A halvát a Balkántól Indiáig ismerik és készítik, rengeteg változata van, de alapvetően két csoportba osztható a népszerű desszert sokszínű családja: az egyikbe a különféle olajos magvakból készülő keményebb, energiadús édesség, a másik pedig a grízből főzött puha változat, ami elsősorban a görögöknél kedvelt.
A görög halva csábítóan finom, édesszájúaknak való desszert, pofonegyszerű és olcsó, és bár egész évben kapható és készíthető, elsősorban a húsvétot megelőző nagyböjt jellegzetes süteménye. Tulajdonképpen vízbegríznek is nevezhetnénk, ha ez nem lenne degradáló, de valójában tényleg vízzel főzött, előzőleg kicsit lepirított, édes búzadaráról van szó, amit klasszikusan fahéjjal és narancshéjjal ízesítenek, melegen, langyosan és hidegen is fogyasztják.
Akik a lágyabb édességeket kedvelik, azoknak melegen érdemes elkanalazgatniuk ezt a frappánsan egyszerű finomságot, kihűlve pedig jól szeletelhető, kicsit tömörebb desszertet kapunk. Nagyon jól variálható, keverhető a masszába bármilyen csonthéjas, olajos mag, szezám, mandula, pisztácia, dió, napraforgómag, de akár mazsola vagy aprított datolya, más aszalt gyümölcs, tálaláskor pedig jól illik hozzá egy kis görög joghurt is, esetleg egy gombóc fagylalt…
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy tapadásmentes lábasba öntjük az olajat, hozzáadjuk a búzadarát, és tűzre téve folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk. Figyeljünk, mert könnyen túlpirul! Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, valamint a narancs reszelt héját. Kevergetve addig főzzük, amíg sűrűsödni és pöfögni kezd, és keveréskor jól látszik a lábas alja.
A masszát kiöblített tálkákba elosztjuk, jó alaposan lenyomkodjuk, és egy kicsit hűlni, dermedni hagyjuk. Tíz perc pihentetés után már tálalható, de akár hagyhatjuk teljesen kihűlni is.
Tálaláskor tányérra borítjuk, aprított dióval meghintve kínáljuk.