Szóval a gombát kombináltam egy kis sajttal, sajtkrémmel, lilahagymával, fűszerekkel… ami a kezembe került. Mondjuk a diétástól messze van, de az íze…!
Köretnek elég volt egy könnyű paradicsomsaláta, a kis batyuk úgyis íz- és szénhidrátbombák. Próbáljátok ki!
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A hagymát, a gombát, a sonkát felkockázzuk, 1 evőkanál olajon megsütjük. Mikor langyosra hűlt, összekeverjük az apróra vágott petrezselyemmel, a lereszelt és a tömlős sajttal. Megkóstoljuk, ízlés szerint sózzuk, alaposan megborsozzuk.
A palacsinták szélére teszünk 1-1 nagy evőkanállal.
A két oldalát behajtjuk, majd feltekerjük, hústűvel vagy fogvájóval rögzítjük.
Forrás: Hajós Ágnes
Forrás: Hajós Ágnes
Forrás: Hajós Ágnes
A szokásos módon bepanírozzuk, bő, forró olajban pár perc alatt aranybarnára sütjük.
Ízlés szerinti körettel – én paradicsomsalátával – tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A leggyakrabban kefirrel vagy íróval készül, és édes sűrített tejjel vagy cukros tejföllel meglocsolva fogyasztják reggelire, de gazdagítják olykor finomra reszelt almával is, mint az alábbi receptben, így kevesebb tojás és cukor kell hozzá, és még ízletesebb, mint a sima változat.
Elronthatatlanul egyszerű, egy keverőtálban csupán össze kell keverni az alapanyagokat, majd egy kis pihentetés után forró serpenyőben kisütni. Reggelire, uzsonnára is ideális, kínálhatunk mellé friss gyümölcsöt vagy dzsemet, kompótot is, juharszirupot, mézet – vagy oroszosan édes tejfölt…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és vaníliát, kézi habverővel elkeverjük, hozzáadjuk a kefirt, ezzel is elkeverjük. Jöhet a liszt, a só és a szódabikarbóna, ezekkel is átkeverjük, majd finom reszelőn hozzáreszelünk egy hámozott almát, összeforgatjuk, és 15 percet pihentetjük.
Egy serpenyőt kikenünk olajjal – vagy 1 teáskanálnyi vajat felolvasztunk benne -, és nagyobb evőkanálnyi adagokat teszünk bele a masszából. Addig sütjük, amíg buborékok kezdenek képződni a tészta felületén, ekkor egy spatulával megfordítjuk, és a másik oldalát is 3-4 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében tálaljuk friss gyümölccsel, lekvárral vagy édes joghurttal, tejföllel meglocsolva.
De van ilyen? A válasz határozott igen! Főzés, sütés, macera nélkül is villámgyorsan készíthetünk olyat, amit mindenki szeret, hipp-hopp el fog fogyni, nem szokványos, és igazán ünnepi hangulata van – legalábbis ez a zöldfűszeres sajtgolyó ilyen. Szuper partifalat karácsonyi bulira, de akár családi körben is bevethető előételnek – a fűszerezése pedig ízlés szerint alakítható.
A kis karácsonyi fenyőink alapja ricotta és natúr krémsajt, amit egy kis reszelt parmezán ízesít, simán csak össze kell keverni, a hűtőben picit érlelve az ízei is összesimulnak, és könnyen formázhatóvá válik. A „zöldítéshez” bármilyen friss zöldfűszer tökéletes, kapor, petrezselyem, bazsalikom, snidling, amit most frissen a legkönnyebben beszerezhetünk, de akár ezek keverékét is használhatjuk – azt válasszuk, amelyiket leginkább szeretjük!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű krémsajtot átkeverjük, hozzáadjuk a ricottát, a tejfölt, a reszelt parmezánt, sózzuk, borsozzuk, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
A masszából nagyobb diónyi darabokat veszünk, és először gombóccá, majd kúppá formázzuk, és finomra aprított zöldfűszerben megforgatjuk. Kekszekre állítjuk, a hegyükbe gránátalmamagokat teszünk. Pár órát elvannak a hűtőben tálalás előtt, de érdemes nem túl hidegen kínálni, hogy kellemesen krémesek és ízletesek legyenek.
Ha még nincs karácsonyi hangulatunk, még nem jött meg az ihlet a készülődéshez, ez a gyorsan összeállítható és nagyon egyszerű kevert süti garantáltan segíteni fog. Annyira finom és illatos, a méztől és a jellegzetes mézeskalácsos fűszerkeveréktől ünnepi illatú, már a sütéskor az egész lakás betölti a karácsony hangulata, minden túlzás nélkül.
A legegyszerűbb készen kapható fűszerkeveréket használni, de ha véletlenül nincs ilyenünk, akkor őrölt fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió és vanília keverékéből mi magunk is összeállíthatjuk a mesésen finom és illatos fűszerkombót…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a barna cukrot és a mézet, és egy kézi habverővel alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a tejet, és apránként, több részletben hozzákeverjük a kétféle lisztet, a sütőport és a fűszerkeveréket, és ha szép sima, akkor végül az olvasztott vajat is belekeverjük.
Kivajazott és lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – kenyér- vagy téglaformába öntjük, elsimítjuk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve 15 percet hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítva hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk.
Illatos, édes falatkák, kellemesen citrusosak és fűszeresek, a vajnak köszönhetően nagyon omlósak, és hosszan puhák maradnak, de valószínűleg erre nem lesz módjuk. Nagyon egyszerű kis keksz, a tésztát pihentetni sem kell, így pikk-pakk elkészíthető finomság. Arra érdemes figyelni, hogy ne süssük túl, mert könnyen kiszáradhat, és bár lehet, hogy még lágynak tűnik a süti, amikor kivesszük a sütőből, de hűlés közben még szilárdul.
Aki nem kedveli a kardamomot, vagy épp nincs belőle otthon, az őrölt gyömbérrel is készítheti ezt a finom kekszet, a citrommal mindkettő verhetetlen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a sót és az őrölt kardamomot egy tálban összekeverjük. Egy másik edényben a lágy vajat a porcukorral elektromos habverővel habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a citrom reszelt héját is. Ezután hozzáöntjük a lisztes keveréket is, és kézzel vagy egy spatulával összedolgozzuk.
A masszából 20 gombócot formázunk, porcukorban megforgatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket egymástól távolabb, mert el fognak kissé terülni.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-14 perc alatt megsütjük. Puhának tűnhetnek még kivételkor, de a hűlés során elnyerik tökéletes állagukat, nem szabad túlsütni őket. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
A ricotta csodás alapanyag, a sajtkészítés mellékterméke, a tejből kicsapódó savó leszűrt, finoman szemcsés és krémes eredménye. A túrónál lágyabb ízű, krémesebb, fehérjedús alapanyag, amit őseink orda néven ismertek, és kicsit érleltebb, szinte sajtszerűen szeletelhető, keményebb formában használtak.
Sovány, de mégis krémes állagú a ricotta, szuper vele dolgozni és nagyon egészséges, jó áron beszerezhető ma már szinte mindenhol – puha pufi palacsintához például remek alapanyag, szinte alig kell hozzá más, pár perc alatt kikeevrhetó a tésztája, kis olvasztott vajon megsütve egyszerien mennyei. Az alaprecept hibátlan – citromhéjjal, mazsolával, más aszalvánnyal, csokidarabkákkal turbózható, bátran lehet vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét laza habbá verjük egy csipet sóval. A tojássárgákat a többi hozzávalóval egy keverőtálban összekeverjük. Ezután a fehérjehabot 2-3 részletben a masszába finoman beleforgatjuk.
Egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, a ricottás tésztamasszából evőkanálnyi adagot teszünk bele, a kánál hátával kicsit megformázzuk, és mindkét oldalukat 3-4 percig sütjük.
Azonnal tálaljuk friss gyümölccsel, édes joghurttal vagy tejföllel, lekvárral.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
Mézeskalácsot sokan sütnek díszítési szándékkal, de más süti is lehet mutatós. Ezek a cukorablakokkal készülő omlós vajas kekszek fantasztikusan mutatósak, főleg akkor, ha fény világít át rajtuk, mondjuk a karácsonyi fényfüzérről. Tehetjük karácsonyfára, asztali adventi dekorra, de akár ajándékra ráfűzve is rögtön egyedivé teszi a meglepetésünket.
Ezekhez a kis gyönyörűségekhez egy nagyon egyszerű tésztára és egyszerű, sima, töltetlen savanyú cukorra van csak szükség, kézügyességet és gyakorlatot sem igényel, és a legegyszerűbb szíves, csillagos, körformákkal is nagyon mutatós lesz. A savanyú cukrot színenként szétválogatva, zacskóba téve klopfolóval porrá kell törni, és ezt szórni a sütik közepébe. Készíthetünk egyszínű vagy színátmenetes kekszeket is, és ha nem dekornak szánjuk, akkor érdemes a tésztát egy kis citrom- vagy narancshéjjal, vaníliakivonattal ízesíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, elektromos robotgéppel simára keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és egy kevés lisztet, folyamatosan adagoljuk hozzá az összes lisztet, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, kicsit ellapítjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és hűtőben 1 órát pihentetjük.
Közben a cukorkákat színek szerint szétválogatjuk, zacskóba tesszük, és klopfolóval apróra, szinte porrá törjük.
A pihentetett tésztát kézzel kicsit átdolgozzuk, hogy a kézmelegtől kicsit felpuhuljon, majd ellapítjuk, és két sütőpapír között fél centi vékonyra kinyújtjuk. Ízlés szerinti formákkal kiszaggatjuk, majd mindegyik belsejét is kiszúrjuk egy kisebb formával. A leeső tésztát eltávolítjuk, összegyúrva újra felhasználjuk. A formákat sütőpapírral fedett tepsire tesszük, a közepükbe porrá tört cukorkát szórunk úgy, hogy teljesen kitöltse a lukat, de a tésztára ne kerüljön. Ha szeretnénk majd felakasztani dísznek, akkor egy szívószállal lukat szúrunk ki a tésztából.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt megsütjük, időközben figyeljünk rá, hogy szép világos maradjon a tészta, de a cukorkristályok teljesen felolvadjanak, és üvegszerűen áttetszővé süljenek. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, a cukrot pedig megszilárdulni. Utolsó lépésként pedig szalaggal vagy színes madzaggal felfűzzük, ha dekorációként a fára vagy fenyőágra tennénk, csomagra kötnénk.
A gofri mindig sikert arat, mégis ritkán vesszük elő a sütőt, és állunk neki, pedig nem bonyolult elkészíteni. Ez a csokis változat nem sima kevert tésztával készül, hanem felvert tojáshab lazítja, ettől – és egy kis sütőportól – pillekönnyű és puha, önmagában, minden nélkül is elképesztően finom.
Az ünnepekre hangolódva fűszerként most egy kis mézeskalács-fűszerkeverék került bele, a csokival együtt nagyon telt, gazdag ízt ad neki, de ezt elhagyva pici fahéjjal, vaníliával is készíthetjük – nem fog csalódást okozni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük a vajjal együtt, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, simára keverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákat egy keverőtálban a cukorral fehéredésig, jó habosra keverjük, majd a vajas csokit és a tejet is hozzáadjuk, simára keverjük, majd a sütőporral, mézeskalácsos fűszerrel és kakaóporral elkevert lisztet is hozzáadjuk, összedolgozzuk. A masszát 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, majd finoman beleforgatjuk az összes tojásfehérjét.
Felforrósított gofrisütőbe nem túl nagy adagnyi masszát teszünk, mert sülés közben megnő, és 2,5-3 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk ízlés szerinti feltéttel – dzsemmel, friss gyümölccsel, vaníliás cukorral vagy fahéjjal kikevert tejföllel – desszertnek tálalva tejszínhabbal vagy pudinggal, vaníliasodóval…
A vitaminszegényebb és influenzaesélyesebb téli időszakban nemcsak arra érdemes figyelni, hogy immunrendszerünket erősítsük, hanem arra is, hogy a kicsit tompább agyunkat is felpörgessük. Tompább, igen, ezt senki ne vegye zokon: sokat vagyunk levegőtlen zárt térben, otthon, iskolában, irodában, hamar elfogy az oxigén, ráadásul a szürkeség is tompítólag hat, vagyis minden okunk megvan arra, hogy agyunk ne az optimális szinten pörögjön. Pedig de jó is lenne! A jó hír, hogy egy kis tudatossággal még a konyhából is segíthetünk, pár megfelelő alapanyaggal.
Koffein, szénhidrát, flavonoidok, B-vitaminok és telítetlen zsírsavak – és ha lehet, természetes formában. Lehet, mégpedig mindez egy finom turmixba is belepakolható, pár perc alatt összeállítható:
Két személyre 1 banánt, 2 marék áfonyát és 2 dl joghurtot összeturmixolunk, nyugodtan használhatunk fagyasztott és friss áfonyát egyaránt, a banán mindig frissen jó, és az sem baj, ha kicsit túlságosan érett, mert akkor már igazán édes. Hígíthatjuk tejjel vagy vízzel, ha inni szeretnénk, de tálkába téve gyümölcsökkel, magokkal is dekorálhatjuk.
Két személyre 2 marék zabpelyhet és 2 szelet csokit (egy 10 dekás táblából) késes robotgépbe teszünk, összeaprítjuk, hozzáadunk 1 nagyobb banánt, 1 evőkanál instant kávét és 4 dl tejet, és ezekkel is összemixeljük. Jót tesz neki, ha kb. 10 percet pihen fogyasztás előtt, mert akkor felpuhul a zabpehely, és még krémesebb lesz.
Két marék málnát, 2 evőkanál chiamagot, 1 nagyobb banánt és 2 dl joghurtot összeturmixolunk, ha ivósra szeretnénk, akkor 4 dl tejjel készítsük. Növényi „tejtermékkel” is készíthető természetesen, kókuszkrémmel a legfinomabb. 🙂 Magokkal, kókusszal, friss gyümölccsel díszítve ünnepi reggelinek vagy desszertnek is tökéletes.
A tortilla a mexikóiak lapos kenyere, kukoricás és búzalisztes változata is létezik, és szerencsére egyre ismertebb és kedveltebb nálunk is, olyannyira, hogy már a nagyobb boltok polcain állandó helyet kapott. Nagyon sokféle módon használható, tölthetjük hidegen és melegen, félbehajtva quesadillának vagy felgöngyölve tekercsnek. Kimondottan praktikus, mert a visszazárható csomagolásnak köszönhetően sokáig eltartható, és bármikor előkapható, ha épp elfogyott a kenyér, vagy izgalmasabb szendvicsfélére vágyunk.
Nagy előnye még ennek a lepénykenyérnek, hogy bár nagy alapterületű, mivel ugyancsak vékony, így mégis kevesebb szénhidráttal készülhet a szendvicsünk, mint ha kenyeret vagy más péksüteményt használnánk, és ráadásul megpakolhatjuk egy csomó egészséges finomsággal. A wrap – vagyis tekercsnek elkészített tortillás szendvics – ráadásul azért is praktikus, mert könnyen csomagolható és szállítható például alufóliába vagy frissen tartó fóliába tekerve, nem macerás a fogyasztása sem.
A tortilla wrap elkészítése nem kimondottan nehéz dolog, de van néhány apróság, amire érdemes figyelni a készítésekor. Természetesen senki nem szeretne száraz szendvicset enni, így kell bele mindenképpen egy kis krémes belevaló, kence, majonéz, avokádókrém, tonhalkrém, hummusz vagy akár sima tejföl, viszont az a halála, ha elázik, ami persze előfordulhat, ha útravalónak készítjük, és csak órákkal később kerül fogyasztásra. A trükk csak annyi, hogy „szigeteljük” a tortillát, vagyis kerülhet bele szaftos zöldség, szósz is, de ne közvetlenül a tésztára… A kiterített kenyérlepényre elsőként rakjunk sajtot vagy sonkát, erre már mehet bármilyen zöldség, saláta, paradicsom is akár, majonéz vagy más szószosabb belevaló, majd megint valamilyen „szigetelő”, és így tekerjük fel jó szorosan. Így biztosan nem ázik el a tekercs, és minden falatban minden ízt megtalálunk.
Amiért még szeretjük ezt a fajta szendvicset, az az, hogy maradékmentésre is tökéletes: egy kis maradék sült hús felcsíkozva, maréknyi konzervkukorica vagy akár -bab is belerejthető a tekercsbe, vagyis csupa olyan dolog, amit egy sima szendvicsbe nem biztos, hogy belepakolnánk…
Ahogy a spenót, úgy a palacsinta is lehet nagyon sokféle, általában mindenkinek meg is van a jól bevált receptje. De azért nem árt néha elkalandozni, és kipróbálni egy-egy újabb változatot. Most egy gazdagabb, sok tojással, tejjel és még egy kis tejszínnel dúsított tésztából sültek a palacsinták, nagyon könnyű és puha a textúrájuk, ráadásul elkészíteni is pofonegyszerű, és sütni is nagyon könnyű.
A töltelék alapja friss leveles spenót volt, de fagyasztott spenótot is használhatunk hozzá nyugodtan, viszont ne a pürésített, hanem a darabos fajtát érdemes választani hozzá. A párolt spenóthoz egy kis túró, feta, tejszín, fokhagyma, bazsalikom és kakukkfű is került, valamint egy kevés reszelt citromhéj, ahogy a görög konyhában kedvelt, mediterrán ízvilággal.
Hozzávalók:
A palacsintához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A palacsintához az összes alapanyagot turmixba tesszük, és 1 perc alatt simára összemixeljük, majd félretesszük, amíg a tölteléket elkészítjük.
A spenótot alaposan megmossuk, ha vastag szára van, letépkedjük, majd nagyjából összevágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, megfuttatjuk rajta a hagymát, majd hozzáadjuk a spenótot és a fokhagymát, és időnként megforgatva hagyjuk összeesni, közben hozzáreszeljük a citrom héját, meghintjük a kakukkfűvel és a bazsalikommal. Takarékon addig pároljuk, amíg elfő a leve.
Ezután hozzáadjuk a tejszínt és a túrót, hozzámorzsoljuk a fetát, borsot őrölünk rá, összeforgatjuk.
A palacsintákat olajjal kikent serpenyőben merőkanálnyi adagokban kisütjük, majd a spenótos töltelékkel megtöltve azon melegében tálaljuk.
Tipp! A megtöltött palacsintákat össze is süthetjük egy tűzálló tálban, egy kis tejszínnel és sajttal – bár frissen nagyon finom csak magában is. Ha marad, akkor mindenképpen jót tesz neki, ha fogyasztás előtt a sütőben kicsit felfrissítjük.
