A berlini fánk – ha lehet ilyet mondani – a fánkok nagyágyúja, nemcsak azért, mert történetében kicsit kapcsolódik is az ágyúgolyókhoz, hanem mert tényleg elképesztően finom: könnyű és foszlós a tésztája, ráadásul meg is van töltve!
Nemcsak Berlinben készül töltött fánk, más vidékeken, országokban is ugyancsak népszerű, elsősorban a karneváli időszakban, ilyenkor pékségekben, cukrászdákban, utcai árusoknál is kapni. Németországban Berliner Pfannkuchen néven talákozhatunk vele, Franciországban boule de Berlinként, Portugáliában pedig bolas de Berlim (igen, m-mel a végén) – így ismerik és szeretik. Jellegzetességük, hogy a finom, porcukorba vagy kristálycukorba forgatott fánkokat különféle krémekkel vagy lekvárokkal töltik, ez lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.
De miért éppen Berlin? Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, akiknek ugyancsak ízlett a lekvárral töltött finomság, amit mi máshoz is hasonlíthattak volna formája alapján, mint az ágyugolyóhoz…
Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, a dupla kelesztésnek köszönhetően levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. Készíthetünk belőle falatnyi fánkocskákat, de akár klasszikus méretű, féltenyérnyi fánkokat is – csak a sütési idő más: ha szép aranybarna, akkor már biztos jó belül is.
A fánkokat töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a rummal elkevert baracklekvárt, a málnadzsemet, az eperlekvárt, a nutellát vagy a vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe morzsoljuk a friss élesztőt és 1 teáskanál cukorral elkeverjük, langyos helyen felfuttatjuk. Közben a szobahőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de nem forró vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8–10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, maroknyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk lisztezett kézzel. Lisztezett tálcára rakosgatjuk, pici liszttel meghintjük, majd konyharuhával leterítjük, és még fél órát kelni hagyjuk.
Közben előkészítjük a tölteléket, amit szeretnénk: a lekvárt kikeverjük, esetleg egy kis vízzel vagy rummal hígítjuk, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A tölteléket egy habzsákba töltjük.
Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a megkelt fánkokat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6–8 perc alatt megsütjük, félidőben egy szűrőkanállal megforgatva.
Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékkel a habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.
Meghintjük porcukorral, és azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.