Komolyan gondolom ezt a szomorúság dolgot. Egy régi barátom, aki mindig vidám és életigenlő volt, de annyira, hogy példaként szolgált előttünk, egy nap nagyon bánatos lett. Csak úgy. Itt akart hagyni csapot-papot, és elutazni egy távoli világba, például Indiába, örökre. Nem győztem vigasztalni, Azzal érveltem, hogy ő a mi boldogságforrásunk, ő ad nekünk mindig életkedvet, nem teheti meg velünk, hogy hirtelen így elszontyolodik. Mire ő azt felelte: „szabad szomorúnak lenni”. És milyen igaza volt. Mert ha nem lennénk néha egy kicsit szomorúak, honnan is tudhatnánk, milyen az igazi boldogság?
De tényleg, milyen az igazi boldogság? Mi kell hozzá? Ki kell hozzá? Ha holnaptól minden tökéletesen sikerülne az életünkben, valóra válna az álmunk, megnyernénk a lottóötöst, és nem lenne más dolgunk, mint hogy a hasunkat sütkéreztessük a pálmafák alatt, akkor azontúl mindig boldogok lennénk? Vajon azok az emberek ott a harmadik világban, akik szalmatetejű kunyhóban laknak, nincs mit enniük, és kilátásuk sincs, hogy jobbra forduljon a sorsuk, sose boldogok? Nem hinném. Szerintem pontosan annyiszor boldogok, mint mi. Vagy még többször. Mert ők talán egyszerűbb dolgoknak is tudnak örülni.
Fura szerzet az ember. Nyilván irtó boldogok lennénk a pálmafák alatt koktélt szürcsölgetve. Egy ideig biztos. Aztán a jó is megszokássá válna, már nem jelentene izgalmat, idillt. Hiányozna valami új, valami más, és még arra is hajlandóak lennénk, hogy kockára tegyük az addigi idilli állapotot.
Az a helyzet, hogy muszáj kimondanom az elcsépelt tényt: a boldogságot sose a külső körülményekben, hanem belül kell keresni. Nem kell hozzá más, csak lelki béke, megelégedettség azzal, ami van, és emberek, akik szeretnek és akiket szerethetünk. Egy indiai bölcs egyszer azt mondta: ha nem tetszik a világ, változtasd meg önmagad. Igenis lehet elhatározásból, ha úgy tetszik, izomból boldognak lenni. Lehet örülni esőnek, napfénynek, madárcsicsergésnek, egy finom kalácsillatnak az utcán, egy édes íznek, egy mosolynak, egy érintésnek, egy halvány kis rügynek a fán.
És mivel ez egy haspárti, sütős-főzős, finomságokat kedvelő oldal, álljon itt néhány tipp, hogy milyen falatkák tehetik még boldogabbá amúgy is boldog lelkiállapotunkat a boldogság napján! Bármilyen étel, ami serkenti az endorfintermelést, kiváltja belőlünk az örömérzetet. Az endorfin egyébként az agyban termelődő fehérje, ami a fájdalomcsillapításért és az örömérzetért felel. Vannak olyan ételek és italok, amik hatására több endorfint termelünk.
Ilyenek az édességek, a csokoládé, és az élesztőt tartalmazó sütemények, tészták. Kevesen tudják, hogy a csípős vagy füstölt ételek is fokozzák az endorfintermelést. Na és a kihagyhatatlan vörösbor! De csak egy-két pohárkával, persze.
És íme az örömfelelős menü!
Egy jó kis csípős csili, desszertnek egy szeletke olvadt csokis brownie és hozzá egy pohár cabernet sauvignon!
Chili con carne
Hozzávalók:
Elkészítés: Az olajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát, majd rádobjuk a darált marhahúst. Kicsit átpirítjuk, majd meglocsoljuk egy fél bögre húslevessel. Néhány rottyanás után jöhet rá a paradicsomlé és az összes fűszer. Ha elforrta a levét, önthetünk még rá a húslevesből. Ha a hús puha, beletesszük a babot és a kukoricát, és összeforraljuk.
Mindenkinek sok boldogságot kívánok!
A cabernet sauvignon le ne maradjon!
Mélybordó színű, elegáns, fajtájára jellemző illatú, sajátos zamatú ez a vörösbor. A szőlőből származó aromákat tökéletesen kiegészítik a hordós érlelés jegyei, és szépen keresztezi a palackbuké ízvilága. Bársonyos textúrájú, utóízében megjelenik a keserűcsokoládé, kávé. Fűszeres sertés- és vadételekhez ajánljuk.
Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű száraz vörösbor.
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
