A pasik nagy része nem is sejti, merre van a lakásban a konyha. Aztán vannak, akik tudják, de csak arra a pár másodpercre tartózkodnak ott, míg kiveszik a hűtőből a sört. A kaját már az étkezőben várják készen, forrón, épp annyira megsózva és megborsozva, hogy a fűszerekhez se kelljen hozzáérni. Ha az etetés nem történik meg (például az asszony távolmaradásának vagy betegségének okából), akkor se csinálnak maguknak kaját, hanem inkább éhen halnak. Ezen típusnak altípusa, aki miután jóllakott, áthelyezi altestét a tévé elé, és otthagy minden romot az asztalon. A másik altípus ennél kicsit háziasabb, ő fogja a tányérját, de csak azt, és belehelyezi a mosogatóba, majd csorgat rá egy kis vizet.

A szintén fellelhető, de már kevésbé gyakori férfitípus, aki istenien főz, de csak egy valamit. Vagy legfeljebb kettőt. De ez az egy vagy kettő kaja igazi férfieledel, csíp, mint az őrült, és valami macsós húsból van, minimum marhából, de inkább vadból. Marhapörkölt, vadpörkölt, birkapörkölt kerül ki jótékony kezei közül, amihez vastag szelet fehérkenyeret ad köretnek. (Nehogy már galuskát szaggasson!)

Forrás:

iStock

És a még ritkábbak, ám annál értékesebbek, akik főznek! Mit főznek, alkotnak! Ők a gasztronómia istenei, álomízeket kreálnak csodafűszerekkel, amelyek ott maradnak a szánkban örök mementóként. Bátrabbak, mint a legtöbb nő, mernek kísérletezni, és még akkor sem rontják el az összhatást, ha nem méricskélik le a hozzávalókat a konyhai mérlegen, hanem csak úgy beledobálják a fazékba. Hát, igen. Ja, a kísérletezésről jut eszembe!

Régi kedvesem, akinek szakácstudománya csupán odáig terjedt, (ezt nem bántásnak szánom, hiszen attól, hogy egy férfi nem ért a főzéshez, érthet sok minden máshoz), szóval odáig terjedt, hogy az általam beszerzett, előkészített és bepácolt tarjaszeleteket kisüsse parázson, egyszer meg akart lepni valami finomsággal. Egy külföldi útról érkeztem éppen, és úgy volt, hogy étteremben eszünk. De ő lázasan közölte, hogy rohanjunk csak haza, mert olyan finomság vár engem otthon, hogy mind a tíz ujjamat meg fogom nyalni utána. Tényleg éhes voltam, a repülőn nem adtak kaját, így kíváncsian vártam a nagy fogást. Előzőleg még el kell mondanom, hogy a párom tudta, mennyire szeretem a tatár bifszteket.

Forrás:

iStock

Kileste, hogy csinálom, és megállapította, hogy ez igazán egyszerű kaja, még főzni meg sütni se kell, csak kutyulni, és kész, így aztán belevágott. Az is rémlett neki, hogy a marhahúshoz (amikor fő!) vörösbort szoktak adagolni. És azt is jól tudta, hogy igen kedvelem a száraz vörösborokat. Így aztán a következő kaja várt engem otthon. Egy hatalmas tál tatár bifsztek, amit nem színhúsból, hanem előre ledarált marhahúsból kutyult. (Ja, azt nem abból kell?) Benne volt minden hozzávaló, még a fokhagymáról sem feledkezett meg, igaz, az szárított por alakban került bele. És volt benne még valami. Az volt ám az igazi meglepetés! Igen, a vörösbor. Belekeverve egy pohárkával! Kidüllesztett mellel figyelte arcomon a hatást, amint az első falatkát bekaptam. Hát, mit mondjak! Én még olyan sz.rt sose ettem.

Zárszóul álljon még itt, hogy minden imádatommal és tiszteletemmel köszöntöm az összes férfit, aki mer alkotni a konyhában, ily módon is örömet szerezve szíve hölgyének, és azt kívánom nekik, hogy csak sokasodjanak és szaporodjanak, és legyenek még többen férfiséfek és pasicukrászok, csak aztán tessék szépen rendbe is tenni a konyhát.

Hozzávalók:

• csirkeszárny
• ketchup
• mustár
• szabadtéri grillező

Elkészítés: Javaslom, hogy az előkészületeket ne bízzuk az erősebbik nemre, mert még borostás marad a szárnyacska. Mossuk meg egyenként a csirkeszárnyakat, és vágjuk le a harmadik, csontos részét. Nézzük át, nem maradt-e rajta toll. Szárítsuk le egy papírtörlővel, és már át is adhatjuk a pasinak a terepet.

Ugyanannyi mustárt és ketchupot összekeverünk egy nagy tálban. Ezután szépen elhelyezzük benne a csirkeszárnyakat. A tálat fóliával lefedjük, és betesszük a hűtőbe. Legalább egy napig állni hagyjuk.

Ezután nincs más dolgunk, mint parázson kisütni. Mennyei eledel fröccs vagy sör mellé! Kellően pikáns, a ketchuptól pedig pirosas, ragacsos máz képződik a falatkákon. Ehetünk hozzá kovászos uborkát, de csinálhatunk egy könnyű dresszinges salátát is. Az éhes férfinak, hogy biztosan jóllakjon, pirítsunk a szárnyak mellé a parázson kenyeret.

Forrás:

iStock

Férfiaknak ajánljuk

A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Így volt ez régen, és így van ez ma is. De mi is az, ami felvidítja a férfit, ha evésről van szó? A bolhaméretű adagok és a visszafogott fűszerezés? Na ne! Kerüljön végre a tányérra emberes adag, legyen íze az ételnek, a főzés és az evés is legyen igazi öröm – haverokkal, barátnővel vagy családdal, a lényeg: lakjunk végre jól!