Az olaszok nemcsak ételben, de italban is nagyon nagyok. Híresen jó a kávéjuk és a boraik, de ott van még a grappa és a limoncello, no meg a koktélok és long drinkek legjobb alapanyagai, a Campari és az Aperol is. Most ez utolsóról lesz szó...
Legelőször Velence külvárosának egyik kocsmájában kóstoltuk. Egy vasárnap délelőtt tértünk be, eredetileg kávéra, de a pult mögött sorra készültek a neonnarancsszínű italok: a borospohárba két rész fehérbor, egy rész rikító furcsa likőr került – mindenki ezt kérte, némelyek még egy kis szódával is kiegészítve. Feledtük a kávét, és mutattuk: mi is kérünk kettőt, fogalmunk sem volt, mi ez és milyen, de meg kellett kóstolnunk.
Kellemesen édes, mégis friss, kesernyés, illatos, üdítő – és az ebéd előtt kissé bódító – italt kortyolgattunk hamarosan az olasz férfiakkal egyetemben, akik a vasárnapi mise után tértek be egy aperitifre, míg a feleségek otthon főzték az ebédet. Annyira „bejött” az Aperol, hogy hazaindulás előtt vásároltunk is néhány üveggel – majd 2-3 évvel később örömmel konstatáltuk, hogy már itthon is kapható.
Nem olcsó, de érdemes beruházni, mert kevés kell belőle, tulajdonképpen csak ízesíti az italunkat. Magában nagyon édes és intenzív, szinte mindig hígítva találkozunk vele a vendéglátóhelyeken is. Van, ahol fehérbor-szóda-Aperol keveréke az Aperol Spritz, máshol habzóbor-Aperol, készülhet pezsgő-narancslé-Aperol kombinációjából is.
Az Aperol amúgy egy gyógynövényes-narancsos likőr, színét és kesernyés ízét a narancshéjtól kapja. Az első padovai nemzetközi vásáron rukkoltak elő vele a Barbieri testvérek 1919-ben, akiknek több likőrt és italkülönlegességet is köszönhetünk.
Az Aperol Spritznek nincs egyetlen és eredeti receptje, mindenki másképp csinálja, és lehet mindig másként játszani, kísérletezni.
Az Aperol mellett kerülhet bele:
Frissít, hűsít, bódít – hígítsuk sok szódával!