Hogy miért telitalálat ez a mindenmentes amerikai palacsinta (legalábbis számomra)? 

Mert:

• mellékízmentes,
• levegős és könnyed textúrájú,
• pofonegyszerű elkészíteni,
• garantált sikert aratott eddig kicsiknél és nagyoknál is.

Forrás:

Zita

Tudnivalók a tésztáról

Még mielőtt nekiestem volna a kísérletezésnek, körülnéztem a neten, hogy miből készítik az amerikai paleo/vegán/low-carb/gluténmentes gasztroblogok szerzői a diétákra szabott amerikai palacsintát. A paleós vonal szinte egyöntetűen mandula- és/vagy kókuszlisztből készíti ezt a desszertet. Ez minden bizonnyal nagyon finom is lehet, de én nem szerettem volna maradéktalanul követni az ő mintájukat – egyrészt pénztárcabarát megfontolásból, másrészt az inzulinrezisztencia-diétára való tekintettel (tehát, hogy ne kelljen fél kiló palacsintát megenni ahhoz, hogy meglegyen az egy étkezésre jutó CH-mennyiség). 

Sok olyan receptet láttam, ahol banánnal édesítették és tették könnyedebbé a tésztát. Habár egy-egy banán megengedett néha az IR-ben, és biztos csodákat művel a süteményekkel, nekem ezt is kerülnöm kell, mert allergiás vagyok rá. Úgyhogy hiába a remek elgondolás, a banán is ugrott. Nekem egyébként nem hiányzott, nélküle is szupernek tűnt ez a mindenmentes amerikai palacsinta, de kísérletező kedvűek, gyümölcs- és banánrajongók kipróbálhatják. 

Forrás:

Zita

Több próbasütést is végigcsináltam, a kóstolóbizottságom visszajelzései alapján pedig egy olyan összeállítás lett a befutó, amiben van hajdinaliszt, viszont olyan kevés, hogy nem lehet érezni az ízét (legalábbis nálunk átment a szűrőn, pedig Péter nagyon nem szereti, és állandóan megérzi a hajdinaízt). Természetesen ezt és a többi lisztet is ki lehet cserélni másra (pl. gluténmentes zablisztre), de azért egy minimális hajdinát mindenképpen érdemes beletenni a tésztába, mert az egy igazi palacsintaliszt: összefogja a tésztát, könnyen kezelhető, vékonyra és vastagra is süthető, nemhiába használják az oroszok és a franciák is palacsintaalapnak.

A tésztaalap nálam nem édes, mert jobban szeretem, ha a feltét adja meg a palacsinta jellegét, viszont aki édes palacsintatésztára vágyik, ne felejtsen el egy kis édesítőt is a tésztába keverni.

Tippek a feltéthez

Ha az ismereteim helyesek, eredetileg juharsziruppal öntötték nyakon ezeket a palacsintákat, és/vagy egy kocka vajat tettek a rakás tetejére, és hagyták, hogy szétolvadjon rajta. Nyilván ma már mindenféle alternatíva létezik, mi is kipróbáltunk sok feltétet. Nekem az ízlett a legjobban, amikor egy kis házi magvajat (mandula, mogyoró stb.), eperdarabokat és pár levél bazsalikomot tettem a tésztára.

Sós „körettel”, zöldségekkel vagy zöldségkrémmel is lehet fogyasztani a palacsintákat, például kenyér helyett reggelire, de tehetünk rá (házi) mindenmentes „nutellát”, friss gyümölcsöket, hamis túrót, lekvárt vagy vegán joghurtot, és kész is a tökéletes uzsonna vagy desszert. IR-esek is ehetik reggelire, csak a feltétekre kell figyelni. 

Forrás:

Zita

Szénhidrátok

A teljes recept összesen 147,1 gramm IR-ben számolandó szénhidrátot tartalmaz. Nálam 14 darab kis méretű palacsinta jött ki a tésztából, ezzel számolva egy darab mindenmentes amerikai palacsinta szénhidrátértéke 10,5 gramm.

Hozzávalók:
2,5 dl szódavíz
2 dl magtej (nálam házi mogyoró- és mandulatej)
1 evőkanál almaecet
3 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál só
1 késhegynyi szódabikarbóna
1 lenmagtojás (1 csapott evőkanál lenmagliszt + 3 evőkanál víz)
10 dkg hajdinaliszt
10 dkg barna rizsliszt
10 dkg mandulaliszt

Elkészítés: Az összes hozzávalót összekeverjük egy nagy tálban, majd hagyjuk állni 2-3 percet.

Előmelegítjük a palacsintasütő(ke)t. Egy kis adag (nálam fél merőkanálnyi) tésztát csorgatunk a serpenyő közepére, és a kanál segítségével egy icipicit kilapítjuk (nem kell nagyon!). Azért jó ezt kanállal csinálni, mert így könnyebb egyenletesen eloszlatni. Ha már megszilárdult (elvesztette a csillogását) a tésztakorong széle, akkor egy erre való szilikonlapáttal vagy egyéb eszközzel alányúlunk, és óvatosan megfordítjuk. Átsütjük a korong másik felét is (közben ellenőrizhetjük), kb. 1–3 perc alatt meg is van.

Ha egy rácsos felületre tesszük hűlni, akkor a külső réteg is megőrzi a ropogósságát.

Melegen tálaljuk.

Forrás:

Zita