De van ilyen? A válasz határozott igen! Főzés, sütés, macera nélkül is villámgyorsan készíthetünk olyat, amit mindenki szeret, hipp-hopp el fog fogyni, nem szokványos, és igazán ünnepi hangulata van – legalábbis ez a zöldfűszeres sajtgolyó ilyen. Szuper partifalat karácsonyi bulira, de akár családi körben is bevethető előételnek – a fűszerezése pedig ízlés szerint alakítható.
A kis karácsonyi fenyőink alapja ricotta és natúr krémsajt, amit egy kis reszelt parmezán ízesít, simán csak össze kell keverni, a hűtőben picit érlelve az ízei is összesimulnak, és könnyen formázhatóvá válik. A „zöldítéshez” bármilyen friss zöldfűszer tökéletes, kapor, petrezselyem, bazsalikom, snidling, amit most frissen a legkönnyebben beszerezhetünk, de akár ezek keverékét is használhatjuk – azt válasszuk, amelyiket leginkább szeretjük!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű krémsajtot átkeverjük, hozzáadjuk a ricottát, a tejfölt, a reszelt parmezánt, sózzuk, borsozzuk, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
A masszából nagyobb diónyi darabokat veszünk, és először gombóccá, majd kúppá formázzuk, és finomra aprított zöldfűszerben megforgatjuk. Kekszekre állítjuk, a hegyükbe gránátalmamagokat teszünk. Pár órát elvannak a hűtőben tálalás előtt, de érdemes nem túl hidegen kínálni, hogy kellemesen krémesek és ízletesek legyenek.
Illatos, édes falatkák, kellemesen citrusosak és fűszeresek, a vajnak köszönhetően nagyon omlósak, és hosszan puhák maradnak, de valószínűleg erre nem lesz módjuk. Nagyon egyszerű kis keksz, a tésztát pihentetni sem kell, így pikk-pakk elkészíthető finomság. Arra érdemes figyelni, hogy ne süssük túl, mert könnyen kiszáradhat, és bár lehet, hogy még lágynak tűnik a süti, amikor kivesszük a sütőből, de hűlés közben még szilárdul.
Aki nem kedveli a kardamomot, vagy épp nincs belőle otthon, az őrölt gyömbérrel is készítheti ezt a finom kekszet, a citrommal mindkettő verhetetlen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a sót és az őrölt kardamomot egy tálban összekeverjük. Egy másik edényben a lágy vajat a porcukorral elektromos habverővel habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a citrom reszelt héját is. Ezután hozzáöntjük a lisztes keveréket is, és kézzel vagy egy spatulával összedolgozzuk.
A masszából 20 gombócot formázunk, porcukorban megforgatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket egymástól távolabb, mert el fognak kissé terülni.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-14 perc alatt megsütjük. Puhának tűnhetnek még kivételkor, de a hűlés során elnyerik tökéletes állagukat, nem szabad túlsütni őket. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
Sokszorosan karácsonyi és nagyon szerethető Rudolf története, bár a valóságban sokkal fájdalmasabb, mint a mesében. Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét egy bizonyos Robert Lewis May írta, egy chicagói, jobb sorsra érdemes fiatalember, aki 34 évesen halálos rákbeteg felesége mellett szembesült 1938 karácsonya előtt 4 éves kislánya kérdésével: az ő édesanyja miért nem ugyanolyan, mint a többieké, az ő életük miért más, mint a többieké? A szomorú szemű kislány vigasztalására írta meg a mindenki mástól különböző szarvas történetét, akinek piros és világító orra van, amit igyekszik elrejteni, hogy hasonlítson másokhoz, míg éppen ezzel a csodálatos különbözőségével menti meg a Mikulást, illetve a karácsonyi ajándékok kiszállítását a ködös karácsonyi éjszakán.
A különleges mese minden bizonnyal enyhítette a kis Barbara fájdalmát azon a karácsonyon, utána pedig megváltoztatta életüket. A csonkán maradt család elképesztő sikersorozat legelején állt, amikor May könyvkiadója tudomást szerzett a meséről, majd a következő évben kiadta könyv formájában a mesét. Mivel a piros orr akkoriban és ott – és nem csak ott és nem csak akkor – a pityókás, borivó, jó, mondjuk ki, az alkoholisták egyik állandó jelzője, ezért a könyv kiadásakor Robert direkt megkérte a könyv grafikusát, hogy nagyon cuki szarvast rajzoljon.
Ez annyira jól sikerült, hogy Rudolf legenda lett, ma már elválaszthatatlan nemcsak az amerikai, de az európai karácsonytól is. A történet pedig annyira szép, hogy mindenkit arra buzdítunk: süssön Rudolf-kekszet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a kakaóport egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot és a puha vajat, és alaposan összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formálunk, sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, a tenyerünkkel picit lenyomkodjuk, de ne nagyon, mert még terülni fog sülés közben.
Fogpiszkálóval vagy hurkapálcával szemeket nyomunk minden kis tésztahalomba, 1-1 szem piros cukorkát nyomunk a közepükbe, végül félbetört apró sósperecet szúrunk beléjük két oldalon, ezek lesznek az agancsok.
170 fokos sütőbe toljuk a tepsit, 5 perc múlva csökkentjük a hőt 150 fokra, és még 10 percig sütjük. Hamar túlsül, és kivétel után még keményedik, úgyhogy legyünk résen.
Jól záródó dobozban sokáig elállna – de hamar el fog fogyni!
Ellenállhatatlanul finom, nagyon ropogós, a belerejtett magoktól és aszalt, kandírozott gyümölcsöktől nagyon mutatós cantucci egy igazi olasz klasszikus, olyannyira, hogy már az 1600-as években említést tesznek róla. A toszkán gyökerekkel bíró keksz alaptésztája nagyon egyszerű, liszt, cukor, tojás, kis vaj és némi szódabikarbóna kell csak hozzá, igazán különlegessé az ízesítése és a dupla sütése teszi. A leggyakrabban reszelt narancshéj és valamilyen likőrbor vagy amaretto adja az alapízét, de létezik kakaós, ánizsos, fahéjas, vaníliás változata is.
A cantucci – lévén, hogy kétszersült – nagyon hosszan eltartható jól záró dobozba, üvegbe téve, így ideális dugidesszertnek, de szépen csomagolva gasztroajándéknak is, a tésztáját pedig ízlés szerint gazdagíthatjuk. Itt pisztáciával és aszalt áfonyával készült, de kandírozott narancs- vagy citromhéj, mazsola, apróra vágott aszalt füge, sárgabarack, meggy, dió, mandula, mogyoró, csokidarabka is tökéletes, bátran lehet variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a lágy vajat, az édes bort és a szódabikarbónával elkevert lisztet, hozzáreszeljünk a narancs héját, és kézzel összedolgozzuk. Ha összeállt, beledogozzuk a pisztáciát és az aszalt áfonyát – vagy mandulát, csokicseppet, ami csak szeretnénk -, kettéosztjuk, és két hurkát sodrunk belőlük, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk, és tenyerünkkel picit lelapogatjuk.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük, kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, közben a sütő hőmérsékletét 160 fokra visszavesszük. A tésztarudakat recés késsel ferdén ujjnyi szeletekre vágjuk, elfektetjük a tepsiben, és még 15-18 percre visszatoljuk, hogy kiszáradjanak és jó ropogósak legyenek.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, jól záródó dobozba, üvegbe téve tároljuk – nagyon soká eláll, ha rá nem járunk… 😉
Mézeskalácsot sokan sütnek díszítési szándékkal, de más süti is lehet mutatós. Ezek a cukorablakokkal készülő omlós vajas kekszek fantasztikusan mutatósak, főleg akkor, ha fény világít át rajtuk, mondjuk a karácsonyi fényfüzérről. Tehetjük karácsonyfára, asztali adventi dekorra, de akár ajándékra ráfűzve is rögtön egyedivé teszi a meglepetésünket.
Ezekhez a kis gyönyörűségekhez egy nagyon egyszerű tésztára és egyszerű, sima, töltetlen savanyú cukorra van csak szükség, kézügyességet és gyakorlatot sem igényel, és a legegyszerűbb szíves, csillagos, körformákkal is nagyon mutatós lesz. A savanyú cukrot színenként szétválogatva, zacskóba téve klopfolóval porrá kell törni, és ezt szórni a sütik közepébe. Készíthetünk egyszínű vagy színátmenetes kekszeket is, és ha nem dekornak szánjuk, akkor érdemes a tésztát egy kis citrom- vagy narancshéjjal, vaníliakivonattal ízesíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, elektromos robotgéppel simára keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és egy kevés lisztet, folyamatosan adagoljuk hozzá az összes lisztet, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, kicsit ellapítjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és hűtőben 1 órát pihentetjük.
Közben a cukorkákat színek szerint szétválogatjuk, zacskóba tesszük, és klopfolóval apróra, szinte porrá törjük.
A pihentetett tésztát kézzel kicsit átdolgozzuk, hogy a kézmelegtől kicsit felpuhuljon, majd ellapítjuk, és két sütőpapír között fél centi vékonyra kinyújtjuk. Ízlés szerinti formákkal kiszaggatjuk, majd mindegyik belsejét is kiszúrjuk egy kisebb formával. A leeső tésztát eltávolítjuk, összegyúrva újra felhasználjuk. A formákat sütőpapírral fedett tepsire tesszük, a közepükbe porrá tört cukorkát szórunk úgy, hogy teljesen kitöltse a lukat, de a tésztára ne kerüljön. Ha szeretnénk majd felakasztani dísznek, akkor egy szívószállal lukat szúrunk ki a tésztából.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt megsütjük, időközben figyeljünk rá, hogy szép világos maradjon a tészta, de a cukorkristályok teljesen felolvadjanak, és üvegszerűen áttetszővé süljenek. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, a cukrot pedig megszilárdulni. Utolsó lépésként pedig szalaggal vagy színes madzaggal felfűzzük, ha dekorációként a fára vagy fenyőágra tennénk, csomagra kötnénk.
A gofri mindig sikert arat, mégis ritkán vesszük elő a sütőt, és állunk neki, pedig nem bonyolult elkészíteni. Ez a csokis változat nem sima kevert tésztával készül, hanem felvert tojáshab lazítja, ettől – és egy kis sütőportól – pillekönnyű és puha, önmagában, minden nélkül is elképesztően finom.
Az ünnepekre hangolódva fűszerként most egy kis mézeskalács-fűszerkeverék került bele, a csokival együtt nagyon telt, gazdag ízt ad neki, de ezt elhagyva pici fahéjjal, vaníliával is készíthetjük – nem fog csalódást okozni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük a vajjal együtt, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, simára keverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákat egy keverőtálban a cukorral fehéredésig, jó habosra keverjük, majd a vajas csokit és a tejet is hozzáadjuk, simára keverjük, majd a sütőporral, mézeskalácsos fűszerrel és kakaóporral elkevert lisztet is hozzáadjuk, összedolgozzuk. A masszát 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, majd finoman beleforgatjuk az összes tojásfehérjét.
Felforrósított gofrisütőbe nem túl nagy adagnyi masszát teszünk, mert sülés közben megnő, és 2,5-3 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk ízlés szerinti feltéttel – dzsemmel, friss gyümölccsel, vaníliás cukorral vagy fahéjjal kikevert tejföllel – desszertnek tálalva tejszínhabbal vagy pudinggal, vaníliasodóval…
A tortilla a mexikóiak lapos kenyere, kukoricás és búzalisztes változata is létezik, és szerencsére egyre ismertebb és kedveltebb nálunk is, olyannyira, hogy már a nagyobb boltok polcain állandó helyet kapott. Nagyon sokféle módon használható, tölthetjük hidegen és melegen, félbehajtva quesadillának vagy felgöngyölve tekercsnek. Kimondottan praktikus, mert a visszazárható csomagolásnak köszönhetően sokáig eltartható, és bármikor előkapható, ha épp elfogyott a kenyér, vagy izgalmasabb szendvicsfélére vágyunk.
Nagy előnye még ennek a lepénykenyérnek, hogy bár nagy alapterületű, mivel ugyancsak vékony, így mégis kevesebb szénhidráttal készülhet a szendvicsünk, mint ha kenyeret vagy más péksüteményt használnánk, és ráadásul megpakolhatjuk egy csomó egészséges finomsággal. A wrap – vagyis tekercsnek elkészített tortillás szendvics – ráadásul azért is praktikus, mert könnyen csomagolható és szállítható például alufóliába vagy frissen tartó fóliába tekerve, nem macerás a fogyasztása sem.
A tortilla wrap elkészítése nem kimondottan nehéz dolog, de van néhány apróság, amire érdemes figyelni a készítésekor. Természetesen senki nem szeretne száraz szendvicset enni, így kell bele mindenképpen egy kis krémes belevaló, kence, majonéz, avokádókrém, tonhalkrém, hummusz vagy akár sima tejföl, viszont az a halála, ha elázik, ami persze előfordulhat, ha útravalónak készítjük, és csak órákkal később kerül fogyasztásra. A trükk csak annyi, hogy „szigeteljük” a tortillát, vagyis kerülhet bele szaftos zöldség, szósz is, de ne közvetlenül a tésztára… A kiterített kenyérlepényre elsőként rakjunk sajtot vagy sonkát, erre már mehet bármilyen zöldség, saláta, paradicsom is akár, majonéz vagy más szószosabb belevaló, majd megint valamilyen „szigetelő”, és így tekerjük fel jó szorosan. Így biztosan nem ázik el a tekercs, és minden falatban minden ízt megtalálunk.
Amiért még szeretjük ezt a fajta szendvicset, az az, hogy maradékmentésre is tökéletes: egy kis maradék sült hús felcsíkozva, maréknyi konzervkukorica vagy akár -bab is belerejthető a tekercsbe, vagyis csupa olyan dolog, amit egy sima szendvicsbe nem biztos, hogy belepakolnánk…
Egy gyors csokis desszert mindig főnyeremény, ez a finomság pedig egy igazi klasszikus – békebeli recepttel. A főzött csokikrém készítése egyáltalán nem ördöngösség, sőt kimondottan egyszerű. Csupán néhány tojássárga, liszt, cukor, kukoricakeményítő és természetesen csoki kell hozzá, és pár perc alatt elkészül.
Ez az alapváltozat rengeteg módon variálható, lehet ízesíteni vaníliával, fahéjjal, felnőtteknek esetleg egy kis gyömbérrel vagy csilivel, reszelhető bele egy kis narancshéj, vagy keverhetünk bele aprított mogyorót vagy mandulát, vagy akár egy kis kávéval, alkohollal is megbolondítható, vagy többféle kiegészítővel pohárkrémmé rétegezhető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel jól kikeverjükMehet bele a kukoricakeményítő és egy kevés tej, csomómentesre keverjük, majd az összes tejjel felöntjük, és ezzel is elkeverjük.
Kisebb lábasba öntjük, és tűzre téve folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, majd beletördeljük a csokoládét, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, és szép fényes csokikrémet kapunk.
Poharakba öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig, ízlés szerint tejszínnel, friss gyümölccsel, kakaóporral meghintve tálaljuk, de morzsolhatunk rá kekszet, megszórhatjuk aprított mogyoróval, mandulával is.
Az alma egyeduralma mellett a körtéről gyakran elfeledkezünk, pedig nagyon zamatos és lédús őszi gyümölcsünk, és ha sikerül kifogni, amikor épp finom érett, akkor magában és sütibe téve is pazar finomság. Ebbe a kevert sütibe darabolt étcsoki, fahéj és dió társaságában került a körte, mégpedig lereszelve, elképesztően jó ízkombinációt alkotva, és a gyümölcs aromája minden falatot átjár, ráadásul teljesen el is tűnik benne, de puhává és nagyon illatossá teszi.
Egyszerű és kiadós az alaptészta, pár perc alatt összeállítható, de mivel elég nagy a nedvességtartalma, ezért aránylag hosszú sütési időt igényen, viszont közben a konyha megtelik mesés illatokkal, és át is melegszik a duruzsuló sütőtől, alig lehet kivárni, hogy kisüljön és kihűljön ez az isteni körtés süti…
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket meghámozzuk és lereszeljük, az étcsokoládét és a diót durvára vágjuk.
A lisztet a sütőporral, a fahéjjal és egy csipet sóval összekeverjük. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra felverjük, majd a tejfölt és a körtét is hozzáadjuk, tovább keverjük. A lisztes keveréket, a diót és a csokit is hozzáöntjük, egynemű tésztává összedolgozzuk.
A masszát sütőpapírral bélelt – vagy kivajazott, lisztezett kb. 23 centis formába öntjük, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 55-60 perc alatt tűpróbáig sütjük. A sütőből kivéve a formában hagyjuk egy kicsit hűlni, majd a formából kiborítva, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
Kívül roppanósra sül, belül puha marad, légiesen könnyű és illatos, és bár pihentetni kell, ha kényelmes hétvégi reggelire szánjuk, akkor előző este is bekeverhető, és reggel már villámgyorsan elkészül ez finomság. Nagyon egyszerűen összeállítható, a masszát érdemes egyszerre kisütni, ha marad a gofriból, akkor kenyérpirítóban tökéletesen felfrissíthető uzsonnára.
Alig van benne cukor, ezért nem ragad le, könnyen kezelhető a tészta, a kakaós-vaníliás illatos gofrikra pedig úgyis kerül ez-az: kis olvasztott csoki, gyümölcsragu, dzsem, porcukor, de akár édes túrókrémmel is ideális reggelire, gombóc fagyival uzsonnára, desszertnek…
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a kakaóport és a sütőport egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, az étolajat és a tejet. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat is a tálba tesszük, és egy botmixerrel homogén masszává dolgozzuk. A tésztát 2 órát pihentetjük szobahőmérsékleten, de akár egy éjszakát is pihenhet hűtőben.
Készítés előtt a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük. A pihentetett tésztát átkeverjük, majd 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk a tésztát, majd az összes habot hozzáadva óvatosan összeforgatjuk.
A felforrósított gofrisütőt nem kell kikenni, adagonként kisütjük benne a tésztát.
Tipp: Ha nem fogy el azonnal a kisült gofri, kenyérpirítósban felfrissíthető, és olyan lesz, mint új korában!
Ez a kekszdarabokkal pöttyözött csokis süti az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor legsokoldalúbban variálható desszert, és valószínűleg mindannyiunk nagyijának kézzel írott szakácskönyvében van rá egy jól bevált családi változat. Van, aki csak kakaóporral készíti, más olvasztott csokival is gazdagítja, népszerű a rummal vagy a kávéval kicsit megbolondított pöttyöske, és a kekszdarabokon kívül is rengeteg finomság – olajos mag, csonthéjas vagy aszalt gyümölcs – kerülhet bele, de ha ezek nincsenek kéznél, az alapváltozat is mindig sikert arat.
A pöttyöske most kávés változatban készült, mandula és olvasztott csokoládé is került a masszába, nagyon finom ebben a formában, egyszerre puha és ropogós, frissentartó fóliába csomagolva a hűtőben hosszú ideig eltarthatjuk, így ha elkészítjük, napokig lesz nassolnivalónk, ha kicsit is uralkodunk magunkon, és nem faljuk faljuk fel egyszerre.
Hozzávalók:
Elkészítés: A keksz felét apróra tördeljük, a másik felét egy késes robotgépben ledaráljuk. A csokit összetördeljük, és a vajjal együtt gőz fölött megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a kávét és a tejet, és simára keverjük, majd a gőzről levéve hozzáadjuk a kakaóport, a porcukrot és a darált kekszet, és alaposan összekeverjük, végül beleforgatjuk a darabolt kekszet és a durvára vágott mandulát.
Kicsit hűlni hagyjuk, majd egy kiterített frissentartó fóliára öntjük a masszát, hengerré formázzuk, feltekerjük, a végeit szorosan eltekerjük. Hagyhatjuk hengernek, vagy kicsit lenyomkodva formázhatjuk hasábbá is, és 3-4 órára hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen és összeálljon.
Tálalás előtt kb. 15 perccel kivesszük, majd szeletelve tálaljuk.
