A dán vajas keksz fogalom, a klasszikusan kék fémdobozban kapható omlós, vaníliás aprósütemény az egész világot meghódította, Dániában pedig minden cukrászdában kapható, de gyakran otthon, maguk készítik. Nem túl összetett, inkább egyszerű ízvilágú süti, titka az omlósság, amit a jó minőségű vajnak köszönhet, illetve az édes, sós és vaníliás ízek különleges aránya.
A jellegzetes omlós aprósütemény kör, téglalap és perec formában is ismert, cukorral meghintve, de mégiscsak a vaniljekransen, vagyis a csavart vaníliás koszorú az igazi, amit csillagcsőrös habzsákból nyomnak ki. A tészta nyersen egész krémes és lágy, másképp nehezen is lenne formázható, persze akár más cookie-k mintájára kis korongokká is formázható – habzsák hiányában.
Érdemes kipróbálni a házi változatot, szerintünk függőséget okoz, sokkal finomabb, porhanyós – és már az is boldogságot okoz, ahogy sülés közben a mennyei vaníliás-vajas illat belengi a konyhát, sőt az egész lakást.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba tesszük, elkeverjük. Hozzáadjuk a puha vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a vaníliát és a villával kicsit felvert tojást is, és egy spatulával vagy fakanállal alaposan kikeverjük.
A lágy tésztát vastagabb csillagcsőrös habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsikre karikákat nyomunk belőle.
200 fokos sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban sokáig friss és omlós marad.
Nagyon kókuszos, liszt alig van benne, a tészta pár perc alatt kikeverhető, és csak olyan alapanyagok kellenek hozzá, amelyek általában mindig vannak otthon – a végeredmény pedig egy igazi sikerdesszert! Omlós, szaftos, kávé vagy tea mellé is nagyon jól passzol, reggelire, uzsonnára, vendégvárónak is tökéletes, ha kuglófnak sütjük, akkor magában is nagy siker, de készíthetünk hozzá citromos vagy csokis mázat is, ezek is nagyon jól illenek hozzá, és remekül feldobják, ha tepsiben, őzgerinc- vagy pástétomformában sütjük.
Egész kevés liszt kell hozzá, a benne lévő joghurtnak és olajnak, esetleg kókuszzsírnak köszönhetően pedig nagyon puha és sokáig friss marad ez a csupa kókusz isteni süti!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a porcukrot és a vaníliát, és elektromos habverővel jó habosra, fehéredésig keverjük. Ezután hozzáadjuk a joghurtot és a zsiradékot, és ezekkel is simára keverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a csipet sót, és tovább keverjük, amíg teljesen felveszi a tészta.
Egy kuglóf- vagy akár hosszúkás pástétomformát kikenünk olajjal vagy kókuszzsírral, a masszát beleöntjük, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy jól átsült-e.
A sütőből kivéve 20 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni. Szeletelve tálaljuk, kávé, tea mellé mennyei!
A gofriban és a brownie-ban közös, hogy mindkettő kevert tészta, de a gofri sütőporral könnyített, laza textúrájú, lehet éppen pihe-puha vagy roppanósra sült. Ezzel szemben a brownie sűrű és jó cuccos, nagyon csokis -–épp ilyen ez a recept is, csakhogy gyorsított változatban és praktikusan gofrisütőben megsütve. Fantasztikus ötlet és recept, gyorsan összeállítható, a brownie–gofrik pedig a forró sütőben 2-3 perc alatt megsülnek.
Aki nekiáll, csak arra ügyeljen, hogy a megsült sütiket óvatosan vegye ki a gofrisütőből, mert frissen még nagyon puha és törékeny a brownie, más állagú, mint a gofri, de egy spatulával, esetleg két villa segítségével egyáltalán nem nagy kunszt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, és gőz felett a vajjal megolvasztjuk, majd a tűzről levéve félretesszük. A cukrot és a vaníliás cukrot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojásokat, simára keverjük, hozzáadjuk a lisztet és egy csipet sót, ezzel is elkeverjük. Hozzáöntjük a vajas csokoládét, simára keverjük, végül a darabolt diót is beleforgatjuk.
A gofrisütőt kikenjük olajjal, felforrósítjuk, és adagonként 2-3 perc alatt megsütjük a brownie–gofrikat.
A sós muffin kevésbé népszerű, mint az édes, pedig az egyszerű kevert tésztával készülő egyszemélyes kis muffinok nagyon praktikusak. Kirándulásra, piknikre, strandra, kerti partira vagy irodai ebédnek is tökéletes, melegen egy zöldségkrémleves vagy saláta mellé kenyér helyett sokkal finomabb, de langyosan és hidegen is príma – akár magában is.
Az is jó benne, hogy az alaprecept nagyon egyszerű és remekül gazdagítható, tehetünk bele 8-10 dkg sonkát finomra vágva, ugyanennyi konzerv tonhalat, esetleg kevés finomra vágott kolbászt vagy szalámit, ha húsos ízekre vágyunk, de kukoricával vagy apróra kockázott paprikával is nagyon finom, a tetejébe pedig akár tehetünk koktélparadicsomot is sütés előtt, akkor összhatásában tényleg olyan lesz, mint a pizza!
Hozzávalók 12 muffinhoz:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk az olívaolajat, a tejet és a tejfölt, majd elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, ezzel is simára keverjük, majd sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, az oregánót és a felaprított olajbogyót, és a masszát 12 papírkapszlival kibélelt muffinformába elosztjuk. A tetejét megszórhatjuk szárított vagy frissen apróra vágott zöldfűszerrel, bazsalikommal, kaporral, petrezselyemmel.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25 perc alatt megsütjük, a sütőből kivéve hagyjuk 10-15 percet hűlni. Melegen leves vagy saláta mellé nagyon finom kenyér helyett, langyosan vagy hidegen is tökéletes, akár csak magában.
A feta görög eredetvédett sajt, vagyis az feta, amit ott készítenek, a hozzá nagyon hasonló friss sós sajtot krémfehérként viszont itthon is lehet nemcsak árulni, de készíteni is. Elképesztően jó alapanyag főleg nyári fogásokhoz – salátára morzsolva, hússzeletbe töltve, sült vagy rakott, töltött zöldségekhez – vagy éppen mártogatóshoz, szendvicskrémbe pár egyszerű alapanyaggal. Gyors, kiadós, frappáns, pár perc alatt is villantós szendvicskrémet vagy mártogatóst varázsolhatunk vele.
Bár nagyon karakteres és intenzív önmagában a feta, szelíd és selymes alapanyagként simul bele a nyári szendvicskrémekbe. Nem kell sok mellé – egy csomag krémfehérsajttal, 1 érett, lédús paradicsommal, 1 kis pohár tejföllel, fél kigyóuborkával és némi fűszerrel – pár perc alatt 3 isteni kencét készíthetünk. Ezek alapok, és szabadon variálhatók!
A 20–25 dkg-os fetát vagy krémfehérsajtot nagyjából három részre vágjuk, majd a következőkkel összemixeljük…
A sajtot felkockázzuk, és egy szép, tenyérnyi, napérlelte és feldarabolt paradicsommal, pici olívaolajjal, kiskanálnyi oregánóval összemixeljük. Egy kevés frissen őrölt bors csak jót tesz neki…
A sajtot villával összetörjük, hozzáadjuk a tejfölt, belereszelünk 1 gerezd fokhagymát, hozzáadunk 1 evőkanál olívaolajat, ízlés szerint friss és apróra vágott petrezselymet, kakukkfüvet, rozmaringot, mentát vagy oregánót, színes borssal vagy egy kis összetört koriandermaggal megszórva simára keverjük.
Fél kígyóuborkát meghámozunk, lereszelünk, a fetát villával összetörjük, 1 evőkanál olívaolajjal, 2 evőkanál tejföllel vagy görög joghurttal, fél csokor kaporral vagy petrezselyemmel, korianderrel és pár csepp citromlével összekeverjük.
Más karakterek, de zseniálisan egyszerű mind!
Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Bátran és büszkén kijelentem: ez a mindenmentes pogácsa olyan jól sikerült, hogy bármikor szemrebbenés nélkül fel merném tálalni olyan mindenevő embereknek is, akik nincsenek hozzászokva a “diétás ízekhez”. Akik speciális étrendet követnek, szerintem tudják, hogy mekkora szó ez: hiába sikerült jól egy-egy étel diétás mércével nézve vagy a diétázók rutinos ízlelőbimbóira szabva, mégis nagyon kiábrándító tud lenni, ha családunk/partnerünk/barátaink/kollégáink udvariasan kerülni kezdenek minket, ha egy tálca sütit látnak a kezünkben.
Sok év diéta után valószínűleg már nem is ugyanazt tartjuk finomnak, mint mindenevő ismerőseink, úgyhogy időnként nekem is nehéz megállapítani, hogy vajon érdemes-e kínálgatnom a konyhám legújabb alkotását másnak. Szerencsére van egy hűséges előkóstolóm, aki hevesen lázadozik minden mellékíz ellen, és könyörtelenül megmondja, ha valami nem ízlik neki, úgyhogy hatalmas örömmel konstatáltam, hogy ez a mindenmentes pogácsa osztatlan sikert aratott. Kihűlni se volt ideje, Péter a fél tepsit bepuszilta együltő helyében, miközben fennhangon dicsérte a pogikat.
Frissen a külseje még ropogós, igazi pogácsa-élményt ad, másnapra pedig megőrzi puhaságát. A benne lévő fokhagymának köszönhetően enyhén fűszeres lesz, de anélkül is nagyon finom.
Szénhidrátok
A teljes recept összesen 239,35 gramm inzulinrezisztencia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz. Nálunk ennyi tésztából 30 kisebb pogácsa lett, ezzel számolva egy pogácsa (felfelé kerekítve) 8 gramm szénhidrátnak felel meg.
Mindenmentes pogácsa cukkinivel
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 200 fokra, és készítsünk elő egy sütőpapírral kibélelt tepsit.
Aprítógépben daráljuk le a cukkinit, majd adjuk hozzá a vizet, és turmixoljuk krémesre.
Keverjünk össze minden hozzávalót (a szezámmag kivételével) egy nagy tálban, gyúrjuk, amíg homogén állagú nem lesz. Vizes kézzel formázzunk kis golyókat, és helyezzük őket a tepsire, szórjunk rájuk szezámmagot, majd lapos tenyérrel/ujjakkal nyomjuk meg a tetejüket, hogy korongok keletkezzenek belőlük. Késsel „megcakkozhatjuk” a tetejüket, 3-3 merőleges vonalat vágva a tésztába.
Tegyük be a pogácsákat a sütőbe, és süssük őket légkeveréssel 20-22 percig vagy amíg aranybarnák nem lesznek.
Ha van egy jól bevált kevert tésztánk, akkor abból egy kis gyümölccsel, magokkal, csokidarabokkal rengeteg változatot készíthetünk. Ennek a joghurtos kevert tésztának nagy előnye, hogy méregetni sem kell, maga a joghurtos pohár a mérce, amivel a többi alapanyagot ki kell mérni. Görög joghurttal készül, ami némileg sűrűbb a klasszikus joghurtnál, így nagyon selymes és gazdag a sütemény állaga, ruganyosan puha, és napokig az is marad.
Az alaptésztába most csak egy kis vanília és citromhéj került, reggelire is finom ebben a formában egy kis dzsemmel például, de potyogtathatunk bele bogyós gyümölcsöket, darabolt csokoládét, beleforgathatunk darabolt diót, mandulát is, de süthetjük muffinformában is, vagy a végén tehetünk rá citromos vagy csokis mázat – mindenképpen nagy sikert aratunk vele.
Hozzávalók:
Elkészítés: A joghurtot keverőtálba öntjük, elöblítjük, megtöröljük, ez lesz majd a mérce a többi alapanyaghoz. A lisztet, a cukrot és az olajat is kimérjük a pohár segítségével, a joghurthoz adjuk a tojásokkal, a sütőporral, a vanília-kivonattal és egy csipetnyi sóval együtt, hozzáreszeljük a citrom héját, és kézi habverővel simára keverjük.
Olajjal kikent és liszttel meghintett formába öntjük, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20-30 perc alatt megsütjük – attól függően, milyen formában sütjük. Muffinformában gyorsabban megsül, kerek tortaformában több időre van szüksége, amikor már szép aranyszínű, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, majd langyosan, hidegen már fogyasztható.
Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összességében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítése nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
Csodás kis finomságok, szépek, puhák, illatosak ezek az édes kis falatok, ideálisak uzsonnára, tízóraira, edzés előttre vagy utánra, tökéletesen beilleszhetők a vegán és gluténmentes étrendbe is, hozzáadott cukrot nem tartalmaznak, az elkészítésünk pedig ugyancsak egyszerű, ha van egy erősebb teljesítményű késes robotgépünk. Mondjuk is részletesen, miért szeretjük olyan nagyon.
Az energiagolyók alapja aszalt gyümölcs, amelyek csak fruktózt, vagyis természetes gyümölcscukrot tartalmaznak, amit a hozzáadott olajos magvak miatt a szervezet progresszíven, vagyis fokozatosan dolgoz fel. Edzés előtt is nagyon hatékony 1-2 golyót bekapni, hogy legyen kellő lendületünk, de a sport után is pótolhatjuk velük a szervezet energiaszintjét.
Mind az aszalt gyümölcsök, mind az olajos magvak, csonthéjasok bővelkednek káliumban, magnéziumban és kalciumban, szuper vasforrás szinte mindegyik, így jótékonyan hatnak a keringésünkre, a fáradtság ellen, remek vérképző – ami nőknek nagyon jó hír.
Legyen az dió, mandula, pekándió vagy kesu, mind gazdag jótékony zsírsavakban (különösen ómega-3 zsírsavban), amelyek nélkülözhetetlenek a szív- és érrendszernek, csökkentik a koleszterinszintet.
A jó anyagcsere és emésztés legfontosabb záloga a sok rost, amiben mind az aszalt gyümölcsök, mind a csonthéjasok, sőt az esetlegesen hozzáadott gabonapelyhek és a chiamag is bővelkedik. Csodaszerként is bevethető lassú emésztés esetén, főleg chiamaggal és egy kis lenmaggal.
Nagyon egyszerűen, sokféle módon, csak néhány alapszabályt érdemes betartani:
Isteni energiagolyó – villámnasi egészségesen >>
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
