Meg, ugye, ha rólam van szó, az igazi, grammra kiszámolt mennyiségek fel sem merülhettek, sőt, pillanatnyilag csak olyan “kutyuljuk össze, és ha lehet, még langyosan élvezzük” jöhetett szóba.
Na, ez pont olyan. És ha a vendégsereg nem fogyasztja el még szinte forrón az összeset, kihűlve, másnap egy pohár tejjel vagy kakaóval igazi gyerekek-kedvence uzsonna lesz. Természetesen más, apróra vágott gyümölccsel is isteni, barackkal, meggyel, sőt fahéjas almával is ki fogom próbálni.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót alaposan kikeverjük a tojással, a porcukorral, az olvasztott vajjal, a búzadarával, a citromhéjjal, a vaníliarúd kikapart magjával, a 3 evőkanál étkezési keményítővel és a sóval. Az áfonyát összeforgatjuk a maradék keményítővel.
Egy 20×20-as tűzálló tálat kibélelünk szilikonos sütőlappal vagy sütőpapírral, a sütőt 170 fokra előmelegítjük. A tepsibe simítjuk a masszát, rászórjuk az áfonyát, 30-40 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész van-e.
Hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk porcukorral, ha tehetjük, rögtön fogyasztjuk, mert így a legfinomabb!
Forrás: Hajós Ágnes
Sajnos ritkán jut eszünkbe a gluténmentes és nagyon egészséges, lúgosító hatású köles, ami nemcsak köretnek és kásának jó, de akár fasírtot és lepényt is készíthetünk vele. Most a főtt kölesből túróval, tojással és egy kis keményítővel összedolgozva édes lepények sültek, a túrónak köszönhetően finom puhák, szaftosak lettek.
Ha van maradék főtt köles, akkor villámreggelinek is ideális, mert nagyon gyorsan kikeverhető és megsüthető, de ha főznünk kell a kölest, akkor is viszonylag rövid idő alatt elkészül, és uzsonnának, desszertnek is nagyon finom, akár mézes tejföllel, akár lekvárral, friss gyümölccsel, gyümölcsraguval vagy Nutellával tálalva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kölest szűrőbe öntve leöblítjük, háromszoros mennyiségű vízzel felöntve felforraljuk, majd takarékra véve és lefedve megfőzzük. Ha megpuhult, és az összes folyadékot felszívta, hozzáadunk egy csipet sót, 2-3 evőkanál porcukrot, a vaníliás cukrot, elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a túrót, a tojást és az étkezési keményítőt, összedolgozzuk.
A masszából féltenyérnyi lepénykéket formázunk, és kevés forró vajon megsütjük néhány perc alatt.
Mézzel elkevert tejföllel tálaljuk, de kínálhatunk mellé lekvárt vagy Nutellát is.
A medvehagyma rajongóinak szívből ajánljuk ezt a frappánsan egyszerű palacsintát, aminek a masszája egy késes robotgépben pillanatok alatt összeállítható, szép zöld, és tökéletesen kidolgozott tésztát kapunk így, és gyakorlatilag ugyanúgy süthető, mint a klasszikus palacsinta. A tapasztalat szerint ha csak medvehagymával készül, akkor egy kissé túl intenzív az íze, ezért mi zsenge bébispenetót és medvehagymát kevertünk.
A tavaszi zöld palacsintákba most egyszerű tejfölös túró került, de gazdagíthatjuk juhtúróval, reszelt sajttal, sonkacsíkokkal is, vagy tölthetjük a palacsintát tonhalkrémmel, tojáskrémmel, ha pedig a megtöltött palacsintákat felszeleteljük, akkor vendégvárónak is ideális falatkákat kapunk, aminek senki nem tud majd ellenállni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A megmosott és leszárított spenótot és medvehagymát felaprítjuk, majd egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a tojásokat és a tej felét, és alaposan összeturmixoljuk. Ezután hozzáadjuk a maradék tejet és a lisztet, sózzuk és borsozzuk, jól összemixeljük.
Egy serpenyőt felforrósítunk, majd ecset segítségével kikenjük, és merőkanálnyi adagokban a szokásos módon mindkét oldalukon megsütjük a zöld palacsintákat.
Közben a túrót és a tejfölt egy tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük, majd a kisült palacsintákat megtöltjük a krémes túróval.
A túrótorta általában desszert, és szinte mindig édesen készül, de sós változatban is érdemes kipróbálni. A tortaalaphoz ebben az esetben természetesen sós kekszet vagy kétszersültet válasszunk. A túró ízlés szerint lehet tehéntúró vagy éppen juhtúró, de akár a kettő keveréke is, amit nem árt mascarponével gazdagítani, hogy selymesebb, krémesebb legyen.
Forrás: Kard Éva
Ízlés szerint különböző zöldfűszereket tehetünk a túróba, én most csak egy kisebb csokor apróra vágott snidlinget kevertem hozzá, de petrezselyem, kapor is nagyon jól illik hozzá. Tálalás előtt érdemes egy kicsivel előbb kivenni a hűtőből, majd még hidegen felszeletelni, és úgy kínálni az ünnepi asztalon.
Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához:
A kekszes alaphoz:
Elkészítés: Az alaphoz a kekszet (vagy a kétszersültet) morzsoljuk össze, majd adjuk hozzá a felmelegített vajat, és keverjük alaposan össze. Annyi vajat adjunk hozzá, hogy összeálljon a keksz. A tortaformát béleljük ki sütőpapírral, majd öntsük bele a vajas kekszet, és tenyérrel alaposan nyomkodjuk bele. Ezután tegyük be a hűtőbe kb. 1 órára, hogy teljesen megdermedjen.
A töltelékhez a túrót villával kicsit nyomkodjuk össze, majd adjuk hozzá a mascarponét, az olívaolajat, a tejfölt, ízlés szerint sót és őrölt borsot, majd robotgéppel keverjük alaposan össze. A snidlinget vágjuk fel apróra, majd szintén keverjük hozzá a túrós masszához. Ízlés szerint más zöldfűszert is keverhetünk hozzá!
A tejet melegítsük forráspontig, majd vegyük le a tűzről, és állandó keverés mellett, adjuk hozzá a zselatint. Ezután addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, és langyosra hűl, majd öntsük hozzá a túróhoz, és robotgéppel keverjük alaposan össze. Én szűrőn átszűrtem a zselatint, hogy szép selymes legyen majd a töltelék.
Vegyük ki a hűtőből a kekszes alapot, majd egyenletesen öntsük rá a túrós tölteléket. Ezután tegyük vissza a hűtőbe pár órára – vagy egész éjszakára -, hogy a töltelék teljesen megdermedjen.
Tálalás előtt vegyük ki a megdermedt tortát a hűtőből, és ízlés szerint díszítsük vékonyra felszeletelt retekkel és apróra vágott snidlinggel, majd szeleteljük fel, és úgy kínáljuk – pl. a húsvéti sonka mellé.
Forrás: Kard Éva
Meggyőződés, diéta vagy egészségügyi panaszok is okot adhatnak arra, hogy a paleoétrendet válasszuk. Elsőre kihívásnak tűnhet persze a klasszikus és korábban jól bevált alapanyagok lecserélése, helyettesítése, de egy kis kreativitással és kísérletezéssel egészen meglepően hibátlan ételeket, sőt desszerteket is lehet készíteni.
Erre bizonyság ez a hamis túrótorta, amit olvasónk, Éva küldött. Még Valentin-napra készítette, a túró helyett totut, vagyis tojásfehérje-túrót használt. Ezt és a cukormentes termékeket leszámítva semmilyen különleges alapanyag nem szükséges hozá, a végeredmény pedig lenyűgöző!
Forrás: Bodnár Éva
Hozzávalók:
A tésztához:
A krémhez:
A barackzseléhez:
Elkészítés: A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, majd egy sütőpapírral bélelt 18 cm-es kapcsos tortaforma aljába simítjuk. 160 fokon 20 perc alatt megsütjük, majd kivesszük alóla a papírt, a forma oldalát pedig sütőpapírból vágott csíkkal béleljük. Visszarakjuk bele a megsült tésztánkat, és kihűtjük.
A krémhez az aszalt barackot fél órára beáztatjuk 2 dl vízbe. Egy kis lábaskába leszűrjük a barack áztatólevét, lassú tűzön felmelegítjük, majd belekeverjük a zselatint, amit kézi habverővel csomómentesre keverünk. Forralni nem szabad! Mikor kicsit kihűlt, összeturmixoljuk a barackkal, a totuval, az édesítővel és a citromlével, végül beleforgatjuk a kókuszkrémet. A tésztára simítjuk, és hűtőbe tesszük.
A zseléhez 3-4 evőkanál lekvár és 0,5 dl víz keverékében feloldjuk a zselatint, majd állandó kevergetés mellett felmelegítjük, végül belekeverjük a maradék lekvárt is. Mikor kihűlt, de még folyós, a „túrókrém” tetejére öntjük, majd a hűtőben megdermesztjük.
Forrás: Bodnár Éva
A receptet és a fotót Bodnár Éva küldte. Köszönjük!
Frissen krémes és légies, kihűlve jól szeletelhető, ha nagyobb pitetálban sütjük, édességét az alma és egy kis sztívia adja, de adhatunk hozzá egy kis mazsolát is, ha szeretjük. A vanília és a reszelt citromhéj csábítóan illatossá teszi, és büntetlenül falatozhatjuk, ha édességre vágyunk.
A túró mellett sovány tejföl és tojás kerül a sütibe, amit egészen kevés liszt és keményítő fog össze, de ha gluténmentes változatban készítenénk, akkor a liszt akár rizslisztre vagy kukoricakeményítőre is cserélhető, majdnem ugyanolyan lesz az állaga. A massza 5 perc alatt összeállítható, ha egyszemélyes szufléformákban sütjük, akkor 25 perc alatt megvan, ha nagyobb sütőtálban, akkor számítsunk 35-40 percet légkeverés mellett!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krémtúrót, a tejfölt, a tojásokat és a sztíviát egy keverőtálba tesszük, kézi habverővel simára keverjük. A lisztet, az étkezési keményítőt és a sütőport elvegyítjük, majd a túrókrémhez adjuk, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait, és simára, csomómentesre keverjük, ha szeretnénk, akkor 1-2 evőkanálnyi mazsolát is belekeverhetünk.
A szufléformákat vékonyan kikenjük vajjal, az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és cikkekre vágjuk.
A túrós masszát elosztjuk a szuflétálkákban, belenyomkodjuk az almacikkeket, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük.
Melegen, langyosan, hidegen is tálalhatjuk – süthetjük tortának is egy nagyobb formában, akkor kicsit számítsunk rá a sütésnél.
A túró az egyik legsokoldalúbb alapanyagunk, szuper fehérjeforrás, sovány változata jól beilleszthető diétás étrendbe is, lehet édes és sós, főszereplő és kiegészítő. A szendvicskrémtől a túrópalacsintáig, a rétestől a túrógombócig számtalan módon használhatjuk.
A túró sokféle lehet: krémesebb vagy rögösebb, soványabb vagy zsírosabb, és van egészen sima krémtúró is. Mindegyiknek megvan a helye, egyik sem rosszabb vagy jobb, pontosabban van olyan étel, amihez valamelyik jobban illik. A tömbben vagy dobozban kapható túrót általában 250 g-os kiszerelésben találjuk, ez krémesebb, simább, pohárkrémekhez, kencékhez jobb, a zacskós kiszerelésű túró szemcsésebb, rögösebb, ez többnyire süteményekhez ideálisabb, és 500 g-os csomagolásban kapható.
Ehhez a fantasztikusan finom duplacsokis pohárkrémhez a krémesebb dobozos vagy papírcsomagolású túró ajánlott, amit még egy kis mascarpone lágyít és tejszínhab krémesít, édességét pedig olvasztott fehér csokoládé adja. Hogy ne legyen „unalmasan” fehér, rétegezhetjük gyümölccsel, összemorzsolt keksszel, vagy épp étcsokoládéval, mint ebben a receptben.
A könnyű fehér csokis krémet egy kis mandarin és vanília ízesíti, így a tálaláshoz is használható pár gerezd mandarin – de akár más gyümölccsel is kipróbálható, csalódást biztos nem fog okozni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A fehér csokit kockákra tördeljük, tálba tesszük, és vízgőz fölött felolvasztjuk, majd a tűzről levéve kicsit hűlni hagyjuk.
A mascarponét és a túrót tálba tesszük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és 2 mandarin kifacsart levét, habverővel krémesre keverjük. A tejszínt habbá verjük, és az olvasztott csokoládéval együtt a mascarponés túróhoz adjuk, óvatosan összeforgatjuk, amíg homogén krémet kapunk.
Az étcsokoládét egy késsel apróra vágjuk.
A túróhabot poharakba rétegezzük az étcsokival időnként megszórva, és hűtőbe tesszük tálalásig.
Mandaringerezdekkel díszítve kínáljuk.
Nagyon egyszerűen elkészíthető finomság a túrófánk, ráadásul villámgyors is: az egész fánksütés az elejétől a végéig nem tart fél óránál tovább, és már falatozhatunk is. Amikor összegyúrjuk a tésztát, még úgy tűnhet, hogy sütés után egy nehéz, tömör fánkot kapunk majd, de ez egyáltalában nincs így. A tésztája sütés után pillekönnyű, és a bő olajban való sütés ellenére sem szívja magába az olajat.
A frissen kisült fánkokat ízlés szerint beleforgathatjuk például fahéjas vagy vaníliás porcukorba, de simán csak porcukorral megszórva is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sárgabaracklekvárt vagy bármilyen más lekvárt, akár csokiszószt is, mindegyikkel nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót tegyük egy tálba, majd villával kicsit nyomkodjuk össze, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a rumot, az egész tojásokat, majd kanállal keverjük össze. Ezután szitáljuk hozzá a sütőporral összekevert lisztet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Ha túl lágy lenne a tészta, akkor egy pici lisztet, ha túl kemény, akkor egy pici tejfölt keverjünk hozzá!
Ezután a tésztából formázzunk diónyi golyókat. Minden golyó előtt picit lisztezzük be a tenyerünket, úgy nem ragad rá a tészta.
Egy serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd forrósítsuk fel.
Amikor már kellőn felforrósodott az olaj, óvatosan helyezzük bele a tésztagolyókat, majd pár perc alatt süssük szép aranybarnára a fánkokat, sütés közben többször fordítsuk át, hogy szép egyenletesen süljön. Ezután szedjük ki a zsiradékból a megsült fánkokat, és helyezzük papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A kisült, még forró fánkot ízlés szerint beleforgathatjuk őrölt fahéjjal összekevert porcukorba is.
Tálaláskor a langyosra hűlt fánkot ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A jó túrógombóc titka a türelem. Egyáltalán nem bonyolult vagy hosszadalmas, viszont kell adni neki pihenési időt, méghozzá nem is keveset, hogy a benne lévő gríz kellően megszívhassa magát, így a búzadara könnyebben és gyorsabban is megfő benne, míg ha nem pihentetjük vagy túl sokat teszünk bele, akkor kemények lesznek a gombóckák. A másik titok, hogy a tojásfehérjét habbá verve adjuk a túrós keverékhez, ettől kellően könnyű és rezgős lesz, és ha megfelelő hosszan pihentetjük, akkor könnyen formázható is lesz.
Ha igazán finomat szeretnénk, akkor a gombócokat ne sima vízben főzzük ki, hanem fűszerekkel előzetesen kicsit összeforralt vízben: egészen varázslatos pluszt ad hozzá, ha egy kis fahéjjal, szegfűszeggel és csillagánizzsal ízesített főzőlében főzzük! Nem lesz tolakodóan fűszeres, de kissé illatossá, különlegessé teszi a gombóckáinkat.
Most a klasszikus édes tejföl helyett vaníliasodóval készült, igazán selymes és lágy, nagyon jól passzol a túrógombóchoz, és pár perc alatt ez is megfőzhető házilag. 🙂
Hozzávalók:
A morzsához:
A kifőzéshez:
A vaníliasodóhoz:
Elkészítés: A túrót egy tálba tesszük, krumplinyomóval alaposan áttörjük, hogy ne maradjon rögös, majd hozzáadjuk a morzsát, a grízt és a tojások sárgáját, és alaposan összekeverjük. A tojásfehérjéket a csipet sóval és a vaníliás cukorral habbá verjük, és a túrós masszával összekeverjük. Nem szükséges nagyon óvatosan, de azért több részletben adjuk hozzá, majd a tálat letakarva legalább 2 órára, de akár egy éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy a gríz megszívhassa magát.
Mielőtt a gombócfőzéshez nekikezdenénk, a pirított morzsához a vajat egy serpenyőben megolvasztjuk, és a zsemlemorzsát beletéve, folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk, a tűzről levéve félretesszük.
A vaníliasodóhoz a tojássárgákat a kétféle cukorral, az étkezési keményítővel és 1 dl tejjel simára keverjük. A maradék tejjel felöntjük, elkeverjük, majd egy kisebb lábasban folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, és addig keverjük még, míg felolvad.
A gombóchoz egy fazékban 2 liter vizet forralunk, beletesszük a fűszereket, és 10 percig főzzük. Közben a pihentetett túrómasszából vizes kézzel egyforma gombócokat formázunk, és óvatosan a vízbe engedjük. Ha feljöttek a víz felszínére, akkor még 1-2 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és a pirított morzsára szedjük, és rázogatva meghempergetjük őket.
Tálaláskor a vaníliasodóból tányérokra szedünk 1-1 merőkanálnyit, ráültetjük a gombócokat, és ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.
Igazi maceramentes villámdesszert a túrófánk, egyetlen tálban kikeverhető, robotgép sem kell hozzá, kezdők is bátran elkészíthetik, mert elrontani sem lehet, ha a megfelelő arányokkal dolgozunk. Az egyetlen, amire érdemes figyelni, hogy az olaj jó meleg, de azért ne forró legyen, hogy belül is át tudjanak sülni a falatnyi fánkgolyók, mielőtt a külsejük túlpirulna.
Az alaptésztába most vanília került ízesítésként, már sülés közben nagyon finom az illata, de ízlés szerint akár egy kis citrom- vagy narancshéjjal is illatosíthatjuk a tésztát, ezek is jól passzolnak a túróhoz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót keverőtálba tesszük, hozzáütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot, a vanília-kivonatot és a cukrot, simára keverjük, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, és összedolgozzuk.
Pihentetés nélkül diónyi golyókat formázunk a masszából vizes kézzel, és bő, forró olajban szép aranybarnára sütjük, majd szűrőkanállal kivéve alaposan lecsöpögtetjük, és konyha papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Porcukorral meghintve tálaljuk, kínálhatunk mellé lekvárt vagy csokiszószt is.
Nagy szerencsénk van, hogy a rétestésztához készen is hozzájuthatunk, méghozzá bármelyik boltban, és nem kell magunknak gyúrni és nyújtani, mint nagyanyáinknak nem is olyan régen. Ahhoz viszont, hogy a rétestészta kellően ropogós legyen, de ne száraz, érdemes megkenegetni. Vannak, akik ehhez olajat, mások olvasztott vajat használnak, de ha igazán jót akarunk, akkor az olvasztott vaj és tejföl keverékét érdemes kipróbálni, édes töltelék esetén egy kevés porcukorral, ettől jobban is tartanak a vékonyka tésztarétegek, kissé összetapadva.
A túrós töltelékbe mindig kell egy kis nedvességet felszívó anyag, hogy a cukortól levet engedő túró ne áztassa el a tésztát, és a tölteléknek is meglegyen a tartása. Ehhez leggyakrabban búzadarát használunk, akár például a túrógombócnál, de tölteléknél tökéletes egy csomag pudingpor is, amelynek keményítőtartalma megköti a túró nedvességét. Hogy még finomabb legyen, néhány aszalt gyümölcsöt is a töltelékbe kevertünk – ha mazsolával működik, más aszalvánnyal miért ne próbálhatnánk ki?
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A töltelékhez az aszalt gyümölcsöket durvára vágjuk. A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot a tojások sárgáját, belereszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk a tejszínes pudingport és a felaprított aszalt gyümölcsöket.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, először 2-3 evőkanálnyival a túrókrémet fellazítjuk, majd 2-3 részletben hozzáadjuk mindet, és óvatosan összeforgatjuk.
A réteslaphoz a vajat megolvasztjuk, összekeverjük a tejföllel és a porcukorral. Egy réteslapot sütőpapírra fektetünk, egy ecset segítségével megkenjük a vajas-cukros tejföllel, majd újabb réteslapot fektetünk rá, ugyanígy megkenjük, 4 réteslapig folytatjuk. Hosszanti irányban az egyik felére halmozzuk a túrókrém felét, és óvatosan feltekerjük, a végeit benyomkodjuk, és a sütőpapír segítségével egy nagy tepsibe átemeljük. Ugyanígy járunk el a maradék réteslapokkal és a töltelékkel, vagyis 2 rudat készítünk.
A rétesek tetejét is lekenjük a maradék cukros-vajas tejföllel, majd 170 fokos sütőbe toljuk, és kb. 30-35 perc alatt szép pirosra sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, langyosra vagy teljesen kihűlve tálaljuk szeletelve, porcukorral meghintve.
A muffin sokak szerint komolytalan süti, szerintünk pedig nagyon praktikus, mert gyorsabban megsül, nem kell szeletelni, kézzel is ehető és biztonsággal szállítható, partira, piknikre nincs is ideálisabb, és hát lássuk be, szinte bármilyen tésztaféle megsüthető muffinformában. Most egészséges, diétás változatban készült, liszt nélkül, őrölt zabpehellyel, sovány túróval és tojással, nagyon finom szaftos, a benne lévő sütőportól viszont nem nehéz – és mind sós, mind édes ízvilágúra hangolható.
A trükk annyi, hogy az egész tészta mixerben készül, ami elképesztően leegyszerűsíti a dolgunkat, hiszen csak bele kell dobálni az alapanyagokat ebbe a már-már nélkülözhetetlenné váló konyhai kütyübe, ami krémes, homogén, könnyű, levegős tésztává mixeli ezeket. Most egy kis méz és vanília egészítette ki az alaptésztát, majd a végén egy kis aszalt vörösáfonya – de ízlés szerint más gyümölccsel és fűszerekkel is lehet kísérletezni…
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpelyhet késes robotgépbe teszünk, és finomra daráljuk, majd hozzáadjuk a tojásokat, a sütőport, a zsiradékot, az édesítőt, a vanília-kivonatot és a túrót, és ezekkel simára, krémesre összemixeljük. Hozzákeverjük az áfonyát, és 10 percet pihentetjük, hogy a zabpehely kicsit megszívja magát.
A muffinformát papírkapszlikkal kibéleljük, és 3/4-ig töltjük a masszával, és 180 fokos sütőbe téve, légkeverés mellett 20-25 perc alatt megsütjük.
