Gyors, ropogós, könnyű és apró fánk a francia pets de nonne, ami finomított fordításban apácapukit jelent, némileg erősebb megnevezéssel. A furcsa név ellenére isteni finomság, ráadásul egyszerű és kiadós - égetett tésztával készül, és kanállal szaggatható!
Ennek a pillekönnyű, üreges kis fánkocskának természetesen története is van – ilyen névnél muszáj magyarázat az eredetre… A legenda szerint a francia Marmoutier apátságban épp a püspököt fogadták, a konyhán sürögtek-forogtak, lakomára készültek az apácák. A szentéletű Ágnes nagy igyekezetében és izgalmában épp akkor szellentette el magát, amikor a püspök a konyhába lépett, zavarában pedig beleejtette a kezében lévő tésztát a forró olajba. Így született meg a légiesen könnyű fánk, és innen származik a neve is. Több névváltozata is létezik amúgy, egy kis eufemizmussal apácasóhajnak (soupir de nonne) és szellőfánknak (beignet de vent) is hívják. 😉
Akárhogy is nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom, kiadós és egyszerű, ízlés szerint beforgathatjuk kristály- vagy porcukorba, vaníliás vagy fahéjas cukorba, kínálhatunk mellé lekvárt, csokiszószt, vagy akár Nutellát is…
Apácapuki – apró és ropogós fánkgolyók
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet és a vajat egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, tűzre tesszük. Amikor elolvadt a vaj és a cukor, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet, és addig keverjük, amíg a tészta elválik az edény falától. Levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk. Közben a tojásokat egy tálkába felütjük, villával elhabarjuk, és 3 részletben a masszához adjuk, közben simára mindig elkeverve.
Egy nagyobb edényben bő olajat hevítünk, és kanállal a forró olajba szaggatjuk a tésztát, de nyomózsákból is nyomhatjuk, ollóval vagy késsel kis falatnyi darabokat vágva. Szép pirosra sütjük, majd papírtörlőre kiszedjük, hogy a felesleges olajat felszívja.
Porcukorba, fahéjas vagy kakaós cukorba hempergetjük még melegen, és azonnal fogyaszthatjuk.