A palacsinta mindenki kedvence, és az benne a zseniális, hogy a végtelenségig variálható. Otthon, elegáns étterem, de még egy csárda, vidéki kis étterem étlapján is megvan a helye. A csárdás palacsinta több mint egy sima diós palacsinta, és feltehetően a híres Gundel-palacsinta ihlette, de egyszerűbb változatban.
Ma már egyre kevesebb a csárda, pedig régen nagy hagyománya volt vidéken, egyszerű, laktató fogásokkal az étlapon. Kezdetben, a 18. század derekától még istálló is tartozott hozzá, de a fogadóknál egyszerűbb, általában nádfedeles épületekben látták itt vendégül az úton lévőket, ételt, italt, szállást, a lovaknak pedig abrakot és friss vizet biztosítva. A jellegzetes kecskelábú asztalok és lócák, a házias, helyi ízek domináltak, az egyszerűen elkészíthető és laktató, tartalmas ételek.
Ma már nehéz definiálni, mi is pontosan a csárda, de az biztos, hogy házias a konyhája, és a csárdás finomságokat otthon is könnyen elkészíthetjük, mégis egy kis csavarral a megszokott alapreceptekhez képest. A csárdás palacsinta ennek tökéletes példája: létezik diós, almás, mákos verzióban, mindig kap egy kis édes csokiöntetet. Mi most egy mákkal gazdagított tésztával, fahéjas-diós töltelékkel és fehércsokis öntettel készült változatot hoztunk – de ízlés szerint mehet a tésztába dió vagy alma, a töltelékbe mák vagy párolt alma, a tetejére pedig ét- vagy tejcsokis szósz is.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
A csokiöntethez:
Elkészítés: A palacsintához a lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a tojásokat és a tej kb. 1/3 részét, egy kézi habverővel simára keverjük, majd felengedjük a maradék tejjel, hozzáadjuk a mákot is, és simára keverjük.
Egy serpenyőt vékonyan kikenünk olajjal, majd 1 merőkanálnyi palacsintatésztát öntünk bele, a serpenyőt körkörösen mozgatva a tésztát elterítjük. Amikor a széle már elválik a serpenyőtől, lapáttal alányúlunk, meg fordítjuk, és 1 perc alatt készre sütjük. A maradék masszával ugyanígy járunk el, összesen kb. 12 palacsintát kapunk.
A töltelékhez a tejet felforraljuk, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a fahéjat és a darált diót, ízlés szerint mazsolát is rakhatunk bele, és kevergetve sűrűsödésig, de azért elég lágyra főzzük. A palacsintákat megkenjük a diókrémmel, félbe, majd megint félbe, háromszög alakúra hajtjuk.
A csokimázhoz a fehér csokit összetördeljük, a tejet hozzáadva gőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd a diós-mákos palacsintákra locsoljuk.