Azóta ittam már sokfélét, több márkájú és többféle zsírszázalékú tejet próbáltam ki, mind másmilyen volt. Azóta kipróbáltam a növényi eredetű tejeket is. Nem azért, mert tejcukor- és tejfehérje-intoleranciám van, csak kíváncsiságból. Panka már mesélt nektek az ételintoleranciáról, és mutatott is néhány tejpótló alternatívát: kókusztejet, mandulatejet és rizstejet. Én pedig hoztam még melléjük kettőt.
Ezer helyről olvasni mindenfélét a tej jó és rossz hatásairól, de mik is a tények és hogyan is néz ki mindez? Kattintsd IDE az igazságért!
Én ezzel próbálkoztam először, éppen edzés előtti finomságként nyúltam utána a polcra, kíváncsian kortyoltam bele, enyhe fintorral nyeltem le: vízíze volt. Igaz, ezt csak addig gondoltam, míg a mandulatejbe nem kóstoltam bele. Már most hozzá kell tennem, hogy ez tényleg csak egyéni ízlés kérdése, hogy kinek melyik tej jön be jobban.
Szóval nekem a zabtej bejött. Ez már csak azért is volt jó hír számomra, mert bár tudom, hogy a zab mennyire egészséges, hiába vetettem be bármit, képtelen voltam rászokni a zabos finomságokra. Ha a zabkását nem próbáltam ki ötféle módon, akkor sehogy. Az első falat után görcsbe rándult a gyomrom. Így a tabtejjel kicsit pótolni tudom a zabpehely áldásos hatását: tele van magnéziummal, beindítja a zsírégetést, magas rosttartalma segíti az emésztést, és feltölt energiával.
A zabtejet ráadásul otthon is elkészíthetitek: egy pohárnyi zabot áztassatok be egész napra, majd a megpuhult zabot attól függően, hogy mennyire sűrűre szeretnétek, néhány pohárnyi hideg vízzel turmixoljátok össze. Egy szűrőnek használt ronggyal szűrjétek le, nádcukorral, mézzel ízesíthetitek.
A tej régen élet, erő, egészség volt. De mi a helyzet most? Kattints IDE az igazságért!
