Én sokáig nem szerettem a zabkását az állaga miatt, de aztán Svédországban láttam egy jó trükköt a fogyasztására, és azóta én is rabja vagyok. Ott a kész zabkása mellé öntenek egy kis hideg tejet is, tehát kvázi úgy eszik, mint mi itthon a müzliket vagy a gabonapelyhet. Így a két textúra és a hideg-meleg találkozása sokkal érdekesebbé teszi a zabkását (lehet, hogy csak nálam?), illetve még több folyadékot tudnak bevinni ezáltal. A svédek ráadásul gyakran esznek sajttal vagy tojással megpakolt magkenyeret a zabkása mellé – télen a hidegben kell is az üzemanyag.
Náluk ettem először mindenmentes zabkását is. Mivel sok glutén- és/vagy laktózérzékeny diák lakott a kollégiumban, egyszerűbb volt mindenmentesen készíteni a kását. Az eredmény pedig ugyanolyan finom volt.
Forrás: Zita
A zab rengeteg hasznos tulajdonsággal bír, külön cikket lehetne rászánni áldásos hatásainak felsorolására. Szerencsére már itthon is lehet kapni garantáltan gluténmentes zabot, amit elvileg gluténérzékenyek is ehetnek – a mindenmentes zabkása is ebből készül nálunk –, de van, aki ezt sem tudja fogyasztani. Nekik sem kell csüggedniük, mert több alternatívája is van a zabnak, a legkönnyebb szerintem hajdinapehellyel helyettesíteni.
Ha nem ehetsz zabot, akkor kövesd a receptben leírtakat ugyanúgy, csak cseréld ki a zabot hajdinára (az arányok és a főzési idő ugyanaz). Kölesből, amarántból, quinoából és valószínűleg minden álgabonából lehet még kását főzni, csak az egy kicsit több időt vesz igénybe.
Nagyon gyorsan megvan, reggelente az ágyból kiszállva csak összeöntöm a hozzávalókat, hagyom kicsit állni, és miközben felöltözök és összekészülök, már félig kész is van, csak alá kell rottyantani egyszer. Tökéletes reggeli még a rohanós napokon is. Ízesíteni gyakorlatilag bármivel lehet: magokkal, gyümölccsel, lekvárral, kakaóval, fahéjjal, csokiöntettel, magvajjal – ami éppen jólesik.
Két adag zabkásához 100 gramm gluténmentes zabot használok, ami 56 gramm lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A többi hozzávaló a 160 grammos inzulinrezisztancia diétában nem számolós, tehát egy adag mindenmentes zabkásában 28 gramm szénhidrát van.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hozzávalókat egy fazékba öntjük, jól összekeverjük és felforraljuk. Ha forrni kezd, folyamatos kevergetés mellett (nagyjából 2 perc alatt) pépes állagúra főzzük.
Melegen tálaljuk. Tetszés szerint adhatunk hozzá tejet, gyümölcsöt, magokat, édesítőszert, kakaót, fahéjat, ki mivel szereti.
Forrás: Zita
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán egyszerűen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, lukacsos tésztájú fánk titka.
A másik félelem a fánkokkal kapcsolatban, hogy megszívják magukat olajjal. Ez is könnyen elkerülhető, ha kellően forró olajba tesszük bele a fánkokat, ezt pedig úgy ellenőrizhetjük, ha lecsippentünk a tésztából egy keveset, és ezt bedobjuk az olajba: ha rögtön sülni kezd, és pezseg az olaj a tészta körül, akkor jó, mehetnek bele a fánkok, így nem szívják meg magukat, hanem rögtön kéreg sül rájuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kézmeleg tejet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy az élesztő feléledjen. Hozzáadjuk a tojássárgákat, a vanília-kivonatot és az olvasztott, de nem forró vajat, hozzáreszeljük a narancs héját, kézi habverővel elkeverjük, majd hozzáöntjük a sóval elkevert liszt felét, és ezzel is simára keverjük. Végül hozzáadjuk a maradék lisztet, és egy fakanállal addig keverjük, amíg a tészta az összes lisztet felveszi. Ragacsos, lágy tésztát kapunk, amit a tálban hagyva tiszta konyharuhával letakarunk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd 1 centi vékonyra nyújtjuk, és 8-10 centis köröket szaggatunk belőle, majd a közepüket egy kis kiszúróformával – vagy egy egyszerű kupakkal – kiszúrjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, kinyújtjuk, ugyanígy kiszaggatjuk. Kevés liszttel meghintjük a fánkokat, konyharuhával letakarjuk, és még fél órát kelesztjük.
Egy nagyobb lábasban vagy mélyebb serpenyőben kb. 5 centi olajat forrósítunk, és a fánkokat szép pirosra sütjük – oldalanként 2-3 perc alatt, közben megforgatva, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk porcukorral meghintve, kínálhatunk hozzá lekvárt, csokiöntetet, vagy készíthetünk hozzá cukormázat is…
Puha, hihetetlenül illatos, melengetően fűszeres a sütőtökös fánk, ami sütőben sütve olajat – vagy más zsiradékot – alig lát. Egyszerű kevert tészta az alapja, amit pürésített sült sütőtök gazdagít, tartást adva a tésztának – és persze illatot, aromát is. Ha van fánksütő tepsink, akkor igazán mutatós és egyenletes fánkokat kapunk, de ennek hiányában sima tepsire is nyomhatunk kis koszorúkat habzsákból.
Ízlés szerint kínálhatunk mellé dzsemet is, de önmagában is nagyon finom, egy pohár tejjel tökéletes uzsonna vagy reggeli, de akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is ideális – nem csak – farsangi finomság.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a szerecsendiót egy keverőtálba tesszük, elvegyítjük. A tojást, az olajat, a tejet, a vanília-kivonatot és a cukrot egy másik tálba kimérjük, kézi habverővel simára keverjük, majd a sütőtökpürét is hozzávegyítjük. A kettőt összeöntjük, és lazán összekeverjük, majd habzsákba töltjük, és olajjal kikent fánksütő formába nyomunk a masszából – vagy ennek hiányában sütőpapírral bélelt tepsibe kisebb köröket nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni, majd porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Egy ideje elég sok hidegtálat gyártok, de a kaszinótojást és a sonkatekercset még nem tudtam megunni, mindig pár darabbal többet készítek a kívántnál, mert tutira elfogy. A franciasalátát viszont már nem bírnám megenni, pedig gyerekkoromban a két ünnep között mindig azon éltem. 🙂
Most a legegyszerűbb változatot mutatom meg, természetesen a variációk és az ízesítések száma végtelen. A recept pedig szilveszterre sokaknak jól jöhet!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 10 db-hoz:
A tetejére:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tojásokat keményre főzzük, meghámozzuk, kihűtjük. Hosszában félbevágjuk, a sárgájukat egy tálba kaparjuk. Hozzáadjuk a mustárt, a szétnyomkodott szardellát, az apróra vágott petrezselymet, a majonézt, sót és szép adag frissen őrölt borsot. Simára keverjük, nyomózsákba töltjük, és elosztjuk a tojássárgák helyén.
Forrás: Hajós Ágnes
Egy tálon elrendezzük a salátaleveleket és némi franciasalátát, töltött felükkel lefelé elrendezzük rajta a tojásokat.
A zselatint felforrósítjuk 3 evőkanál vízzel, addig kevergetjük, míg az összes szemcse feloldódik. A majonézt, a tejfölt és a sót simára keverjük a zselatinos vízzel, óvatosan kanállal elosztjuk a tojások tetején. Pár percre hűtőbe toljuk, míg megdermed, majd piros arannyal díszítjük a tetejét.
A mézeskalácssütés igazi adventi program, többnapos projekt, mert a begyúrt tésztát mindenképpen pihentetni kell 1 éjszakát legalább szaggatás és sütés előtt, illetve ha cukormázzal díszítjük, azt is szikkadni kell hagyni, viszont szuper családi, baráti közös kreatívkodás is egyben, arról nem is beszélve, milyen karácsonyi illat tölti be az egész lakást, és mennyire finom a végeredmény.
A rögtön puha mézeskalács titka egyrészt a jó tészta – ez az! -, másrészt az, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor kemény lesz, kivételkor még lehet, hogy nagyon puhának tűnik, de tökéletes lesz az állaga kihűlve. Ha esetleg mégis túlsütnénk, akkor kihűlve egy dobozba tesszük egy almával, lezárjuk, és másnapra tökéletesen megpuhul, ebben az alma nedvességtartalma segít.
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a mézzel együtt egy kisebb lábasban, alacsony lángon összemelegítjük, majd a tűztől levéve hagyjuk kicsit hűlni. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a szódabikarbónát, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt narancshéjat egy nagyobb tálban összekeverjük. A kicsit visszahűlt mézes vajhoz adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd a száraz keverékhez adjuk, és összegyúrjuk. Kissé puha tésztát kapunk, amit frissentartó fóliával lefedve a hűtőbe teszünk, és 1 éjszakát pihentetjük, hogy összeálljon és jól formázhatóvá dermedjen.
A pihentetett tésztából egy adagot lisztezett felületre helyezünk, és kb. 4 mm vékonyra kinyújtjuk, tetszőleges formákkal kiszúrjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztával ugyanígy járunk el, majd a leeső tésztarészeket összegyúrjuk, és azt is kiszaggatjuk.
160 fokos sütőbe téve 8-10 perc alatt világosra sütjük, majd kivéve hűlni hagyjuk.
A cukormázhoz a porcukrot átszitáljuk, hozzáadjuk a tojásfehérjét és pár csepp citromlevet, és sűrű krémmé keverjük. Egy tiszta zacskóba kanalazzuk, az egyik sarkán pici lukat vágunk, és ezzel díszítjük a mézeskalácsot. Ízlés szerint cukorgyöngyökkel, magokkal, aszalt vagy kandírozott gyümölcsökkel is dekorálhatjuk.
Elegáns, egyszerű, nagyon hangulatos és mutatós a naranccsal és fűszerekkel készülő pezsgős koktél, előre elkészíthetőek az összetevők, nem kell hozzá drágább pezsgő, és sokkal izgalmasabb, mint bármilyen más ital. Pár narancs, némi fűszer, cukorszirup, a tálaláskor felöntve egy kis pezsgővel – jóval több és egyedibb, mint önmagában a gyöngyöző ünnepi ital.
Ez a narancsos szirup nagyon izgalmas, egy kis rozmaring teszi különlegessé, és nemcsak ehhez a pezsgőkoktélhoz használható, de forró csokiba vagy forralt bor ízesítéséhez is tökéletes, viszont mindenképpen érdemes bio vagy kezeletlen narancsot használni hozzá, mert a héját is használjuk. Ha ilyen nincs, akkor készen kapható szárított narancshéj is megfelel, szerencsére ez a karácsonyi szezonban a szuperekben könnyen beszerezhető, de kezeletlen narancsot is egyre több helyen taláunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot és a vizet egy lábasba tesszük, tűzre tesszük. A narancsot megmossuk, az egyik héját éles késsel vagy zöldséghámozóval vékonyan, a fehér rész nélkül levágjuk, és a rozmaringgal együtt a cukorsziruphoz adjuk. Felforraljuk, és 3-4 percet főzzük, közben kifacsarjuk a narancsok levét, és ezt is hozzáöntjük. Leszűrjük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig.
Pezsgőspoharakba töltünk belőle, felöntjük jól behűtött pezsgővel, és ízlés szerint narancsszeletekkel díszítve kínáljuk.
Kacsamell nem mindennap kerül az asztalra, ezért sokan bátortalanul is állnak hozzá, pedig nem nagy ördöngösség az elkészítése, ha betartjuk a sütési instrukciókat. Iszonyatosan finom, a húsa szaftos és omlós, a bőre pedig ropogós, igaz, hogy ehhez serpenyőben és sütőben is kell sütni, viszont csak rövid ideig.
Ha pedig jól szervezzük a munkamenetet, párhuzamosan egy krémes krumplipüré és egy illatos, vörösboros-áfonyás mártás is elkészíthető. Az alábbi receptet követve biztos a siker.
Hozzávalók:
Elkészítés: A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, leöblítjük, és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.
Közben a kacsamellet megtisztítjuk, az esetleges tokmaradványokat eltávolítjuk, és a bőrös felét vékonyan beirdaljuk, majd sózzuk és borsot őrölünk rá, beledörzsöljük. A fokhagymákat meghámozzuk, lapjában félbevágjuk, a rozmaringot 2-3 centis darabokra tépkedjük.
Egy serpenyőt szárazon jó forróra felmelegítünk, és a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé belerakjuk. Mellédobjuk a fokhagymát és a rozmaringot, és a húsokat időnként lenyomkodva 3-4 percig sütjük, hogy kisüljön a zsír, és ropogós legyen a bőr, majd csipesszel megfordítjuk, és még 2 percet sütjük, majd lehúzzuk a tűzről.
A kacsamelleket áttesszük egy tepsibe, alufóliával letakarjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk 10 percre, majd a sütőből kivéve, a fólia alatt még 10 percet pihentetjük.
Közben a leszűrt krumplihoz adjuk a vajat és a tejet, hozzáreszelünk egy kevés szerecsendiót, sózzuk, borsozzuk, és krumplitörővel krémesre törjük.
A mártáshoz a serpenyőből kivesszük a rozmaringot, kiöntjük a zsírt, hogy csak 1 evőkanálnyi maradjon, a fokhagymát villával összetörjük, visszatesszük a tűzre, meghintjük 1 evőkanál liszttel, elkeverjük, majd felöntjük a borral, ezzel is elkeverjük. Hozzáadjuk az áfonyalekvárt, a mézet, a narancs reszelt héját és levét, az alaplét, sózzuk és borsozzuk, és kevergetve 6–8 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
A kacsamelleket vágódeszkán szeletekre vágjuk, és a krumplipürével tányérokra rendezzük, majd a vörösboros áfonyamártással meglocsolva tálaljuk, dekorként rózsaborsot morzsolhatunk még a tetejére.
Valószínűleg azzal mindenki egyetért, hogy az év vége mindenkinek sűrű, kapkodós és készülődős, és nem jut mindig mindenre annyi idő és figyelem, mint amennyit szeretnénk. Szerencsére félkész alapanyagokat is bevethetünk, így a készen kapható leveles tészta és a pesto szuper szolgálatot tehet, ha szeretnénk egy mutatós és finom, de pofonegyszerű finomsággal villantani.
A karácsonyfa formájú, bazsalikomos pestóval töltött leveles süti pikk-pakk megvan, ünnepi és kreatív, minden karácsonyi bulin sikert arat, de akár otthon is feltálalható előételként, ha valamilyen frappáns megoldásra van szükség. A leeső darabok sem vesznek kárba, és a pesto helyett más töltelékkel – krémsajttal, reszelt sajttal, tonhalkrémmel is szuper, a teteje pedig megszórható magokkal is, szezámmal, napraforgóbéllel, kidíszíthető apró kockára vágott kaliforniai paprikával, de akár félbevágott koktélparadicsommal is.
Hozzávalók:
Elkészítés: Mindkét leveles tésztát kiterítjük, megkenjük a pestóval. Az egyiket meghintjük egyenletesen a reszelt parmezánnal, majd a másik leveles tésztát ráborítjuk. Finoman lenyomkodjuk, és egy nagy, hegyes háromszöget vágunk ki középen, alul törzset vágunk a fenyőnek. A lehulló darabokat felcsíkozzuk, megtekerjük, sütőpapírral fedett tepsire tesszük. A háromszöget két oldalon bevágjuk ujjnyi távolságra, a középső részt egyben hagyva, majd megcsavarjuk az „ágakat” maguk körül. Ezt is átemeljük egy tepsire, majd mindent lekenünk a villával elhabart tojással.
180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 15-20 perc alatt légkeverés mellett megsütjük. A sütőből kivéve megszórjuk a kis kockákra vágott kápia paprikával – de félbevágott koktélparadicsommal is díszíthetjük. Melegen, langyosan, hidegen is finom!
Ez a krémes, selymes, tejszínes tésztaétel egyszerűsége ellenére is minden elismerést megérdemel, és bátran készíthető akár ünnepi alkalmakkor is. Az omlós lazacfalatok a tejszínnel, egy kevés citromlével és némi vodkával nagyon jól összesimulnak, és ez az alap jól variálható egy kevés fokhagymával és zöldfűszerekkel.
Most friss petrezselyem és bazsalikom került bele, de akik szeretik, kaporral vagy friss korianderrel is érdemes kipróbálniuk, úgy is isteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő sós vizet forralunk, ha forr, a tésztát beletesszük, és a csomagoláson feltüntetett főzési időnél 1 perccel rövidebb ideig főzzük, majd leszűrjük.
Közben a lazacot 1-2 centisre felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk, fél citrom levével meglocsoljuk, és forró serpenyőben 2-3 perc alatt elősütjük a serpenyőt rázogatva vagy a halkockákat időnként megforgatva, majd tányérra öntjük, félretesszük.
A serpenyőbe 2 evőkanál olívaolajat öntünk, rádobjuk a finomra vágott hagymát és fokhagymát, kevergetve kissé megdinszteljük, majd hozzáadjuk a lazacot, meglocsoljuk a vodkával, megvárjuk, míg elpárolog, majd felöntjük a tejszínnel. Amikor felforrt, hozzáadjuk a leszűrt tésztát, óvatosan összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék fél citrom levét, a reszelt parmezánt és finomra vágott petrezselymet és bazsalikomot, óvatosan összeforgatjuk, és a tűzről levéve pár percet pihentetjük fedő alatt.
Tányérokba szedjük, ízlés szerint meghinthetjük még friss zöldfűszerrel, parmezánnal.
Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.
Német vidéken elképzelhetetlen a karácsony a pólyába bugyolált Kisjézust formázó, porcukorral gazdagon bevont kelt kalács nélkül. Narancsos, rumos, marcipános, és bár a tésztája nem túl édes, a belegyúrt mazsola vagy aszalt gyümölcsök, no meg a hófehér porcukros burok megédesítik.
Fontos, hogy a tésztát kétszer is kelesszük, mégpedig hosszan, mert a gyümölcsöktől és a marcipántól, no meg a beledolgozott vajtól nehezen kel, emelkedik meg a tészta. Emellett stollenből nem érdemes nagyot sütni, készítsünk inkább 2 kisebb kalácsot, hogy kellően átsüljön a közepe is, anélkül hogy kívül megégne. A legvégén pedig érdemes egy kis rummal és olvasztott vajjal átkenni, mert így a tészta is illatosabb lesz, és a porcukor is jól rá tud tapadni.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A mazsolát megmossuk, egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, majd meglocsoljuk a rummal, félretesszük.
A langyos tejhez adjuk a cukor felét, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, 10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a maradék cukrot és a vaníliás cukrot, hozzáadjuk az élesztős keveréket és a lágy vajat, és elektromos robotgép dagasztókarjával sima tésztává kidolgozzuk.
A mazsolát leszűrjük, a rumot félretesszük, a mazsolát a tésztához adjuk, és kézzel belegyúrjuk, hogy nagyjából mindenhova egyformán jusson, majd gombóccá formázzuk, tálba tesszük, és konyharuhával lefedve 1 órát kelesztjük langyos helyen.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, kettéosztjuk, és vastagabb téglalappá nyújtjuk, a sodrófával a közepére hosszanti irányban egy mélyedést nyomunk. A marcipánt kettéosztjuk, rúddá sodorjuk, a mélyedésbe tesszük, a tésztát összehajtjuk, finoman lenyomjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire átemeljük. Konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 40-45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve ecsettel megkenjük a félretett rummal. Ezután 3 dkg vajat megolvasztunk, és ezzel is átkenjük a kalácsokat, majd megszórjuk gazdagon porcukorral.
Valószínűleg ma már senkinek nem ismeretlen itthon sem a speculoos, advent idején gyakran találkozhatunk vele a német láncok kínálatában. Általában lapos, megformázott, gyakran Szent Miklóst vagy holland házikókat formáz a keksz, nagyon ropogós és illatos a benne lévő sok fűszertől. Némileg hasonlít a mézeskalácsra, de vajasabb és nagyon omlós, és otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető – persze nem a szép cirkalmas formában, hanem apró kis golyókká gyúrva.
A speculoos titka – természetesen a már említett fűszerek és vaj mellett – a barna cukor, amitől egy kicsit karamellizált ízt is kap ez az illatos és roppanós keksz. Jól záródó dobozba téve sokáig eláll, és szuper kávé mellé, vagy tehetünk belőle pár szemet ünnepi tiramisuba is – nagyon feldobja!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a nádcukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel krémesre kikeverjük. Hozzáadjuk a fűszereket, a lisztet és a sütőport, és addig dolgozzuk tovább, míg nagyjából összeáll. Lisztezett munkafelületre öntjük, meghintjük kevés liszttel, és gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk, amíg jól formázható masszát kapunk.
Mogyorónyi golyóbisokat formázunk belőle, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 10-12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni, hogy ropogós, tökéletes állagát elnyerje.
