A virsli eredetileg kizárólag sertéshússal készült, vékony juhbélbe töltve, és története egészen a XIII. századig nyúlik és Frankfurtig, innen származik ugyanis ez a ma is nagyon népszerű húsféle. A bécsi virsli ennek marhahússal vegyített változata, és 1805-ben kezdte készíteni egy Frankfurtban tanult, de Bécsben letelepedett hentesmester, és hamarosan hihetetlenül népszerűvé vált az egész régióban, így nálunk is. Ma már olcsóbb és soványabb baromfihússal, jellemzően pulykahússal is készül virsli, sőt a tömeggyártás és a kedvezőbb ár miatt szójával, hulladékhússal, csontőrleménnyel dúsított változatokat is találunk a bőséges kínálatban, ezért sem mindegy, melyiket választjuk.

A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a virsli homogén metszéslapú, marhahúsból vagy sertéshúsból, vagy a kettő keverékéből, gyártási szalonna alapanyagból, esetleg sertés- és marhavágás étkezési melléktermékeiből készült húspépet tartalmazó, kis (legfeljebb 30 mm) átmérőjű, természetes bélbe vagy műbélbe töltött, főzéssel hőkezelt, füstölt, pározott formájú húskészítmény. Ízének jellegét a bors és esetenként a fűszerpaprika adja.

• Fehérjetartalom legalább 10,0%
• Izomfehérje-tartalom az összes fehérjetartalom legalább 60%-a
• Víztartalom legfeljebb 69,0%
• Zsírtartalom legfeljebb 23,0%
• Nátrium-klorid-tartalom legfeljebb 2,5%

Alak, méret: Egyenletes vastagságú, a párok hossza egyenlő. Az átmérő 25-30 mm között, a hossza 17 cm alatt van.

Burkolat: A burkolat sima, tiszta, alatta 5 mm-nél nagyobb zsírzsák nem látható.

Állomány, szerkezet, metszéslap: Tapintásra rugalmas, se nem puha, se nem kemény. Szerkezete homogén, pép jellegű, a fűszereloszlás egyenletes. A metszéslap homogén állományú, 5 mm-nél nagyobb légüreg nem, legfeljebb csak néhány kisebb látható. Nem tartalmaz 3 mm-nél nagyobb ín- és kötőszöveti hártyadarabot, legfeljebb néhány 1-2 mm-es méretűt tartalmazhat. Rágás után jól összeálló, melegen lédús, rágási maradék nincs.

Szín, íz, illat: A metszéslap egyenletes világos rózsaszínű. A fűszereloszlás egyenletes. A főtt húspép íze mellett bors- és paprikaíz érezhető, de idegen és mellékízek nem érezhetők. Kellemesen, enyhén sós ízű. Illatában a főtt húspép, a bors és a fűszerpaprika illata érezhető, idegen szagok nem érezhetők. Ízében és illatában a füst érezhető.

A termék megnevezése: virsli, sertésvirsli (csak sertéshús felhasználásával készült termék esetén), marhavirsli (csak marhahús felhasználásával készült termék esetén)

A fentiek alapján elsőként arra figyeljünk, hogy csak olyat vegyünk, amit virslinek hívnak – a füstli, a wursli, a füstölt sertésrudacska és más kreatív nevekkel ellátott, virslinek kinéző hústermék nem felel meg az Élelmiszerkönyv elvárásainak, tehát nem nevezhető virslinek!

A virsli kiválasztásánál talán a legfontosabb, hogy minél magasabb hústartalmút válasszunk, lehetőleg olyat, ami nem tartalmaz szóját és nátrium-glutamátot, bár ez utóbbit ma már elég nehéz elkerülni. A jó és minőségi virsli nem tud olcsó lenni, éppen a magas hústartalom miatt, amit pár száz forintért kínálnak kilónként, az feltehetőleg szójával és csontőrleménnyel dúsított termék.

Ha szeretjük, akkor a baromfivirslivel vagy sajtos virslivel nincs baj, de itt is érdemes az összetételt átböngészni!

A jó virsli nem műbeles, hanem természetes juhbélbe van töltve, és mivel főtt, hőkezelt húspépből készül, nem kell megfőzni, csak kellően átmelegíteni, így lesz finoman roppanós!