A fánk olyan univerzális desszert, ami nehezen köthető egy nemzethez, hiszen szinte minden konyhának megvan a maga változata. Az olajban kisütött könnyű, puha, levegős kelt tészta igazi csoda, de a lukas változatot mégiscsak Amerikának, pontosabban egy elégedetlen hajószakácsnak köszönhetjük.
A donut nem a lukassága, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandozó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is. Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatásnak, a donutnak is – a titka.
Hozzávalók:
A vaníliás mázhoz:
A csokis mázhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, és egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a porélesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, míg felfut. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, az olvasztott, de nem forró vajat és a vaníliakivonatot, kézi habverővel elkeverjük. Hozzáreszeljük a jól megmosott narancs héját, hozzáadjuk a sót és a liszt felét, és ezekkel is elkeverjük. A maradék lisztet is hozzáöntjük, és kézzel vagy egy fakanállal összedolgozzuk, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, a tálba visszatesszük, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztes kézzel lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, kilapogatjuk, és sodrófával 1 centi vékonyra nyújtjuk. Kb. 10 centis köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, kinyújtjuk, és ugyanígy kiszaggatjuk. A tetejüket egy pici liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk, és még 30 percet pihentetjük.
Olajat forrósítunk egy nagyobb edényben, fontos, hogy az olaj legalább 5 centi legyen, majd ha jó forró, egy kis tésztadarabbal ellenőrizzük, vagyis beeldobjuk, és ha azonnal pezseg az olaj a tészta körül, akkor kezdhetjük a sütést. Egyszerre nem túl sok fánkot téve az olajba oldalanként kb. 2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlőre helyezzük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Porcukorral, vaníliás cukorral meghintve vagy lekvárral már tálalható is, de ha szeretnénk mázazni, akkor a porcukorhoz adjuk a tejet és a vanília-kivonatot, illetve a kakaóport és a tejet, összekeverjük, majd bevonjuk a fánkok tetejét, színes cukorkával, csokireszelékkel, aprított csonthéjasokkal megszórjuk.