A norvégokról sokan azt tartják, hogy hűvösek, barátságtalanok. De ez nem így van, kedvesek, barátságosak. Az időjárásról nagyon szeretnek beszélgetni – de ez otthon is hasonló. 🙂 Imádnak beülni kávézóba vagy étterembe a barátokkal, és órákon át beszélgetni egy finom étel vagy kávé mellett. A szokásaik mások, de ez szerintem mindenhol így van.
Most, hogy megjött a jó idő, mindenki előveszi a grillsütőt. Legtöbbször virslit grilleznek, de persze jó kis húsokat is, ugyanúgy, mint mi. És mivel itt rengeteg a hal, az sem maradhat le a grillrácsról. Én szeretem a lazacot, a rákot, makrélát grillezni.
Ha bemegyünk a boltba, kis különbséggel szinte ugyanazt lehet kapni, mint otthon. Sajnos a gyümölcs nem olyan édes, mint otthon, és nem is olyan a színe. Sokszor látni éretlen gyümölcsöt: a napokban vettem dinnyét és epret, mert már nagyon kívántuk a friss ízeket, de egyik sem volt édes. A hazai ízek jobbak! És tudom, hogy dinnye se érik még otthon, az eper sem még szabadban, de akkor is!
De a húsoknak is más íze van. Szóval kell egy kis idő, mire az ember hozzászokik ehhez. Viszont elképesztő a kínálat, csináltam néhány fotót a halkínálatról, a grillpultról és a péksüteményekről.
Biztos látjátok néhol az árakat: nem éppen olcsó itt az élet, 32-vel kell beszorozni a forinthoz képest, így például egy kisebb darab fűszeres füstölt lazac vagy gravlax 8500 forint, a legegyszerűbb croissant 320 forintnak megfelelő összegért megvehető, két olcsóbbnak szánt halburgerpogácsa közel 1600 forint. De azért a fizetés is más itt, nem lehet egyszerűen átfordítani, ha az ember itt él és dolgozik, keres.
Azért van sok étel, ami hiányzik otthonról. Sok mindent szoktunk hozni Magyarországról, ha néha hazamegyünk. De például hétvégén nagy bajban voltam, mert a Fanta tortához kellett volna túró, de itt nem olyan, mint otthon, végül sikerült megcsinálnom, na de azért jó lett volna az otthoni. Mákot, gesztenyemasszát sem lehet itt kapni, de azt is hozunk otthonról. Mielőtt megyünk haza, körülnézek, mi kell, és jól bevásárolok otthon. 🙂
Jó sok magyar él itt, de nincs összetartás, nincs közösség, féltékenyek egymásra, így sajnos jobb a távolság. Elég szomorú, de ez van. Nekem szerencsére itt a családom, akikre bármikor számíthatok. Decemberben pedig egy fővel bővül a család! Lehet, hogy vele jobban kinyílik majd számunkra a norvég világ. 🙂 Nagy kaland vár ránk. 🙂
