Japánban a legalacsonyabb a gyerekkori elhízás, és ez annak köszönhető, hogy tudatosan és már egészen apró gyerekkortól bevonják a kicsiket az étel készítésébe, a tálalásba, közös élménnyé teszik az étkezéseket. A kicsik még csak a terítésben és a tálalásban, a nagyobbak pedig a főzésben, az ételek előkészítésében is részt vesznek, és ha van rá lehetőség, akkor az iskola kertjében különféle zöldségeket is termesztenek – az oktatás részeként, hiszen így egy csomó olyan tudást a gyakorlatban is megszerezhetnek, ami a környezet- vagy biológiaórán szárazabb formában szerezhetnének meg, nem mellesleg így nagyobb értéke is lesz az ételnek, a környezettudatosságról már nem is beszélve.

Az is része az ebédjüknek, hogy az ételek történetéről és tápértékéről a tanítók mesélnek nekik, és ha a közeli tanyáról, termelőtől vagy az iskola kertjéből származik valamelyik alapanyag, azt külön kiemelik, így emelve az értékét az ételnek, a gyerekeket pedig tiszteletre, megbecsülésre nevelve. Az pedig csak hab a tortán, hogy maguk után jókedvűen és teljes természetességgel elpakolnak… Hm… Vajon lehetne ezt nálunk is így?