Mert ugyanis van a fejemben egy rettegett, gyűlölt szám, egy bizonyos kilóhatár, amit minden erőmből szeretnék átlépni. Persze lefelé. Alá akarok süllyedni, bármi áron, még ha csak tíz dekával is (a digitális mérlegem ennél kisebb súlyt nem jelez), hogy újra elfogadhassam magam.

A neten van az a bizonyos kalóriaszámolós oldal, ahová mindennap be kell írni az aktuális súlyomat, és a gép a változást grafikonon ábrázolja. Vízszintes tengely az eltelt idő, függőleges tengely a kilók és dekák. Az én grafikonom úgy néz ki, mint egy halálugrató sípálya, mely lágy lankába fut, majd végtelen, békés mezőre ér. Alig pár hét alatt 5-6 kilónyi rovátkát szel át (gyönyörű zuhanás), majd annál a bizonyos vonalnál, ami azt a bizonyos súlyt jelzi, hirtelen megtorpan, és hónapok óta ott vergődik felette. Hol feljebb tíz dekával, hol hetvennel, hol vissza, de a rettegett vonal alá sose megy. Soha! Azért se! Ha megpukkadok, akkor se!

Forrás:

iStock

Ma jobban megnéztem, és tényleg elnevettem magam. Mert nyilvánvalóvá vált a nyilvánvaló. Méghozzá az, hogy ezt a számot azért nem tudom átlépni, mert bűvös. Ez egy varázsos, mágikus, boszorkányos szám. Én tettem azzá. Az álmodozásaimmal, sóvárgásaimmal, a nagy terveimmel… Elhatároztam például, hogy ha egyszer végre alámegyek, akkora bulit csapok aznap, hogy csak na! Veszek magamnak egy kis meglepiajándékot, elmegyek egy jót kajálni (rossz ötlet), szóval olyan boldog leszek, de olyan, hogy akár madarat is fogok, az tuti. Csakhogy nem megyek alá. Így aztán se madár, se boldogság.

És most jön elő megint az első mondatból megőrzött görcs szó. Hát persze. A görccsel ragasztottam oda magam ehhez a számhoz. Túl nagy jelentőséget adtam neki, miközben rettegtem tőle és gyűlöltem, egekbe emeltem, hatalmasra növesztettem, fetisizáltam.

Forrás:

iStock

És aztán megint eltöprengtem. Ha holnap reggel – valami csoda folytán – mégis tíz dekával kevesebbet mutatna a mérleg, és én végre elmondhatnám, hogy a súlyom a bűvös szám (azért se mondom meg, hogy mennyi) alá szökött, mennyivel lehetnék boldogabb? Megállna a forgalom, hogy megbámulja sudár testemet? Le kéne cserélni a ruhatáram? Besárgulnának a barátnőim az irigységtől? Hát, nem hiszem. Sokkal karcsúbbnak attól a tíz dekától biztos nem mutatkoznék, és ha őszinte akarok lenni, a jelenlegi alkatommal sincs túl nagy problémám.

Na és meddig tartana a csoda? Másnap reggel talán megint a határ felett lennék (főleg, ha mégis jutalomfalatkákkal ünnepeltem), és az a csalódásnál is nagyobb csalódás lenne, és a kb. 20 deka többlet miatt húsz kilóval érezném dagadtabbnak magam.

Szóval itt az ideje, hogy levonjuk a tanulságot.

A tanulság 1 szó, így hangzik: RELAX!

Az ennél kicsit vehemensebb, markánsabb és kifejtőbb tanulság pedig plusz 23 szó, miszerint:

KI A FRANC TÖRŐDIK A HÜLYE KILÓKKAL MEG DEKÁKKAL, MIKOR A FARMEROM ÍGY IS RÁM JÖN, AZ ÉLET SZÉP ÉS ITT A TAVASZ?