Imádom azokat a könyveket, amiknek a története körülbelül 300-400 éve játszódik. A történelem, az akkori tudás és az emberek viselkedése mind lenyűgöz. Volt szerencsém összebarátkozni egy olyan könyvvel, ami egy édességbolt tulajdonosairól szól. A cselekmény befejezése után pedig régi desszertek receptjei vannak felsorolva. Nem volt Milka csoki, sem dinnyés rágó, hanem kandírozott arkangyalfű, rózsaszirom és cukrozott narancshéj. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy a ma már egyszerűnek tűnő ételeket régen hogyan készíthették el. 

Gondoljunk csak bele abba, hogy egyáltalán milyen nehéz is volt sütni. Hiszen nem volt elektromos sütő, ahol be tudták állítani a hőfokot. Kemencében kellett ételeket készíteni, ahol jóval nehezebb volt mozgatni az ételt, szabályozni a hőfokot. A családommal mi minden nyáron házi építésű kemencében sütjük az ételeket, és van szerencsém végignézni, ahogy kreatívan megpróbálják kicsalogatni a forróságból a már majdnem égett, de isteni pizzát vagy kenyérlángost. Emellett régen arra is figyelniük kellett, hogy jól karban is tartsák a kemencét. Alapos tisztítás akkoriban is szükséges volt. Ha bármi probléma akadt, nem a szerelőt hívták, hanem bemeszelték a kemence falát. Mennyivel könnyebb dolgunk van otthon a konyhában, igaz?

Amikor kutatásba kezdtem, nem is az ragadta meg a figyelmem, hogy mit hagytak ki a receptekből, hanem az, hogyan fogalmaztak, és mennyi minden változott meg az idők alatt. Rábukkantam egy bizonyos „Szakáts mesterségnek könyvetskéje” című kötetre, aminek első oldalán ez áll:
„Külömb-külömb válogatott tzifra, jó, egészséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek […] röviden leirattatik, és kinek-kinek hasznára le-ábrázoltatik.” A könyv egy bővített receptgyűjtemény, és 1785-ben nyomtatták. 

Rengeteg receptet felsorol a könyv, olyanokat, mint a:
•    czikória saláta,
•    turbolya saláta,
•    mondola- klödör és sása, azaz gombóc és mártás,
•    domika, a túróból és kenyérből készített finomság.

Bár az alapok, mint a liszt, tojás, tejföl szinte nem hiányozhattak az akkori konyhából sem, de észrevettem, hogy előszeretettel és jóval többször használtak bort az ételek elkészítésében. Órákig tudnám nézegetni ezeket a recepteket, mintha egy történetet olvasnék. Lapozzatok bele ti is, esetleg próbáljátok is ki őket! >>

Mondola-sása

„A mandulát forró vízbe hányván hámozd meg igen szépen, mozsárba törd meg, borban áztatott kenyérbéllel együtt: azonban más edénybe törj fokhagymát, és ecettel, borral és szűrd a megtörött mandulára, egy kevés mézzel megízesítvén: forrald fel, sült alá tálald fel; ha só kívántatik, sózd meg és vidd asztalra.”

Jó étvágyat!