Ha létezhet brunch, ami ugye egy késői és komótos reggeli, és akár ebédnek is beillik, miért ne létezhetne slunch? A franciáknál az utóbbi években nagyon népszerűvé vált a klasszikusan komoly vacsoráknál jóval kötetlenebb és könnyedebb, az uzsonnánál azonban gazdagabb, sós választékot is tartalmazó étkezési forma. A slunch mindig barátokkal, ismerősökkel vagy a nagyobb családdal közös program, akár piknikhez hasonlóan összedobva a különféle falatkákat, és mindent kipakolnak büfészerűen az asztalra, nincs teríték, tálalás, hanem mindenki önjáróan azt csipeget, válogat a kínálatból, amihez kedve van.

Barátságos, laza, beszélgetős együttlét tehát a slunch, amit elsősorban vasárnap délutánonként tartanak, és erre több magyarázat is van: egyrészt a vasárnap lassan és későbben indul, így a reggeli is eltolódik, ebéd táján nem éhesek még az emberek. De sokkal izgalmasabb az a magyarázat, miszerint a szomorú vasárnap délutánok oldására tökéletes ez az eszegetős baráti találkozás, a munkahét indulása előtt valami pozitív löketet adva, és mivel nagyjából 4, fél 5 körül kezdődik, nem is nyúlik bele nagyon az estébe, így másnap pihenten lehet kelni.

A slunch azért is jópofa, mert nem kell órákat matatni a konyhában, hanem mártogatósok, szendvicskrémek, saláták, sajtok, felvágottak vagy akár miniszendvicsek is tálalhatók, mini virsli, leveles tésztából készült kis piték, hasábokra vágott nyers zöldségek, muffinok édes és sós változatban is tökéletes, és az is rokonszenves, hogy mindenki hozzájárulhat valamivel ehhez a közösségi délutánhoz, gazdagítva a kínálatot.

Mi szívesen slunch-olnánk! És ti?