Társoldalunk, a Vous.hu szerzője, Molnár Viola Anna pár hónappal ezelőtt szembesült azzal, hogy inzulinrezisztens, így gyökeresen át kellett alakítania az életmódját. Sosem akarta hangoztatni, de elég sok esetben vált kikerülhetetlenné, hogy közölje, ilyenkor pedig általában ugyanazokat a kérdéseket kapta mindenkitől – köztük öt olyat, ami egyszerűen fájdalmas...
Szeptemberben lesz fél éve, hogy inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak, és a diagnózisom óta radikálisan átalakult az életem. Ez az anyagcserezavar ugyanis az élete végéig elkíséri az embert, és mivel az állapot maga nem gyógyítható, csak karbantartható és tünetmentesíthető, folyamatos odafigyelést igényel.
Nincs két egyforma inzulinrezisztens ember, de egy dolog mindegyikük életében közös: az életmódváltás elengedhetetlen része a gyógyulásuknak – így ez az én esetemben is megkerülhetetlen volt. Az étrendemet egy dietetikus segítségével szabtuk személyre, de az alapjait a 160 grammos szénhidrátdiéta adja, a sportolás megkedvelésében pedig egy személyi edző segített.
Ez eddig mind szép és jó, de persze a dolog közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: idáig eljutni és ezt az állapotot fenntartani rengeteg energiámba került és kerül, mind fizikálisan, mind pszichésen, és persze anyagilag is.
Az ember környezete persze mindezt nem látja, csak az egyetlen látványos változás tűnik fel mindenkinek: a fogyás. Mivel 9 kilót dobtam le az eltelt 5 hónapban, a környezetem egyre gyakrabban kérdez rá a súlyvesztésem „titkára”, és amikor azzal kezdem a választ, hogy „inzulinrezisztens vagyok, ezért életmódot kellett váltanom”, szinte mindig ugyanazokat a kérdéseket kapom. A kérdések egy része logikus, jogos és érthető, de akadnak rendszeresen visszatérő iszonyat nagy hülyeségek is. Ez utóbbi kategóriából most megválaszolom az 5 leggyakoribb kérdést.
Inzulinrezisztencia
„Az inzulinrezisztencia olyan állapot, melyben a sejtek (elsősorban az izomsejtek és a zsírsejtek) nem képesek megfelelően reagálni az inzulin hatásaira. Mivel a sejteknek az életben maradáshoz mindenképpen szükségük van glukózra, a szervezetben kompenzációs folyamat indul be, és a normálisnál több inzulin termelődik, hogy a megfelelő hatást kiváltsa. Ennek következménye hyperinsulinaemia (a vér kórosan emelkedett inzulinszintje) és az inzulinra még érzékeny szövetek túlstimulálása lesz. Idővel a szervezet cukoranyagcseréje teljesen felborul, ami a szervezet számára igen súlyos és káros szövődményekkel jár.” Forrás: Lab Tests Online
„De ez igazából csak egy divatbetegség, nem?”
Tudod, mi a divatbetegség?! A szőrös papucs.
Ezen mindig meglepődöm: léteznek emberek, akik azt feltételezik, hogy mások csak úgy hobbiból, puszta kedvtelésből produkálnak bizonyos tüneteket, járnak orvosról orvosra, költenek el egy vagyont vérvételekre és vizsgálatokra (mert a hozzáértő endokrinológusok nem a fákon nőnek ám), majd változtatnak az életmódjukon időt, energiát és pénzt nem sajnálva csak úgy, DIVATBÓL.
Az inzulinrezisztencia egy anyagcserezavar, ami általában más egészségügyi problémákkal együtt derül ki.
A leggyakoribb tünetei az alábbiak:
Remélem, most, a tünetek fényében, már senkiben nem maradt kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy nem, ezt senki nem akarhatja magának hobbiból.
Viola személyes beszámolója itt olvasható teljes terjedelmében >>
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
