Nem kell ahhoz Budapesten járnotok, hogy feltűnjön, mennyire népszerű a kávézás: a belvárosok tele vannak kávézókkal, számtalan gyorsétteremlánc is kínál elvivős kávét, az otthoni kávéfőzés is túllépett már azon, hogy csak a kotyogóst használjunk, kávégépek garmadája várja a vásárlókat. A legtöbb esetben bele se gondolunk abba, milyen problémákat okozhat ez a hétköznapi szenvedély.

Mi a baj a kapszulás kávéval?

Abban, azt hiszem, mindannyian megegyezhetünk, hogy kapszulás kávéval indítani a napot:

• kényelmes,
• egyszerű,
• könnyű,
• és olyan, mintha egyenesen George Clooney főzte volna.

Csak Németországban csak 2015-ben 20 600 tonna kapszulát használtak fel. Tíz évvel korábban ez a mennyiség mindössze 800 tonna volt. 2012-ben világszerte több mint 27 milliárd kapszulát adtak el. És ez a mennyiség csak nőtt azóta.

A kapszulák gyártása teljesen felesleges, hiszen kávét főzni (jó kávét főzni) más módszerekkel is lehet. A kapszulagyártás viszont kifejezetten környezetszennyező és környezetterhelő – főleg ekkora mennyiségben. Az elhasznált kapszulák tulajdonképpen 500 tonna alumíniumszemetet jelentenek évente csak Németországban.

Az alapanyagot termelő bauxitbányákban szinte egyik pillanatról a másikra megnőtt az igény arra, hogy még többet és még gyorsabban termeljenek. Ezzel párhuzamosan viszont az ott dolgozók számára biztosított feltételeken nem vagy nem sokat változtattak. A munka sokkal több lett, a fizetés nem változott. Emellett sokszor nem is téma a baleset-biztosítás, a társadalombiztosítás, a megfelelő mennyiségű szabadnap vagy a túlórapénz.

Szerencsére vannak újrahasznosított kapszulák, de azért ez nagyon kis mennyiség…

Újrahasznosítási ötletekről és az elvivős kávéval kapcsolatos dilemmákról itt olvashattok >>