Mi már rég elfelejtettük a karácsonyt, de máshol még megvannak az utóünneplések. Február 2-án a francia nyelvű területeken az úgynevezett Chandeleurt (ejtsd: sandelőr) ünneplik, ami Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Maga a szó gyertyatartót jelent – és egyébként a kandelláber szavunkban is megtaláljuk -, és arra utal, hogy Mózes törvényei szerint az újszülötteket 40 nappal a születésük után be kell mutatni a templomban. Mária is így tett a Kisjézussal, ennek ünnepe ez a nap. Na de hogy jön ide a gyertya és a palacsinta?

A történet jóval régebbre nyúlik vissza, és pogány hagyományt követ, mely szerint a tél elűzése és a fény, az újjáéledés és a termékenység felserkentése volt a cél, amikor is hatalmas fáklyákkal világították be az éjszakát, felgyújtották a tarlókat, hogy termékenyebb legyen majd a talaj. Ezeket a tradíciókat szelídítette az egyház keresztény ünneppé: a fáklyák gyertyákká váltak, a palacsinta pedig egyes magyarázatok szerint az egyre gyakrabban és hosszabban feltűnő napkorongot szimbolizálják, másrészt a bőséges búzatermést is megpróbálták így serkenteni ezzel az egyszerű, de mindenki által kedvelt búzalisztes finomsággal.

Mára már a vallásos vonal meglehetősen kikopott ebből az ünnepből, de tény, hogy egész Franciaország palacsintát süt ezen a napon családi és baráti körben, közösen, ami a belga és svájci francia anyanyelvű vidékeken is nagyon népszerű. Szerintünk mindenhol az lenne, mert mi jobb lehet egy hatalmas palacsintás partinál?

Ha kedvet kaptatok a palacsintához, mutatunk néhány kedvenc receptet:

Francia palacsinta könnyű tésztával >>

Zserbós csúsztatott palacsinta >>

Forrás: Kard Éva

Mascarponés-mogyorókrémes palacsintatorta >>

Forrás: Kard Éva

Crepes Suzette – narancsos francia palacsinta >>

Túrós minipalacsinta >>