Nem, nem, most nem a szokásos sült bogarak és főtt kacsaembrió, denevérleves és az a különlegességnek számító birkaszem lesz terítéken, amit illetlenség visszautasítani bizonyos kultúrákban, ezek kapcsán már sok helyen belefuthattunk a neten az idegeket borzolni vágyó cikkekben. Nem lesznek gyomorforgató képek, mert mi enni szeretünk. És inkább végiggondolunk néhány dolgot azzal kapcsolatban, hogy mennyire fura az, ami nem is fura. Szokás, szempont, kultúra kérdése…

Mielőtt azt mondanánk egy „idegen” ételre, hogy pfuuuj, gondoljuk végig saját kedvenceinket. Mert vegyük például a jó kis békebeli húslevest. A klasszikus marhahúsleves legfinomabbja az ököruszályleves, ami nem más, mint a marhafarokból főzött változat. A csontos részekből készül ugyanis a legjobb leves, a legtöbb gasztromán tudja, hogy a csontleves alap, sőt a legtöbb alaplé csontokból készül. Brrr!

Forrás:

iStock

A húsleveseknél maradva: az Újházi-féle tyúkhúsleves emblematikus és klasszikus fogásunk, amiben bizony benne fő a láb is, igen, bizony, az a furcsa szerzet, ami sokaknak kedvence, és élvezettel szopogatják le a bőrt és a porcokat a csirkelábról, míg mások látni sem bírják… Sőt, zúza, lép is van a levesben… Furcsa? Nem, inkább igazi klasszikus.

Ha már a belsőségeknél tartunk: míg a libamáj a legínyencebb, legdrágább fogások egyike, addig egy másik kiválasztó szerv, a vese már jóval megosztóbb. Vagy a tüdő. Vagy a pacal, ami a marha előgyomra. A pacal igazi vízválasztó, amit még fokozhatunk: körmös pacal, vagyis marhagyomor és sertésláb egy különleges ínyenc fogásban, vagy velős pacal – ugyanaz a marhagyomor egy kis agyvelővel, paprikás szaftban összefőzve… Csak egy kérdés: ezek után mi a probléma a birkaszemmel vagy a kecsketőggyel? Ja, nálunk nem szokás.

Egy disznóvágáson mindenki a sült vérre esküszik, újévi különlegesség az egészben sült malac turcsi orral és kacskaringós farkincával, de véres hurkát már biztosan mindenki evett… A disznósajt és a tepertő nekünk finomság, a sült vér pedig disznótoros ínyenc fogás. Mindez nem furcsa nekünk, de patkányt, macskát, kutyát nem eszünk, mint más kultúrában. A sült bogarak undorítóak, de egy adag grillezett rákért hajlandóak vagyunk nagyobb összeget is kifizetni egy kellemes teraszon egy pohár fehérbor társaságában. Ránézésre sem nagyon nagy a különbség, de belegondolva végképp nem. A polipot és a tintahalat már nem is említjük…

Forrás:

iStock

A sajtoknál is találunk furcsaságokat. Ez a tejtermék mindig erjesztéssel, érleléssel készül, szándékkal „rohasztjuk”, néha még penészesre is. A fehér nemes penészes camembert és brie, de a kék penészes márványsajt, gorgonzola és rokfort – roquefort – is mutatja, hogy tulajdonképpen nem túl gusztusos. Pedig de! A legfinomabb sajtokról beszélünk épp! Jó, van olyan sajt is, amiben vastag kukacok grasszálnak… A kérdés csupán az, mennyire éretten szeretjük…

Ha szívesen eszel egy húslevest, fogadd el mások szokásait is!