Ettől meg kell őrülni! Folyton piacra dobnak valamit, ami igen áldásos lehetne az életünkben, majd ráfogják, hogy életveszélyes. A mikró például felgyorsítja, leegyszerűsíti a főzést, már el sem lehet képzelni nélküle egy modern konyhát, erre most mindenhol azt hallani, hogy juj, ártalmas, radioaktív, rákkeltő – és sorolhatnám.
Bevallom, nekem van mikróm, és alapvetően kedveljük is egymást, bár megőriztük a három lépés távolságot. Mindennap használom, de főzésre szinte soha. Viszont abban forralok teavizet, kávévizet, abban melegítem a frigóból kivett kész tegnapi kaját, és más trükkökre is be szoktam vetni.
Például isteni sült krumplit készítek úgy, hogy megmosom a burgit, beteszem egy nejlonzacsiba, a zacsi száját alaposan becsomózom, majd ahány krumpli, annyi percre beteszem a mikróba. A zacsi felfújódik, a krumpli pikk-pakk megpuhul. Ekkor kiveszem, héjastól felszeletelem, forró zsírba dobálom egy-két percre, és már kész is a belül omlós, kívül piros, mennyei köretem.
Erre most azt olvasom, hogy mindez nagy hiba, mert a mikrohullámok megváltoztatják az ételek molekulaszerkezetét, ami nagyobb baj, mint azt elsőre gondolnánk.
Csínján a molekulákkal!
Ez a molekula-ügy azért rémisztő számomra, mert jól ismerem a japán tudós, Emoto vízkísérleteit. Szerinte a víz molekulaszerkezete akár a gondolat hatására is képes változni, és a környezetében levő többi vizet is megváltoztatni. És ha belegondolunk, hogy testünk is legalább 70 százalékban víz, na meg az ételeink nagy százaléka is az, nem mindegy, hogy a bevitt táplálék vagy folyadék molekulaszerkezete egészséget vagy betegséget közvetít-e felénk.
Emoto elvégzett egy kísérletet: lefényképezte a 0 Celsius-fokos víz molekuláit, majd összehasonlította az ugyanolyan körülmények között tárolt, de „információval ellátott” víz molekuláival. Különböző üvegeket felirattal látott el, például az egyikre azt írta, szeretlek, a másikra, hogy gyűlöllek, majd megfigyelte a változást. A molekulaszerkezetek teljesen megváltoztak! A szeretlek víz molekulái gyönyörű, hópehelyszerű, csillag formába álltak, míg a gyűlöllek víz kaotikus, csúnya, zavaros szerkezetet produkált. Az agykontrollosok vallják, hogy a vizet hasonló módon arra is át lehet programozni, hogy akár gyógyításra, fogyókúrára, tisztításra is alkalmas legyen. Tehát akkor újra felteszem a kérdést: ha a mikróban megváltozik a dolgok molekulaszerkezete, vajon milyen üzenettel kódolt vizet viszünk be a testünkbe általa?
De ugye nem?
Persze nem bizonyított, hogy a mikró ilyesmit művelne, bár az a hír is felröppent, hogy a gazdag társadalmak, például Svájc, már rég betiltották a mikrók reklámozását. A másik tábor viszont váltig állítja, hogy a mikró helyes használatával semmilyen kárt nem tudunk okozni, sőt: rengeteg energiát spórolhatunk meg általa, az ételekben több tápanyag marad, mintha főznénk, és a vitaminok is kevésbé sérülnek.
Most akkor mikrózzunk vagy ne?
Ez itt a kérdés. Nos, ha már van mikrónk, talán kár volna kidobni, de próbáljuk minimálisra csökkenteni a használatát.
– Ha nem is kapcsoljuk be, tároló doboznak kiváló, mert hermetikusan zárul. Tartsunk benne például olyan dolgokat, amiket bár hűteni nem kell, de az asztalon megmásznák a legyek.
– Ha mégis bekapcsoljuk, legyünk azért óvatosak. Sose legyünk három méternél közelebb a működő mikróhoz. Jó, ezek nyilván nem radioaktív sugarak, de attól még lehetnek ártalmasak.
Ti mit gondoltok?