Aztán, ahogy múltak az évek, és a hormonok is rendesen beindultak, az én formám is átalakult vonalzóról teáskancsóra. Ami nem lett volna baj, mert hát egy nőnek mégiscsak szüksége van némi női jellegre, de amikor három év után összefutottam egy régi szerelmemmel, és ő azt mondta, hogy húúúú, de megasszonyosodtál, akkor zokogni tudtam volna. És fogyózni kezdtem már megint.
Nem ragozom tovább, de mindig történt valami, ami miatt felkaptam pár kilót, vizsgaidőszak, szerelmi bánat, elhúzódó tél… de mindig történt olyan is, amitől viszont akár diéta nélkül is lefogytam: új suli, új munkahely, új pasi, új tavasz…
Ha most visszagondolok, akkor az elmúlt húsz évben naponta legalább harminc percet töltöttem a különböző fogyókúrákon való agyalással, ami összesen 219 000 percet jelent. Mennyi minden mást is lehetett volna csinálni ennyi sok percben!
Momentán, miközben épp szintén fogyózok, azon merengek, hogy vajon van-e valami törvényszerűség abban, ahogy az ember hízik és fogy. És van! Mert én mindig akkor híztam, amikor épp teljessé, boldoggá, már-már giccsesen idillivé vált a kapcsolatom. Mert milyen jó már kéz a kézben vacsizni járni, vagy kettesben az ágyban nasizni egy jó film alatt? Ezt az idillt volt hivatott tönkretenni az a plusz 3–10 kiló, ami miatt már nem is éreztem magam méltónak a szép kapcsolatra, és ami miatt viszont morcos lettem, és kötekedő és jeges, és ami miatt a kapcsolat is rendre befuccsolt. Igen ám, de az ember, ha visszaszinglisedik, új életet kezd, kétnaponta végigtrappolja a barátnőkkel a várost, elhatározza, hogy mostantól jógázni és úszni jár, és lám, fogyogat. És amikor betoppan az új szerelem, akkor meg aztán már fogyózni se kell, úgyse lehet enni összerándult, pillangóktól remegő, szerelmes gyomorral. És a karcsúság visszatér, és a szerelem nyiladozik, mint egy virág, és a kapcsolat egyre idillibb, boldogabb, már-már giccses, és… Hát, tudjuk.
Egyik barátnőm mesélte, hogy neki viszont azért szokott hája nőni, hogy ne tudjanak hozzá közel férkőzni mások. Ha olyan helyzetbe, környezetbe kerül, ahol nem érzi jól magát, ha eszik, ha nem, hízni kezd, és meg sem áll, míg fel nem pakol magára 8–15 kiló zsírt, amitől nagynak, erősnek és megközelíthetetlennek látszik. Az első házasságában az anyósa miatt nőtt nagyra, aztán az idegbeteg főnöke miatt, aztán a második férje miatt, aki gyakran volt verekedős.
Szóval csak azt akartam ezzel mondani, hogy mindannyiunknál lehet valami a háttérben, ami le-föl mozgatja a kilókat, és nem árt átgondolni, hogy mi az. Nálad vajon mi?