A vöröslencse remek alapanyag leveshez, sokan csak azért nem szeretik, mert nem elég mutatós, ahogy szétfő. Szerencsére a paradicsomlevesnél ez nem látszik, jól összeillenek színben, és olyan tartalmassá és sűrűvé teszi a levest, hogy akár egytálételként is megállja a helyét. A lencsék közül pedig ez a legkönnyebben emészthető fajta, tele van vassal és rosttal, ez utóbbi miatt jótékonyan hat az anyagcserére.
A leves könnyen mindenmentesíthető vaj helyett kókuszzsírral vagy olajjal, a tejszín helyett pedig jól illik hozzá a kókuszkrém is, és ha kellően édes paradicsomot használunk, a cukor is elmaradhat belőle. Kiadós, gyors, tartalmas – érdemes kipróbálni, míg tobzódhatunk a szabadföldi paradicsomban.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot és a fokhagymát apróra vágjuk. Egy edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a babérlevelet, a paradicsomot és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, átkeverjük, felöntjük 1 dl vízzel, majd lefedve kb. 10 perc alatt megpároljuk. Ezután kidobjuk belőle a babért, összeturmixoljuk, és egy szitán áttörjük, hogy a magoktól és a héjdaraboktól megszabadítsuk.
A pürét egy lábasba öntjük, ízesítjük a római köménnyel, és ha nagyon savas, akkor egy kis cukorral, felöntjük dupla mennyiségű vízzel vagy alaplével. Felforraljuk, hozzáadjuk a leöblített vöröslencsét, és takarékon 10 percig főzzük. Végül hozzákeverjük a tejszínt is.
Ízlés szerint pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal vagy mozzarellával tálaljuk. Melegen és hidegen is nagyon finom!
Bátran és büszkén kijelentem: ez a mindenmentes pogácsa olyan jól sikerült, hogy bármikor szemrebbenés nélkül fel merném tálalni olyan mindenevő embereknek is, akik nincsenek hozzászokva a “diétás ízekhez”. Akik speciális étrendet követnek, szerintem tudják, hogy mekkora szó ez: hiába sikerült jól egy-egy étel diétás mércével nézve vagy a diétázók rutinos ízlelőbimbóira szabva, mégis nagyon kiábrándító tud lenni, ha családunk/partnerünk/barátaink/kollégáink udvariasan kerülni kezdenek minket, ha egy tálca sütit látnak a kezünkben.
Sok év diéta után valószínűleg már nem is ugyanazt tartjuk finomnak, mint mindenevő ismerőseink, úgyhogy időnként nekem is nehéz megállapítani, hogy vajon érdemes-e kínálgatnom a konyhám legújabb alkotását másnak. Szerencsére van egy hűséges előkóstolóm, aki hevesen lázadozik minden mellékíz ellen, és könyörtelenül megmondja, ha valami nem ízlik neki, úgyhogy hatalmas örömmel konstatáltam, hogy ez a mindenmentes pogácsa osztatlan sikert aratott. Kihűlni se volt ideje, Péter a fél tepsit bepuszilta együltő helyében, miközben fennhangon dicsérte a pogikat.
Frissen a külseje még ropogós, igazi pogácsa-élményt ad, másnapra pedig megőrzi puhaságát. A benne lévő fokhagymának köszönhetően enyhén fűszeres lesz, de anélkül is nagyon finom.
Szénhidrátok
A teljes recept összesen 239,35 gramm inzulinrezisztencia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz. Nálunk ennyi tésztából 30 kisebb pogácsa lett, ezzel számolva egy pogácsa (felfelé kerekítve) 8 gramm szénhidrátnak felel meg.
Mindenmentes pogácsa cukkinivel
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 200 fokra, és készítsünk elő egy sütőpapírral kibélelt tepsit.
Aprítógépben daráljuk le a cukkinit, majd adjuk hozzá a vizet, és turmixoljuk krémesre.
Keverjünk össze minden hozzávalót (a szezámmag kivételével) egy nagy tálban, gyúrjuk, amíg homogén állagú nem lesz. Vizes kézzel formázzunk kis golyókat, és helyezzük őket a tepsire, szórjunk rájuk szezámmagot, majd lapos tenyérrel/ujjakkal nyomjuk meg a tetejüket, hogy korongok keletkezzenek belőlük. Késsel „megcakkozhatjuk” a tetejüket, 3-3 merőleges vonalat vágva a tésztába.
Tegyük be a pogácsákat a sütőbe, és süssük őket légkeveréssel 20-22 percig vagy amíg aranybarnák nem lesznek.
Omlós vajas tészta, lágy karamell és selymes csokoládé tökéletes triója ez a torta, ráadásul a karamellt egy kis só bolondítja meg, izgalmasan ellenpontozza az édes ízeket. Elképesztően jó cucc, ráadásul a kétféle krém nagyon egyszerű és gyors: a ganache, vagyis a párizsi krém csak csokoládé, tejszín és cukor összeolvasztott keveréke, a karamellkrém szintén pikk-pakk megvan karamellizált cukor, tejszín keverékéből, és hogy még lágyabb legyen, egész kevés vaj is kerül bele.
A legnagyobb kihívás ebben a sütiben a várakozási, pontosabban pihentetési idő, főleg a végén, amikor az ember már legszívesebben kóstolná, de tényleg érdemes kivárni, hogy kellően megdermedjen a karamell és a csokikrém is, mert úgy lesz szépen szeletelhető.
Hozzávalók:
A tésztához:
A karamellhez:
A csokikrémhez:
Elkészítés: A tésztához a hideg vajat felkockázzuk, egy tálba tesszük a liszttel együtt, és ujjbeggyel morzsásra dolgozzuk, majd hozzáadjuk a cukrot és a tojást is, és gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, majd gombóccá formázzuk, ellapogatjuk, és frissen tartó fóliába csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen vékony körlappá nyújtjuk, majd egy kikent, lisztezett 23 centis tortaformába átemeljük, óvatosan lenyomkodjuk úgy, hogy pereme is legyen, majd egy villával megszurkáljuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 15-18 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
A karamellhez a cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, nem keverve, csak körkörösen mozgatva a serpenyőt. Ha kezd szépen barnulni, hozzáöntjük a tejszínt, összeugrik és habzani kezd, ez természetes, de fakanállal kevergetve simára dolgozzuk, majd a vajat és a sót is hozzáadjuk, és addig keverjük, míg a vaj felolvad és elkeveredik benne, majd a tésztára öntjük, hagyjuk kicsit hűlni, majd a hűtőbe tesszük 1 órára, hogy megdermedjen.
A csokikrémhez az étcsokit felaprítjuk, a cukorral és a tejszínnel egy tálba tesszük, és vízgőz fölött, folyamatosan kevergetve összeolvasztjuk. A tűzről levéve egy kicsit hagyjuk hűlni, majd a karamellrétegre öntjük, finoman elsimítjuk, és a hűtőbe téve legalább 2-3 órát dermesztjük, hogy szépen szeletelhető legyen.
Tálalás előtt ízlés szerint megszórhatjuk kakaóporral, és szeletelve kínáljuk.
A pasta flora egy nagyon omlós, vaníliás cookie-ra emlékeztető tésztájú sütemény, amit lekvárral töltenek, és a leggyakrabban rácsozzák a tetejét. Népszerű baracklekvárral, fügelekvárral, narancs- és málnadzsemmel is, de a legnépszerűbb talán az eperlekváros változat.
Ennek a tésztának a jellegzetessége, hogy búzadara is kerül bele, ettől – és persze a vajtól – lesz nagyon omlós, és bár a tészta összeállításakor nagyon lágynak tűnhet, a hűtős pihentetés során a búzadara egyrészt megszívja magát, a vaj pedig megdermed, így könnyen kezelhető tésztával dolgozhatunk már nyújtáskor.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a vanília-kivonatot, az egyik tojást, a másiknak csak a sárgáját, és tovább verjük, amíg szép sima krémet kapunk. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a búzadarát, a sütőport és a sót – összekeverjük, majd a vajas keverékhez adjuk, és egy spatulával összedolgozzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk, amit 1/3-2/3 arányban kettéosztunk, frissen tartó fóliába csomagolunk, és 30 percre a hűtőbe tesszük, hogy jól formázható tésztává dermedjen.
Lisztezett munkafelületen a nagyobb tésztát kinyújtjuk, majd egy tapadásmentes 25 centis piteformába átemeljük, lenyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson. Beleöntjük a dzsemet, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletesen legyen, majd a kisebb adag tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, és berácsozzuk a pite tetejét, majd a maradék tojásfehérjével lekenjük a tésztát.
A pitét 190 fokos sütőbe toljuk, és kb. 35 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk, ízlés szerint vaníliafagyit kínálhatunk mellé – nem fogja elrontani.
Igaz, hogy még nincs itt az igazi eperszezon, de aki már nagyon ki van éhezve a friss gyümölcsre, nehezen áll ellen a mosolygósan piros és illatos eperszemeknek. Ilyenkor a legjobb sütibe pakolni a gyümölcsöt, mert szeletre, cikkekbe vágva kiadósabban használhatjuk. Emellett érdemes kiegészítésül egy kis eperdzsemet is használni, ami fokozza az epres hatást, és egy újabb textúrát is ad a desszertnek.
Ha egy biztos sikerdesszertre vágyunk, tökéletes választás ez a torta, az alapja könnyű vaníliás piskóta, tölteléke tejszínes sajtkrém és egy kis alkohollal összeforralt eperdzsem, és persze friss gyümölcs, mesésen finom és nagyon mutatós, és amellett, hogy nagyon egyszerű elkészíteni, a végeredmény biztos siker lesz.
Hozzávalók:
A piskótához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A piskótához a tojásokat feltörjük, különválasztjuk a sárgáját a fehérjétől. A sárgájához hozzáadjuk a cukrot és vaníliás cukrot, habverővel krémesre verjük. Fontos, hogy igazán krémes, szinte habos legyen, ettől lesz könnyű, levegős a piskóta! Beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, jól elkeverjük csomómentesre. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, majd fokozatosan, adagonként és óvatosan hozzáforgatjuk a tésztához. Kikent, lisztezett kapcsos tortaformába öntjük, és 170 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük. A sütőből kivéve pár percet pihentetjük, majd a peremét levéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben a lekvárt egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a konyakot vagy rumot, kevés vizet, és összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk. Az epret megmossuk, kicsumázzuk, ízlés szerint szeletekre vagy cikkekre vágjuk.
A krémsajtot a cukorral és a vaníliás cukorral habverővel jó krémesre keverjük, majd a jól behűtött tejszínt is hozzáöntjük, és 2-3 perc alatt kemény habbá verjük.
A kihűlt piskótát lapjában félbevágjuk, megkenjük a dzsem, majd a habos krémsajt felével, kirakjuk az eper felével, majd rárakjuk a másik piskótalapot, ezzel is ugyanígy járunk el a maradék alapanyagokkal. Legalább 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek kicsit összeérjenek.
A klasszikus rizsfelfújt vaníliás, és jóféle házi lekvár dukál mellé, de mint minden egyszerű és jól bevált recept, ez is jól variálható, személyre szabható. Most kókuszos változatban készült, növényi tejjel és kókuszkrémmel, az édes és illatos desszertet pedig nem dzsem vagy gyümölcsöntet kíséri, hanem friss gránátalma, ami egyszerre teszi mutatóssá az amúgy nem túl fotogén édességet, másrészt a roppanós, lédús, üde ízvilágú bíbor magok nagyon jól ellenpontozzák és kiegészítik a lágy és szelíd, kókuszos-vaníliás süteményt.
A rizsfelfújthoz érdemes gömbölyűbb szemű, rizottónak való rizst választani, és főzés előtt leforrázni, így sokkal jobban meg tudják szívni magukat a finom édes tejjel a rizsszemek, és tökéletes állagú, lágy textúrájú lesz a végeredmény.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük vízzel, forrásig melegítjük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel. Hozzáadunk egy csipet sót, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a hüvelyét, a kókuszreszeléket, és takarékon kb. 20 perc alatt, időnként megkeverve megfőzzük, majd belekeverjük a cukrot és a mazsolát is, és hagyjuk langyosra hűlni, míg az összes folyadékot felszívja.
Ezután hozzákeverjük a kókuszkrémet és a tojásokat, összekeverjük, és elosztjuk 4-6 kikent kis szufléformába. Tepsibe állítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy legalább feléig érjen a formáknak, és 180 fokos sütőbe, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd langyosan vagy hidegen tányérra borítjuk, és a gránátalma magjaival megszórva – vagy ízlés szerint más gyümölccsel – tálaljuk.
A citrom és az áfonya klasszikus páros, az üdén savanykás és az édes remekül kiegészíti egymást, ebben a tésztában pedig kiegészíti a citrus friss illatú héja is. A kevert tészta süthető egy kb. 30×23 centis tepsiben is, vagy akár kapcsos tortaformában, de igazán csábító és mutatós, ha egyszemélyes kis muffintortákat készítünk belőle.
Önmagában is nagyon finom, a vaj nagyon kellemesen puhává és omlóssá teszi a tésztát, de ha kicsit kényeztetőbb desszertre vágyunk, akkor némi vaníliás mascarponehabbal koronázva kínáljuk – egy morzsányi sem marad majd belőle.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a cukrot egy keverőtálba tesszük, átkeverjük, hozzáadjuk a lágy vajat és a tojásokat, hozzáreszeljük a citrom héját, majd belefacsarjuk a levét, és elektromos habverővel 2-3 perc alatt simára keverjük. Hozzáadjuk az áfonyát, óvatosan összeforgatjuk, majd papírkapszlikkal bélelt muffinformákba elosztjuk, és 160 fokos sütőbe téve 20-25 perc alatt tűpróbáig sütjük légkeverés mellett, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
A mascarponekrémhez a jól behűtött tejszínt és a mascarponét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és elektromos habverővel krémes habbá verjük. Tálalás előtt habzsákból a muffinok tetejére nyomjuk, ízlés szerint áfonyával vagy reszelt citromhéjjal díszítjük.
A brassóit több legenda is övezi, de egyik sem bizonyított – az egyik szerint egy óbudai kiskocsma készítette először egy törzsvendégük, egy bizonyos Brassóy Károly nevű asztalosmester születésnapjára, és akkora sikere volt, hogy szép lassan elterjedt mindenfelé. A másik történet szerint a Budapest-Brassó vasútvonalon készítette 1948-ban először Gróf Nándor ezt a nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, csupán pár alapanyagot igénylő, mégis nagyon kerek és karakteres egytálételt.
Akárhogy is legyen, a brassóinak rengeteg változata van, ami azért ugyancsak meglepő, hiszen tényleg csak pár hozzávaló szükséges, a kombinációk száma ezzel együtt pedig megszámlálhatatlan. Készülhet sertésszűzből, karajból, tarjából, és ma már persze a jóval soványabb és egészségesebb pulykahús, csirkecombfilé is elfogadott, a krumpli lehet olajban vagy sütőben sütött, illetve van, aki előfőzi, majd a hússal összepirítja. Van, aki csak fokhagymával süti össze a húst, más pedig hagymával és fokhagymával, és kedvelt a zöldborsós változat is, ami pedig a fűszerezést illeti, a kötelező só és frissen őrölt bors mellett vannak, akik majorannával vagy petrezselyemmel is gazdagítják ezt a kiadós klasszikust.
Most soványabb és gyorsan puhuló sertésszűzzel készült, de hogy jó szaftos legyen, egy kis füstölt húsos szalonna is került bele, viszont a krumpli a sütőben sült ropogósra egy kis pirospaprikával, így nem szív magába sok olajat, és sokkal gyorsabban, kevesebb macerával megvan!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, leöblítjük, felkockázzuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. Sózzuk, meghintjük a pirospaprikával, meglocsoljuk az olajjal, alaposan átforgatjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, időközben egyszer átforgatva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük.
Közben a szalonnát apróra kockázzuk, és jó forró serpenyőben kiolvasztjuk a zsírját és jól lepirítjuk, közben falatnyi kockákra vágjuk a lehártyázott sertéshúst, és a szalonnához adjuk. Jó sok borsot őrölünk hozzá, időnként megkeverve majdnem készre sütjük, majd a fokhagymát is hozzáadjuk, és 1 percet takarékon, lefedve pároljuk.
Hozzákeverjük az időközben megsült krumplit, összeforgatjuk, majd azonnal tálaljuk, ízlés szerint csemeg uborkát vagy ubisalit kínálhatunk hozzá.
Sok-sok réteg szín és íz került ebbe a fogásba, igazi ünnepi kavalkád, de nem olyan bonyolult ám, mint amilyen mutatós és finom! Szinte minden alapanyag készen megvásárolható, és ebben a formában kerül bele: egyedül csak egy fűszeres gombakrémet kell készíteni.
Forrás: Kozsla Norbert
A csirkemellet a gombakrém mellett sonkába és vajas leveles tésztába tekertem, némi kolbásszal és zöldekkel kiegészítve, majd tojással lekenve megsütöttem. Burgonyakrokettel tálaltam, céklalével elkevert tejföllel és balzsamecetkrémmel díszítve tálaltam. Kipróbálni erősen ajánlott!
Hozzávalók:
A díszítéshez:
A körethez:
Elkészítés: A gombát felaprítom, és kevés vajon megdinsztelem, fűszerezem. A kész péphez hozzáadom a sajtkrémet, összedolgozom – ezzel vonjuk majd be az elősütött húst.
A csirkemellet bevágom, majd széthajtom, sózom, borsozom. 1 réteg sonkát, majd 1 réteg kolbászt rakok rá, és fólia segítségével szorosan feltekerem, majd fogpiszkálóval rögzítem (amit a tésztába csomagolás előtt eltávolítok). Kevés olívaolajon pár perc alatt elősütöm minden oldalát.
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
A tésztát kinyújtom, egyenletesen megkenem a gombás péppel, egy maréknyi salátakeveréket szórok rá, ráteszem a húst, a maradék gombakrémmel bevonom a húst, és salátakeveréket szórok rá. A tésztát ráhajtom, a végeit visszahajtom, és az egészet megkenem tojássárgájával.
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
Alsó-felső sütéssel kb. 38 percig sütöm 170-180 fokon.
Forrás: Kozsla Norbert
Én most krokettet sütöttem mellé, de szerintem a burgonyapüré is megy hozzá. A díszítéshez kis céklalével kevertem el a tejfölt, balzsamecetkrémből pöttyök is kerültek a tányérra a szeletelt tésztába csomagolt csirketekercs mellé…
Forrás: Kozsla Norbert
Foszlós kelt tésztát persze mindig érdemes sütni, de ehhez a süteményhez sokféle babona is kapcsolódik. Az angolszász országokban nagypénteken sütik, és állítólag szerencsét hoz és előzi a rossz szellemeket – innen pedig már sejthető, hogy valójában egy ősi hagyomány jegyében készült eredetileg a mai hot cross bun őse, a tavasz eljövetelének köszöntésére, és a kereszt alakú díszítés eredetileg a négy évszakot szimbolizálta, majd ehhez kapcsolódott, illetve ezzel mosódott össze a Jézus megfeszítésének és a kereszténységnek a szimbóluma.
Ez az édes zsemle eredetileg nem csokis, hanem könnyű, hófehér, vajas kelt tészta, amibe gyakran kerülnek aszalt és kandírozott gyümölcsök, de ma már egyre kedveltebb a csokis változat is, ami igazán ünnepi és ellenállhatatlanul finom.
Hozzávalók:
A keresztekhez:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejhez adjuk a cukor felével, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben a lisztet, a kakaóport, a sót, a fahéjat és a maradék cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat, és ujjbeggyel elmorzsoljuk, majd a keverék közepébe egy mélyedést formázunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojást, és konyhai robotgép dagasztóspiráljaival tésztává dolgozzuk, amikor már jónak tűnik, hozzáadjuk a csokicsipszet vagy a felaprított csokoládét is. A tésztát gombóccá formázzuk, és konyharuhával letakarva, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen picit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és egyesével bucikká formázzuk, majd kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, letakarjuk, és még 30 percet kelesztjük.
A keresztekhez a lisztet és a cukrot 3-4 evőkanál vízzel összekeverjük, majd egy kisebb zacskóba kanalazzuk, majd a zacskó sarkát kivágjuk, és keresztet nyomunk belőle a zsemlék tetejére.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, egy jénaiban vizet teszünk a sütő aljába, és betoljuk a zsemléket is, majd 180 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és kb. 20 perc alatt megsütjük a zsemléket.
A megsült zsemléket hagyjuk kicsit hűlni, majd rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
A tavaszi hidegtálak egyik nagy kedvence a sonkatekercs, természetesen a franciasaláta és a töltött tojás mellett. A vékony szelet gépsonkába kerülhet snidlinges sajtkrém, körözött vagy tojáskrém is, de a legfinomabb talán mégis a tormakrémes változat.
Tormakrém sokféle módon készülhet: a legegyszerűbb, ha az ecetes tormát mascarpone krémsajttal vagy más natúr krémsajttal egyszerűen kikeverjük, esetleg lazítjuk egy kis felvert tejszínnel, de a főtt, besameles változat sem bonyolult, és igazán krémes, könnyű krémet kaphatunk – nem sok pluszmunkával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tormakrémhez először besamelt készítünk: 10 dkg vajat egy kisebb edényben felolvasztunk, meghintjük a liszttel, és habverővel elkeverjük, ha kifehéredett, hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, simára keverjük, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, közben sózzuk, fehér borssal ízesítjük, hagyjuk kihűlni.
A maradék lágy vajat robotgéppel krémesre, habosra keverjük, hozzáadjuk az ecetes tormát és a kihűlt besamelt, és krémesre, simára keverjük.
A sonkaszeleteket kiterítjük, megtöltjük a tormás krémmel, feltekerjük. Díszíthetjük ízlés szerint petrezselyemmel, snidlinggel, vagy a maradék tormakrémből habzsákból nyomhatunk rá pöttyöket vagy rózsákat.
Franciasalátával vagy friss salátával, péksüteménnyel tálaljuk.
Olyan lágy és kényeztető, hogy bármilyen ünnepi alkalomra tökéletes ez a sütés nélküli sajttorta, ami mogyorókrémben is bővelkedik. Önmagában nem túl mutatós, de egy kevés gyümölccsel – esetleg egész vagy darabolt mogyoróval – mégis igazán jól kicsinosítható. A kekszes alap, a gazdag töltelék és a tetejére kerülő csokimáz is gyorsan összerakható, de türelem mindenképpen kell ehhez a desszerthez, mert a pihentetés alatt nyeri el tökéletes állagát.
Bár a Nutella mindenkit levesz a lábáról, vannak, akik kerülik ezt a mogyorókrémet, mert legnagyobb arányban pálmazsír van benne, mogyoró már jóval kevesebb, de bátran más hasonló csokis-mogyorós kencét is használhatunk hozzá, vagy házi változattal is készíthetjük ezt a csodatortát…
Hozzávalók:
Elkészítés: A kakaós kekszet egy késes robotgépbe tesszük, és egészen finomra, homok állagúvá aprítjuk. Hozzáöntjük az olvasztott vajat, kézzel összedolgozzuk, majd egy kapcsos tortaformába öntjük, és alaposan le- illetve az oldalára nyomkodjuk az ujjainkkal vagy egy pohár segítségével, majd a hűtőbe tesszük fél órára.
Közben a mascarponét egy keverőtálba öntjük, elektromos habverővel kicsit fellazítjuk, majd a jól lehűtött tejszínt is hozzáadjuk, és jó habosra, krémesre verjük.
A mogyorókrémet gőz fölött vagy mikróban kicsit meglágyítjuk, majd a mascarponés krémhez adjuk, és alaposan összekeverjük az elektromos habverővel, majd a kekszes alapra öntjük, elsimítjuk, és 4-5 órára a hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen.
A tetejére a csokoládét felaprítjuk, és gőz fölött felolvasztjuk, majd a 3 evőkanál tejszínt adunk hozzá, simára keverjük, és a torta tetejére öntjük, elsimítjuk, és még fél órára betesszük a hűtőbe dermedni.
Tálaláskor friss gyümölccsel és mogyoróval díszítjük – vagy amivel csak szeretnénk…
