Ez az isteni finomság pedig valójában az egyik legegyszerűbb édesség. Négy olyan alapanyagra van hozzá szükség, ami minden háztartásban megtalálható – ezek pedig a rizs, a tej, a cukor és az étkezési keményítő (általában kukoricakeményítő). Ezen kívül pedig csak egy kis vízre, csipet sóra van szükség, illetve ízlés szerint egy kis fahéjra vagy vaníliára, de a fűszerek akár el is hagyhatók, bár jót tesz a krémes desszertnek egy kis illatos aroma.
Az alaprecept persze tovább is gondolható fűszervonalon mozogva: tehetünk bele egy kis tört kardamomot, őrölt gyömbért, mézeskalács fűszerkeveréket, aranysárgává varázsolhatjuk egy kis kurkumával, vagy éppen egzotikussá tehetjük 1-2 evőkanál narancsvirágvízzel vagy rózsavízzel.
A sütlac néven ismert sült tejberizs elkészítése nem 5 perc, hiszen főzni, sütni és hűteni is kell, de csak az első munkafázisban kell mellette állni, a többi szinte magától megy – a végeredmény miatt mindenképp megéri ezt a kis időt rászánni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst megmossuk, majd egy lábasba tesszük, felöntjük a vízzel, és elkezdjük főzni. Amikor magába szívta a vizet, hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve, takarékon főzzük 10 percig.
Közben az étkezési keményítőt egy kevés vízzel elkeverjük, a tejberizshez öntjük, még 2-3 percet főzzük kevergetve, majd egy csipet sót és a cukrot, egy kevés őrölt fahéjat is hozzáadunk, és még 2-3 percig főzzük.
Ezután tűzálló tálkákba elosztjuk a tejberizst, egy nagyobb tepsibe állítjuk, félig feltöltjük vízzel, hogy vízgőzben süljenek a pudingok, és 180 fokra előmelegített sütőben 35–40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük, mert úgy a legfinomabb.
Eredetileg faszén fölött vagy grillen sülnek az ujjnyi kolbászok, formájuknak köszönhetően gyorsan elkészülnek, és ideálisan belegöngyölhetőek pitába – saláta vagy tzatziki kíséretében. Jellegzetessége ennek a fogásnak, hogy hagyományosan úgynevezett recehájba vagy fátyolhájba csavarják a bekevert húsmasszát, ami a sertés vagy a bárány gyomrát védő hálós szerkezetű, erezett zsírháló. Ez egyrészt összetartja a húst, másrészt sülés közben szaftosabbá teszi a húst, és szinte teljesen eltűnik a felületéről. Nálunk nehezen beszerezhető, jobb henteseknél azonban sikerrel járhatunk, ha szeretnénk ezzel kipróbálni ezt a mediterrán kolbászkát, de sütőben vagy grill serpenyőben erre nincs igazán szükség, elég, ha olívaolajos kézzel kicsit átsimogatjuk a megformázott kolbászokat, így is szaftosra fognak sülni.
Aki szereti az izgalmas ízeket és a mediterrán fogásokat, mindenképpen próbálja ki ezt a változatot: fahéj, citromhéj és petrezselyem ízesíti a húst, és már sülés közben isteni illata van!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szikkadt kenyeret vízbe áztatjuk. A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és 2 evőkanál olívaolajon puhára dinszteljük.
A darált húst tálba tesszük, hozzáadjuk a jól kinyomkodott kenyeret, a finomra vágott petrezselymet, a dinsztelt hagymát, a fahéjat és a citrom reszelt héját, sózzuk, borsozzuk, alaposan összedolgozzuk, és a fűszeres masszából ujjnyi kolbászkákat formázunk. Ha van recehájunk, akkor ebbe becsomagoljuk a kolbászokat, ha nincs, akkor olívaolajos kézzel átsimogatjuk őket.
Grill serpenyőben időnként megforgatva szép pirosra sütjük, vagy tepsibe téve, 200 fokos sütőben 15 percet sütjük, majd megforgatgatjuk a húsokat, és még 10 percet sütjük.
Ízlés szerinti körettel, salátával, sült burgonyával vagy serpenyős vajas párolt zöldséggel, tzatzikivel és pitával tálaljuk.
Egy igazi adu ász a vöröslencsés leves, mindenmentes, így bárki fogyaszthatja, radásul a vöröslencse remek alapanyag: más hüvelyesekkel ellentétben nem puffaszt, könnyen emészthető. Tartalmas és tápláló, de nem nehéz, sok vasat, magnéziumot és folsavat tartalmaz, így nőknek és kismamáknak különösen ajánlott rendszeres fogyasztása. Ráadásul gyorsan megfő, nem kell áztatni sem, és mivel kissé szét is fő, önmagát sűríti, vagyis rántás, habarás sem kell hozzá, de akár egy botmixerrel krémlevessé is selymesíthető.
Egy hagymás-fokhagymás alapra kerül a megmosott vöröslencse, amihez általában sárgarépa és némi paradicsom társul, de emellett gazdagítható egy kis zellerrel, fehérrépával vagy krumplival is. Készíthetjük frissebbre több mentával, illetve pikánsabbra egy kis csilivel és több citrommal, ízlés szerint.
Bár húsmentes, és nemcsak vega, hanem vegán is, tipikusan az az étel, amiből a húsimádóknak sem hiányzik semmiféle kolbász, szalonna, húsfalat… Nem véletlen: a lencse ugyanis szuper fehérjeforrás, amit nagyon könnyen és hatékonyan dolgoz fel a szervezet. És mennyire finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A sárgarépát meghámozzuk, lereszeljük. A vöröslencsét szűrőbe tesszük, folyó víz alatt átöblítjük.
Egy fazékban 1-2 evőkanál olívaolajat hevítünk, rádobjuk a felaprított hagymát és fokhagymát, átforgatjuk, megdinszteljük, majd a lereszelt répát és a lencsét is hozzáadjuk, 2-3 percig kevergetve pároljuk, majd ízesítjük sóval, borssal, a pirospaprikával és a paradicsompürével, felengedjük 1,2 liter vízzel, és lefedve, közepes lángon 10-12 percig főzzük, eddigre a lencse és a répa is megpuhul.
Hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, meghintjük a mentával, és a tüzet elzárva még 5 percig pihentetjük tálalás előtt. Ha krémesebben szeretjük, egy kicsit pürésíthetjük botmixer segítségével.
Kínálhatunk mellé egy kis csilit vagy csiliszószt, extra mentát tálaláskor.
Varázslatos, hogy liszt, élesztő és némi víz keverékéből mennyire változatosan készíthető kenyér. Az arányok, a kelesztési idő, a formázás, a sütési idő és hőfok, és persze a hozzáadott kiegészítők sora egészen más kenyereket eredményez, és ez a közel-keleti változat nem véletlenül lett világszerte kedvelt. Persze ennek is több változata van, süthető serpenyőben, laposabbra nyújtva, vagy zsebes változatban, sütőben, ami aztán megtölthető gyros-szal vagy falafellel és salátákkal.
Most ez utóbbi készült, és tényleg kettéválik sütésnél a tészta, vagyis üreg képződik a belsejében, ez pedig nem varázslat: a nagyon forró sütőnek, illetve az ettől a hőtől hirtelen képződő gőznek köszönhető. Nagyon finom frissen, de kihűlés után is, és könnyedén felfrissíthető másnap is egy forró serpenyőben vagy sütőben, kenyérpirítóban, és nemcsak megtöltve, de cikkekre vágva, mártogatósokhoz, salátákhoz is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot egy tálba tesszük, felöntjük a langyos tejjel és a vízzel, elkeverjük, és félretesszük 10 percre.
Egy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzáadjuk a sót, kézzel kicsit összeforgatjuk.
Az élesztős keverékhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, majd a liszthez öntjük, először kanállal kicsit elkeverjük, majd kézzel összedolgozzuk. Amikor a tészta összeállt, de még elég ragacsos, lisztezett felületre tesszük, és picit meglisztezve 5–6 perc alatt rugalmas tésztává dolgozzuk. Tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, rúddá formázzuk, 8 részre osztjuk, és egyenként labdává formázzuk, majd tenyérrel kicsit lelapítjuk, nyújtófával kb. 13-15 centis korongokká nyújtjuk, ha ragad, picit lisztezzük.
A tésztakorongokat sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 220 fokos sütőbe toljuk, 6-7 percig sütjük, majd egy csipesszel megforgatjuk, és még 3-4 percet sütjük.
Nagyon egyszerű, gyors, laktató fogás a sulu köfte, amit sima alaplében főzve tálalnak a leggyakrabban, de létezik paradicsomos és tejfölös változata is. A legegyszerűbb módon csak magában főzik az egészen apró gombóckákat a levesben, de persze lehet bele zöldségeket is tenni, ám ez kevéssé jellemző.
Klasszikusan darált marhahússal készül, de használhatunk hozzá ízlés szerint jóval kiadósabb csirke- vagy pulykahúst is, felhasználhatjuk hozzá a maradék, unalmassá vált hús- vagy zöldséglevest, de ha gyors megoldásra van szükségünk, bio leveskockát is bevethetünk, ebben nincsenek adakékok, ízfokozók, és tökéletesen működik ennél az egyszerű, de nagyon ízletes levesnél.
Hozzávalók:
Elkészítés: A bulgurt vízbe áztatjuk 5 percre, majd alaposan leszűrjük. Közben a darált húst egy tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint egy kis csilit adhatunk hozzá, majd a jól lecsöpögtetett bulgurt is hozzáadjuk, és kézzel alaposan összedolgozzuk, félretesszük, amíg a levesalapot elkészítjük.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, a hagymát vékony szálasra vágjuk. Egy lábosban 1 evőkanál olajon üvegesre fonnyasztjuk a hagymát, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát és a római köményt, átleverjük, és felöntjük 1 liter vízzel, belemorzsoljuk a leveskockát, és felforraljuk, majd takarékra vesszük.
A húsmasszából pici gombócokat formázunk vizes kézzel, ha megvagyunk velük, akkor a levesbe tesszük, és 8-10 perc alatt megfőzzük.
Azonnal tálaljuk, magában is finom, de akár egy kis tejfölt vagy sűrű joghurtot is kínálhatunk mellé.
A frissen sült pita össze sem hasonlítható a félkészen vett, mikróban vagy kenyérpirítóban átmelegített zacskós változatokkal, az alábbi recept szerint ráadásul a vékonyra nyújtott kenyerek serpenyőben sülhetnek, amitől kívül ropogósak, belül puhák és könnyűek lesznek, és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá, ami a nyári melegben fontos szempont. Klasszikusan a jó pitához–- ahogy a pizzához is – nagyon forró sütő kell, és erre kánikulában nem beszélnénk rá senkit.
A tésztát ízesíthetjük is különféle fűszerekkel, rozmaringgal, bazsalikommal vagy kakukkfűvel, de akár nagyon apróra vágott olajbogyó, aszalt paradicsom is kerülhet bele, így önmagában is isteni cikkekre vágva különféle mártogatósokhoz, sajtokhoz, salátákhoz egy nyári estén vagy kerti partin.
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés:
A szárított élesztőt és a cukrot egy tálba tesszük, felöntjük a langyos tejjel és vízzel, elkeverjük, és félretesszük 10 percre.
Egy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzáadjuk a sót és a kakukkfüvet, kézzel kicsit összeforgatjuk.
Az élesztős keverékhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, majd a liszthez öntjük, előszőr kanállal kicsit elkeverjük, majd kézzel összedolgozzuk. Amikor a tészta összeállt, de még elég ragacsos, lisztezett felületre tesszük, és picit meglisztezve 5–6 perc alatt rugalmas tésztává dolgozzuk.
A keverőtálat kiolajozzuk, így nem fog beleragadni a tészta, majd a golyóvá formázott tésztát beletesszük, tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 40 perc alatt a duplájára kelesztjük.
A munkafelületet – legjobb egy nyújtófa vagy nagy vágódeszka–- olajjal megkenjük, a tésztát kicsit átdolgozzuk, majd kígyóvá sodorjuk, és 6 egyenlő darabba vágjuk. Egyenként kis bucikat formázunk a tésztából úgy, hogy alul mindig megpróbáljuk begyűrködni a tésztát a belsejébe.
Egy serpenyőt közepes tűzön felforrósítunk, közben egy tésztagolyót tenyérrel kicsit lelapítunk, majd nyújtófával kb. 20 centis körré nyújtjuk, ha ragad, akkor kis olívaolajjal megkenjük. A forró serpenyőbe tesszük, és oldalanként 1,5-2 perc alatt megsütjük. Közben készíthetjük a következő pitát…
Forrás: iStock
A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) az egyik legnépszerűbb török street food, a leggyakrabban citrommal megcsepegtetve, salátával, paradicsommal és hagymával megpakolva és feltekerve eszik. A tésztája vékony és ropogósra sül, a vékony húsréteg rajta kellemesen fűszeres és szaftos, többnyire darált bárány- vagy borjúhússal készítik, de végülis bármilyen hús megfelel hozzá, a zöldségekkel és fűszerekkel összemixelt feltét annyira aromás és gazdag.
A lahmacun nem összekeverendő a másik pizza-jellegű török lepénnyel, a pidével, mivel ennek a tésztája leheletvékony, és a fűszeres húst is vékonyan kell rákenni. Formázhatunk tenyérnyi lepénykéket, ezekkel könnyebb dolgozni, de akár nagyobb körlapokat is nyújthatunk, a pizzához hasonlóan cikkekre vágva – vagy autentikusan, feltekerve – fogyaszthatjuk, minden módon isteni…
Lahmacun – török húsos lepény
Hozzávalók:
A tésztához:
A húsos keverékhez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt egy kevés langyos vízbe morzsoljuk, elkeverjük. A lisztet keverőtálba tesszük, sózzuk, hozzáöntjük az olívaolajat és az élesztőt, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, apránként adagolva hozzá a langyos vizet, míg összeáll, majd legalább 5 percig dagasztjuk, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, a tálba téve, kevés olívaolajjal megkenve, hogy ne bőrösödjön, lefedve langyos helyen kb. 1 órát kelesztjük.
Közben a húsmasszához A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt, a húsos paprikát és a paradicsomot felkockázzuk, majd az egészet késes röbötgépbe tesszük, és egészen finomra, pépesre összemixeljük, majd a darált húshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a római köménnyel, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, meglocsoljuk az olívaolajjal, ízlés szerint csilivel pikánsabbá tehetjük, és alaposan összedolgozzuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, ízlés szerint kisebb vagy nagyobb adagokra osztjuk, gombócokká formázzuk, majd sodrófával vékony körlapokká nyújtjuk. Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, a húsmasszát rákanalazzuk, és finoman, vékonyan elkenjük, egészen a tészta széléig.
200 fokos sütőbe toljuk, és a húsos lepénykéket 10-12 perc alatt ropogósra sütjük, majd azon melegében tálaljuk aprított petrezselyemmel megszórva, citromlevet ráfacsarva, ízlés szerint szeletelt hagymát, paradicsomot, salátát kínálhatunk hozzá…
A törökparadicsomot, ami a padlizsán, a törökbúzát, ami a kukorica, a törökborsot, ami a pirospaprika… Gyakorlatilag mindent, ami az amerikai kontinensről jött, török közvetítéssel kaptuk. A legtöbb ma már biztosan magyarosnak tartott fogásunk török eredetű, vagy az ő közvetítésükkel került hozzánk.
A bográcsot és a tepsit is nekik köszönhetjük, még nyelvileg is, de ma már büszkén magunkénak valljuk. Szinte mindent, ami magyarosnak számít ma, átvettünk valakitől. Nem baj: minden jót érdemes meghonosítani, újragondolni, picit átalakítani.
A revani, a török grízes-joghurtos kevert süti is olyan alapdesszert, amit perceken belül magunkra formálhatunk és felturbózhatunk, de az alapreceptet mindenképpen érdemes elkészíteni, mert isteni. Ahogy a legtöbb keleti desszert, ez is igen édes, köszönhetően a végén rálocsolt cukorszirupnak. Ennek az édességével lehet játszani, mindenki alakítsa a maga szájíze szerint.
A sütemény sokféle változatban létezik, leggyakrabban kókuszreszelék vagy mandula kerül a tetejére, de népszerű a pisztáciás és a mogyorós változat is.
Revani – grízes-joghurtos kevert sütemény
Hozzávalók:
A tésztához:
A cukorsziruphoz:
Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba ütjük, hozzáadjuk a citrom kifacsart levét és reszelt héját, a cukrot, a búzadarát, a kókuszreszeléket, a joghurtot, és alaposan összekeverjük, majd a hűtőbe tesszük 2-3 órára.
Sütés előtt még egyszer átkeverjük a masszát, majd kikent, lisztezett tepsibe simítjuk, tetejét kirakjuk mandulával, és 180 fokos sütőben kb. 30 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük).
Amíg a tészta sül, a cukorsziruphoz a vizet a cukorral 10-15 perc alatt sziruppá főzzük, a tűzről levéve belefacsarjuk a citrom levét.
Ha a sütemény megsült, egyenletesen meglocsoljuk a cukorsziruppal, hagyjuk kihűlni, és felszívni az édes levet, majd kockára vágjuk, így tálaljuk.
Aki járt már Törökországban – vagy akár csak egy török étkezdében –, találkozhatott a kis cserépedényben – vagy alumínium tálkában – sült tejberizzsel. Igaz, hogy főzni és sütni is kell, sőt utána még hűteni is, de nagyon egyszerű, kellemesen vaníliás és krémes.
A török desszertek általában meglehetősen édesek a mi ízlésünknek, mint például a baklava, de a sült rizspudingra ez nem mondható el, illetve ha otthon készítjük, természetesen mi magunk állítjuk be az édességét. Aki szereti az egzotikusabb ízeket, megbolondíthatja egy kis rózsavízzel vagy narancsvirágvízzel.
Sütlac – török sült tejberizs
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst megmossuk, majd egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a vizet, és elkezdjük főzni. Amikor magába szívta a vizet, 9 dl tejet hozzáöntünk, beletesszük a cukrot, a vaníliarúd kikapart magjait és magát a rudat is, egy csipet sót, és időnként megkeverve a rizs puhulásáig főzzük.
A maradék tejben elkeverjük az étkezési keményítőt és a tojássárgákat, és a tejberizshez öntjük, és még 1-2 percig főzzük.
Ezután sütésálló tálkákba merjük a tejberizst, tepsibe állítjuk, félig feltöltjük vízzel, hogy vízgőzben süljenek a pudingok, és 180 fokra előmelegített sütőben 35–40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe téve alaposan lehűtjük. Ízlés szerint gyümölcsökkel tálaljuk.
Ha szereted a török ízeket, ajánljuk Váncsa István különleges szakácskönyvét, a Lakoma című sorozat első darabját, ami most új kiadásban, változatlan tartalommal jelenik meg: a Mediterráneumból a görög, török, ciprusi, libanoni, egyiptomi, marokkói, tunéziai és máltai konyhákat fogja át, hatszázötven kivételesen finom recepttel. A kötet nem csupán jól használható szakácskönyv, hanem fölöttébb élvezetes olvasmány is, kevéssé ismert kulturális, gasztronómiatörténeti érdekességek szórakoztató tárháza. Lényege a teljesen egyedi, szubjektív, szellemes-míves irodalmi szöveg.
Ropogósra sült hajszálvékony tésztalapok darált csonthéjassal rétegezve, vajjal gazdagon, a sütés végén, még forrón mézes sziruppal meglocsolva: ennyi csupán a keleti csemegék legkedveltebbjének receptje. Leggyakrabban dióval készül, de isteni pisztáciával vagy mandulával is, mondjuk jóval költségesebb, de a diós változat sem okoz majd csalódást.
Szerencsére a készen kapható réteslapoknak köszönhetően ma már pillanatok alatt elkészíthető ez a keleti ínyenc desszert házilag is, régebben nagy kihívás volt a szinte átlátszó vékonyságú tésztalapok nyújtása, készítése…
A közel-keleti és balkáni, török, görög, arab, örmény, bolgár kedvenc sütemény kakaós-csokis változatban is készíthető, a rétegekre egyszerűen csak szitáljunk kevés kakaót egyenletesen, majd a sütés után ugyanúgy öntözzük meg a sziruppal – amit ebben az esetben ne citrom, hanem narancs levével ízesítsünk.
Baklava
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felolvasztjuk. Egy tepsit kikenjük vajjal, majd réteslapot teszünk bele, ezt is lekenjük vajjal, újabb réteslap kerül rá, majd kevés olvasztott vaj, majd az őrölt fahéjjal elkevert darált dióval megszórjuk. Újra két réteg vajazott réteslap jön, majd darált dió, és így folytatjuk, míg tartanak az alapanyagok, a tetejére két vajjal lekent réteslap kerüljön. Egy éles késsel felkockázzuk, de még inkább rombuszokra vágjuk – először csíkokra, majd ferdén szeletelve.
180 fokos sütőbe tesszük, és kb. 40 percig sütjük.
Közben a sziruphoz a vizet felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, 5 percig forraljuk, majd levesszük a tűzről, és amikor már kicsit hűlt, hozzáadjuk a mézet, a citrom levét és a vanília-esszenciát. A citrom héját is belereszelhetjük.
A sütőből kivett forró baklavát egyenletesen meglocsoljuk a sziruppal, és hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha valaki, bizony a meleg vidékeken élők tudják a legjobban, mi esik jól és mi a legmegfelelőbb a szervezetnek a forróságban. Nem sör és nem kóla, hanem az ásványi anyagokban és fehérjében gazdag savanyított tejtermék, az ayran. Tulajdonképpen joghurt, víz és egy kis só keveréke, ami kellően táplál, pótolja a kiizzadt sót és ásványi anyagokat, nem terheli meg a gyomrot – és kicsit laktat is a kánikulában, amikor amúgy nincs étvágyunk.
Bár a török joghurt kissé más, mint a magyar, és az sem mindegy, mennyire érett a joghurt – mert ugye jótékonyan dolgoznak benne a bifiduszok –, egyrészt ma már kaphatunk török boltokban és kifőzdékben ayrant és az alapjául szolgáló török joghurtot is, de kipróbálhatjuk hazai joghurttal, sőt kaukázusi kefirrel is.
Az arányok nagyban függenek a joghurt fajtájától, zsírtartalmától és sűrűségétől, de nagyjából 1/3 rész joghurthoz 2/3 rész vizet érdemes adni, egy csipet sót, majd turmixszal simára, de akár még habosra is keverni. Létezik egyébként habos változat is, ez a susurluk ayran – aki Törökországban vagy török étteremben találkozik vele, ki ne hagyja!
Az ayran eredetéről nem sokat tudni, de az biztos, hogy a joghurtnak kiemelt szerepe van a török gasztronómiában. Joghurtos pácok, joghurtos saláták számtalan verziójával találkozhatunk, ha ismerkedünk a török ételek világával. A legenda szerint egy jóember egyik este kint felejtette a ház mellett a tejet éjszakára, mire az megaludt reggelre. A felesége annyira mérges lett, hogy hozzávágta a sótartót, ami elől megpróbált elugrani a jóember. A só belepottyant a joghurtba, majd a rosszul elugró és az ajtófélfát lefejelő emberünk is beleesett a joghurtos vödörbe – így fedezte fel ezt a finom, frissítő italt.
