A sárgadinnyéből szívesen készítek pl. krémlevest, most viszont úgy gondoltam, megpróbálom egy sütés nélküli joghurttortába belecsempészni. Bizton állíthatom, hogy jó ötlet volt, mert a hűtőből kivéve élvezettel fogyasztottuk el ez utolsó morzsáig.
Remek nyári desszert, sütni sem kell, hiszen kekszes alappal készül, a finom krém összeállítása is egyszerű. Az eredmény pedig magáért beszél!
Joghurtos sárgadinnyetorta
Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához:
A kekszes alaphoz:
Elkészítés: A kekszet daráljuk le vagy morzsoljuk össze, adjuk hozzá a felmelegített vajat, és keverjük alaposan össze.
A tortaformát béleljük ki sütőpapírral, majd öntsük bele és egyenletesen lapogassuk el a vajas kekszet. Ezután tegyük be a hűtőbe, hogy megdermedjen.
A joghurtos-sárgadinnyés töltelékhez:
Elkészítés: A joghurthoz adjuk hozzá a porcukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt citromhéjat, majd keverjük össze.
A habtejszínt verjük fel kemény habbá, majd tegyük félre.
A vizet melegítsük forráspontig, majd vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a porzselatint, keverjük simára, és hűtsük langyosra.
Ezután a langyosra hűlt zselatint öntsük hozzá a joghurtos keverékhez, és kézi habverővel keverjük alaposan össze. Apránként adjuk hozzá a keményre felvert tejszínhabot, és szintén keverjük alaposan össze, hogy szép sima krémet kapjunk.
A sárgadinnyét vágjuk félbe, távolítsuk el a magját, majd vájjunk ki belőle kisebb gömböket, és tegyük félre a díszítéshez. A maradék dinnyét vágjuk fel kisebb kockákra, majd egyenletesen osszuk el a tortaformában lévő kekszes alapon.
Ezután egyenletesen kanalazzuk rá az előzőleg elkészített joghurtos krémet, majd tegyük be a hűtőbe pár órára vagy akár egész éjszakára, hogy teljesen megdermedjen.
Amikor a torta már teljesen megdermedt, vegyük ki a hűtőből, és ízlés szerint díszítsük tejszínhabbal és a dinnyegömbökkel, majd tálalásig tegyük vissza a hűtőbe.
Tálalás előtt vegyük ki a tortát a hűtőből, majd ízlés szerint szeleteljük fel, és úgy kínáljuk.
Hozzávalók 12 db muffinhoz:
Elkészítés:
A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, és egy csipet sóval, majd szitáljuk bele egy tálba.
A mascarponéhoz adjuk hozzá a porcukrot és a vaníliás cukrot, majd keverjük simára. Ezután adjuk hozzá az egész tojásokat, a tejfölt, az olajat, a citromlevet és a reszelt citromhéjat, majd keverjük alaposan össze.
A lisztes keverékhez öntsük hozzá a mascarponés-cukros….. keveréket, adjuk hozzá a bodzavirágot, majd egy fakanállal keverjük alaposan össze.
A muffin formát béleljük ki muffinpapírral, vagy szilikonos formával, majd kanalazzuk bele a masszát. Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten süssük kb. 25 perc alatt készre. (Én légkeverésnél 170 fokon, 25 percig sütöttem)
A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a formában, majd helyezzük rácsra, és hűtsük ki egészen.
Vaníliás vajkrém hozzávalói:
A vajat keverjük simára a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd keverjük hozzá a mascarponét is. Ezután a vajkrémet töltsük nyomózsákba, majd ízlés szerint díszítsük vele a muffint. A muffin tésztája könnyű, és jól érződik rajta a bodzavirág íze. A vajkrémet ízlés szerint le is hagyhatjuk, de kár lenne érte, mert így együtt nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!
Adjuk át az irányítást, és járjunk a kedvében!
Gyereknapon szóljon minden a gyerekekről: az év egyetlen napján hadd vegyék át az irányítást, és hadd mondják meg ők, hogy mi hogyan legyen, mit szeretnének! Ha tízig az ágyban akarnak heverészni a cicával, kutyával, hadd legyen, és ha aztán egész nap pizsiben vagy éppen királylányos díszben akarnak flangálni, hát édes istenem! Egyetlen napra igazán félretehetjük a szülői elveket és szabályokat: nem fog összedőlni a világ, ha gyermekünk több órát a gép előtt tölt valami lövöldözős játékkal, és a babaháj sem fog gyarapodni attól, ha kivételesen csupa fogára való finomsággal tömi magát egész nap.
Ha egyetlen nap erejéig partnerek vagyunk ebben, a mi dolgunk csak annyi, hogy próbáljunk a gyerekek kedvébe járni: álljunk rendelkezésre, ha a mi frizuránkon kell gyakorolni a legújabb szépségtrükköket vagy ha épp dínósat kell játszani, és menjünk légvárazni, amikor szerintük annak van itt az ideje.
Azért persze legyünk mi is proaktívak a programokat illetően, mert – velünk ellentétben – a gyerekeinknek fogalmuk sincs arról, milyen kimerítő is tud lenni egy „felnőttesen” kézbe vett nap, és könnyen lehet, hogy pár óra boldog nyargalászás vagy épp gépezés után kifogynak a jó ötletekből. Ilyenkor dobjuk be akár a kuckózós-beszélgetős-mesélős programot, ha arra látszik igény, akár a felpörgetős családi pontgyűjtő akadályversenyt, beöltözős karnevált vagy közös társasozást. A legfontosabb, hogy szívvel-lélekkel legyünk ezekben jelen, lehetőleg közösen az egész család. Teremtsünk hozzá bulihangulatot girlandokkal és lampionokkal – erre már akár egész héten előre készülhetünk. Jók az ilyen közös tevékenységek, mert mindig maradandó élmény gyereknek, szülőnek egyaránt.
Kényeztessük finomságokkal!
Amikor épp nem vagyunk a középpontban, a háttérben gondoskodjunk a gyerekek kényeztetéséről mindenféle földi jóval, ami csak a fogukra való – ezen a kivételes napon hadd jöjjön a szénhidrátbomba minden mennyiségben, ha arra van igény!
Kezdhetjük a napot valamilyen látványos-finom gofrival vagy amerikai palacsintával: készíthetünk belőle különböző izgalmas töltött palacsintatornyot vagy macifigurás palacsintácskákat, de készülhet színes szivárványos gofri vagy éppen palacsintanyárs is. Számtalan kreatív ötlettel dobhatjuk fel nemcsak az ízeket és a tölteléket, de a gyerekszemnek kedves látványvilágot is, ami olykor talán időigényes pepecs munka, ám ezen a reggelen igazán beletehetünk apait-anyait. Apropó: a kreatív finomságokat természetesen nemcsak anyukák, de apukák is készíthetik csemetéik örömére. A palacsinta mellé kerülhet habos kakaó, ami megkoronázza a reggel hangulatát.
Ezen a napon az ebédet is hangoljuk gyermekeink akár tiltott vágya szerint. Ha a reggeli szénhidrátbomba után várhatóan még mindig van igény és kapacitás az édes menüre, lehet például császármorzsa, gombóc vagy akár egy finom kelt kalács, mondjuk aranygaluska vaníliasodóval – ezzel talán még a saját gyerekkori emlékeinken is nosztalgiázhatunk. Ám ha nem kizárólag édesszájú a gyerek, ebédre jöhet a tuti nyerő pizza, ez is gyerekkompatibilisre formázva: készíthetünk belőle minipizzát a tetején jópofa figurára olvasztott sajttal vagy pizzacsigát töltelékkel, ám ha húsevő a kicsi, készítsünk sajtburger-muffint, ami igazi látványos különlegesség, amellett, hogy finom is.
Ha nem szeretnénk itt megállni az édes kényeztetéssel, jöhetnek a délutáni fini desszertek: pohárkrémek, saját készítésű fagylaltok, torták mindenféle jópofa díszítéssel, vagy kreatívkodhatunk a 3D-re formázott figurás muffinokkal, például alkothatunk belőle bárányokat pillecukorral vagy habcsókkal. Mindez lehet közös program is, ha a gyerekek már ráuntak a többi játékra. Ne feledkezzünk meg a finom italról sem: készülhet látványos színes limonádé vagy gyümölcskoktél is.
Ha bízunk még a vacsora műfajában, estére jöhetnek a sós piték, vagy ha délben nem lőttük el a minipizza-ágyút, akkor ez a lehető legjobb alkalom a bevetésére. Már ha lesz, aki egy ilyen élménydús, kimerítő nap végén még egyáltalán evésre tud gondolni, és nem csak úgy beesik az ágyba.
Ráérős reggelinek vagy kényeztető uzsonnának is tökéletes ez a pufók kis palacsinta, pár perc alatt összeállítható a tésztája, ami a mi vékony palacsintánktól annyiban tér el, hogy sűrűbb és sütőport is tartalmaz, illetve ha szeretnénk nagyon puha és lágy tésztát, akkor érdemes bele egy kis olvasztott vajat is tenni. Így a sütésnél már extra zsiradékra sincs szükség, elég kikenni az olvasztott vaj tálkájában maradó pici zsiradékkal a forró serpenyőt.
Önmagában is nagyon finom, de ha egy maréknyi csokicseppel vagy aprított csokival felturbózzuk a tésztát, különlegesen finom lesz a sülés közben megolvadó csokoládétól, és akár uzsonának, gyerekbulin is bőven megállja a helyét egy kistejszínhabbal vagy csokiöntettel.
Nagyon puha amerikai palacsinta csokisan
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a a sütőport, a cukrot és egy csipetnyi sót egy tálba tesszük, összekeverjük, a közepébe egy kis lyukat formázunk, beleütjük az egyik tojást, és kézi habverővel elkezdjük összekeverni, majd a második tojással is folytatjuk a keverét, majd a harmadikat is hozzáadjuk. A tejet is apránként hozzáadjuk, folyamatos keverés mellett, hogy ne legyen csomós a tészta, végül az olvastott vajat és a csokicseppeket is hozzákeverjük, amíg szép sima tésztát kapunk.
Egy serpenyőt szárazon felmelegítünk, majd szilikonos ecsettel a maradék vajjal kikenjük, de csak épp annyi kell, amennyi az olvasztott vajból az edényben maradt, majd fél merőkanálnyi adagokat a serpenyőbe öntünk, és amikor kis buborékok, lyukacskák kezdenek megjelenni a felületén, akkor spatulával megfordítjuk, és a másik felüket is 2-3 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, reggelire dzsemmel vagy gyümölccsel, mézzel vagy juharsziruppal, uzsonnára tejszínhabbal, extra csokival kínálhatjuk.
Ez a csavaros kis péksütemény örök klasszikus és mindenkinek a kedvence, mindenkiben gyerekkori emlékeket idéz, cirkuszt, állatkertet, vásári hangulatot, ma pedig leginkább a fesztiválokhoz, mozizáshoz és sörözéshez kapcsoljuk, pedig ennél sokkal magasztosabb az eredete… Nem a lazázáshoz kapcsolódik ugyanis, hanem a jó gyermekek jutalmaként készült először egy leleményes és feltehetően nagylelkű, igazi "pedagógus" szerzetes jóvoltából, mégpedig igen régen, még a 600-as években, a kora középkorban, Olaszországban. Az volt az ötlete, hogy kenyértésztából olyan süteményt formáz, amely valamiképpen emlékeztet az imádkozásra, és ezzel jutalmazza az imádságukat elvégző gyerekeket, így született meg a szív előtt a mellkason összefont karokat imitáló forma, amiben egyes magyarázatok szerint a keresztény szentháromság – az Apa, a Fiú és a Szentlélek – is megjelenik a perec hármas tagolásában.
Az itáliai szerzetes az első pereceknek a pretiola, vagyis kis jutalom nevet adta, ami hamar népszerű lett, és terjedni kezdett, a név pedig régiónként alakult, és lett pretzel a franciáknál, bretzel a német nyelvű területeken, precel a lengyeleknél, pereca a szerbeknél, nálunk pedig perec.
A nagy múltú péksütemény nem véletlenül lett ilyen népszerű, a zseniális forma a pékek emblémájává, úgymond logójává is vált, egyszerűségében is nagyszerű, mindig sikert arat, és otthon is egyszerűen elkészíthető az alábbi kipróbált recepttel.
Puha sós perec
Hozzávalók 10 perechez:
Valamint:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba kimárjük, hozzámorzsoljuk az élesztőt, felöntjük a langyos tejjel, hozzáadjuk az olvasztott vajat és a sót, és elektromos robotgép dagasztókarjával 5-6 perc alatt rugalmas tésztává összedolgozzuk, amíg teljesen elválik az edény falától, majd gombóccá formázzuk, és a tálba visszatéve konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1,5 órát kelni hagyjuk.
A megkelt tésztát kicsit átdolgozzuk, 10 egyforma darabbra osztjuk, és enyhén lisztezett felületen hosszú rúddá kisodorjuk, majd a végeket visszahajtjuk, középen egyszer vegy kétszer megcsavarjuk, és a végeket a tésztára lenyomkodjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
A vízfürdőhöz 1,5 liter vizet felforralunk egy lábasban, hozzáadunk 1 teáskanál sót és 2 evőkanál szódabikarbónát, vigyázat, fel fog habzani, de ez természetes, majd a pereceket kettesével beletesszük, és fél percet hagyjuk, majd szűrőkanálalla kiemelve lecsöpögtetjük, és visszatesszük a tepsire.
A perecek tetejét megszórjuk szezámmaggal – vagy ízlés szerint durva szemű sóval, egész mákkal vagy reszelt sajttal -, és 200 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 15 perc alatt szép pirosra sütjük őket.
Melegen, langyosan, hidegen is finom, nemcsak sör mellé, hanem péksüteményként is nagyon finom.
Ez a muffin tulajdonképpen egy tojással és kevés liszttel gazdagított zabkása megsütve, a pépesített banán pedig több szempontból is nagyon jót tesz neki. Egyrészt illatossá és puhává teszi, hosszan frissen tartja, akár 3-4 napig is tökéletes marad a gyümölcs nedvességtartalmának, ráadásul a banánnak köszönhetően cukrot és zsiradékot is kispórolhatunk belőle, mégis tökéletes tésztájú, puha és könnyű muffinokat kapunk.
Ezt a rostokban és fehérjében is gazdag, csak kevés cukrot tartalmazó tésztát nagyon egyszerűen összeállíthatjuk és változatosan ízesíthetjük. Most darabolt dió és chiamag került bele, a dió kellemesen megpörkölődik a tetején, a chiamagok pedig finoman roppannak a fogunk alatt, de ízlés szerint készíthetjük a dió helyett más maggal, keverhetünk bele aprított aszalat gyümölcsöt, de akár maréknyi friss vagy fagyasztott áfonyát vagy málnát is. Minden változatban finom, reggelire, uzsonnára, edzés előtt vagy után is jól jöhet – sőt akár a zacskóba zárva le is fagyasztható más alkalomra, amikor nem érünk rá sütögetni.
Banános-chiamagos zabpehelymuffin
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpelyhet késes robotgépbe tesszük, finomra őröljük. Egy keverőtálba kimérjük és összekeverjük a száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a chiamagot, a cukrot és egy csipet sót. A banánokat egy villával jól összepépesítjük, hozzáöntjük a tejet, az olajat, valamint a tojások sárgáját, elkeverjük, és a száraz keverékhez adjuk, alaposan összekeverjük. A tojásfehérjéket elektromos robotgéppel habbá verjük, és először 2-3 evőkanálnyi habbal kicsit fellazítjuk a tésztát, majd az összes habot hozzáadva könnyedén összeforgatjuk. Legvégül a dió felét belekeverjük.
A masszát papírkapszlival kibélelt muffinformákba elosztjuk, megszórjuk a maradék dióval, 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, langyosan, hidegen is fogyasztható.
A brownie kikerülhetetlen kedvenc, nagyon csokis, ragacsos, lehetetlenség nem szeretni. Maga a szó barnácskát jelent, ami adódik a csokoládé mélybarna színéből. De miért ne készülhetne fehér csokis változat is? Ennek blondie, vagyis kis szőke a neve. Nagyon finom, meglehetősen édes, de nagyon puha, illatos sütemény, ami változatosabbá teheti a csokis sütemények arzenálját.
Ahogy a brownie, úgy a blondie elkészítése is igazán egyszerű. A fehér csoki magas kakaóvaj-tartalmának köszönhetően jó szaftos, a csoki mellett kis vaj, liszt, némi tojás és cukor kell csak hozzá. Nagyon jól illik hozzá egy kis vanília, de kókuszreszelékkel, aprított mandulával, aszalt gyümölcsökkel is gazdagíthatjuk, de nagyon mutatós és finom egy kis csokicsipsszel pöttyösítve is.
Blondie (brownie fehér csokoládéval)
Hozzávalók:
Elkészítés: A fehér csokit felkockázzuk, a vajjal együtt egy tálba tesszük, és vízgőz felett összeolvasztjuk, majd kicsit hűlni hagyjuk.
A tojásokat egy másik tálban a cukorral és a vaníliás cukorral jó habosra keverjük. Hozzáadjuk a vajas csokit és a sütőporral elkevert lisztet, simára keverjük, majd sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntjük, megszórjuk a csokicsipsszel vagy a felaprított csokoládéval.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, langyosan vagy hidegen felkockázzuk, és úgy kínáljuk.
A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összessségében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítese nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Banh mi – vietnámi húsos szendvics
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Piadina (olasz lepénykenyér)
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
A jó gofri kívül ropogós, belül omlós, és sósan is nagyon finom, például egyszerűbb és gyorsabb alternatívája a lángosnak. Tejföllel megkenve, reszelt sajttal megszórva, egy salátával tálalva senki nem tud ellenállni neki, ráadásul 5 perc az összeállítása, a sütés pedig akár történhet közösen, az asztalnál is – akár kiadósabb reggelinek vagy gyors vacsorának.
Az alaptésztában fontos szerepet kap a reszelt sajt, ez adja a zsiradékot, ettől lesz puha, használhatunk hozzá sima trappistát, de akár füstölt sajtot, cheddart is, ezektől kicsit karakteresebb lesz. Tehetünk bele egy kevés zöldfűszert – bazsalikomot vagy kakukkfüvet, provence-i fűszerkeveréket vagy oregánót, emellett akár egy kevés zúzott fokhagymát is, a sonka helyett pedig maréknyi konzervkukoricát, ha húsmentesen készítenénk.
Az alábbi videóban jól követhető a készítés folyamata, de alatta jön a teljes recept, részletesen!
Sajtos-sonkás gofri
Hozzávalók kb. 12 gofrihoz:
Elkészítés: A lisztet a sütőporral egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tojásokat és a megolvasztott vajat, valamint a tejet, és kézi habverővel simára keverjük. Amikor a tészta már homogén, belekeverjük a finomra vágott sonkát és a reszelt sajtot, és ezekkel is elkeverjük.
Felforrósított gofrisütőbe adagoljuk a tésztát, és kb. 4 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk, tejföllel plusz reszelt sajttal, salátával – ahogy szeretjük!
Gyerekzsúrra, szülinapra, húsvétra vagy vendégek fogadására szeretünk kicsit kitenni magunkért, és valamilyen látványos finomsággal előrukkolni. Ez a kétszínű keksz biztos sikerre számíthat, és bátran mondható, hogy nem olyan bonyolult, hogy mi magunknak is be kellene csavarodnunk készítése közben. 😉
A két tészta összeállítása pár perc, de a pihentetésükre és a formázásra kell egy kis időt hagynunk, felszeletelés előtt legalább 6 órát érdemes számolni, de akár egy egész éjszakát is hagyhatjuk dermedni. Ha vékonyabb, 5 mm-es szeletekre vágjuk, akkor ropogósabb, ha 1 centisre vágjuk, akkor omlósabb kekszet kapunk eredményül.
Csavaros vajas keksz
Hozzávalók:
A vaníliás tésztához:
A kakaós tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A vaníliás tésztához a lisztet és a porcukrot összekeverjük, hozzáadjuk a lágy vajat és a villával elhabart tojást, a tejet és a vanília-kivonatot, és kézzel lágy tésztává dolgozzuk, gombóccá formázzuk, majd frissentartó fóliába csomagolva 1 órára a hűtőbe tesszük. A kakaós tésztát ugyanígy készítjük el a megadott alapanyagokkal, és ezt is 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A tésztákat a hűtőből kivéve 10 percet hagyjuk szobahőmérsékleten, majd lisztezett munkafelületen kb. 3 mm vékony, nagyjából 25×40 centis táglalappá nyújtjuk, a széleket levágjuk egyenesre. Az egyik lapot megkenjük az elhabart tojással, majd a másik lapot ráfektetjük, és ezt is egyenletesen lekenjük a tojással. A dupla tésztát szorosan és egyenletesen feltekerjük hosszanti irányban, fóliába csomagoljuk, és legalább 6 órára a hűtőbe tesszük.
A jól megdermedt tésztát éles késsel vékonyan felszeleteljük, és a spirálos kekszeket egy sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk.
160 fokos sütőbe toljuk, és 12-15 perc alatt addig sütjük, míg a széle épp csak elkezd színt kapni. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint kávéval, teával, kakaóval vagy tejjel kísérve büszkén kínáljuk.
Végy egy szép cipót vagy kenyeret, egy kis sajtot, némi vajat, tetszőleges felvágottat, sonkát vagy szalámit, vagyis csupa olyan dolgot, ami egy egyszerű hideg vacsorához vagy épp egy melegszendvicshez is kell. Ebből lesz a csoda, a mutatós és ropogós közösségi étel, amit körbeülve együtt fogyasztunk el, kézzel, beszélgetve, jó hangulatban. Egy kis fokhagymás vajjal és némi sajttal is jól működik, de gazdagítható mindenféle finomsággal, nem mellesleg a maradék sajtok és felvágottak is jól használhatóak hozzá, sőt csavarhatunk rajta egy kis pestóval, vékonyra szelt hagymával, kolbásszal.
A szemet gyönyörködtető kis töltött cipó gyakorlatilag elronthatatlan, egyetlen dologra érdemes odafigyelni: ne spóroljuk a fűszervajjal, mert ez adja az illatát, aromáját a legintenzívebben, és ez gondoskodik arról is, hogy sülés közben ne száradjon ki a kenyérke.
Egy-két személyre nem szabad elkészíteni, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, de családi mókás vacsorának, baráti társasozáshoz, kártyapartira egy pohár bor vagy sör mellé az egyik legjobb frappáns megoldás!
Óriás melegszendvics, avagy a kockás töltött kenyér
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret egy nagy, recés késsel bevágjuk mindkét irányban, ügyelve, hogy sehol ne vágjuk át teljesen, majd egy sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsire tesszük.
A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a zúzott fokhagymát, majd egy kiskanállal egyenletesen meglocsoljuk úgy, hogy a belsejébe is bőven jusson, majd a sonka- és sajtszeleteket a vágásokba tömködjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 8–10 perc alatt szép ropogósra sütjük.
Kínálhatunk mellé mártogatóst, vagy egyszerűen mustárt, ketchupot is, újhagymát, paradicsomot, paprikát vagy épp retket is.
