Bár sokaknak idegenül hangozhat a gnocchi, a gyakorló háziasszonyokat megnyugtathatjuk: már majdnem mindenki készített valami egészen hasonlót. Mondjuk krumplinudlit.
Egyenlőségjelet ugyan nem teszünk a két tészta közé, de tény és való, hogy sokban hasonlítanak, bár a felhasználásuk eltér. A gnocchi az olaszok krumpligombóca, amelyet különféle szószokkal megbolondítva kínálnak, de számunkra ott a lehetőség, hogy azzá varázsoljuk a gnocchit, amivé csak szeretnénk.
Első körben a krumplit mint összetevőt hagyhatjuk ki a tésztából. Szezonban egyértelmű választás a sütőtök – isteni a sütőtökös gnocchi! –, de párolt/főtt céklával, csicsókával, zellerrel is készülhet a tészta. A fűszerezését szintén kedvünk szerint variálhatjuk, sokféle zöldfűszer kaphat helyt a gombócainkban. A mediterrán konyhák fűszerei mellett a tésztában szereplő zöldséghez leginkább passzoló ízeket érdemes a gnocchiba gyúrni, illetve a tésztához kínált szószban rejlő aromákkal is számolhatunk, s azokkal is összehangolhatjuk a készülő nudlinkat.
A fűszereken kívül a különféle zöldségek, zöldek is megjelenhetnek a tésztában, mint például a spenót. Az ezzel gazdagított gnocchi tulajdonképpen szósz nélkül is finom, csak egy kevés tejszín, csipetnyi szerecsendió kell hozzá, s már tálalható is.
A kifőtt gnocchival jól helyettesíthetők az olasz tészták, bármelyik kedvelt mártásunkhoz adhatjuk spagetti, fusilli vagy penne helyett. De nem csak főtt formában dolgozhatunk vele, a gnocchi ideális alapanyaga a csőben sütött fogásoknak. Bár az otthon készített krumpligombócnál nem mondhatjuk, hogy hirtelen felindulásból elkészített fogásokra is alkalmas, de bolti gnocchival készített csőben sült fogásoknál kevés gyorsabb és variábilisabb megoldás létezik, ha váratlanul asztalra kell tennünk valamit a család számára.
Abban az esetben, ha a kifőtt gnocchit köretként kívánjuk felszolgálni, érdemes egy kevés felforrósított zsiradékon átmozgatni, lepirítani. Nagyon kellemes, klassz kérget kap. Ilyenkor akár meg is fűszerezhetjük a felhasznált zsiradékot, csak arra ügyeljünk, hogy ne égjenek meg a hozzáadott fűszerek.
A gnocchi levesbetétnek is kitűnő. Húslevesekhez készíthetünk főtt hússal, apróra vágott, blansírozott zöldségekkel tarkított gnocchit, a különféle ragulevesekben szintén megállja a helyét, a krémlevesekben nemcsak hasznos, hanem mutatós is, s ha édes irányba visszük, akkor gyümölcslevesekben is jó szolgálatot tesz.
A gnocchit különféle mártásokkal édesre is hangolhatjuk. Készíthetünk hozzá idénygyümölcsökből chutney-kat, szószokat, de bővel elég az is, ha valamilyen gyümölcsvelővel körítve kerül terítékre. A gőzgombóc és a nudli nyomdokain haladva a gnocchit kínálhatjuk mákkal meghintve, vagy – a mákos gubából kiindulva – cukrozott mákkal megszórva, tejszínnel meglocsolva csőben is süthetjük.