A csirkemáj az egyik legolcsóbb húsféleség, percek alatt megsül, így nem is kérdéses, hogy bőven megéri otthon elkészíteni. Olyan kiadós, hogy fél kilónyi májból egy regimentet megetethetünk, tökéletes reggelire, uzsonnás szendvicsbe, vacsorára, de akár még partifalatnak is, ha vendégeket várunk, bulit rendezünk.
A készítésnél két dologra érdemes figyelni:
A fűszerezéssel lehet játszani, mi most egy kakukkfüves-oregánós májkrémet hoztunk, amit egy kis desszertbor bolondít meg, ami lehet aszú vagy portói, esetleg egy kevés konyak, ennek elillan az alkoholtartalma, de akár el is hagyható. Ha különlegesebb alkalomra kínáljuk, akkor isteni egy kis hagymalekvárral vagy fűszeres pácolt szőlővel, de friss zöldségekkel tálalva sem lesz rá panasz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A májat megmossuk, alaposan átnézzük, majd falatnyi darabokra vágjuk, az inas részeket levágjuk. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, felaprítjuk.
A zsiradékot megolvasztjuk egy serpenyőben, rádobjuk a hagymát, kevergetve megfonnyasztjuk, majd a fokhagymát is hozzáadva átkeverjük. Rádobjuk a májat, meghintjük a fűszerekkel, átforgatjuk, amikor kezd kifehéredni, meglocsoljuk a desszertborral, és 10 percig pároljuk, időnként megkeverve.
A tűzről levéve sózzuk, borsozzuk, majd turmixgépbe tesszük, hozzáöntjük a tejszínt, és ízlés szerint krémesre vagy kissé darabosabbra összeturmixoljuk. Üvegbe vagy dobozba tesszük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek, és egy kicsit sűrűsödjön a kence.
Tálaláskor ízlés szerint kenyeret, pirítóst kínálhatunk mellé.
Sütinyalóka sokféle van, vannak, akik a kekszgolyóhoz hasonló masszából készítenek gombócokat, és ezt húzzák pálcikákra, de még mutatósabb, ha linzertésztából készítünk minipitéket. Ezek háziasak, omlósak, puhák, és pohárba állítva vagy akár almába szurkálva nagyon jó hangulatot teremtenek – és persze isteni finomak.
A klasszikus linzerhez képest itt annyiban kell eltérnünk, hogy általában a sütés után szoktuk tölteni és kettesével összeragasztani ezt a sütit, ezeknél a cuki minipitéknél viszont a sütés előtt kerül bele a töltelék, ami lehet lekvár, de miért ne lehetne akár Nutella vagy csoki, és ezzel sül nagyon finom puhára, illatosra és mesésen omlósra ez a mutatós sütemény.
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A hideg vajat egy nagyobb lyukú reszelőn egy tálba reszeljük, hozzáadjuk a lisztet és egy csipet sót, és ujjbeggyel gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, figyelve arra, hogy ne nagyon olvadjon meg a vaj. A porcukrot és a tojássárgákat is hozzáadva gyors és határozott mozdulatokkal összegyúrjuk, majd gombócá formázzuk, frissen tartó fóliába téve legalább 30 percre a hűtőbe tesszük.
Közben a töltelékhez a csokoládét felkockázzuk, és vízgőz fölött – vagy mikróban 800 Watton 2×1 perc alatt – megolvasztjuk, simára keverjük, félretesszük.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk, kerek linzerformával kiszaggatjuk, majd néhánynak a közepét egy pici szív, csillag vagy tetszőleges formával kiszúrjuk. Kiskanálnyi olvasztott csokit teszünk a közepére, darabka hurkapálcát fektetünk rá úgy, hogy kb. a közepéig érjen, majd befedjük egy másik tésztalappal, a széleken villával lenyomkodjuk, a teli pitékre rárakosgatjuk dísznek a kiszúrt mini formákat.
A sütinyalókákat felvert tojással lekenjük, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 10-12 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd ízlés szerint pohár téve – vagy akár almába szúrva – tálaljuk.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
Kívül ropogós, belül puha, reszelt sajt teszi ellenállhatatlanul illatossá, hidegen is finom, de frissen, melegen tényleg abbahagyhatatlan. Ha a tésztába egy kis friss zöldfűszert is csempészünk, akkor némi tejföllel tálalva magában is mesés, ami lehet petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, vagy mit itt, finomra vágott újhagyma.
Húsimádóknak egy kis aprított sonkával vagy baconnel is felturbózhatjuk, és attól függően, milyen reszelt sajtot használunk hozzá, a karaktere is jól változtatható. Teljesen jól passzol hozzá a reszelt trappista vagy pizzamozzarella, de egy kis parmezánnal vagy karakteresebb kéksajttal is megbolondíthatjuk…
Hozzávalók:
Elkészítés: A nedves alapanyagokat – a tojást, a tejet és az olajat – egy tálban kézi habverővel elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, sózzuk és borsozzuk, simára keverjük, hozzáadjuk a reszelt sajtot és az újhagymát, ezzel is átkeverjük.
Felforrósított gofri sütőbe adagoljuk a tésztát, és pár perc alatt szép pirosra sütjük.
Ízlés szerint tejföllel, reszelt sajttal tálaljuk, kínálhatunk mellé salátát vagy friss zöldséget is.
Omlós, illatos, minden falatja boldogság ennek a házi keksznek, amit fahéj és egy kis méz varázsol ellenállhatatlanná. Extrán ropogós, mert sütés előtt a tésztalabdacsokat fahéjas kristálycukorban kell megforgatni, majd a tepsibe téve ellapítani, sülés közben még kicsit elterülnek, és a cukor ropogós réteggé sül a kekszen.
A legfinomabb uzsonnára egy pohár tejjel, akár bele is mártogatva, de persze kávé vagy tea mellé is szuper, sőt, sietős napokon egy smoothie vagy friss gyümölcs és joghurt mellé is jó megoldás, de akár pohárkrémbe is rétegezhetjük egy egyszerű édes joghurttal és kis gyümölccsel.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és az őrölt fahéjat egy tálba tesszük, összekeverjük.
Egy másik tálban a szoba-hőmérsékletű vajat, a cukrot és vaníliakivonatot elektromos robotgéppel alaposan kikeverjük, majd hozzáadjuk a mézet és a tojást is, és addig keverjük, míg homogén masszát kapunk. Ekkor hozzáöntjük a lisztes keveréket, és kézzel, gyors mozdulatokkal, lágy tésztává összedolgozzuk.
18-20 golyót formázunk a masszából, 3 evőkanál cukor és 1 teáskanál őrölt fahéj keverékében meghempergetjük, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk egymástól távolabb, tenyerünkkel finoman lenyomjuk, hogy kissé elterüljenek.
180 fokos sütőbe toljuk, és 12–15 perc alatt megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni, csak teljes hűlés után lesznek igazán ropogósak, omlósak.
Egyszerű és nagyszerű mentes csokis süti, ami annyira finom, hogy ünnepi alkalmakkor is megállja a helyét kicsit feldíszítve, mert önmagában, csupaszon azért nem igazán attraktív, viszont állagra és ízre is tökéletes. Sütőtök az, ami egészségesebbé teszi, illetve a vaj helyett használt mogyoróvaj, liszt helyett pedig egy kis őrölt zabpehely is tökéletes bele. Ebbe a változatba kevés cukor is került, de ez kiváltható sztíviával vagy más édesítővel, de mivel nem sok kell belőle, ez talán belefér.
A sütőtök teljesen eltűnik a tésztában, a csokoládé és a kakaópor teljesen átveszi az uralmat fölötte, de nagyon finom, intenzíven csokis, brownie-hoz hasonló, nem túl édes süti a végeredmény!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtökpüréhez s meghámozott és felkockázott sütőtököt enyhén sós vízben puhára főzzük, majd leszűrrjük, hagyjuk teljesen kihűlni – sütőben is megsüthetjük, ha jobban szeretjük.
A zabpelyhet egy késes robotgépben finomra őröljük, majd átöntjük egy tálba, hozzáadjuk a többi száraz alapanyagot, a kakaóport, a sütőport, a cukrot és egy csipet sót, és összekeverjük. A csokoládét felkockázzuk, és gőz fölött megolvasztjuk.
A kihűlt sütőtököt a késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a mogyoróvajat, a vaníliát és az olvasztott csokoládét, és selymesre összemixeljük, majd a száraz keverékkel is összedolgozzuk.
A masszát sütőpapírral bélelt vagy olajspray-vel befújt 23 centis kapcsos tortaformába kanalazzuk, a tetejét elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 30 percig sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni.
Ízlés szerint gyümölccsel, pirított mandulalapocskákkal és csokival díszítve tálaljuk, vagy amivel épp szeretnénk. 🙂
Ha valami mákos, nagy valószínűséggel sikerre számíthat, hát még akkor, ha citrom is társul mellé. Ebbe a sütibe egészben kerülnek a mákszemek, a vaníliás-citrusos tésztában pedig nagyon kellemesen roppannak a mákszemek a fogunk alatt. A süti tetejét egy vékony citromos máz zárja le, ettől – és a benne lévő vajtól – nagyon finom puha marad a belseje, nem szárad ki, akár napokig friss – már ha el nem fogy.
Szinte biztos, hogy minden hozzávaló megtalálható hozzá mindig otthon, egyszerűen összeállítható, a java munkát a sütő végzi. Nem túl édes, így reggelinek is ideális egy tejeskávé vagy gyümölcstea mellé, de 1-2 szelettel magunkkal vihetünk belőle uzsonnára is, de vendégvárónak, partira is ideális.
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a mákot egy tálba tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük.
A tojásokat egy nagyobb keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és géppel jó habosra, krémesre, fehéredésig verjük, majd a puha vajjal tovább habosítjuk. A tejet is hozzáadjuk, simára verjük, majd már kézzel összeforgatjuk a lisztes keverékkel.
Kikent pástétom- vagy őzgerincformába simítjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 40-45 perc alatt megsütjük. Ha nagyon pirulna, alufóliával letakarjuk, tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.
A sütőből kivéve 15 percet pihentetjük a formában, majd rácsra borítjuk, és hagyjuk langyosra kihűlni.
A mázhoz a citrom levét kifacsarjuk, szűrő segítségével a rostoktól és magoktól megszabadítjuk, a porcukorral összekeverjük, és a sütemény tetejére kenjük, hagyjuk megszikkadni, majd szeletelve tálaljuk.
A kókusz zseniális alapanyag, a húsából készülő reszelék megőrölve egyes desszertekben tökéletesen kiválthatják a lisztet, persze nem mindenben. A szintén húsából készülő kókusztej- és tejszín pedig az állati eredetű tejtermékek szuper alternatívája. A kókuszkrém pedig valahol a tej és a tejszín között van állagra, és azért is szeretjük nagyon, mert bár nagyon selymes, de míg a konzerv kókusztejszín elég magas zsírtartalommal bír (29–30%), addig a dobozos kókuszkrém csak 9–10%-os.
Ehhez a könnyű, kívül roppanós, belül puha gofrihoz a kókusz mellé még néhány tojásra, sütőporra és egy kis étkezési keményítőre van csak szükség, így glutén- és laktózmentes étrendbe is beilleszthető. Mivel a tojások mérete befolyásolhatja a tésztamassza sűrűségét, a keményítővel beállíthatjuk, hogy jó sűrű palacsintatészta állagot kapjunk.
Aki szereti, a nyers tésztába tehet pár szem mazsolát, kevés csokicsipszet, vaníliát vagy egy evőkanálnyi rumot – egyik sem fogja elontani, de önmagában is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszreszeléket egy késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük. Hozzáadjuk a tojásokat, a kókuszkrémet, a sütőport, a cukrokat, az étkezési keményítőt és egy csipet sót, majd simára összemixeljük.
A gofrisütőt felforrósítjuk, és kikenés nélkül adagonként megsütjük a gofrikat – a kókuszkrémnek köszönhetően nem ragad bele.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint vaníliás vagy csokis öntettel, friss gyümölccsel, lekvárral, nutellával, ki mivel szereti.
Gyors és nagyon egyszerű, kevés munkával és alapanyaggal készül, frissen sülve jó ropogós falatoznivaló, amit változatosan fűszerezve a végtelenségig variálhatunk. Valójában csak zabpehely, kevés szódabikarbóna, olaj és só kell hozzá, illetve egy kis víz, de nem kell hozzá se más zsiradék, se tojás.
Mivel önmagában elég semleges ízű, ezért érdemes római köménnyel, curryvel, csilivel vagy akár provence-i fűszerkeverékkel, rozmaringgal megbolondítani, illetve a tetejére is kerülhet mindenféle mag, aprított dió vagy mogyoró, de akár reszelt sajt is, mint a pogácsánál – ha nem fontos, hogy mindenmentes legyen…
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A zabpelyhet egy tálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, a szódabikarbónát és az őröt római köményt, és szárazon alaposan összekeverjük, majd meglocsoljuk az olajjal és a forró vízzel. Összekeverjük, és addig pihentetjük, míg a zab felszívja az összes vizet, ekkor újra átkeverjük.
A szezámmagot, lenmagot és napraforgómagot egy tálkában összekeverjük. A masszából diónyi golyókat formázunk, meghempergetjük a magos keverékben, ellapítjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk.
200 fokos sütőbe toljuk, és kb. 10 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve még puhának tűnhet, de kihűlés után finom ropogós lesz.
A trüffelhez sok csoki és vaj kell, ami valljuk be, nem a legdiétásabb irányzat a nassolnivalók világában, de az avokádó segítségével nagyot lehet varázsolni és változtatni, egészségesebb irányba tolni az édesség utáni leküzdhetetlen vágyunkat. Nem kalóriaszegény, de mindenképpen okosabb választás, ráadásul pofonegyszerű, és a kakaóba burkolt csokis pamacsok, pomponok minden várakozást felülmúlnak ízben és állagban is. Aki nem tudja, miből készül, sosem fogja kitalálni, hogy épp egy egészséges nasit majszol!
Az alaprecept önmagában is tökéletes, de az is jó benne, hogy ízlés szerint fűszerezhetjük, adhatuk hozzá különféle ízesítőket – csilit, fahéjt, kardamomot, gyömbért -, de a kész kis gombóckákat is megforgathatjuk a kakaóporon kívül másban – darált vagy finomra vágott mandulában, mogyoróban, kókuszreszelékben, szezámmagban vagy akár színes tortadarában, mondjuk ez utóbbinál már nem lesz annyira nagyon egészséges, viszont vidám és mutatós…
Avokádós csokigolyó
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádókat félbevágjuk, a magot kiemeljük, a húst egy kanállal kikaparjuk, és egy turmixba tesszük. Hozzáadjuk a kókuszzsírt, a vaníliát, a csipet sót és az édesítőt, és simára mixeljük. Keverőtálba áttesszük, hozzáadjuk a kakaóport, és egy spatulával simára dolgozzuk, majd hűtőbe tesszük fél órára, hogy kellően megdermedjen.
Diónyi darabokat veszünk a masszából, a tenyerünkben kis gombóccá formáljuk, majd kakaóporban – vagy darált magokban, kókuszreszelékben – megforgatjuk. A hűtőben tároljuk, de fagyasztóba is tehető, így mindig lesz egy kis egészséges nassolnivalónk, amikor csokis kényeztetésre vágyunk.
A csokis cookie mindig telitalálat, uzsonnára, reggelire egy pohár tej vagy kávé mellé nehéz jobbat elképzelni, de ha még meg is van töltve Nutellával vagy csokikrémmel, belül olvadós, kívül omlós, ráadásul még csokidarabokkal is tele van, azzal egészen biztosan bárkit levehetünk a lábáról…
A Nutella vagy a csoki helyett mogyoróvajjal vagy akár sűrű tejkaramellel is tölthető, de a csokicseppek helyett mogyorót, mandulát, diót is tehetünk a tésztába. Az a lényeg, hogy a még nyers tésztába rejtett töltelék egészen lággyá és kényeztetővé teszi azt a zseniális nassolnivalót, és elkészíteni sem különösebben komplikált.
Hozzávalók 16-18 kekszhez:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és egy kézi habverővel simára, jó habosra kikeverjük. Hozzáadjuk a vaníliát, ezzel tovább keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és ezekkel is simára keverjük. A sütőport a liszthez adjuk elkeverjük, majd több részletben a vajas gezemicéhez adjuk, és mindig addig keverjük, amíg teljesen felveszi a lisztet. Végül hozzáadjuk a csokicseppeket, és ezzel is eldolgozzuk, majd hűtőbe tesszük 30 percre, hogy a tészta formázhatóvá dermedjen.
A pihentetett tésztából jó evőkanálnyi masszát a tenyerünkbe rakunk, jól ellapogatjuk, majd a tészta közepébe teáskanálnyi Nutellát vagy olvasztott csokit rakunk. Kívülről körben ráhajtogatjuk a tésztát, finoman összenyomkodjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk lefelé, vagyis úgy, hogy az összenyomkodott rész kerüljön alulra.
A kekszeket 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 12 perc alatt szép világosra sütjük. Hagyjuk langyosra vagy teljesen kihűlni, és ízlés szerint egy pohár tejjel vagy tejeskávéval fogyasztjuk…
A linzert nem szoktuk a gyors sütik közé sorolni, mert bár az összeállítása és a sütése is hamar megvan, de a pihentetési idő miatt nem egy ripsz-ropsz desszert. Ennek most vége ezzel a recepttel, amit nem kell pihentetni, összegyúrás után azonnal lehet nyújtani és szaggatni. Egyetlen hátránya, hogy kicsit nehezebb a tésztájával dolgozni, de sűrűn és vékonyan lisztezve nyújtás közben egyáltalán nem ördöngösség. Puha, könnyen deformálódik és szakad, ezért érdemes egy szélesebb pengéjű késsel alányúlni és így átemelni a tepsibe, és csak itt tölteni meg.
A klasszikus linzert általában a sütés után szoktuk tölteni és kettesével összeragasztani, és ilyenkor még várni kell, hogy kicsit felpuhítsa a lekvár a tésztát, ezeknél a cuki kis linzerszíveknél viszont a sütés előtt kerül bele a lekvár, és ezzel sül nagyon finom puhára, illatosra és mesésen omlósra ez a mutatós sütemény. Anyák napja okán most piros meggylekvárral készült, de ízlés szerint eper- vagy málnadzsemmel, de barack- vagy szilvalekvárral is tölthető – mindegyikkel mennyei lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A hideg vajat egy nagyobb lyukú reszelőn egy tálba reszeljük, hozzáadjuk a lisztet és egy csipet sót, és ujjbeggyel gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, figyelve arra, hogy ne nagyon olvadjon meg a vaj. A porcukrot és a reszelt citromhéjat is hozzáadjuk, tovább mancsoljuk, majd a tojássárgákat is hozzáadva gyors és határozott mozdulatokkal összegyúrjuk, majd gombócá formázzuk.
A tésztával nem igazán könnyű dolgozni, mert eléggé ragad és töredezik is, ezért folyamatosan lisztezzük, de mindig csak kicsit, a tésztát és a munkafelületet is. Kinyújtjuk 3 mm vékonyra, és lisztezett formával szíveket szaggatunk belőle, a szívek felének közepébe picurka szívet vagy kört szaggatunk.
Egy szélesebb pengéjű kés segítségével a teli szíveket átemeljük egy sütőpapírral bélelt tepsibe, mindegyikre 1-1 teáskanálnyi dzsemet teszünk, befedjük a lukas szívekkel, szintén a kés segítségével ügyeskedve, hogy ne nagyon deformálódjanak el a szívek. Egy villa segítségével a szívek széleit szépen lenyomkodjuk.
170 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 10 perc alatt megsütjük. Csalóka, mert ekkor még kissé nyersnek tűnnek és nagyon puhák, de mire kihűlnek, így lesznek tökéletesek, megszilárdulnak és omlósak lesznek.
Ha kihűltek, csak akkor hintjük meg porcukorral, és vesszük le a tepsiről, tesszük tányérra, tálcára.
