A szenvedélybetegek gyakran teszik fel azt a kérdést a terapeutájuknak, hogy vajon miért nyúlnak azonnal az alkohol, drog, gyógyszer után, ha stresszhelyzetbe kerülnek? Miért nem tudnak mértéket tartani? Mégis miért esnek vissza, miután egy ideig úgy tűnt, hogy már képesek uralni a függőségüket?
E kérdések sok embert foglalkoztatnak, a megértésükhöz pedig érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni, hogyan is működik a függőség.
A függőség olyan, mint egy jól bejáratott útvonal
Az addikció működését úgy a legegyszerűbb szemléltetni, ha a következő példához hasonlítjuk: képzeljünk el egy földutat, amin rendszeresen, akár napi szinten végighaladunk az autónkkal. Mivel gyakran használjuk, a jármű kerekei egyre mélyebb és mélyebb nyomot hagynak a talajban, egy idő után kialakulnak azok a nyomvályúk, melyek szinte maguktól terelik az autót.
Így már nem is kell odafigyelnünk a vezetésre, hiszen a jármű jóformán magától rákanyarodik az útra és végig is megy rajta. A haladás kényelmessé és magától értetődővé válik.
Egy nap viszont elhatározzuk, hogy mostantól egy másik földúton fogunk közlekedni. Mivel ez még nincs “bejáratva”, az út felszíne egyenetlen, az autót dobálják a gödrök és mélyedések. Igen nagy erőfeszítést igényel végighaladni rajta, hiszen végig oda kell figyelni a vezetésre.
Ha viszont a kezdeti nehézségek ellenére úgy döntünk, hogy mostantól csak azért is ezt az utat akarjuk használni, akkor előbb-utóbb itt is megjelenik a kitaposott nyomvonal, és egyre könnyebbé válik a haladás. Mindeközben a régi utat benövi a gaz, feltöltődik porral. Egy ideig még koncetrálnunk kell arra, hogy mindig az új útra térjünk rá, de végül azt is “bejáratjuk”, és már automatikusan fogjuk használni.
Mi köze ennek a függőséghez?
Ha sikerült elképzelni a földutas példát, akkor most gondoljunk arra, hogy az agyunkban is hasonló “útvonalak” alakulnak ki.
Ha egy viselkedést (legyen az például a problémák alkohollal való orvoslása) gyakran megismétlünk, akkor egy idő után természetessé válik, hiszen az agyunk nem ismer más, alternatív útvonalakat.
Csak a jól bejáratott, kényelmes módszereket alkalmazza újra és újra. Mindez pedig a függőség esetében is így működik.
Új utakon
A kilábaláshoz pedig szintén a példában említett metódust kell követni: azaz keresni egy új utat, ami eleinte ugyan rögös és nehéz, de ha kellően kitartóak vagyunk, ugyanúgy bejárhatjuk, mint a régit. Függőség esetén ez a lépés lehet például a Swan Lake Központ felkeresése, ahol szakértő segítséggel, intenzív terápiával, azaz a Swan Lake módszer segítségével gyógyulhatunk ki a szenvedélybetegségből.
Persze az új úton való haladás így sem lesz egyszerű, de a szakemberek segítenek minket a helyes irányba terelni, és megakadályozni azt, hogy feladjuk a próbálkozást, és újra a régi, bejáratott utat válasszuk.
A jó hír azonban az, hogy az emberi agy minden életkorban formálható, így lehetővé válik, hogy változtassunk az életfelfogásunkon, a reakcióinkon, és megszabaduljunk a berögződött, káros szokásainktól.