A ringló közeli rokona a szilvának, de a nemesítések során nem volt olyan szerencsés, mint a szilva. Pedig sokféle fajtája van: találkozhatunk kicsi szemű és egészen nagy, sárga, zöld, piros és lila fajtákkal, mindegyik lédús, eleinte savanykás, majd mézédesre érik, és tökéletes alapanyaga lehet lekvárnak, fűszeres chutney-nak, ha pedig sikerül kimagozni, akkor süteményekbe is tehetjük. Igazából ez az egyik nagy hátránya: a legtöbb fajta nem magvaváló, így szépen kimagozni kimondottan macerás.

Míg nálunk amolyan megtűrt, félig elvadult gyümölcsnek tartjuk a ringlót, amit a nép nyelv fostos szilvának vagy fosókának is nevez – nem véletlenül, hiszen felpörgeti az anyagcserét –, addig a franciák és a németek megbecsülik a mirabelle néven elterjedt gyümölcsöt. Franciaországban a nagyobb szemű, húsos és illatos ringlót pedig Reine Claude-nak (Claude királyné) nevezik, I. Ferenc király hitvesének, Claude királyné tiszteletére.

Hozzávalók:

• 2 kg ringló
• 1,2 kg cukor
• 1 rúd vanília
• 5 szem kardamom
• 1 dl rum
• 1 csomag dzsemfix

Elkészítés: A ringlót mossuk meg. Egy lábasban forraljunk vizet, dobjuk bele a ringlót, blansírozzuk 2 percig, majd szűrőkanállal szedjük ki. Ha egy kicsit hűlt, húzzuk le a héját, magozzuk ki, és tegyük egy fazékba. Ha minddel megvagyunk, egyenletesen szórjuk rá a cukrot, hogy mindenhol elfedje, ne barnuljon, és hagyjuk állni 1 órát, hogy kis levet eresszen.

A vaníliarudat vágjuk félbe, kaparjuk ki a magjait, és adjuk a hüvellyel együtt a ringlóhoz. A kardamomot egy kés lapjával roppantsuk meg, majd szedjük ki a hüvelyből, és kissé összezúzva adjuk a gyümölcshöz.

A rumot is hozzáadva tegyük fel tűzre, és forrástól számítva 15 percig főzzük kevergetve, majd a dzsemfixet is beletéve főzzük még 5 percig.

Szedjük sterilizált üvegekbe, zárjuk le, fordítsuk fejre, hagyjuk így kihűlni, majd hidegen mehetnek is a kamrapolcra a fűszeres ringlódzsemek.