A '80-as évek egyik kedvelt csemegéje volt az úgynevezett mogyorós pötyi, kívül roppanós, belül kicsit ragacsos, és egyszerűen addig kellett enni, amíg el nem fogyott – abbahagyhatatlan volt. Aztán valahogy eltűnt – de megszereztük a házi változat receptjét. Teszteltük, és jelentjük: isteni!
A minap egy kerti partin tűnt fel egy nagy doboz házi mogyorós pötyi, és mindenki hatalmas lendülettel vetette rá magát. Nemcsak a nosztalgia szépítette és finomította meg az emlékét: kóstolás után nyugodtan konstatálhatjuk, hogy tényleg egy brutálfinom süti, legalábbis azoknak, akik szeretik a földimogyorót. Mert a pötyi bizony földimogyoróval készült anno, feltehetően azért, mert jóval pénztárcabarátabb, mint a csonthéjas törökmogyoró.
A házi pötyi receptjét természetesen megszereztük, és a jó hír, hogy nem nehezebb az elkészítése, mint egy habcsóké, merthogy valójában egy őrölt mogyoróval gazdagított könnyed habcsókról van szó. A titok csupán annyi, hogy a habot gőz fölött kell jó keményre és fényesre verni, így lesz kellő tartása, és ettől lesz olyan finoman roppanós a sütés-szárítás után a mogyorós csók.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásfehérjéket egy keverőtálba tesszük, és laza habbá verjük elektromos habverővel, majd gőz fölött tovább verjük, kanalanként hozzáadva a porcukrot. Amikor már kezd fényesedni, hozzáfacsarjuk a citrom levét, és jó keményre, fényesre verjük, majd a tűzről levéve a citromhéjat és az őrölt mogyorót is hozzákeverjük.
Habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsibe kis halmokat, csókokat nyomunk belőle, de kanállal is kupacolhatjuk a habot. 120 fokos sütőben inkább szárítjuk, mint sütjük – mérettől függően 40–50 percig. Akkor jó, ha kezd rózsaszínre színeződni a széle.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, jól záródó dobozban sokáig elállna – ha lenne rá ideje…