A tortilla a mexikóiak lapos kenyere, kukoricás és búzalisztes változata is létezik, és szerencsére egyre ismertebb és kedveltebb nálunk is, olyannyira, hogy már a nagyobb boltok polcain állandó helyet kapott. Nagyon sokféle módon használható, tölthetjük hidegen és melegen, félbehajtva quesadillának vagy felgöngyölve tekercsnek. Kimondottan praktikus, mert a visszazárható csomagolásnak köszönhetően sokáig eltartható, és bármikor előkapható, ha épp elfogyott a kenyér, vagy izgalmasabb szendvicsfélére vágyunk.
Nagy előnye még ennek a lepénykenyérnek, hogy bár nagy alapterületű, mivel ugyancsak vékony, így mégis kevesebb szénhidráttal készülhet a szendvicsünk, mint ha kenyeret vagy más péksüteményt használnánk, és ráadásul megpakolhatjuk egy csomó egészséges finomsággal. A wrap – vagyis tekercsnek elkészített tortillás szendvics – ráadásul azért is praktikus, mert könnyen csomagolható és szállítható például alufóliába vagy frissen tartó fóliába tekerve, nem macerás a fogyasztása sem.
A tortilla wrap elkészítése nem kimondottan nehéz dolog, de van néhány apróság, amire érdemes figyelni a készítésekor. Természetesen senki nem szeretne száraz szendvicset enni, így kell bele mindenképpen egy kis krémes belevaló, kence, majonéz, avokádókrém, tonhalkrém, hummusz vagy akár sima tejföl, viszont az a halála, ha elázik, ami persze előfordulhat, ha útravalónak készítjük, és csak órákkal később kerül fogyasztásra. A trükk csak annyi, hogy „szigeteljük” a tortillát, vagyis kerülhet bele szaftos zöldség, szósz is, de ne közvetlenül a tésztára… A kiterített kenyérlepényre elsőként rakjunk sajtot vagy sonkát, erre már mehet bármilyen zöldség, saláta, paradicsom is akár, majonéz vagy más szószosabb belevaló, majd megint valamilyen „szigetelő”, és így tekerjük fel jó szorosan. Így biztosan nem ázik el a tekercs, és minden falatban minden ízt megtalálunk.
Amiért még szeretjük ezt a fajta szendvicset, az az, hogy maradékmentésre is tökéletes: egy kis maradék sült hús felcsíkozva, maréknyi konzervkukorica vagy akár -bab is belerejthető a tekercsbe, vagyis csupa olyan dolog, amit egy sima szendvicsbe nem biztos, hogy belepakolnánk…
Ahogy a spenót, úgy a palacsinta is lehet nagyon sokféle, általában mindenkinek meg is van a jól bevált receptje. De azért nem árt néha elkalandozni, és kipróbálni egy-egy újabb változatot. Most egy gazdagabb, sok tojással, tejjel és még egy kis tejszínnel dúsított tésztából sültek a palacsinták, nagyon könnyű és puha a textúrájuk, ráadásul elkészíteni is pofonegyszerű, és sütni is nagyon könnyű.
A töltelék alapja friss leveles spenót volt, de fagyasztott spenótot is használhatunk hozzá nyugodtan, viszont ne a pürésített, hanem a darabos fajtát érdemes választani hozzá. A párolt spenóthoz egy kis túró, feta, tejszín, fokhagyma, bazsalikom és kakukkfű is került, valamint egy kevés reszelt citromhéj, ahogy a görög konyhában kedvelt, mediterrán ízvilággal.
Hozzávalók:
A palacsintához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A palacsintához az összes alapanyagot turmixba tesszük, és 1 perc alatt simára összemixeljük, majd félretesszük, amíg a tölteléket elkészítjük.
A spenótot alaposan megmossuk, ha vastag szára van, letépkedjük, majd nagyjából összevágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, megfuttatjuk rajta a hagymát, majd hozzáadjuk a spenótot és a fokhagymát, és időnként megforgatva hagyjuk összeesni, közben hozzáreszeljük a citrom héját, meghintjük a kakukkfűvel és a bazsalikommal. Takarékon addig pároljuk, amíg elfő a leve.
Ezután hozzáadjuk a tejszínt és a túrót, hozzámorzsoljuk a fetát, borsot őrölünk rá, összeforgatjuk.
A palacsintákat olajjal kikent serpenyőben merőkanálnyi adagokban kisütjük, majd a spenótos töltelékkel megtöltve azon melegében tálaljuk.
Tipp! A megtöltött palacsintákat össze is süthetjük egy tűzálló tálban, egy kis tejszínnel és sajttal – bár frissen nagyon finom csak magában is. Ha marad, akkor mindenképpen jót tesz neki, ha fogyasztás előtt a sütőben kicsit felfrissítjük.
A ricotta egy nagyon sokféle módon használható tejtermék, állagában hasonlít a túróra, de semlegesebb ízű és krémesebb, kevesebb zsírt tartalmaz, és nagyon jó textúrát ad a tésztának, akár süteményben, akár palacsintában. Arra ügyeljünk – legalábbis ennél a receptnél –, hogy ne legyen nagyon vizes, ha esetleg úgy ítéljük meg, szűrőben csöpögtessük le 30 perc alatt, így biztos jó állagú lesz a palacsintatésztánk.
Ha szeretnénk, sós változatban is elkészíthető a cukor és a vanília elhagyásával, sült sonkával, tojással, sajttal sós reggelinek, egy gyors gombaraguval, salátával villámvacsorának is ideális. Ha az édes változatot készítjük, kínáljunk hozzá mindenképpen valamilyen dzsemet vagy szószt, mézet vagy gyümölcsragut, mert a tésztában alig van cukor, így nem túl édes.
Ricottás pufi palacsinta
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, külön-külön keverőtálba tesszük. A fehérjéket egy csipet sóval habbá verjük. A sárgákhoz adjuk a tejet és a ricottát, simára keverjük, majd hozzáadjuk a cukrot, a vanília-kivonatot, majd a lisztet és a sütőport is, és ezekkel is simára keverjük.
A ricottás keveréket 2-3 evőkanálnyi habbal fellazítjuk, majd 2-3 adagban az összes habot beleforgatjuk.
Egy serpenyőt felforrósítunk, egészen kevés vajat vagy olajat forrósítunk benne, és kanállal palacsintákat adagolunk a serpenyőbe, és 3-4 percig sütjük, majd megfordítjuk, és további 2-3 perc alatt készre sütjük.
Azon melegében tálaljuk tetszőleges dzsemmel, befőttel, friss gyümölccsel vagy csokiöntettel…
Van olyan, hogy az embernek nincs kedve sütögetni, egy kényeztető desszert viszont nagyon jól jönne – ilyenkor remek alapanyag a kész babapiskóta, amivel pikk-pakk összeállíthatjuk ezt az édes rakottast. Olvasztott fehér csokival, tejszínnel és mascarponéval készül, szóval egy igazi kalóriabomba, de selymesen lágy és nagyon krémes, igazi sikerdesszert, ráadásul tényleg elronthatatlan.
Azért is zseniális ez a krémes rakottas, mert nagyon egyszerűen variálható, attól függően, mibe mártjuk a piskótákat – ez lehet kávé, mint a tiramisunál, lehet rumos tej, de valamilyen gyümölcsszirup is, mint ebben az esetben is, a meggy leve puhítja fel és ízesíti a piskótákat, és érdemes bele mindenképpen egy kis gyümölcsöt csempészni, hogy egy kis savanykás íz ellenpontozza a krém és a piskóta édességét, de ez meggy helyett lehet bármilyen bogyós, vagy akár narancs, mandarin is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejszínt egy kis lábasba öntjük, és tűzre téve forrpontig melegítjük, közben a fehér csokit egy tálba tördeljük. Ráöntjük a forró tejszínt, 2 percet várunk, hogy felpuhuljon a csoki, majd egy habverővel simára, fényesre keverjük, félretesszük. A mascarponét habverővel fellazítjuk és kicsit kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a csokis keveréket, és simára keverjük.
A meggyet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és gyenge tűzön pár perc alatt felolvasztjuk és kicsit összeforraljuk, majd a tűzről levéve leszűrjük, a levet felfogjuk.
A babapiskótákat megmártjuk a meggylében, és egy tálba rétegezzük a csokikrémmel. Legalább 5-6 órára a hűtőbe tesszük, hogy a piskóta felpuhuljon és a krém megdermedjen, majd meggyel megszórva tálaljuk.
A hűvösebb napok megérkeztével az ember valahogy jobban kívánja a kényeztetést és a süteményt, a duruzsoló sütőből kikerülő illatos finomságot, ami rendben is van, de tényleg könnyen rá lehet kattanni a sütikézésre, ezért nem árt néhány olyan receptet is talonban tartani, ami szénhidrátszegény, egyszerű és gyorsan összedobható. Ez a puha és illatos muffin pont ilyen, ráadásul gluténmentes, laktózmentes étrendbe is beilleszthető.
Mandulaliszt és zabpehelyliszt keverékével készül, ha nincs otthon ilyenünk, akkor egyszerűen csak meg kell őrölnünk nagyon finomra egy késes aprítóban. A mandulából érdemes a héjatlan változatot használni, de egyébként mindkét liszt megtalálható ma már a legismertebb szuperek és hiperek polcain. A mandulának köszönhetően sokkal puhább és illatosabb, mintha csak zabpehellyel készítenénk, tovább friss is marad a csonthéjas olajosságának köszönhetően.
Az alaptésztába bármit beletehetünk, amit csak szeretnénk, itt most áfonya és mandulalapocska ízesíti, de darabolt dió, mazsola, aszalt gyümölcsök vagy más bogyósok is mehetnek bele, sőt akár étcsokival is megbolondítható, a variációs lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt, az meg ugye végtelen. 😉
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a mandulalisztet, a zabpehelylisztet, a sütőport, a sztíviát és egy csipet sót – összekeverjük. Egy másik tálba felütjük a tojást, hozzáadjuk a kókusztejet, a kókuszzsírt és a vaníliát, és kézi habverővel simára keverjük, majd hozzáöntjük a száraz keveréket, és egy spatulával összedolgozzuk. Ezen a ponton adhatjuk hozzá a belevalót, itt áfonyát, amit finoman beleforgatunk.
Papírkapszlikkal bélelt vagy szilikon muffinformákba elosztjuk a tésztát, a tetejüket meghintjük a mandulalapocskákkal, belenyomkodhatunk még néhány extra áfonyát, és 180 fokos sütőbe tolva 20-25 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni fogyasztás előtt.
A három alapanyagból kettő már a keksz nevéből kiderül: banán és zabpehely, amihez most csokidarabkák kerültek harmadikként, de akár mazsola vagy aszalt áfonya is kerülhet bele helyette, ezek is megédesítik ezt az egészséges, laktózmentes és gm zabpehely használata esetén gluténmentes aprósütit.
Ha kellően érett banánnal készítjük, akkor éppen elég édes, ráadásul a már barnulásnak induló gyümölcsöket meg is menthetjük így az enyészettől. A három hozzávaló természetesen bővíthető is fűszerekkel – fahéjjal vagy gyömbérrel például –, magvakkal – szezámmal vagy lenmaggal –, de durvára vágott mogyoró, dió is isteni finom benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely felét késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük.
A banánt meghámozzuk, tálba tördeljük, és villával vagy krumplinyomóval krémesre összetördeljük. Hozzáadjuk az őrölt és az egész zabpelyhet, valamint apróra vágott csokit, összekeverjük. 18-20 kupacot halmozunk a masszából sütőpapírral fedett tepsire, a kanál hátával lenyomkodjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 15–18 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni, hogy kívül jó ropogósak legyenek.
Az egyik kedvenc sütink ez a citromos-mákos muffin, rém egyszerű elkészíteni, mindig minden van hozzá otthon, percek alatt kikeverhető a tésztája, amit a benne lévő joghurt igazán könnyűvé és puhává tesz. A tészta alapként is tökéletes más muffinokhoz, de citrommal és mákkal gazdagítva mindig sikert arat.
Egész, darálatlan mák kell hozzá, ami sülés közben enyhén megpörkölődik, nagyon finom aromát kap, a mákszemek kellemesen roppannak a puha és illatos tésztában, a süti édességét pedig tökéletesen ellenpontozza a citromos máz savanykás íze. Igazán gyors és egyszerű süti, de olyan finom, hogy vendégvárónak is készthetjük, ha marad belőle, másnap is friss, és reggelire sem utolsó. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz és a nedves alapanyagokat külön-külön összekeverjük, vagyis a lisztet, a cukrot, a mákot, a sütőport és egy csipet sót egy keverőtálban összevegyítjük. A tojásokat egy másik edénybe felütjük, hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, hozzáreszeljük a citrom héját, és alaposan elkeverjük, majd a száraz keverékhez öntjük, és egy spatulával homogén masszává keverjük.
Papírkapszikkal bélelt – vagy kikent, lisztezett – muffinformákba osztjuk a masszát, ehhez legegyszerűbb egy fagyiskanál, majd 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
Közben a mázhoz 4-5 evőkanál porcukrot egy tálkába teszünk, és fokozatosan hozzáfacsarunk annyi citromlevet, hogy sűrűbb, de folyékony mázat kapjunk, amivel ízlés szerint meglocsoljuk a muffinok tetejét.
A klubszendvics sokféle lehet, de mindig legalább 3 szelet kenyér között bújnak meg a töltelékek, és legalább 2 húsféle, sült csirkemell és bacon is van benne, sok majonéz, zöldség, sok színes réteg, mindezt bambuszpálcával átszúrva, háromszögekre vágva tálalják. Na most ebből hogyan lesz vegán, egészséges fogás úgy, hogy semmit nem veszít élvezeti értékéből, gazdag ízeiből, a húsevőknek sem okoz csalódás, de vega vagy vegán vendégeink is élvezhetik?
Két mindig jó alapanyag, a tofu és az avokádó segít kiváltani az állati eredetű alapanyagokat, mindkettő semleges ízű, de nagyon jól fűszerezhető, egészséges és könnyen kezelhető. A majonéz krémességét az avokádókrémmel helyettesíthetjük, a sült bacont úgynevezett kókuszbaconnel – recept ITT, a csirkét pedig a tofuval, vagyis szójasajttal helyettesíthetjük. A tofut érdemes hosszan pácolni, hogy igazán ízletes legyen, de ezt leszámítva gyorsan összeállítható és tényleg mutatós fogás, akár vendégeknek, akár csak magunknak készítjük egy filmnézős vagy társasozós estére.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tofut félcentis szeletekre vágjuk. A páchoz a szójaszószt, az olajat, a vizet és a keményítőt egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a gyömbért és a fokhagymát, összekeverjük. A pác felét egy kisebb tepsibe kanalazzuk, kirakosgatjuk a tofuszeletekkel, egyenletesen meglocsoljuk a pác másik felével, fóliával letakarjuk, és hűtőben 6–8 órát pihentetjük.
A szendvics készítése előtt egy serpenyőt felforrósítunk, és a bepácolt tofuszeleteket mindkét oldalukon 2-3 perc alatt megsütjük, rálocsolva a páclevet, majd tányérra téve félretesszük.
A paradicsomokat vékonyan felszeleteljük. Az avokádókat megszabadítjuk a héjuktól, az egyiket vékonyan felszeleteljük, a másikat villával összetörjük, hozzáadjuk a citrom levét, sót és borsot, kikeverjük.
Négy szelet toast kenyeret 1-1 evőkanálnyi avokádókrémmel megkenünk, erre jön egy sor paradicsom, saláta és szeletelt avokádó. Mindegyikre 1-1 szelet kenyeret teszünk, megkenjük avokádókrémmel, 2-2 szelet tofut teszünk rá, és ha van, megszórjuk kókuszbaconnel, majd befedjük őket 1-1 szelet avokádókrémmel megkent kenyérrel.
A szendvicstornyokba 4 bambusznyársat vagy hurkapálcát szúrunk, és átlósan mindkét irányban recés késsel félbevágjuk, így mindegyikből 4 szendvicsnyársat kapunk, salátával tálaljuk.
A ropogósra sült, morzsálós leveles tészta most spenótos tekercsek alapja lett, a tölteléke pedig olyan krémes és finom, hogy csak úgy eteti magát. A frissen párolt spenót mellett néhány tojással lett összesütve, majd ricottával krémesítve, ez a hármas pedig nagyon jól működik együtt.
Aki szeretné kicsit karakteresebbé tenni, használhat friss kecskesajtot is a ricotta helyett, vagy adhat más sajtot, esetleg reszelt parmezánt vagy gorgonzolát is hozzá a markánsabb íz elnyeréséhez. A tetejére nagyon jól passzol a szezámmag, ami tovább fokozza a ropogósságot, de ízlés szerint más maggal vagy akár sajttal is meghinthető. Egyszerű, gyors – de mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: A spenótot megmossuk, a szárát és a vastagabb ereket eltávolítjuk. Egy serpenyőbe öntünk 1 evőkanál olívaolajat, rádobjuk a spenótot, sózzuk, borsozzuk, meghintjük provence-i fűszerkeverékkel, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és időnként megkeverve hagyjuk összeesni, megpárolódni. Folyadék nem szükséges, a spenót leve elég lesz. A spenótot a serpenyő szélére húzzuk, középre még 1 evőkanál olajat öntünk, ráütünk 3 tojást, és kevergetve krémesre sütjük, majd a ricottát is hozzáadjuk, és a tűzről levéve alaposan összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, hosszában félbevágjuk, a tésztalapok közepére halmozzuk egy csíkban a spenótos-tojásos-ricottás tölteléket, a tésztát föltekerjük.
A maradék tojást felütjük, villával elhabarjuk, a tekercseket lekenjük vele, majd meghintjük szezámmaggal. Ízlés szerint feldaraboljuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
A tekercseket 180 fokos sütőbe toljuk, és 30 perc alatt szép aranyszínűre, ropogósra sütjük. Azon melegében, langyosra vagy teljesen kihűtve is tálalhatjuk.
Egyszerűen érthetetlen, miért szorul ennyire háttérbe a körte közeli rokonához, az almához képest, különösen az őszi szezonban. Rengeteg jó tulajdonsága van, egészséges, könnyen emészthető és szelídebb ízű, kevésbé savas, mint az alma. Érdemes egy kicsit gyakrabban fogyasztanunk nemcsak magában, de tehetjük salátába, isteni sajtok mellé, megsütve húsok köretének is ideális, de a sült változat könnyű desszertnek is nagyon jó alternatíva lehet.
Most egy kis túróval és édes morzsával készült, zseniálisan egyszerű, villámgyorsan összedobható, egyszerre krémes és ropogós, és már sülés közben isteni illatok töltik be a lakást. Melegen és hidegen is nagyon finom, így ha marad belőle, másnap reggelire is tökéletes ez a pofonegyszerű desszert!
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót egy tálkába tesszük, hozzáadjuk a mézet és a tejfölt vagy görög joghurtot, kikeverjük. A kekszet összemorzsoljuk, és kevés fahéjjal összekeverjük.
A körtéket félbevágjuk, a magházat kivágjuk, majd a körték aljára egy talpat vágunk, hogy stabilan álljanak majd, és egy tepsibe vagy sütőtálba tesszük. Megtöltjük a túróval, majd megszórjuk a kekszmorzsával, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett a körték méretétől függően 20-25 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálalhatjuk, de langyosan, sőt hidegen is finom.
A dán vajas keksz fogalom, a klasszikusan kék fémdobozban kapható omlós, vaníliás aprósütemény az egész világot meghódította, Dániában pedig minden cukrászdában kapható, de gyakran otthon, maguk készítik. Nem túl összetett, inkább egyszerű ízvilágú süti, titka az omlósság, amit a jó minőségű vajnak köszönhet, illetve az édes, sós és vaníliás ízek különleges aránya.
A jellegzetes omlós aprósütemény kör, téglalap és perec formában is ismert, cukorral meghintve, de mégiscsak a vaniljekransen, vagyis a csavart vaníliás koszorú az igazi, amit csillagcsőrös habzsákból nyomnak ki. A tészta nyersen egész krémes és lágy, másképp nehezen is lenne formázható, persze akár más cookie-k mintájára kis korongokká is formázható – habzsák hiányában.
Érdemes kipróbálni a házi változatot, szerintünk függőséget okoz, sokkal finomabb, porhanyós – és már az is boldogságot okoz, ahogy sülés közben a mennyei vaníliás-vajas illat belengi a konyhát, sőt az egész lakást.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba tesszük, elkeverjük. Hozzáadjuk a puha vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a vaníliát és a villával kicsit felvert tojást is, és egy spatulával vagy fakanállal alaposan kikeverjük.
A lágy tésztát vastagabb csillagcsőrös habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsikre karikákat nyomunk belőle.
200 fokos sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban sokáig friss és omlós marad.
Nagyon kókuszos, liszt alig van benne, a tészta pár perc alatt kikeverhető, és csak olyan alapanyagok kellenek hozzá, amelyek általában mindig vannak otthon – a végeredmény pedig egy igazi sikerdesszert! Omlós, szaftos, kávé vagy tea mellé is nagyon jól passzol, reggelire, uzsonnára, vendégvárónak is tökéletes, ha kuglófnak sütjük, akkor magában is nagy siker, de készíthetünk hozzá citromos vagy csokis mázat is, ezek is nagyon jól illenek hozzá, és remekül feldobják, ha tepsiben, őzgerinc- vagy pástétomformában sütjük.
Egész kevés liszt kell hozzá, a benne lévő joghurtnak és olajnak, esetleg kókuszzsírnak köszönhetően pedig nagyon puha és sokáig friss marad ez a csupa kókusz isteni süti!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a porcukrot és a vaníliát, és elektromos habverővel jó habosra, fehéredésig keverjük. Ezután hozzáadjuk a joghurtot és a zsiradékot, és ezekkel is simára keverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a csipet sót, és tovább keverjük, amíg teljesen felveszi a tészta.
Egy kuglóf- vagy akár hosszúkás pástétomformát kikenünk olajjal vagy kókuszzsírral, a masszát beleöntjük, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy jól átsült-e.
A sütőből kivéve 20 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni. Szeletelve tálaljuk, kávé, tea mellé mennyei!
