A hollandok egyik kedvenc csemegéje az oliebollen, amit az ősz kezdetétől tél végéig készítenek, az utcán is sokfelé kapható kis papírtölcsérben, illata betölti a hűvösebb napok levegőjét, édes, almás, narancsos – mennyei. A lényege, hogy kanállal szaggatják a kisebb, falatnyi fánkokat, így a közepük is tökéletesen átsül, mire kívül aranybarnára pirul.
Sokkal egyszerűbb, mint a mi fánkunk, a tészta sokkal lágyabb, ezért nem is szívja magába az olajat, viszont lágysága okán csak kanállal formázható, esetleg egy kisebb fagyikanállal. Kipróbálható körtével is, illetve aki nem szereti a mazsolát, kiválthatja aprított aszalt áfonyával, de a reszelt narancshéjat nem érdemes elhagyni a tésztából, mert felséges illatot és ízt ad neki.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, és 10 percig hagyjuk pihenni.
Közben meghámozzuk az almát, kivágjuk a magházát, a húsát apróra kockázzuk. A narancsot alaposan megmossuk, a héját lereszeljük.
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáöntjük az élesztős-cukros tejet, hozzáadjuk a felütött és villával felvert tojást, egy csipet sót, és kézi habverővel összedolgozzuk. Hozzáadjuk az almát, a reszelt narancshéjat, a mazsolát és a kandírozott narancshéjat, összekeverjük, majd konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Egy serpenyőben 2,5-3 centi olajat felforrósítunk, 2 evőkanalat belemártunk, majd a tésztamasszából a kanállal egy jó diónyi darabot kiveszünk, a két kanállal nagyjából megformázzuk, és az olajba tesszük. Amikor kezd szépen pirulni, a golyókat megforgatjuk, és pár perc alatt megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Porcukorral meghintve még melegen tálaljuk.
A donut nem a lukassága, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandozó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is. Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatásnak, a donutnak is – a titka.
Hozzávalók:
A vaníliás mázhoz:
A csokis mázhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, és egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a porélesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, míg felfut. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, az olvasztott, de nem forró vajat és a vaníliakivonatot, kézi habverővel elkeverjük. Hozzáreszeljük a jól megmosott narancs héját, hozzáadjuk a sót és a liszt felét, és ezekkel is elkeverjük. A maradék lisztet is hozzáöntjük, és kézzel vagy egy fakanállal összedolgozzuk, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, a tálba visszatesszük, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztes kézzel lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, kilapogatjuk, és sodrófával 1 centi vékonyra nyújtjuk. Kb. 10 centis köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, kinyújtjuk, és ugyanígy kiszaggatjuk. A tetejüket egy pici liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk, és még 30 percet pihentetjük.
Olajat forrósítunk egy nagyobb edényben, fontos, hogy az olaj legalább 5 centi legyen, majd ha jó forró, egy kis tésztadarabbal ellenőrizzük, vagyis beeldobjuk, és ha azonnal pezseg az olaj a tészta körül, akkor kezdhetjük a sütést. Egyszerre nem túl sok fánkot téve az olajba oldalanként kb. 2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlőre helyezzük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Porcukorral, vaníliás cukorral meghintve vagy lekvárral már tálalható is, de ha szeretnénk mázazni, akkor a porcukorhoz adjuk a tejet és a vanília-kivonatot, illetve a kakaóport és a tejet, összekeverjük, majd bevonjuk a fánkok tetejét, színes cukorkával, csokireszelékkel, aprított csonthéjasokkal megszórjuk.
A sajttorta nem gyors, sem nem olcsó, viszont egyszerű és isteni, így ünnepi pillanatokra az egyik legjobb desszert. A legnagyobb dráma, hogy sokat kell rá várni, mert hosszan sül és még hosszabban pihen, de sem a sütési, sem a pihentetési időt nem lehet elcsalni, ha tökéletes állagú, könnyű, krémes és lágy állagú sajttortát szeretnénk. A jó hír viszont az, hogy egyszerűen és gyorsan összeállítható, az eredmény pedig magáért beszél, és minden sikert bezsebelhetünk vele.
A klasszikus sült sajttorta titka az idő, a hosszú sütés után is szinte folyós még az isteni krém, így nem is szeletelhető, és további sütéssel sem lesz szilárdabb, de a pihentetés és a hűtő mindent megold, ennél a változatnál pedig a csokoládé is besegít, hogy tökéletesre dermedjen a gazdag töltelék. Nem kell drága krémsajtot használni, a saját márkás pénztárcabarátabb változatok is tökéletesek, a csoki legyen inkább jobb minőségű, magasab kakaótartalmú, hiszen mégis ez adja ennek a zseniális sütinek a lényegét!
Elkészítés: A vajas kekszet egy késes robotgépbe tesszük, és finom morzsává őröljük, hozzáadjuk a kakaóport, a porcukrot és az olvasztott vajat, és tovább mixeljük, majd a keveréket egy kivajazott vagy sütőpapírral kibélelt kb. 23 centis kapcsos tortaformába öntjük, lelapogatjuk, majd alaposan lenyomkodjuk úgy, hogy egy kevés az oldalára is jusson kis peremként. A hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket.
A csokoládét felkockázzuk, és vízgőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, félretesszük. A szobahőmérsékletű krémsajtot egy keverőtálba tesszük, elektromos habverővel kicsit fellazítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, majd egyesével a tojásokat, mindig jól elkeverve, majd a porcukrot és a keményítőt, ezzekkel is simára keverve, végül hozzáöntjük az olvasztott, de már nem forró csokoládét.
A gazdag csokis krémet a kekszalapra öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett 15 percet sütjük, majd visszavesszük a hőt 160 fokra, és még 50 percet sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőbe tesszük 7-8 órára, így nyeri el tökéletes állagát.
Tálaláskor leemeljük a kapcsos tortaforma peremét, ízlés szerint megszórjuk aprított csokival, mandulával, dióval, díszíthetjük málnával vagy tetszés szerinti gyümölccsel, és szeletelve kínáljuk.
Ennek a tojással gazdagított egyben sült fasírtnak a kitalálója és névadója Stefánia királyi hercegnő, II. Lipót belga király lánya, később Rudolf koronaherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének a felesége, aki könnyen lehetett volna császárné, ám a történelem közbeszólt. Férje máig vitatott körülmények között 1889-ben életét vesztette, a megözvegyült 25 éves főhercegné pedig néhány évvel később beleszeretett a magyar Lónyai Elemér grófba. A királyi udvar rangon alulinak találta a grófot, így Stefánia lemondott főhercegnéi rangjáról és címéről, és megszakította a kapcsolatot a belga királyi családdal is, hogy feleségül mehessen a magyar grófhoz. A történet bája, hogy Lónyai grófot később hercegi rangra emelték, így a boldogságot és a szerelmet választó Stefánia végül ismét hercegné lett.
Stefánia ugyancsak kedvelte a országunkat és a magyar konyhát is, ő tálalta fel vendégeinek elsőként a főtt tojással töltött egyben sült fasírtot is. A mutatós húsétel frissen ugyanolyan finom, mint kihűtve, hidegtálra rendzve, ideális szinte bármilyen körettel akár ünnepi fogásnak is.
Az alábbi változatban a húst sok aprított, párolt zöldség gazdagítja, ami különösen ízletessé és szaftossá teszi a húst – érdemes így kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, 2 gerezd fokhagymát, a megtisztított sárgarépát és a csumájától megszabadított kaliforniai paprikát nagyjából összevágjuk, majd egy késes robotgépben finomra aprítjuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a zöldségkeveréket, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk 1 evőkanál kakukkfűvel, és időnként megkeverve 10-15 percig pároljuk, karamellizáljuk.
Közben a maradék 1 gerezd fokhagymát, a húsleveskockát és 3 evőkanál olajat a késes robotgépbe teszünk, és addig mixeljük, amíg a fokhagyma és a leveskocka is teljesen pépes lesz. A kenyeret felkockázzuk, ezt is a mixerbe tesszük, hozzáadunk 1 evőkanál pirospaprikát és kakukkfüvet, a finomra vágott petrezselymet, és morzsásra mixeljük.
A darált húst egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a fűszeres morzsát, a párolt zöldségkeveréket, hozzáütünk 1 nyers tojást, sózzuk, borsozzuk, és 2 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, majd alaposan összedolgozzuk.
A húsmassza felét egy sütőpapírral fedett tepsibe tesszük, hosszúkásra formázzuk, a közepébe tesszük a meghámozott főtt tojásokat, majd a maradék húsmasszát ráhalmozzuk, lenyomkodjuk, megformázzuk, hogy csinos rudat kapjunk. A tenyerünkbe egy kevés olívaolajat öntünk, és átsimítjuk a fasírtrúd felületét.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 50 percig sütjük, ha nagyon pirulna, akkor alufóliát boríthatunk rá sülés közben.
Igazi békebeli, klasszikus és házias süti a kuglóf, otthonosságot sugall már a látványa is. A szép, bordás koszorúforma nemcsak mutatós, de nagyon praktikus is: a luk miatt könnyebben átsül a tészta, mert kívülről és belülről is egyenletesen kapja a hőt, nem szárad ki, és nagyon finom puha lesz a belseje.
Most extrán csokis változatban készült, a gazdag vajas-kakaós tésztába csokidarabok, a tetejére pedig csokimáz került, a nem túl édes, de nagyon csokis tésztát pedig egy kis reszelt narancshéj bolondítja meg. Ízlés szerint keverhető bele egy kis mazsola vagy aprított aszalt gyümölcs, mandula vagy mogyoró, de ezek nélkül is mennyei finom, a lényeg csak az, hogy az elején a vajat a cukorral igazán habosra kikeverjük, és a tojásokkal is alaposan habosítsuk fel, így igazán könnyű lesz a tészta.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és elektromos habverővel jó habosra kikeverjük. Folyamatos keverés mellett egyenként hozzáadjuk a tojásokat úgy, hogy mindig megvárjuk, amíg a massza a tojást teljesen felveszi.
Egy másik tálba kimérjük a lisztet, a kakaóport, a sütőport, a csipet sót és a finomra aprított étcsokoládét, elkeverjük, majd a vajas keveréhez adjuk. Hozzáreszelejük a narancs héját, és homogén tésztává keverjük.
Kikent, lisztezett kuglófformába öntjük, kicsit a konyhapulthoz ütögetjük, majd 170 fokos sütőbe toljuk, és 45 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e, ha még nem jó, akkor még 10 percet sütjük.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd tányérra borítjuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
A csokimázhoz a tejcsokoládét felkockázzuk, és a tejjel gőz fölött megolvasztjuk, elkeverjük, majd a kihűlt kuglóf tetejére locsoljuk.
A vöröslencse remek alapanyag leveshez, sokan csak azért nem szeretik, mert nem elég mutatós, ahogy szétfő. Szerencsére a paradicsomlevesnél ez nem látszik, jól összeillenek színben, és olyan tartalmassá és sűrűvé teszi a levest, hogy akár egytálételként is megállja a helyét. A lencsék közül pedig ez a legkönnyebben emészthető fajta, tele van vassal és rosttal, ez utóbbi miatt jótékonyan hat az anyagcserére.
A leves könnyen mindenmentesíthető vaj helyett kókuszzsírral vagy olajjal, a tejszín helyett pedig jól illik hozzá a kókuszkrém is, és ha kellően édes paradicsomot használunk, a cukor is elmaradhat belőle. Kiadós, gyors, tartalmas – érdemes kipróbálni, míg tobzódhatunk a szabadföldi paradicsomban.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot és a fokhagymát apróra vágjuk. Egy edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a babérlevelet, a paradicsomot és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, átkeverjük, felöntjük 1 dl vízzel, majd lefedve kb. 10 perc alatt megpároljuk. Ezután kidobjuk belőle a babért, összeturmixoljuk, és egy szitán áttörjük, hogy a magoktól és a héjdaraboktól megszabadítsuk.
A pürét egy lábasba öntjük, ízesítjük a római köménnyel, és ha nagyon savas, akkor egy kis cukorral, felöntjük dupla mennyiségű vízzel vagy alaplével. Felforraljuk, hozzáadjuk a leöblített vöröslencsét, és takarékon 10 percig főzzük. Végül hozzákeverjük a tejszínt is.
Ízlés szerint pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal vagy mozzarellával tálaljuk. Melegen és hidegen is nagyon finom!
Senki ne rettenjen meg: a krumpli teljesen eltűnik a tésztában, íze nem érződik, nem is igen van neki magában, de nagyon jó állagot ad a süteménynek, nem mellesleg tojást és vajat spórolhatunk ki így a tésztából. Puha, szaftos lesz tőle, és tökéletesen átveszi a kakaó és a vanília aromáit.
Süthető sima tepsiben vagy tortaformában is, meg is tölthető egy kis dzsemmel, de akkor hosszabb sütési idővel kell számolnunk. A kuglófformának nagy előnye a mutatósság mellett, hogy a középső luknak köszönhetően a tészta könnyebben át tud sülni, de mindenképpen ellenőrizzük tűpróbával, hogy kellően átsült-e.
A krumplinak – és a vajnak – köszönhetően a tészta önmagában is nagyon finom, még finomabb egy kis csokiöntettel, de ízlés szerint mázat is készíthetünk rá, vagy kínálhatjuk lekvárral, gyümölcsraguval is.
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A főtt krumplit áttörjük, ha frissen főztük, akkor teljesen kihűtjük.
A lágy vajat tálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, jó habosra kikeverjük, majd a tojásokat is hozzáadjuk, simára keverjük. A lisztet, a keményítőt, a sütőport, a kakaót és egy csipet sót összekeverünk, és a tejjel felváltva a tojásos vajhoz adjuk, ha már simára kevertük, a tört krumplival még egy kicsit tovább keverjük.
Kikent, lisztezett kuglófformába öntjük, 180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 45 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni.
A mázhoz a csokoládét összetördeljük, és a tejjel gőz fölött megolvasztjuk, majd a kihűlt kuglóf tetejére locsoljuk, szeletelve tálaljuk.
A légiesen könnyű fánk 1910-ben készült először, mégpedig a Párizs és Brest közötti távolsági kerékpárverseny alkalmából, formáját pedig a bicikli kereke ihlette. Hamar elterjedt, ma szinte mindegyik francia cukrászdában kapható nagyobb tortaváltozatban és kicsi, egyszemélyes sütemény formában is. Az eredeti desszertben pralinékrém és tejszínhab volt, de bármilyen krémmel tölthető, amit csak szeretünk.
Forrás: iStock
A zamatos és illatos málnát kiemelendő az alábbi receptben könnyed vaníliás tejszínhab csupán a töltelék a friss gyümölcs mellett, nyári desszertnek így éppen ideális. Nagyon mutatós és finom vendégváró, mivel bátran előkészíthető, tálalás előtt pedig már csak betölteni kell a fánkkoszorúkat.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: Az égetett tésztához a vizet és a vajat egy lábasba tesszük, felforraljuk, egy csipet sót és a lisztet hozzáadva alaposan elkeverjük, és addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 4 egész tojás.
A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire köröket nyomunk belőle. Meghintjük szeletelt mandulával, és 180 fokos sütőbe toljuk, nyitogatás nélkül kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.
A töltelékhez a jól behűtött tejszínt 1 evőkanál mascarponével közepes fokozaton elkezdjük verni, majd amikor már habosodik, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és kemény habbá verjük.
Tálalás előtt a kihűlt fánkkarikákat egy recés késsel félbevágjuk. A vaníliás tejszínt habzsákba töltjük, a tésztakarikákra nyomunk a habból, kirakjuk málnával, majd befedjük a fánkokat.
Porcukorral meghintve tálaljuk.
Forrás: iStock
Igazi amerikai nyalánkság a mogyoróvaj, ami arrafelé legalább olyan népszerű, mint nálunk a másik mogyorós kence, a Nutella. Míg a csokis nugátkrém a fán termő csonthéjas, úgynevezett törökmogyoróból készül, addig a mogyoróvaj az amerikai mogyorónak is nevezett gyökértemésből, ami pörkölés után válik fogyaszthatóvá. Önmagában enyhén édeskés ízű, és sózva is nagyon kedvelt csemege, szinte minden buliban az asztalra kerül, de édesen is sokféle desszertben találkozhatunk vele.
A darált mogyoróból saját olajával kevert mogyoróvaj lehet teljesen krémes vagy darabosabb, édeskésebb vagy natúrabb, és nagyon jó kence szendvicsre is, illetve cukorral, csokoládéval, juharsziruppal vagy mézzel ízesítve kedvelt mindenféle süteményhez, amerikai palacsintához.
Ha igazán ütős és szépséges desszertet szeretnék, ami veri a legtöbb cukrászda kínálatát, készítsünk cuki kis pitetortákat vele, csokoládéval rétegezve. Igazán csinos akkor lesz, ha egyszemélyes kis pitekosárkákat sütünk omlós tésztából, de ha nincs ilyen formánk, akkor egy nagy piteként is tökéletes és mutatós lesz, ez utóbbi esetben viszont érdemes a tetejét egy kicsit díszíteni, például egy kis durvára vágott mogyoróval meghinteni.
Mogyoróvajas-csokis pitetorta
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tészta hozzávalóit egy tálba kimérjük, az alapanyagokat kézzel jól összedolgozzuk.
A tésztát egy nagy vagy több kicsi piteformába hüvelykujjal ügyesen belenyomkodjuk úgy, hogy nagyjából egyenletes legyen. Villával megszurkáljuk, ha több kicsi formával dolgozunk, akkor tepsire tesszük. 180 fokos sütőben rózsaszínűre sütjük, majd kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
A mogyoróvajat mikróban kicsit meglágyítjuk, ha nincs mikrónk, akkor a már langyosra hűlt sütőbe tesszük 5-6 percre. Hozzáadjuk a porcukrot és a mascarponét, krémesre keverjük.
A csokoládét felkockázzuk, és gőz fölött egy tálkában megolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt, és a tűzről levéve kicsit hűlni hagyjuk.
A pitetortákban elosztjuk a mogyorós krémet, egyenletesen elsimítjuk, majd mindegyikre csokoládét kanalazunk, a kanállal elsimítjuk. A tetejét ízlés szerint megszórhatjuk akár egy kis durvára vágott mogyoróval is.
Ez a csokis-mogyorós torta hasonlít a tejes pitére, ami a palacsintatésztánál egy kicsit sűrűbb édes tojásos-tejes keverékből készül, azzal a különbséggel, hogy ebbe a legendás és ellenállhatatlan mogyorókrémből is kerül, ami nemcsak az ízvilágát határozza meg, de a süteményt is még puhábbá, krémesebbé teszi.
Nagyon egyszerű az összeállítása, ráadásul 10 perc munka után már mehet is a sütőbe. Igaz, a sütés kicsit hosszabb, és érdemes megvárni, míg kihűl, sőt nagyon jót tesz neki, ha a hűtőbe is betesszük 1-2 órára. A mogyorósság fokozására most egy kis egész mogyoró is került bele, de más magokkal, esetleg pár szem málnával, meggyel is gazdagítható.
Nutellás csokitorta
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük.
A sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vizet, és fehéredésig, jó habosra verjük. Hozzáadjuk a felolvasztott, de nem forró vajat és a mogyorókrémet, és simára keverjük. Hozzászitáljuk a lisztet és a kakaóport, elkeverjük, majd felöntjük a langyos tejjel, és ezzel is elkeverjük. Híg, a palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kell kapnunk. Végül beleforgatjuk a tojáshabot és a mogyorót is, nagyjából homogén masszává keverjük, majd kikent, lisztezett tortaformába öntjük.
160 fokos sütőbe toljuk, és 40–45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
A Salzburger Nockerl egyáltalán nem hasonlít a megszokott galuskákra vagy nokedlikre, és valójában egy édes felfújtról van szó, ami kívül enyhén roppan, belül rezgősre és krémesre sül, édes és vaníliás, és leggyakrabban az alján egy kevés bogyós gyümölcs lapul, aminek a savassága ellenpontozza és gazdagítja a pehelykönnyű sült tojáshabok lágy ízeit. A salzburgi galuska pontos eredete nem ismert, először Habsburg-Lotharingiai János főherceg szakácsainak receptkönyvében szerepel a XIX. század közepén, és a századfordulóra már minden polgári szakácskönyvben megjelent ennek az isteni desszertnek a receptje, és a mai napig is tart népszerűsége.
Ez a zseniális sütemény azért is bámulatos, mert egyszerű elkészíteni, pár egészen szokványos alapanyagra – tojásra, cukorra, egy pici vaníliára és egy egészen kevés lisztre – van csupán szükség, illetve kevés gyümölcsre, de készíthetjük natúr változatban, és a végén kínálunk hozzá valamilyen pikáns, gyümölcsös ragut – úgy is nagyon finom. A desszert egyetlen hátránya, hogy csak frissen igazán finom és mutatós, később összeesik kissé, mint minden felfújt.
Salzburgi galuska gyümölcsösen
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy sütőtálat kivajazunk, beleszórjuk a gyümölcsöket.
A tojásfehérjét keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipet sót, és elektromos habverővel kemény habbá verjük, majd a cukrot és a vaníliás cukrot is hozzáadva még tovább verjük, egészen keményre és fényesre. Ekkor hozzászitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a tojássárgákat, és már kézi habverővel finoman összeforgatjuk, hogy egynemű legyen, de ne dolgozzuk túl.
Ha szeretnénk szép hegycsúcsokat formázni, akkor egy habkártyával jókora adagokban az előkészített sütőtálba 3-4 nagy habkupacot teszünk, finoman felfelé húzva a kártyával a habot, majd az előmelegített sütőbe toljuk, és 10-12 perc alatt szép aranyszínűre sütjük, majd a sütőből kivéve meghintjük porcukorral, és azon melegében tálaljuk.
Gazdagon csokoládés, sűrű, de nem nehéz, igazi „tömör gyönyör” ez a sütemény, aránylag sok vajjal és csokival készül, amitől puha és illatos, önmagában is tökéletes élményt adó desszert, ami gluténmentes étrendben is beilleszthető, akinek ez szempont, de ebben az esetben érdemes ellenőrizni a csoki és a sütőpor összetevőit. Viszont jó szívvel ajánljuk mindenkinek, mert nagyon jó állagú a mandulának és a liszt helyett használt kukoricadarának köszönhetően.
Csokis polentakuglóf
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, és vízgőz fölött megolvasztjuk, majd félretesszük kicsit hűlni.
A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vanília-kivonatot, és elektromos habverővel jó habosra kikeverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindig megvárva, amíg a vajjal teljesen elkeveredik, majd az olvasztott csokoládét is hozzáadva simára keverjük. Hozzáadjuk a darált mandulát, a kukoricadarát és a sütőport, és egy spatulával összeforgatjuk.
A tésztamasszát kivajazott kuglófformába – vagy más formába – öntjük, elsimítjuk, a tetejét megszórhatjuk egy kis darált mandulával, csokicseppel, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 35-40 tűpróbáig sütjük.
A sütőből kivéve pár percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni tálalás előtt.
