A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összességében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítése nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
Csodás kis finomságok, szépek, puhák, illatosak ezek az édes kis falatok, ideálisak uzsonnára, tízóraira, edzés előttre vagy utánra, tökéletesen beilleszhetők a vegán és gluténmentes étrendbe is, hozzáadott cukrot nem tartalmaznak, az elkészítésünk pedig ugyancsak egyszerű, ha van egy erősebb teljesítményű késes robotgépünk. Mondjuk is részletesen, miért szeretjük olyan nagyon.
Az energiagolyók alapja aszalt gyümölcs, amelyek csak fruktózt, vagyis természetes gyümölcscukrot tartalmaznak, amit a hozzáadott olajos magvak miatt a szervezet progresszíven, vagyis fokozatosan dolgoz fel. Edzés előtt is nagyon hatékony 1-2 golyót bekapni, hogy legyen kellő lendületünk, de a sport után is pótolhatjuk velük a szervezet energiaszintjét.
Mind az aszalt gyümölcsök, mind az olajos magvak, csonthéjasok bővelkednek káliumban, magnéziumban és kalciumban, szuper vasforrás szinte mindegyik, így jótékonyan hatnak a keringésünkre, a fáradtság ellen, remek vérképző – ami nőknek nagyon jó hír.
Legyen az dió, mandula, pekándió vagy kesu, mind gazdag jótékony zsírsavakban (különösen ómega-3 zsírsavban), amelyek nélkülözhetetlenek a szív- és érrendszernek, csökkentik a koleszterinszintet.
A jó anyagcsere és emésztés legfontosabb záloga a sok rost, amiben mind az aszalt gyümölcsök, mind a csonthéjasok, sőt az esetlegesen hozzáadott gabonapelyhek és a chiamag is bővelkedik. Csodaszerként is bevethető lassú emésztés esetén, főleg chiamaggal és egy kis lenmaggal.
Nagyon egyszerűen, sokféle módon, csak néhány alapszabályt érdemes betartani:
Isteni energiagolyó – villámnasi egészségesen >>
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
A jó gofri kívül ropogós, belül omlós, és sósan is nagyon finom, például egyszerűbb és gyorsabb alternatívája a lángosnak. Tejföllel megkenve, reszelt sajttal megszórva, egy salátával tálalva senki nem tud ellenállni neki, ráadásul 5 perc az összeállítása, a sütés pedig akár történhet közösen, az asztalnál is – akár kiadósabb reggelinek vagy gyors vacsorának.
Az alaptésztában fontos szerepet kap a reszelt sajt, ez adja a zsiradékot, ettől lesz puha, használhatunk hozzá sima trappistát, de akár füstölt sajtot, cheddart is, ezektől kicsit karakteresebb lesz. Tehetünk bele egy kevés zöldfűszert – bazsalikomot vagy kakukkfüvet, provence-i fűszerkeveréket vagy oregánót, emellett akár egy kevés zúzott fokhagymát is, a sonka helyett pedig maréknyi konzervkukoricát, ha húsmentesen készítenénk.
Hozzávalók kb. 12 gofrihoz:
Elkészítés: A lisztet a sütőporral egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tojásokat és a megolvasztott vajat, valamint a tejet, és kézi habverővel simára keverjük. Amikor a tészta már homogén, belekeverjük a finomra vágott sonkát és a reszelt sajtot, és ezekkel is elkeverjük.
Felforrósított gofrisütőbe adagoljuk a tésztát, és kb. 4 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk, tejföllel plusz reszelt sajttal, salátával – ahogy szeretjük!
Isteni finom, puha, teljesen természetes, semmilyen hozzáadott cukrot, aromát, stabilizátort és tartósítót nem tartalmaz a házi energiaszelet, amit edzés előtt vagy után, de akár sietős napokon reggeli helyett is bedobhatunk. Kellő energiát ad, csupa egészség és nagyon finom, ízlés szerint alakítható, attól függően, milyen alapanyagaink vannak.
Nagyon jól variálható, így a maradék csonthéjasok, aszalt gyümölcsök és magvak zacskói is felszámolhatóak egy finom snack előállításával, csak a szárazabb és nedvesebb alapanyagok arányainak betartására kell ügyelnünk. Ez a finomság mindent elnyel, gazdag ízekben és textúrákban, és hozzáadott cukrot és adalékokat sem tartalmaz, nem úgy, mint a bolti változatok…
Hozzávalók:
Elkészítés: Az aszalt gyümölcsöket meleg vízbe áztatjuk 1 órára, majd leszűrjük, a vizet félretesszük.
A csonthéjasokat késes robotgépbe tesszük, és addig aprítjuk, amíg finom és darabos részek is vannak benne. Hozzáadjuk a leszűrt aszalt gyümölcsöket, a vaníliát, a fahéjat és kb. 1/2 deci vizet a gyümölcsök áztatólevéből, és addig mixeljük, amíg darabos, ragacsos masszát kapunk. Hozzáadjuk a magokat és 2 evőkanál zabpelyhet, és kézzel kicsit összedolgozzuk, még annyi zabpelyhet adunk hozzá, hogy formázható legyen.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőtálba nyomkodjuk egyenletesen, kézzel vagy egy pohár talpával, 1-2 órát hűtőben dermesztjük, majd ízlés szerint szeletekre vágjuk. Dobozba rétegezzük sütőpapírral elválasztva, hogy ne tapadjanak össze, és hűtőben tároljuk. Frissentartó vagy alufóliába csomagolva elvihetjük magunknak uzsonnára, edzés előttre vagy utánra, de gyors reggelinek is előkaphatjuk a hűtőből, ahol akár 2 hétig is eláll.
Ha nincs maradék krumplink, akkor is érdemes kipróbálni ezt a sós gofrit, tejföllel és reszelt sajttal remek alternatívája lehet az amúgy olajban sülő lángosnak, de akár szendvicsalapként, kenyér helyett, különféle kencékkel, májkrémmel vagy felvágottal, zöldségekkel is nagyon jó és kiadós vacsora, de akár mártogatóssal önmagában, vendégvárónak is ideális, mert a gofrinak senki nem tud ellenállni.
Könnyű tésztájú, kívül roppanósra, belül puhára sül, amit egy kis krémsajt tesz különösen lággyá. Ha mártogatóssal, magában fogyasztjuk, akkor fűszerezhető intenzívebben is, ízlés szerint!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük. A sárgákat, a tejet és a krémsajtot egy késes robotgépbe tesszük a főtt és megtört krumplival, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és simára összemixeljük. Tálba öntjük, hozzáadjuk a sütőporral elkevert liszt felét, összekeverjük, majd 3-4 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, a maradék lisztet hozzáadva elkeverjük, majd a maradék tojáshabbal összeforgatjuk.
A gofrisütőt felforrósítjuk, olajjal kikenjük, és adagonként kisütjük benne a tésztát.
Fűszeres tejföllel és reszelt sajttal, vagy szendvicsalapként bármilyen kencével, májkrémmel, tonhalpástétommal tálalhatjuk.
Végy egy szép cipót vagy kenyeret, egy kis sajtot, némi vajat, tetszőleges felvágottat, sonkát vagy szalámit, vagyis csupa olyan dolgot, ami egy egyszerű hideg vacsorához vagy épp egy melegszendvicshez is kell. Ebből lesz a csoda, a mutatós és ropogós közösségi étel, amit körbeülve együtt fogyasztunk el, kézzel, beszélgetve, jó hangulatban. Egy kis fokhagymás vajjal és némi sajttal is jól működik, de gazdagítható mindenféle finomsággal, nem mellesleg a maradék sajtok és felvágottak is jól használhatóak hozzá, sőt csavarhatunk rajta egy kis pestóval, vékonyra szelt hagymával, kolbásszal.
A szemet gyönyörködtető kis töltött cipó gyakorlatilag elronthatatlan, egyetlen dologra érdemes odafigyelni: ne spóroljuk a fűszervajjal, mert ez adja az illatát, aromáját a legintenzívebben, és ez gondoskodik arról is, hogy sülés közben ne száradjon ki a kenyérke.
Egy-két személyre nem szabad elkészíteni, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, de családi mókás vacsorának, baráti társasozáshoz, kártyapartira egy pohár bor vagy sör mellé az egyik legjobb frappáns megoldás!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret egy nagy, recés késsel bevágjuk mindkét irányban, ügyelve, hogy sehol ne vágjuk át teljesen, majd egy sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsire tesszük.
A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a zúzott fokhagymát, majd egy kiskanállal egyenletesen meglocsoljuk úgy, hogy a belsejébe is bőven jusson, majd a sonka- és sajtszeleteket a vágásokba tömködjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 8–10 perc alatt szép ropogósra sütjük.
Kínálhatunk mellé mártogatóst, vagy egyszerűen mustárt, ketchupot is, újhagymát, paradicsomot, paprikát vagy épp retket is.
Az olaszok valószínűleg megbotránkoznának, hogy a jó kis zsíros tejszínükkel készülő selymes desszertjükbe joghurt kerül, méghozzá görög. Pedig zseniális, sokkal soványabb, és még a cukor is kiváltható benne mézzel vagy más édesítővel, hogy igazán alakbarát és csábító desszert váljon belőle, ráadásul tényleg pofonegyszerű.
A panna cotta – és ez a változat is – azért zseniális, mert egyszerű finomságnak is tökéletes, de ünnepi édességnek is ideális, ha egy kicsit szokatlanabb formába öntjük a zselatinos krémet, így kiborítva nagyon mutatós desszert lesz belőle, amit ízlés szerint gyümölcsökkel, magokkal, öntetetekkel is tovább csinosíthatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk 10-15 percre. Közben a tejet felforrósítjuk, amikor épp felforrna, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a kinyomkodott, felpuhult zselatinlapokat, és kézi habverővel addig keverjük, amíg teljesen feloldódik, majd hozzákeverjük a mézet és a vaníliát is, elkeverjük, majd a görög joghurtot is hozzáadjuk, simára keverjük.
A selymes krémet vízzel kiöblített vagy olajjal kikent formákba öntjük, és a hűtőbe tesszük, a formák méretétől függően 4-6 órát dermesztjük, ha tapintásra feszes a felületük, akkor már jó.
Tálalás előtt tányérra borítjuk, és ízlés szerint pisztáciával vagy szeletelt mandulával, de akár friss gyümölccsel, naranccsal, grapefrúttal, gyors, fagyasztott bogyósokból főzött gyümölcsraguval tálaljuk.
Ha akarom, smoothie, ha akarom, leves, csupa rost és vitamin, kiadós és villámgyorsan elkészül, és szinte minden alapanyaga negatív kalóriás, ami annyit tesz, hogy az emésztéshez több energiára van szüksége a szervezetnek, mint amennyit ezek tartalmaznak, vagyis fogyasztó hatású, miközben a rostoknak köszönhetően kellemesen eltelít, laktat, rendszeres fogyasztásával könnyen leolvadnak a kilók, ugyanakkor szuper formába is lendülünk.
Mint ahogy a spanyolok híres levese, a gazpacho, ez is nagyon jól variálható, és a nap bármely szakában fogyasztható, akár hidegen, akár melegen, kicsit átforrósítva ugyanis levesként is tökéletesen megállja helyét ez az alakbarát és nagyon finom ital.
Hozzávalók 4 adaghoz:
Elkészítés: Az uborkákat meghámozzuk, felkockázzuk, és egy mixerben vagy késes robotgépben egészen pépesre, levesesre szétcsapatjuk. Hozzáadjuk a rukkolát vagy a spenótot, de lehet vegyesen is, a meghámozott fokhagymát, a zöldfűszereket és a fehérborecetet, és alaposan összeturmixoljuk, amikor már sima, menet közben hozzáadjuk az olívaolajat is, majd kevés vízzel ízlés szerinti állagúra hígítjuk. Amikor kész, ízlés szerint sóval, borssal ízesítjük.
Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérért, csinálhatnék „nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.
Forrás: Zita
Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.
Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agávésziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.
Forrás: Zita
Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van.
Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós, aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.
A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia-diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a „tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
A mandulát és a mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk, és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
Egy nagy tálban mindent összekeverünk, és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).
Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakú sütőformában faltól falig elegyengetjük.
Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.
Jó étvágyat hozzá!
Forrás: Zita
Hihetetlenül finom, egyáltalán nem száraz és nem is túl édes, glutén- és laktózmentes aprósütemény, falatnyi boldogság a kókuszcsók. Az összeállításához csak pár alapanyagra és öt percnyi időre van szükség, és ha van egy kisebb gombócolós fagyikanalunk, akkor a kiporciózása is pikk-pakk megvan. Igazi adu ász a délutáni kávé mellé vagy csajos csacsogáshoz, ráadásul egy jól záródó fémdobozban sokáig eltartható, így bármikor jól jöhet, ha egy kis édes falatra vágyunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásfehérjét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, és kézi habverővel kifehéredésig, de még nem habbá verjük, majd a kókuszreszeléket és a csipet sót is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük.
A masszából sütőpapírral fedett tepsire kisebb fagyiskanál vagy két kanál segítségével halmokat rakunk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük.
A császármorzsa – vagy smarni – lehet darabosabb vagy morzsásabb, ez is ízlés kérdése, pirultabb vagy lágyabb, sőt az is kérdés, hogy baracklekvárral-e az igazi, ahogy a menzán kaptuk anno, vagy inkább almapürével, ahogy az osztrákok kedvelik. És persze mindez tökéletesen mindegy, az a lényeg, hogy úgy fogyasszuk, ahogy nekünk a legfinomabb.
Most egy nagyon egyszerű, bögrés változat készült, aminek a külseje roppanósra sül, de a belseje lágy és puha marad, vanília és egy kis mazsola teszi illatossá, liszt és búzadara keverékéből készül, és az egyetlen titka, hogy két fázisban készítsük, a kettő között pedig a gríz miatt egy kicsit pihentessük, így tökéletes állagú lesz a császármorzsánk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet és a grízt egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tejet és a mazsolát, simára keverjük, majd fél órára félretesszük.
Közben a tojásokat kettéválasztjuk, és a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük.
A pihentetett keverékhez adjuk a cukrokat, a citrom reszelt héját és a tojássárgákat, simára elkeverjük, majd a tojáshabot is beleforgatjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, és a massza felét beleöntjük, pár perc alatt pirulásig sütjük, majd megfordítjuk, és két falapát segítségével darabosra széttördeljük, és ha szép a színe, egy tálra kiöntjük, a maradék vajjal és tésztával ugyanígy járunk el.
Ízlés szerint lekvárral és/vagy vaníliasodóval tálaljuk, porcukorral vagy vaníliás cukorral meghintve.
