima szendvicsbe nem biztos, hogy belepakolnánk…
Egy gyors csokis desszert mindig főnyeremény, ez a finomság pedig egy igazi klasszikus – békebeli recepttel. A főzött csokikrém készítése egyáltalán nem ördöngösség, sőt kimondottan egyszerű. Csupán néhány tojássárga, liszt, cukor, kukoricakeményítő és természetesen csoki kell hozzá, és pár perc alatt elkészül.
Ez az alapváltozat rengeteg módon variálható, lehet ízesíteni vaníliával, fahéjjal, felnőtteknek esetleg egy kis gyömbérrel vagy csilivel, reszelhető bele egy kis narancshéj, vagy keverhetünk bele aprított mogyorót vagy mandulát, vagy akár egy kis kávéval, alkohollal is megbolondítható, vagy többféle kiegészítővel pohárkrémmé rétegezhető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel jól kikeverjükMehet bele a kukoricakeményítő és egy kevés tej, csomómentesre keverjük, majd az összes tejjel felöntjük, és ezzel is elkeverjük.
Kisebb lábasba öntjük, és tűzre téve folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, majd beletördeljük a csokoládét, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, és szép fényes csokikrémet kapunk.
Poharakba öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig, ízlés szerint tejszínnel, friss gyümölccsel, kakaóporral meghintve tálaljuk, de morzsolhatunk rá kekszet, megszórhatjuk aprított mogyoróval, mandulával is.
Van olyan, hogy az embernek nincs kedve sütögetni, egy kényeztető desszert viszont nagyon jól jönne – ilyenkor remek alapanyag a kész babapiskóta, amivel pikk-pakk összeállíthatjuk ezt az édes rakottast. Olvasztott fehér csokival, tejszínnel és mascarponéval készül, szóval egy igazi kalóriabomba, de selymesen lágy és nagyon krémes, igazi sikerdesszert, ráadásul tényleg elronthatatlan.
Azért is zseniális ez a krémes rakottas, mert nagyon egyszerűen variálható, attól függően, mibe mártjuk a piskótákat – ez lehet kávé, mint a tiramisunál, lehet rumos tej, de valamilyen gyümölcsszirup is, mint ebben az esetben is, a meggy leve puhítja fel és ízesíti a piskótákat, és érdemes bele mindenképpen egy kis gyümölcsöt csempészni, hogy egy kis savanykás íz ellenpontozza a krém és a piskóta édességét, de ez meggy helyett lehet bármilyen bogyós, vagy akár narancs, mandarin is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejszínt egy kis lábasba öntjük, és tűzre téve forrpontig melegítjük, közben a fehér csokit egy tálba tördeljük. Ráöntjük a forró tejszínt, 2 percet várunk, hogy felpuhuljon a csoki, majd egy habverővel simára, fényesre keverjük, félretesszük. A mascarponét habverővel fellazítjuk és kicsit kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a csokis keveréket, és simára keverjük.
A meggyet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és gyenge tűzön pár perc alatt felolvasztjuk és kicsit összeforraljuk, majd a tűzről levéve leszűrjük, a levet felfogjuk.
A babapiskótákat megmártjuk a meggylében, és egy tálba rétegezzük a csokikrémmel. Legalább 5-6 órára a hűtőbe tesszük, hogy a piskóta felpuhuljon és a krém megdermedjen, majd meggyel megszórva tálaljuk.
A hűvösebb napok megérkeztével az ember valahogy jobban kívánja a kényeztetést és a süteményt, a duruzsoló sütőből kikerülő illatos finomságot, ami rendben is van, de tényleg könnyen rá lehet kattanni a sütikézésre, ezért nem árt néhány olyan receptet is talonban tartani, ami szénhidrátszegény, egyszerű és gyorsan összedobható. Ez a puha és illatos muffin pont ilyen, ráadásul gluténmentes, laktózmentes étrendbe is beilleszthető.
Mandulaliszt és zabpehelyliszt keverékével készül, ha nincs otthon ilyenünk, akkor egyszerűen csak meg kell őrölnünk nagyon finomra egy késes aprítóban. A mandulából érdemes a héjatlan változatot használni, de egyébként mindkét liszt megtalálható ma már a legismertebb szuperek és hiperek polcain. A mandulának köszönhetően sokkal puhább és illatosabb, mintha csak zabpehellyel készítenénk, tovább friss is marad a csonthéjas olajosságának köszönhetően.
Az alaptésztába bármit beletehetünk, amit csak szeretnénk, itt most áfonya és mandulalapocska ízesíti, de darabolt dió, mazsola, aszalt gyümölcsök vagy más bogyósok is mehetnek bele, sőt akár étcsokival is megbolondítható, a variációs lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt, az meg ugye végtelen. 😉
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a mandulalisztet, a zabpehelylisztet, a sütőport, a sztíviát és egy csipet sót – összekeverjük. Egy másik tálba felütjük a tojást, hozzáadjuk a kókusztejet, a kókuszzsírt és a vaníliát, és kézi habverővel simára keverjük, majd hozzáöntjük a száraz keveréket, és egy spatulával összedolgozzuk. Ezen a ponton adhatjuk hozzá a belevalót, itt áfonyát, amit finoman beleforgatunk.
Papírkapszlikkal bélelt vagy szilikon muffinformákba elosztjuk a tésztát, a tetejüket meghintjük a mandulalapocskákkal, belenyomkodhatunk még néhány extra áfonyát, és 180 fokos sütőbe tolva 20-25 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni fogyasztás előtt.
Az egyik kedvenc sütink ez a citromos-mákos muffin, rém egyszerű elkészíteni, mindig minden van hozzá otthon, percek alatt kikeverhető a tésztája, amit a benne lévő joghurt igazán könnyűvé és puhává tesz. A tészta alapként is tökéletes más muffinokhoz, de citrommal és mákkal gazdagítva mindig sikert arat.
Egész, darálatlan mák kell hozzá, ami sülés közben enyhén megpörkölődik, nagyon finom aromát kap, a mákszemek kellemesen roppannak a puha és illatos tésztában, a süti édességét pedig tökéletesen ellenpontozza a citromos máz savanykás íze. Igazán gyors és egyszerű süti, de olyan finom, hogy vendégvárónak is készthetjük, ha marad belőle, másnap is friss, és reggelire sem utolsó. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz és a nedves alapanyagokat külön-külön összekeverjük, vagyis a lisztet, a cukrot, a mákot, a sütőport és egy csipet sót egy keverőtálban összevegyítjük. A tojásokat egy másik edénybe felütjük, hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, hozzáreszeljük a citrom héját, és alaposan elkeverjük, majd a száraz keverékhez öntjük, és egy spatulával homogén masszává keverjük.
Papírkapszikkal bélelt – vagy kikent, lisztezett – muffinformákba osztjuk a masszát, ehhez legegyszerűbb egy fagyiskanál, majd 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
Közben a mázhoz 4-5 evőkanál porcukrot egy tálkába teszünk, és fokozatosan hozzáfacsarunk annyi citromlevet, hogy sűrűbb, de folyékony mázat kapjunk, amivel ízlés szerint meglocsoljuk a muffinok tetejét.
A három alapanyagból kettő már a keksz nevéből kiderül: banán és zabpehely, amihez most csokidarabkák kerültek harmadikként, de akár mazsola vagy aszalt áfonya is kerülhet bele helyette, ezek is megédesítik ezt az egészséges, laktózmentes és gm zabpehely használata esetén gluténmentes aprósütit.
Ha kellően érett banánnal készítjük, akkor éppen elég édes, ráadásul a már barnulásnak induló gyümölcsöket meg is menthetjük így az enyészettől. A három hozzávaló természetesen bővíthető is fűszerekkel – fahéjjal vagy gyömbérrel például –, magvakkal – szezámmal vagy lenmaggal –, de durvára vágott mogyoró, dió is isteni finom benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely felét késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük.
A banánt meghámozzuk, tálba tördeljük, és villával vagy krumplinyomóval krémesre összetördeljük. Hozzáadjuk az őrölt és az egész zabpelyhet, valamint apróra vágott csokit, összekeverjük. 18-20 kupacot halmozunk a masszából sütőpapírral fedett tepsire, a kanál hátával lenyomkodjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 15–18 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni, hogy kívül jó ropogósak legyenek.
