A világ legegyszerűbb dolgának gondoljuk a konyhakés használatát, de valójában elég összetett és rutint is igénylő feladat, gondoljunk csak arra, amikor egy szakácsot nézünk dolgozni: milyen hihetetlenül gyorsan vágja, aprítja a dolgokat, mintha gyerekjáték lenne, pedig rengeteg gyakorlat, technika és seb, igen, sérülés is van mögötte. De ez nem kötelező, elég, ha hallgatunk a tanácsaikra, és megfogadjuk azokat.

Bár a kapható késkészletek 6-8 darabból állnak, valójában a szakemberek szerint elég 3 féle kés a konyhában:
– egy nagyobb, úgynevezett séfkés
– egy kisebb hámozókés
– egy recés kés kenyér, sütemény és olyan lágy, leveses alapanyagok darabolására, mint a paradicsom

Ellentmondásosnak tűnhet, de a jól megélezett kés biztonságosabb, mint az életlen. Gyorsan és pontosan vág, nem akad meg, nem csúsik meg, nem okoz gondot, és ha betartjuk, hogy aprításkor az ujjainkat visszahajlítjuk, nem nyújtjuk előre a zöldségeken, húsokon, akkor a körmünk megvéd az ujjbegy megvágásától.

Fontos az is, hogy stabil vágódeszkát használjunk. Akár fa, akár műanyag deszkán vágunk – fém, kő és üveg kizárva, mert gyilkolja a kés élét -, érdemes alá egy konyharuhát tenni, így nem csúszkál a munkafelületen, minimalizálva a balesetveszélyt.

A konyhai késeket a szakácsok szerint nem szabad mosogatógépbe tenni, elég vízzel elöblíteni, hagyni lecsöpögni vagy akár azonnal eltörölni, így rögtön készek az újabb használatra, és a pengék sem vesztenek élességükből.

Az sem mindegy, hogyan vágunk, darabolunk. A húsoknál a filézés és a szárnyasok szétbontása a legnagyobb kihívás napi szinten, míg a zöldségeknél jóval könnyebb dolgunk van, ha csak úgy nagyjából karikázunk, darabolunk. De nem árt tudni, hogy egészen más karaktert ad egy ételnek, hogy a répa, a cukkinini vagy a krumpli milyen aprított formában kerül az ételbe. Bruno Abouze, az Amerikában élő francia séf elképesztő videóban mutatja be, milyen klasszikus francia aprítási technikák léteznek, melyik mihez jó, érdemes ámuldozni a profizmusán!