Nagyon nem mindegy, mi kerül a tányérunkra – és az sem, hogy az hogyan néz ki. Az ételek több érzékszervünkre is hatnak – a fotózásokon, forgatásokon a szemünk elégedettségéért külön szakember felel. Filep Katával, a Cookta és a Nagy Csokoládékönyv prop stylistjával Molnár Viola Anna beszélgetett.
A food stylist nem új keletű szakma, de a prop stylist talán kevésbé ismert foglalkozás. Mi a különbség a kettő között?
Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan ember van jelenleg Magyarországon, aki hasonló munkát végez, mint én. Eleinte mi is food stylistnak hívtuk magunkat – de ez azért nem állja meg a helyét, mert a food stylist magával az étellel foglalkozik. Akkor tud felelősséget vállalni az étel kinézetéért, ha azt ő maga készíti – vagy legalább bele tud szólni az ételkészítés folyamatába. A mi munkánk ilyen szempontból más: profi séfekkel, gasztrobloggerekkel működünk együtt, akiknek határozott elképzelése van arról, mi hogyan készüljön. A legtöbb esetben a tálalást is ők maguk végzik, így az, hogyan nézzen ki az étel, nem kizárólag rajtunk múlik. Csapatban dolgozunk, és mindenkinek az a célja, hogy a végeredmény minél tökéletesebb legyen – ennek érdekében pedig folyamatosan egyeztetünk. A kép hangulatáért, a kiegészítőkért és kellékekért viszont már a prop stylist felel.
Milyen trükkjei vannak a tökéletes kép készítésének?
Ecsetek, szemöldökcsipesz, pipetta, fecskendő – ezek elengedhetetlenek egy fotózásra, ahol nagyon pontos munkát kell végeznünk. Egy levesre az olajpöttyöt például fecskendővel lehet a tökéletes helyre tenni, az aprított petrezselymet pedig csipesszel lehet oda helyezni, ahová a fotós kéri.
Az esetek nagy többségében szempont, hogy minden ehető legyen.
Sörfotózásokon szoktak különféle habokkal csalni, amik mondjuk glicerint tartalmaznak a cél érdekében. Mi viszont nem használunk semmilyen műanyagot a fotózások alatt. Amit készítünk, azt a munka végeztével elpusztítja a stáb. Maximum annyit „csalunk”, hogy egy sültet a kelleténél pár perccel korábban veszünk ki a sütőből, hogy még szép színe legyen a fotón – mert amikor már készre sült, nem biztos, hogy annyira fotogén…