A túrós csusza igazi klasszikus, házias és magyaros fogás, ráadásul gyors és kiadós, de sokszor elég jellegtelen, száraz – és úgy egyáltalán nem jó. Pedig néhány trükk betartásával olyan csuszát készíthetünk, ami csúszik!
Igen, a csusza lényege, hogy csússzon! Nemcsak a torkunkon lefelé, hanem már az edényben és a tányéron is, vagyis ne legyen száraz, fujtós. A túrós csusza a füstölt szalonnával kezdődik, aminek a bőrét levágjuk, de nem dobjuk ki: fontos szerepe lesz még! A szalonnát felkockázzuk, és serpenyőben kiolvasztjuk a zsírján, majd szép ropogósra sütjük.
A tészta lebbencs vagy csuszatészta, szép nagy darabok, de ízlés szerint eltördelhetjük kisebbekre is, sőt a bevállalósak maguk is gyúrhatják (de erről majd máskor). A tészta főzővizébe beletesszük a füstölt szalonna félretett bőrét, így már a legelső pillanattól magába tudja szívni a tészta a füstös, szalonnás ízt. Nem szabad túlfőzni a tésztát, mindig kicsit keményebben szűrjük le, mert még tovább puhul egy picit a saját hőmérsékletétől.
A csúszkálós tészta titka pedig egyrészt a kiolvadt szalonnazsír, amivel a leszűrt tésztát összeforgatjuk, valamint a bőséges tejföl, amit nem a végén teszünk rá a tésztára, hanem legalább a felével összeforgatjuk, valamint zsíros túrót használunk hozzá. Ez amúgy sem a diétás ételek királynője, úgyhogy a tejföl és a túró zsírtartalmán nem érdemes spórolni.
A kisült szalonnapörc és a maradék tejföl legvégül kerül a már csúszkálós tészta tetejére, amit kicsit át is piríthatunk sütőben, de azonnal tálalva is abbahagyhatatlanul finom.
Túrós csusza szalonnapörccel
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztát lobogó sós vízben feltesszük főni. A húsos szalonnát felkockázzuk, a szalonnabőrt a tészta vizébe dobjuk. A felkockázott szalonnának serpenyőben kisütjük a zsírját, megpirítjuk a szalonnát. A kifőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a szalonna zsírjával, a tejföl felével és az összemorzsolt túróval. Tányérra szedjük, majd a szalonnapörccel megszórjuk a tetejét.
Ha van kedvünk, sütőben át is süthetjük.