Ha lehet valami miatt várni a nyarat a hozzám hasonló gasztro-fanatikusoknak – a sokféle zöldség- és gyümölcsféle megjelenése mellett –, az biztosan a szabadtéri grillezés. Esténként alig várom, hogy hazaérjek és „beizzítsam” a grillsütőmet.
Sokszor képes vagyok egy sima pirítós kedvéért begyújtani, hiszen kevés jobb dolog van, mint amikor a fa füstje diszkréten átjárja az olívaolajjal vékonyan megkent friss ropogós kenyeret.
No persze az az igazi grillezés, ha jófajta halak, húsok landolnak a rácson, de annak ellenére, hogy remek móka, azért nem árt némi tapasztalat. A legfontosabb, hogy a parazsat megfelelően készítsük elő, mert ez az egyik buktatója a műveletnek. Legyünk türelmesek, és várjuk meg, hogy a faszén teljesen átizzon, így a rácsunk emelgetésével tudjuk a hőt állítani.
Fontos, hogy tudjuk: a hőfok sokkal magasabb és kiszámíthatatlanabb, mint egy sütőben vagy serpenyőben, ezért sokkal jobban oda kell figyelni az étel készítésénél.
Fontos az is, hogy fűszereket és szószokat csak a sütés utolsó fázisában tegyünk rá, mert az is könnyen megég.
Én amúgy kizárólag sózom és borsozom a húst, és vagy az asztalnál fűszerezem friss fűszerekkel, vagy kenegetem különféle szószokkal, illetve a sütés utolsó pillanataiban fényezem, fűszerezem. Ha vastag marhahúst grillezek, akkor nagyon magas hőfokon kezdem, tulajdonképpen kérgezem, aztán alacsonyabb hőfokon sütöm a közepéig félangolosra vagy médiumra.
Halaknál közepes hőfokon sütöm, majd a sütés utolsó fázisában adok neki nagyobb hőt. Kenegetéshez olívaolajjal kevert vajat használok kizárólag, ezzel védem a kiszáradástól.
Bevallom, az egyik kedvenc grillételem a roast beef – vagyis marhahúsos – szendvics, melyet roston sült fokhagymakémmel és sült savanyított paprikával szoktam fogyasztani, grillen pirított ciabattával. Jó marhahús vásárlásához szerencse is kell, vagy egy megbízható hentes, így legutóbb kacsamellel készítettem. A receptjét és elkészítését hamarosan megosztom veletek!