A pesto eredetileg az olasz pestare, vagyis törni, zúzni igéből származik, a mozsarat, amiben összetörik, összedolgozzák az alapanyagokat, pestónak nevezik. A legismertebb a genovai pesto, ami friss bazsalikomból, fenyőmagból és parmezánból áll, de rengeteg más változat is létezik. A piros pesto Szicíliából származik (pesto alla siciliana), szárított paradicsommal, ricottával és mandulával készül.
Ezt a fűszerként és szószként is ezer módon felhasználható kencét otthon is könnyűszerrel elkészíthetjük. Aprítás után mozsárban vagy turmixban egyszerűen összedolgozzuk, pépesítjük az alapanyagokat. A variációknak csak a képzelet szab határt, mindenki kikísérletezheti a számára legkellemesebb ízharmóniákat. Ha zöldfűszer az alap, akkor mindenképpen érdemes beletenni olajos magot – mandulát, diót, kesudiót, fenyőmagot, akár mogyorót –, illetve valamilyen kemény, karakteres sajtot – parmezánt, grana padanót vagy érlelt kecskesajtot.
Tavasszal, a medvehagyma-szezon idején vétek lenne kihagyni a medvehagyma-pestót, amit tehetünk tésztára, kikeverhetünk krémsajttal szendvicskrémnek, ízesíthetünk vele göngyölt vagy töltött hússzeleteket, de akár egy zöldséglevesnek is izgalmas karaktert adhatunk 1-2 kanálnyi medvehagymás pestóval.
Medvehagymás pesto
Hozzávalók egy 2,5 dl-es üveghez:
Elkészítés: A medvehagymát alaposan megmossuk, majd felaprítjuk. A fenyőmagot száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd a medvehagymával együtt egy aprítóba tesszük. Hozzáadjuk a parmezánt, a sót és a borsot, majd 1-2 perc alatt krémesre mixeljük. Hozzáadjuk az olajat, és ezzel is krémesítjük még egy keveset. Jól záródó befőttes üvegbe tesszük, és a hűtőben tartjuk. 1-2 hétig eláll, de úgyis hamar fogy…