Dió, baracklekvár, csokoládé és némi tészta tökéletes harmóniája a zserbó. Olyan ízpárosítás, amit lehetetlen megunni, egyszerűen mindenkinek kedvence. Otthonosság, hagyomány, békebeli nagyisüti és kávéházi elegancia egyetlen falat süteményben. Egy kis gasztrotörténet és egy tökéletes recept következik!
A zserbó olyan klasszikus, ami cukrászdában mindig kapható, de házilag leginkább ünnepeken – karácsonykor és húsvétkor – sütjük. Ennek oka nyilván az is, hogy kissé macerás az összeállítása, de ha egyszer elkészül, akkor sokáig eláll, és minél tovább pihen hűvös helyen, annál finomabbra érnek össze az ízei.
A zserbó olyan, mint a dobostorta és a Rákóczi túrós, vagyis a süteményt megálmodó cukrász nevét viseli: Gerbaud Emil svájci cukrász kreációja ez a fantasztikus sütemény, aki angliai, francia- és németországi tanulmányútjai után Kugler Henrik hívására 1884-ben érkezett hazánkba, az akkor már híres belvárosi cukrászdába a mai Vörösmarty (korábban Gizella) térre, hogy tudását kamatoztassa és a cukrászdát gazdagítsa új és még újabb kreációival. A nevét is viselő zserbó lett az egyik legnagyobb dobása, és nem mellékes, de a konyakos meggyet is neki köszönhetjük! (Zárójeles megjegyzés, hogy a mi büszkeségünk, Gundel Károly pedig épp Svájcba menekült 6 kiskorú gyermekével 1956-ban, mindenki egyetlen hátizsákkal felpakolva, a mezőn, lapulva. Éjszaka jutottak át a határ túloldalára…)
De vissza a zserbóra… A klasszikus pici élesztővel könnyített tésztarétegek közé zárt dióval és sárgabarackekvárral készül, falatnyi kockákra vagy hasábokra vágva tálaljuk szinte mindig, az elmaradhatatlan csokimázzal a tetején. Sűrű, tömény ízbomba, de nem nehéz – egyszerűen tökéletes!
Rengeteg variációja is van – túrós, kókuszos, almás változatok is léteznek, és minden variációnak van is létjogosultsága, de az igazi szerintünk mindent visz, mutatjuk is a receptet!
Zserbó – klasszikus recept kicsit egészségesebben
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
A csokimázhoz:
Elkészítés: A liszteket összekeverjük, majd a vajjal szétmorzsoljuk, hozzáadjuk a többi belevalót, rugalmas tésztát gyúrunk. Rövid, 10 percnyi pihentetés után 4 részre osztjuk a tésztát, majd közepes nagyságú tepsibe nyújtjuk az elsőt. Megkenjük a baracklekvár 1/3 részével, meghintjük a dió és a nyírfacukor keverékének az 1/3 részével. Ugyanígy járunk el a második és harmadik lappal is, majd a negyedik lapot is kinyújtjuk, befedjük a süteményt, majd 1 órát normál konyhai hőmérsékleten kelesztjük.
Ezután villával megszurkáljuk, hogy ne púposodjon fel a tészta sülés közben, és 180 fokos előmelegített sütőben 30–35 percig sütjük, amíg a teteje enyhén megpirosodik.
A csokimázhoz a vajat az olajjal összemelegítjük, majd hozzáadjuk a vízzel elkevert cukrot és kakaót, 1-2 perc alatt simára keverjük, majd a langyosra hűlt zserbó tetejére simítjuk. Hagyjuk hűlni, pihentetjük – csak másnap szeleteljük.