Ahogy azt a Rachel és a csokigyár első, bemutatkozó bejegyzésében írtam, családunk sajátossága, hogy nemcsak a fiókák, de bizony, mi felnőttek is szeretjük az édességet. Ugyanakkor - sőt annál inkább - fontosnak találom, hogy lehetőség szerint ezek egészségesek is legyenek.
Szeretem az egészséges alapanyagokat, szívesen barátkozom és kísérletezek velük, így született ez a két csudás finomság is.
Hamis csokiparány
Hamis, mert nem nápolyiból van a belseje. Helyette házi készítésű müzliszelet van odabent, ami, ha olyan müzliből készítjük, amelyben mogyoró és ropogós gabonapelyhek is vannak, és eléggé kiszárítjuk, akkor még állagra is emlékeztet majd a csokiparányra. (Ha mégsem: nyugodtan nevezzétek más néven! Hogy ne ízlene, attól nem tartok.)
Ez, kérem, egy igazi nasi – nem helyettesítés! Én nem választanám helyette a valódi csokiparányt! (Pedig megesik, hogy elcsábulok.) Ez ugyanolyan jó, azzal a különbséggel, hogy nem kell sóhajtoznod és bánkódnod, hogy „jaj, nem bírom abbahagyni…”, hiszen müzli!!! És ha eléggé fekete az a csoki, amibe mártod, akkor meg fogod találni az arany középutat. Aki szokott jó étcsokoládét enni, az tudja, hogy az egészen más élmény, mint a tejcsoki vagy más édesebb ínyencségek: zamatos, mint a jó bor, és nem is jó habzsolni, mert érzed, hogy azzal elrontanád ezt a jó érzést a szádban. Egy, maximum két kocka tökéletesen betölti az ember édesség utáni vágyát.
Akkora becsben van nálunk ez a müzlis „csokiparány”, hogy még reggeli után is engedélyezni szoktam a fiúknak, és ha kirándulni mennek az osztállyal, és mindenki veszi elő a csipszet, a menő bolti, „aromagyári” termékeket (na erről majd még írok nektek!), nos, olyankor én ezt a desszertet szoktam küldeni, mert ezt én is és a fiaim is tudják vállalni: egészséges (de semmiképp nem egészségromboló), és nem ciki: úgy néz ki, mint egy igazi, bolti „cereal bar”. Csak finomabb.
Ennek a hozzávalói is megérnének egy misét, de folyton használom őket, lesz még bőven alkalmam beszélni róluk. Kedvencem az alakorliszt, amit talán többen nem ismertek. Semmi vész! Teljes kiőrlésű tönkölyliszttel tökéletesen helyettesíthető, a dicshimnuszt meg hagyjuk legközelebbre!
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: Mindent beleöntök egy tálba, alaposan összekeverem – kivéve a tojást. Megkóstolom, hogy megfelelően édes-e (nem kell olyan édesnek lennie, mint egy süteménynek!), ha elégedett vagyok, belekeverem tojást is, majd sütőpapíros tepsibe teszem.
Egy nedves kanál aljával (vagy szintén vizes, kicsi, gyerekeknek készített játék nyújtófával) elegyengetem, és 180 fokon sütöm 20-30 percig. Akkor jó, ha aranybarna – abból az antik, sötétebb változatból –, és kicsit kiszárad.
Még langyosan felszeleteljük, majd hagyjuk egészen kihűlni. Sőt, ha egy-két napig nem érnénk rá csokiba mártani, az csak jót tenne az állagának!
A kihűlt szeleteket vízgőzön felolvasztott, étolajjal „puhított” étcsokoládéba mártjuk, teljesen bevonjuk, sütőpapírra helyezzük, majd egy tálcán hűtőbe tesszük. Mikor megdermedt a csoki, átrakjuk egy dobozba (akkor már nem baj, ha egymáshoz érnek a szeletek), és ha van helyünk, továbbra is ott tároljuk, habár ez nem feltétlen szükséges (megromlani nem fog, de finomabb, ha kemény rajta a csokoládé).
Kávés-„marcipános” golyók
Ez pedig egy kis kényeztetés a felnőtteknek. Na persze, ha a datolyát nem áztatjuk kávéba, az úgy egyszerűbb is, és eheti bárki. Ez esetben nem is kell pépesíteni a datolyát, bőven elegendő akkora szeletekre vágni, hogy épp illeszkedjen a golyó belsejébe.
Sőt, még egy tippem van: kipróbáltam házi lekvárral a közepén, és az is nagyon finom volt! Ha ez utóbbinál maradtok, és netán nem érzitek elég sűrűnek a lekvárt, nyugodtan sűrítsétek zabpehellyel! Sőt, ha véletlen túlázna a datolya, azon is lehet segíteni ezzel a módszerrel.
Hozzávalók:
Külső:
Belső:
A mázhoz:
Elkészítés: A datolyát egy éjszakára kávéba áztatom.
Vízgőzre teszem olvadni a csokit a napraforgóolajjal (alacsony fokozaton).
Majd a mandulát, a zabpelyhet, a tejszínt és a xilitet keverem alaposan össze – jól formázható masszává.
Ha mindez megvan, a datolyáról leöntöm a levet, turmixgépbe teszem, felaprítom, megkóstolom. Szerintem nem kell bele se méz, se zabpehely, de lehet, hogy te úgy találod, nem elég kávés a datolya – ez esetben öntsd fel a lével, amiben ázott, vagy tegyél még hozzá egy kanálnyi kávét! Ha így teszel, akkor viszont lehet, hogy szükséged lesz a zabpehelyre és/vagy a mézre. A lényeg az, hogy vedd számításba: sem a csokoládé a külsején, sem a mandulás massza nem annyira édes.
Ha jó a töltelék, jöhet az összeállítás, amely lényegesen könnyebb, mint ha valódi marcipánnal dolgoznál! A golyócskákat azonnal bevonhatod csokoládéval, de ha van egy fél órád, akkor inkább tedd előtte hűtőbe erre az időre, s csak utána mártsd csokiba – mert így sokkal könnyebb lesz, és a golyók is szebbek, formásabbak lesznek.
Tedd őket sütőpapírral kibélelt tálcára, majd ismét a hűtőbe. Ha megdermedt a máz, átrakhatod egy dobozba. Érdemes hűtőben tárolni, és élvezettel elfogyasztani egyet-kettőt ebéd után, vagy mikor leülsz a kedvenc sorozatod elé.
Élni!
– Anya, kaphatok egy kis édességet?
– Hát hogyne, kisfiam! Nagyon egészséges!
Ugye milyen hihetetlen ez a párbeszéd? Pedig…! Próbáljuk meg elkerülni az ételek miatti rossz lelkiismeretet! Sehová nem vezet. Kerüld el, amit rossznak gondolsz, amikor tudod – de azért ne felejts el élni! Én így gondolom.
Hamarosan újra jövök! Legyenek szép napjaitok!
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
