A kalóriaszámlálós diétához egyébként egész jó site-okat lehet találni, ahová beírhatom, hány grammot ettem, miből és mikor, és már ki is dobja, hogy az összesen mennyi. Napi ezer kalória a limitem, akkor is, ha mozogtam, akkor is, ha nem. (Nem.)

Ez volt legalábbis az alapelhatározás. Persze, amit lehet, azt az ember megszegi, túllépi, lecsalja. Muszáj egy picit ügyeskedni, anélkül olyan unalmas lenne az egész. Akkor el is árulom a titkokat.

A kalóriaszámlálós diétával legjobban úgy lehet csalni, hogy nem méred le a kajákat, csak megsaccolod. Itt van például egy picike darab csokika. Lenyestem egy szép vastag sportszeletből, ami összesen 50 gramm. Ha 100 gramm lenne, 435 kalória lenne, rá van írva a papírjára. De ez csak 50. Vagyis 220 kalória körül lenne, ha bekapnám az egészet. De én nem kapom be. Hanem lefarigcsálok belőle egy picikét. A negyedét. (A negyede, vagyis 12 gramm úgy 50 kalória lenne, tudom ám, nem vagyok hülye.) Á, de ez nincs annyi azért se. Kizárt. Nézegetem egy ideig, dobálom a tenyeremben. Á, alig van súlya. Szinte nincs is. Nem teszem rá a konyhai mérlegre, nem, nem. Ilyen aprócska dolgot úgyse jelezne ki. Hanem saccolok. Nem méretarányosan, hogy ha az egész ennyi, akkor a negyede annyi, nem. Hanem tenyérben dobálás alapján. Legyen mondjuk… 3 gramm. Be is írom a gépbe, hogy ettem 3 gramm csokit. Ő pedig szépen megállapítja, hogy az 15 kcal. Ez az!!! Működik!

Forrás:

iStock

Van, amit viszont egyáltalán nem írok be. Például a narancsot, a salátát, a nyers reszelt káposztát, a vörösbort. Mert ki látott már olyat, hogy valaki a káposztától hízik? Akárhány kalória is lehet.

Meg aztán úgy is lehet csalni egy picit, hogy az embernek van egy kutyája, akit Döncinek hívnak, és folyton kunyerál. Na már most, leülök a szelet bőr nélküli, párolt csirkemellem elé, amit előzőleg lemértem, hogy 130 gramm. És nekikezdenék. De akkor jön Döncike, odakucorog a lábamhoz, és párás szemmel néz. Mondom neki, Döncike, hagyjál békén, te most ebédeltél, ez viszont az én kajám, muszáj mind megennem, mert lemértem, hogy pontosan mennyi. De ő néz tovább. Az van a szemében, hogy na és aztán, úgyis fogyózol, dagi vagy, add nekem, majd én segítek lefogyni. Nem, nem, nem adom. De akkor elejt egy könnycseppet is. Én pedig nyesek neki egy darabkát. Mire a kajálást befejeztük, legalább háromszor kapott a husimból. És akkor lehet matekozni. Tuti, hogy nem ettem 130 grammot, legfeljebb 50-et. (Ez persze csalás, én is tudom, mert 100-at biztos, hogy megettem, csak nem mondom meg.)

Forrás:

iStock

A kalóriacsalás harmadik módja, hogy olyankor kapkodsz be ezt-azt, amikor nem látja senki. Háttal állsz a külvilágnak, befordulsz a hűtőbe, a nyílását elfeded a testeddel, és hamm-hamm. Ki tudja, hogy az mi volt, és hány gramm? Senki. Vagyis nem is volt. Így beírni sem kell. Ami pediglen nincsen beírva, az nem is hizlalhat.

Forrás:

iStock

Bármily hihetetlen, ez a kalóriaszámolós diéta nálam működik! November közepe óta lefogytam 6 kilót, igaz, a gép szerint már legalább nyolcat kellett volna. De hova rohannék, ha a séta is fogyaszt? (Normál tempóban slattyogva óránként 234 kalóriát lehet elégetni.)