Aki itthon vásárolt és kóstolt amaretti kekszet, minden bizonnyal a keményebb, ropogós változattal találkozott, és nem csak azért, mert az északi régióknak jobb a pr-ja, hanem azért is, mert ez a formátum jobban csomagolható és szállítható, mint a déli régiókban népszerű omlós, kívül roppanós, belül puha amaretti. Ez utóbbi otthon is bátran elkészíthető, gyors és egyszerű, és külön jóság benne, hogy nem tartalmaz lisztet, így gluténmentes étrendbe is simán beilleszthető.

Az igazán finom, illatos és puha amaretti titka, hogy frissen darált héjatlan, úgynevezett blansírozott mandulával készül, a friss őröléstől olajosabb, gazdagabb a mandula, mintha készen vett darált mandulát használnánk, belül egészen marcipánosra sül, míg kívül kellemesen roppanós kérget kap. Az amaretti klasszikusan pár szem keserű mandulát is tartalmaz, innen is jön a neve (amaro = keserű), ehelyett pár csepp kivonattal is tökéletes lesz, de ilyenünk nincs, kevés vanília-kivonattal vagy reszelt narancshéjjal is ízesíthejük ezeket a kis puha kekszeket.

Hozzávalók:

• 25 dkg héjatlan, blansírozott mandula
• 2 tojásfehérje
• 12,5 dkg cukor
• 1 kávéskanál keserűmandula-kivonat
• porcukor a beforgatáshoz

Elkészítés: A mandulát késes robotgépbe tesszük, elkezdjük megőrölni, majd amikor már elég morzsalékos, egy spatulával összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot, és tovább aprítjuk, amíg finom szemcséjű lesz. Közben a tojásfehérjét habbá verjük.

A cukros mandulát tálba tesszük, kézzel átmorzsoljuk, hogy az olajosságtól összeállt darabkákat eltüntessük, hozzáadjuk a mandulaaromát és a tojáshabot, és egy spatulával összedolgozzuk.

A masszából diónyi darabokat szaggatunk, gömböcskékké formázzuk, porcukorban meghempergetjük, és sütőpapírral fedett sütőlapra tesszük.

150 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percig sütjük, majd kivéve hűlni hagyjuk. Kávé mellé kínálva a legfinomabb, de persze enélkül is eteti magát…