Hasonlít a túrótortához, de nem az, mert krémsajt az alapja, ami sokkal krémesebb, mint a túró, igaz, állagában hasonlít a kettő. Utánajárunk e megunhatatlan klasszikus eredetének, és mutatunk egy remek receptet!
Nagyon szeretjük a sajttortát, mert ellenállhatatlanul finom, nem pepecselős, tésztára sincs szükség, hiszen vajas keksz az alapja, rajta pedig sok-sok töltelék. Ha van egy jó receptünk, akkor szinte elronthatatlan. Kísérőnek készíthetünk hozzá gyümölcsragut vagy -pürét, jól illik hozzá mindenféle bogyós és citrus is, de vannak, akik csokiszósszal vagy sós karamellel kedvelik inkább.
A sajttortához hasonló desszerteket már régóta készítenek, de krémsajtot csak a 19. század végétől készítenek, és csak a 20. század eleji pasztörizálás felfedezésének köszönhetően kerülhetett boltba a „cheesecake” legfőbb alapanyaga. És hogy miért New York? Ezt legjobban Váncsa István gasztronómus és újságíró foglalja össze szakácskönyvében.
„A recept nevében szereplő New York-i kitétel arra látszik utalni, hogy a sajttorta valami speciálisan újvilági és ezen belül is nagyvárosi képződmény, azaz modern, hiperurbánus, angolszász, és persze globalizációíze van. Holott, ahogy Karinthy mondaná, már a régi görögök is ismerték a sajttortát, és ezt most nyugodtan vehetjük szó szerint. Ismerték. Ahogy később ismerték a rómaiak is, ők pedig magukkal vitték Európában mindenhová. A reneszánsz lényegében a sajttorta első virágkora volt.
Némelyek szerint a történelem nem más, mint út a tökéletes sajttorta felé, az út eleje a múlt idők homályába vész, vége pedig, a tökély elérhetetlen voltából következően, nincs is egyáltalán. Mindenesetre forradalmi jelentőségű áttörés zajlott 1872-ben, a krémsajt feltalálásakor, egy másik pedig 1912-ben, amikor James Kraft kifejlesztette a krémsajt pasztőrözésének metodikáját, s ezzel kezdetét vette a sajttorta történetének legújabb kora. Érdekes viszont, hogy Magyarországot a sajttorta nem igazán érintette meg, sőt, nálunk a sajttorta szó valamifajta sörkorcsolyát jelent: sajtlapok, közöttük mindenféle sajtkrémek, körözött, satöbbi, torta formájúra alakítva és cikkekre vágva. Jó dolog ez, bár a világ más tájain tán nem is ismert, legalábbis én sehol semmi hasonlót nem láttam a határainkon kívül, épp ezért, ha a sajttorta szó megfelelőjét valamilyen idegen nyelven látjuk leírva, például úgy, hogy cheesecake, az nem a magyar hidegkonyha föntebb ismertetett jeles produktumára vonatkozik, hanem egy tortára, ami szinte csak töltelékből áll, viszonylag könnyű, nem túl édes, és általában jól is mutat.” (Váncsa István: Ezeregy recept)
New York cheesecake (alaprecept)
Hozzávalók egy 23-25 cm-es tortaformához:
Az alaphoz:
A töltelékhez:
Elkészítés: A kekszes alaphoz aprítógépben ledaráljuk az omlós kekszet, összedolgozzuk az olvasztott vajjal és a cukorral, majd egy sütőpapírral borított kapcsos tortaforma aljába – és akár oldalára – nyomkodjuk egyenletesen. A hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket.
Ehhez a szoba-hőmérsékletű krémsajtot a porcukorral, a reszelt citromhéjjal, a citromlével, a tojásokkal, a tejföllel, a tejszínnel és az étkezési keményítővel simára keverjük, majd a kekszes alapra öntjük. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, a sütő aljába egy vízzel megtöltött kislábast teszünk, hogy gőzben sülhessen a sajttorta. Kb. 30 percig sütjük. Nem baj, ha még remegős egy kissé a töltelék, mert hűlés közben dermedni fog.
Hidegen tálaljuk, még finomabb, ha egy éjszakát hűvös helyen tudjuk pihentetni.
Kínálhatunk hozzá gyümölcsöntetet vagy gyümölcsragut.