A császármorzsa heves lelkesedést, ugyanakkor vitákat is kiváltó desszert, mert van, aki liszttel, van, aki grízzel, és van, aki a kettő keverékével készíti. Hogy melyik az igazi vagy az eredeti, arról lehet, de szerintünk nem érdemes vitázni, az a lényeg, hogy a recept minél egyszerűbb és minél finomabb legyen. Az alábbi pedig épp ilyen!
A császármorzsa – vagy smarni – lehet darabosabb vagy morzsásabb, ez is ízlés kérdése, pirultabb vagy lágyabb, sőt az is kérdés, hogy baracklekvárral-e az igazi, ahogy a menzán kaptuk anno, vagy inkább almapürével, ahogy az osztrákok kedvelik. És persze mindez tökéletesen mindegy, az a lényeg, hogy úgy fogyasszuk, ahogy nekünk a legfinomabb.
Most egy nagyon egyszerű, bögrés változat készült, aminek a külseje roppanósra sül, de a belseje lágy és puha marad, vanília és egy kis mazsola teszi illatossá, liszt és búzadara keverékéből készül, és az egyetlen titka, hogy két fázisban készítsük, a kettő között pedig a gríz miatt egy kicsit pihentessük, így tökéletes állagú lesz a császármorzsánk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet és a grízt egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tejet és a mazsolát, simára keverjük, majd fél órára félretesszük.
Közben a tojásokat kettéválasztjuk, és a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük.
A pihentetett keverékhez adjuk a cukrokat, a citrom reszelt héját és a tojássárgákat, simára elkeverjük, majd a tojáshabot is beleforgatjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, és a massza felét beleöntjük, pár perc alatt pirulásig sütjük, majd megfordítjuk, és két falapát segítségével darabosra széttördeljük, és ha szép a színe, egy tálra kiöntjük, a maradék vajjal és tésztával ugyanígy járunk el.
Ízlés szerint lekvárral és/vagy vaníliasodóval tálaljuk, porcukorral vagy vaníliás cukorral meghintve.